A hazai bérek uniós felzárkóztatásának fontosságát illetően egyetértés mutatkozik a kormány és a szociális partnerek között, azonban a lehetőségekről és az eszközökről eltérő álláspontot képviselnek a felek. Hasonlóképpen a jövő évi minimálbér megemelésének módjáról és mértékéről is különböznek a vélemények, mert míg a kormányzat szerint a gazdaság dinamikája lehetőséget biztosít e lépésre, addig a munkaadók szerint e döntést nem alapozzák meg a kellő teljesítmények. A munkavállalók ugyancsak azt nyomatékosítják, hogy a bérfelzárkóztatás nem veszélyeztetheti a makrogazdaság egyensúlyi folyamatainak biztonságát.
A gazdaság fejlődése biztos alap
A minimálbér-emeléssel kapcsolatos egyeztetést a szociális partnerekkel korábban megszokott, konszenzusos módon is le lehetett volna folytatni, ám akkor a legkisebb bér összege nem lett volna az idén 40 ezer, illetve a jövő évben 50 ezer forint, mivel azt a munkaadók nem fogadták volna el – hangsúlyozta Herczog László, a Gazdasági Minisztérium miniszteri megbízottja.
Hozzátette: ha a klasszikus piacgazdaságban bért emel a munkáltató, azt saját zsebéből, kigazdálkodott nyereségéből kell kifizetnie. Ezt a terhet a jelenlegi fejlettségű magyar gazdaságnak el kell tudni viselnie. Magyarországon a szakszervezetek a reálbért mindig prioritásként kezelték, olyannyira, hogy néha a foglalkoztatási kérdések elé helyezték, bár az elmúlt egy-két évben hangsúlyeltolódás figyelhető meg az utóbbi irányába.
A kormány jövedelempolitikája szerint a reálbér növekedésnek a GDP-emelkedés 50 százalékát kell elérnie. A gazdaság fejlődésével a reálbérek továbbra is dinamikusan nőnek, sőt – az elmúlt három év tükrében – a hatékonyság javulásával arányosan emelkednek. Az természetes, hogy a szakszervezetek szerint a reálbér növekedése elmarad a kívánatostól, míg a munkaadók szerint jobban emelkedik a termelékenységnél.
Tény, hogy az infláció csökkenésének üteme megtorpant, de ezt a gazdaságelemzők nem a nagyobb bérkiáramlással, mint inkább az energiaár emelésével indokolják. Az uniós bérfelzárkóztatásra több eszköze van a kormánynak: így a minimálbér-emelés, az éves bérajánlások, illetve a költségvetésben és az adótörvényben rögzített jövedelempolitikai intézkedések.
A miniszteri biztos felhívta a figyelmet néhány tényezőre, ami befolyásolja az uniós bérfelzárkóztatást. A magyar GDP növekedése már 3-4 éve meghaladja az EU átlagát, a forint vásárlóereje folyamatosan növekedni fog, és a csatlakozás további lendületet adhat ennek a folyamatnak. Azt is megemlítette, hogy míg az uniós bérfelzárkóztatás politikai megközelítés, addig a munkáltató a foglalkoztatást és a bérpolitikát érintő kérdésekben piaci alapon dönt, s befektetésének megtérülését tekinti elsődlegesnek. A magyar bérek azonban – a csatlakozást követően – a munkaerő szabad áramlása miatt is emelkedni fognak majd néhány szakmában, mint például az informatikai ágazatban. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy ha az elvándorlás miatt hiány keletkezik, akkor a magyarországi munkáltatók is rákényszerülnek az EU-val versenyképes bérek kialakítására.
A minimálbér kompenzációjára elkülönített keret alacsony felhasználásával kapcsolatos elemzés még nem készült el a gazdasági tárcánál, így csak feltételezésekre lehet hagyatkozni. Herczog László szerint két eset lehetséges: vagy valóban helyes volt a kormány elképzelése az egymilliárd forintos keret megállapításakor, és a magyar gazdaság a minimálbér-emelést megrázkódtatás nélkül befogadta. A másik lehetőség pedig – a munkaadók állítása szerint – az, hogy a kompenzációs források elérésének pályázati feltételei túl szigorúak voltak, illetve az igények beadására rövid idő állt rendelkezésre. Elképzelhető, hogy emiatt ősztől enyhülnek a pályázati feltételek, ám erről még nem született döntés.
Hiányzik a valós teljesítmény
"Véleményem szerint az idei őszi, háromoldalú minimálbér-tárgyalások formálisak lesznek, mivel a költségvetésben jövőre rögzített legalább 50 000 forint csak magasabb lehet, ám kíváncsian várjuk, milyen javaslatokkal áll elő a kormány" – jelentette ki Dávid Ferenc, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége (ÁFEOSZ) szövetségi titkára, a munkaadói oldal szakértője. Hozzátette: a jelen időszakban – a gazdasági elemzők szerint – lassul a magyar gazdaság növekedése, így a bérek alakulását is csak folyamatában, az egyéb makrogazdasági mutatók és az európai uniós csatlakozást is figyelembe véve lehet megítélni.
A munkaadók úgy vélik, hogy az egyes ágazatokban dolgozók 40 százalékát érintő 56 százalékos idei minimálbér-emelést nem alapozta meg a gazdaság teljesítménye. Az Unió azt ajánlja, hogy a nominál- és a reálbérek csak a gazdasági teljesítmények növekedésének arányában emelkedjenek, a mértékben pedig állapodjanak meg a szociális partnerek.
Azt már most ki lehet jelenteni, hogy a 2002 januárjában esedékes, az ideihez képest 25 százalékkal megemelt, 50 000 forintos minimálbér bevezetése nem tükrözi a gazdaság teljesítményét, és mivel nem alapul a szociális partnerek egyetértésén, így deklarálása sem EU-konform.
Az európai bérektől nagy a lemaradás, ezért a munkaadók – ha a kormány segített volna az érdemleges kompenzációban – önmagában nem ellenezték volna a minimálbér-emelést. Már csak azért sem, mert – például – ha az osztrák átlagbért száz egységnek tekintjük, ehhez képest a portugáliai negyvenet, míg a magyar huszonnégyet tesz ki.
Figyelembe kell venni ugyanakkor azt az uniós elvárást is, hogy a minimálbérnek a csatlakozásig el kell érnie az átlagkeresetek 55-60 százalékát, ami most 50 százalék körül mozog. A munkaadóknak azonban az az érdekük, hogy a személyijövedelemadó-sávok és -határok megváltoztatásával a nettó kereset emelkedjék a bruttó helyett, mert így kevesebb szja-t és társadalombiztosítási járulékot kell a munkáltatóknak is befizetniük a munkavállalók után. A munkaadók azt is gyümölcsözőnek tartanánk, ha a kormány a 2002-re rögzített két százaléknál intenzívebb járulékcsökkentést hajtana végre.
Mérséklésre váró bérterhek
A munkavállalók nem értik, hogy béreik miért nem emelkedhetnek a teljesítményekkel arányosan. Az utóbbi években a gazdaság dinamikusan fejlődik, a GDP növekedése 5 százalék körüli, azonban a reálbérek jóval e szint alatt növekedtek úgy 1999-ben, mint 2000-ben – közölte Hanti Erzsébet, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének, illetve az Országos Munkaügyi Tanács munkavállalói oldalának szakértője. Kifejtette: a munkavállalói teljesítmények növekedése révén a költségvetési bevételek mellett a vállalkozói profit is a béreket messze meghaladóan nőtt az utóbbi években.
Az uniós bérfelzárkóztatás azt kell hogy jelentse a munkavállalóknak, hogy béreik a teljesítményekkel arányosan vagy azt meghaladóan nőnek, és ennek következtében belátható időn belül utolérik a jelenlegi uniós országok bérszínvonalát. E folyamat Magyarország uniós csatlakozásával spontán módon is lejátszódhat, azonban a szociális partnernek mindegyikének az lenne az érdeke, hogy e menetrendet egy megállapodáson alapuló program vezérelje.
Ennek során a mindenkori kormánynak az adó- és inflációs politika kialakításában van feladata, míg a munkáltatóknak és a munkavállalóknak a felzárkóztatás követelményeinek megfelelő bérmegállapodások megkötésében. Az azonban a munkavállalóknak sem érdekük, hogy a bérfelzárkóztatás miatt a makrogazdaság egyensúlyi folyamatai felboruljanak. Egy hosszabb távú programra van szükség tehát, amelyet a csatlakozást követő változások felgyorsíthatnak.
Hanti Erzsébet szerint a munkavállalók azt várják, hogy az állam ne gátolja a szabad bérmegállapodásokat, sőt az adópolitikájával segítse azokat. Mindenképpen csökkenteni kell a bérek adóterhelését, ezen belül érezhetően növelni kell az adójóváírás mértékét, valorizálni az adókedvezményeket, és meg kell oldani, hogy a mindenkori minimálbér adómentes legyen.
Az utóbbi években az átlagkereset "belenőtt" a legmagasabb adókulcsba, ennek tehát jóval az átlagkereset szintje felett kellene kezdődnie. Az abszolút mértékű egészségügyi hozzájárulás ugyancsak jelentősen megnöveli az alacsony keresetűek bérköltségeit, így ez is változtatásra szorul.
A minimálbér megemelése a béreket alulról nyomja felfele, tehát segíti az indokolatlan bérkülönbségek csökkentését, önmagában azonban ez nem mindenható megoldás, csak egy pozitív lépés. A béreknek egy piacgazdaságban a szociális partnerek döntésein kell alapulniuk, így tehát a munkavállalók reményei szerint a jövő évi minimálbér-emelésről is a szociális partnerek megállapodása fog határozni. Ugyanakkor a 2001. évi bérfolyamatokból olyan tendenciák láthatóak, miszerint a minimálbér további jelentősebb emelésének -általánosságban és a gazdaság nagyobb részében – megvannak a finanszírozási feltételei. Nem lehet viszont e lépést az ideihez hasonló, a következményekkel nem számoló módon megtenni. Szükség van arra, hogy azokban az ágazatokban, ahol az idén valóban gondot okozott a minimálbér-emelés forrásainak megteremtése, ott megfelelő kompenzációs módszer és forrás álljon a rendelkezésre. Ennek konkrét módjáról – szakértői számításokkal alátámasztva – a későbbiekben az OMT-ben szükséges megállapodni.
Kiegyenlítettebbé váltak a keresetek
A minimálbér jelentős emelésének köszönhetően évek óta először fordult elő, hogy a szellemi munkakörben dolgozók keresetnövekedési üteme – az év első öt hónapjában – elmaradt a fizikai foglalkozásúakétól, ami különösen a versenyszférában volt jellemző. A két foglalkozási csoport közötti kereseti rés tehát nem szélesedett tovább – mondta Lindnerné Eperjesi Erzsébet, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) osztályvezetője.
Az idei év első öt hónapjában a bérből és fizetésből élők 95630 forintos bruttó havi átlagkeresete összességében 16,8 százalékkal nőtt a költségvetési szférában és a legalább 5 főt foglalkoztató gazdálkodó szervezeteknél. A versenyszférában 2001 január-májusban a szellemi foglalkozásúak bruttó keresete több mint kétszerese, a költségvetési szférában közel másfélszerese volt a fizikaiakénak, de az utóbbi területen – a tarifatáblázaton alapuló keresetmegállapítási gyakorlat eredményeként – a két állománycsoport keresetalakulásának üteme is kiegyenlítettebb volt. A keresetemelkedés egyik legjelentősebb tényezője 2001-ben a minimálbér 57 százalékos emelése volt. Az intézkedés által leginkább érintett gazdasági ágakban, ágazatokban – mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, textil-, bőr- és cipőgyártás, építőipar, szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, valamint szociális ellátás – az átlagosnál erőteljesebben nőtt a bruttó átlagkereset.
A nemzetgazdaság különböző területein dolgozók bruttó keresete között – részben a munkaerő eltérő összetételéből, iskolai végzettségéből és munkaköri követelményeiből adódóan – számottevőek a különbségek. Az alap-állománycsoportok közül 2001 első öt hónapjában a vegyiparban dolgozó mintegy 25 ezer szellemi foglalkozású 221240 forintos keresete jelentette a kereseti skála csúcsát, míg a másik pólust 48160 forintos átlaggal a szociális ellátás közel 26 ezer fizikai dolgozója képviselte.
A versenyszféra és a költségvetés kereseti dinamikája között nem volt eltérés 2001 első öt hónapjában. Az előző évben a költségvetési szféra hátránya volt a jellemző, tavaly ugyanis e körben nem került sor átfogó tarifális rendezésre, a kormány az oktatási, illetve a humán egészségügyi és a szociális dolgozók egyszeri keresetkiegészítésével, majd a 2001-ben végrehajtott – így a 2000. évi kereseti dinamikát nem befolyásoló – differenciált juttatással kívánta javítani a közszféra dolgozóinak kereseti pozícióit.
A múlt évi, egyszeri kiegészítés keresetnövelő hatását kiszűrve a közszféra keresetdinamikája három százalékponttal maradt volna el a versenyszféráétól az év eddig eltelt időszakában. Az év hátralévő részében még a köztisztviselői törvény módosításával kapcsolatos tarifális keresetemelkedésre kell számítani.
