Eddig a munkaadó nemigen kaphatott választ arra a kérdésre, mit jelent a munkarend fogalma, hiszen a Munka Törvénykönyve (Mt.) ennek tartalmára nem adott eligazítást. Az Mt. 2001. július 1-jétől hatályos módosítása megpróbált változtatni ezen a helyzeten, ám úgy tűnik, hogy a jogalkotó kétségtelenül pozitív szándéka ezúttal csak hátrányára vált a szabályozásnak. Szerzőnk tudományos igénnyel elemzi a több műszakos munkarendre és a több műszakos munkaidő-beosztásra vonatkozó törvényi definícióból adódó kérdéseket, különös tekintettel a műszakpótlékra.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) a hatálybalépése óta kötelezi a munkaadókat, hogy kollektív szerződésben fektessék le a rájuk vonatkozó munkarendet – feltéve persze, hogy a munkáltató egyáltalán kollektív szerződés hatálya alá tartozott. E kötelezettségüknek a munkaadók igen gyakran olyan módon tettek eleget, hogy a kollektív szerződésben rögzítették az egyes munkavállalói csoportok munkaidejének kezdetét és végét, a napi munkaidő hosszát stb. Ezzel – túl azon, hogy megkötötték a saját kezüket (jelentősen korlátozva az egyébként meglehetősen széles mozgásterüket) – valójában nem magát a munkarendet, hanem az alkalmazottak munkaidő-beosztását szabályozták. Ez persze nem csoda, hiszen a két fogalmat maga a szakirodalom is igen konzekvensen keveri, sőt mi több – mint azt később látni fogjuk -, maga a jogalkotó sem látja pontosan e két fogalom határait.
A korábbi joghelyzet
A korábban hatályban volt szabályozás meglehetősen egyértelműen rögzítette a munkaadók fent már említett kötelezettségét, ám ezen túlmenően arról nem szólt, mit is ért a munkarend fogalma alatt. Akkor viszont honnan lehetett tudni, hogy e fogalom mást takar, mint a munkaidő-beosztás? Nos, kissé földhözragadt" gondolkodással azt is válaszolhatnánk e kérdésre, hogy egyszerűen abból a tényből, miszerint a jogi szabályozás során ugyanazon életviszony leírására nem szokás két különböző fogalmat használni, hiszen ez tévedésekre adhat okot. (Gondoljunk csak bele, hogy mind a munkaadó, mind a munkáltató szó tökéletesen ugyanazt a jelentéstartalmat hordozza, ám a törvényalkotó mindvégig a munkáltató kifejezést használja az Mt.-ben.) A jogi szabályozás során tehát a szóismétlés a jogbiztonság által indokolt erény, nem pedig bocsánatos bűn.
Persze a két fogalom közötti különbségtétel levezethető volt tisztán elméleti úton is, mégpedig magából a munkaviszony jellegéből kiindulva. A munkajog ugyanis a munkaadó korlátlan utasításadási joga mellett kifejtett munkatevékenységet szabályozza, márpedig az utasításadási jog csak akkor tekinthető korlátlannak, ha azt nemcsak a törvényi szabályozás nem köti meg indokolatlanul, de magát a munkáltatót sem kényszeríti e jogának korlátozására.
Félretéve azonban a fenti két fogalom elhatárolása körüli elméleti szempontokat és indokokat (hiszen azok túlzott jelentőséggel e cikk szempontjából egyébként sem bírnak), érdemes rámutatni arra, hogy mit is jelent(ett) korábban a munkaidő-beosztás, és mit lehet(ett) érteni ehhez képest a munkarend alatt.
Munkaidő-beosztás
A munkaidő-beosztás a munkáltató kizárólagos mérlegelési jogkörébe tartozó olyan tevékenység, amelynek keretében a munkaadó meghatározza az egyes munkavállalók által letöltendő munkaidő (mint időtartam) teljesítését, vagyis azt, hogy egyes munkavállalói mely napokon, azon belül pedig mely órákban kötelesek tevékenykedni. A munkaidő-beosztás ehhez képest tehát elsősorban a munkavállaló, illetve az egyéni munkaviszony síkján értelmezendő, hiszen célja éppen az, hogy minden egyes munkavállaló ismerje, hogy a következő napon, héten percre pontosan mikor kell munkába mennie, s mikor mehet majd haza.
Munkarend
Ehhez képest a munkarend ugyanezt nemcsak a fent felsorolt indokoknál fogva nem jelentheti, hanem azért sem, mert egy több ezer főt foglalkoztató munkáltatónál képtelenség szerződésben szabályozni, hogy az egyes munkavállalók percre pontosan mikor kötelesek egymást váltani, hiszen akár egy megbetegedés is a kollektív szerződés módosítását" tenné szükségessé. Ráirányítva figyelmünket egy másik ugyanilyen fontos kérdésre, észlelnünk kell azt is, hogy a rendkívüli munkaidőt is be kell osztani (hiszen ez is munkaidő), ám ennek – mint tartamában és időpontjában előre nem látható munkavégzésnek – a kollektív szerződésben való szabályozása ab ovo lehetetlen, előreláthatatlanságánál fogva.
Mit jelent akkor tehát a munkarend? Nos, e fogalom valójában nem a munkavállaló fogalmához, illetve egyéni munkateljesítéséhez kapcsolódik, hanem valamennyi munkavállaló munkavégzéséhez, célja pedig a munkáltatónál alkalmazásban álló valamennyi munkavállaló által kifejtett munkatevékenység, a dolgozók foglalkoztatása általános elveinek, kereteinek, struktúrájának lefektetése, szabályozása. Így persze már azonnal érthető, hogy miért kötelezte korábban a jogalkotó a munkaadókat a munkarendnek a kollektív szerződésbeli szabályozására: nem az volt a célja, hogy a munkaadó megkösse a saját kezét", s a munkavállalók mondhassák meg, hogy mikor is kívánnak dolgozni, hanem egyszerűen csak a munkavégzés általános kereteinek meghatározásába való beleszólás biztosítása. Ezek a keretek különböző szempontokból (egy, avagy több műszakos; folytonos vagy nem folytonos stb.) jellemzik magát a munkarendet, ám e kérdésekkel részletesen foglalkozni most nem kívánunk.
E ponton térnénk át az új törvényi szabályozás problémáinak ismertetésére, mely előtt azonban meg kívánjuk jegyezni, hogy a munkarend és a munkaidő-beosztás fenti meghatározásai cikkünk jellegénél fogva inkább tekinthetők egyfajta sarkított, a praktikus megközelítés korlátjaival küszködő jogmagyarázatnak, mintsem egzakt, minden szempontra kiterjedő definícióknak.
Az új szabályozás
Az Mt.-módosítás munkarenddel és munkaidő-beosztással kapcsolatos új rendelkezéseit szemügyre véve azonnal konstatálhatjuk, hogy a jogalkotó nemcsak megszüntette a munkarend kötelező kollektív szerződéses szabályozását (tehát a szakszervezetek ezentúl nem szólhatnak bele a munkarend kialakításának kérdéskörébe), de definiálta a több műszakos munkarend fogalmát is.
Mindez első látásra akár örömre is okot adhatna, hiszen az értelmező rendelkezések hivatásos és nem hivatásos jogalkalmazó számára egyaránt megkönnyítik a jogszabályok értelmezését, egyúttal a biztonságos és kiszámítható jogalkalmazást. Közelebbről is megvizsgálva azonban a hivatkozott szabályokat, úgy tűnik, valami nincs rendjén a több műszakos munkarend törvényi fogalommeghatározásával. Korábban ugyanis – bár számos, lényegi kérdésben különbözött az elméleti szakírók munkarendet és szabályozását illető véleménye – egyvalamivel szinte mindenki egyetértett: a több műszakos munkarend és a több műszakos munkaidő-beosztás egymástól jól elhatárolható, önálló jelentéstartalmat hordozó fogalmak. Ugyanezt a kommentárirodalom és a bírói gyakorlat is megerősítette.
Ehhez képest viszont a törvényalkotó, miután az Mt. módosított 117. §-a (1) bekezdésének e) pontjában definiálta a több műszakos munkarend fogalmát, az Mt. most módosított 146. §-ának (2) bekezdésében ugyanerre a definícióra mint a több műszakos munkaidő-beosztás fogalmi meghatározására utal vissza: A több műszakos munkaidő-beosztásban [117. § (1) bekezdése e) pont] ... foglalkoztatott munkavállalónak ... délutáni, illetőleg éjszakai műszakpótlék jár." Nos, ez akár azt is alátámaszthatná, hogy a jogalkotó szakított korábbi felfogásával, s meglehetősen egyértelműen akként foglal állást, miszerint a munkarend és a munkaidő-beosztás egy és ugyanazon jelentéstartalommal bíró fogalmak lennének. Ennek viszont ellentmondani látszik az Mt. szintén újrafogalmazott 118. §-ának (1) bekezdése, amely ugyanis önálló, egymástól független fogalmakként használja a munkarend, illetve a munkaidő-beosztás kifejezéseket.
Több műszakos munkarend törvényi fogalma
Tekintettel arra, hogy a jogalkotó szándékát vizsgáló fenti elemzések nem vezettek egyértelmű eredményre, célszerűnek látszik vizsgálat alá vonni magát a több műszakos munkarend törvényi definícióját: több műszakos munkarend: ha a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladja a munkavállaló napi teljes munkaidejét és a munkavállalók időszakonként rendszeresen, egy napon belül egymást váltva végzik azonos tevékenységüket. [Mt. 117. § (1) f) pont].
Közelebbről is megvizsgálva az alábbi, egymással konjunktív viszonyban álló elemekre bonthatjuk fel a fogalmat:
- a munkavállalók egy munkanapon belül egymást váltva, továbbá
- időszakonként rendszeresen felváltva egymást (azaz időbeosztásukat megcserélve),
- végzik azonos munkatevékenységüket.
Az első két elem számunkra sem ismeretlen, hiszen a jog-, illetve a kommentárirodalom is e két fogalomalkotó tényezőt nevesítette, ám míg az előzőt elsősorban a több műszakos munkarendhez, a másodikat a több műszakos munkaidő-beosztáshoz kapcsolta.
Jogosultság a műszakpótlékra
A kérdés megítélésében járatos szakemberek előtt tehát azonnal nyilvánvaló, hogy a módosítás valójában nem a több műszakos munkarend fogalmát definiálta, hanem közös nevezőre hozta a több műszakos munkarend, valamint a több műszakos munkaidő-beosztás fogalmait. Ha viszont ez így van, úgy a két fogalom önálló, helyes meghatározására kell törekednünk nemcsak a tisztánlátás érdekében, de annak érdekében is, hogy pontosan meg tudjuk ítélni, jogosultak-e munkavállalóink műszakpótlékra vagy sem? (Korábban egyetértés mutatkozott ugyanis abban is, hogy a több műszakos munkaidő-beosztás fennálltát/fennállásának hiányát annak megválaszolása érdekében szükséges vizsgálni, hogy a munkavállaló jogosult-e műszakpótlékra vagy sem.)
Több műszakos munkaidő-beosztás
Tekintettel arra, hogy ez utóbbi kérdés megítélése számunkra kiemelkedő jelentőséggel bír, továbbá figyelemmel arra, hogy a műszakpótlékra való jogosultságot megalapozó indokokat részletesen tárgyalja a szakirodalom is, célszerűnek látszik a több műszakos munkaidő-beosztás fogalmának elemzésével kezdeni vizsgálatunkat. Általános vélemény, hogy a dolgozó akkor tarthat igényt különdíjazásra, vagyis műszakpótlékra, ha olyan, az átlagos munkafeltételektől eltérő, a személyi alapbér megállapítása során figyelembe nem vett körülmény áll fenn, azaz rendszeresen megváltozik a dolgozó munkaidő-beosztása, mely megnehezíti életvitelét, munkavégző képessége regenerálását, rekreálását.
A többletdíjazásra való igény alapjának tehát azt tudjuk be, hogy a több műszakos munkaidő-beosztásban foglalkoztatott munkavállaló életvitele rendszeresen felborul", biológiai órája rendszeresen átállításra szorul", sőt, a dolgozó egyes esetekben kifejezetten nehezen megtervezhető életvitelt kényszerül folytatni. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a több műszakos munkaidő-beosztás helyes definíciójának mindenképpen alkotóeleme kell hogy legyen az Mt.-be most beiktatott fenti értelmező rendelkezés általunk másodikként nevesített eleme, az időbeosztás rendszeres változása.
Következő kérdésként azt kell tehát feltennünk, illetőleg megválaszolnunk, hogy ezen túlmenően, tehát az időbeosztás rendszeres változásán túlmenően szükséges-e annak is megállapíthatónak lennie a munkaidő-beosztás több műszakos voltához, miszerint a munkavállalók egy napon belül, egymást váltva végzik tevékenységüket? Egyszerűbben megfogalmazva: elegendő-e a munkaidő-beosztás rendszeres változásának ténye ahhoz, hogy több műszakos munkaidő-beosztásról beszélhessünk, avagy emellett annak is megállapíthatónak kell lennie, hogy a munkavállalók egymást váltva végzik tevékenységüket?
A beiktatott rendelkezésből ugyanis ez következik, s ha belegondolunk, valójában nem is életszerűtlenül, hiszen az esetek többségében a munkavállalók tényleg egymást váltva végzik tevékenységüket, a gépek, berendezések minél gazdaságosabb kihasználása, a termelés folyamatossága érdekében. Ennek ellenére furcsa szerepeltetni ezt a körülményt a fogalmi meghatározásban, de legalábbis ellentmond a műszakpótlék fent vázolt alapgondolatának, hiszen az életvitel rendszeres megváltozásán, ezáltal pedig elnehezülésén semmit sem változtat az a tény, hogy az alkalmazottat felváltotta-e egy másik alkalmazott a munkavégzés közben vagy sem.
Azt a valóban nem tipikus, de mégis előforduló esetet hozzuk fel példaként, hogy ha valamely munkáltató munkavállalói egy műszakban dolgoznak, ám e műszak időbeli teljesítése rendszeresen változik, akkor a most beiktatott rendelkezés alapján a példabeli alkalmazottak nem válnának jogosulttá műszakpótlékra, hiszen nem egymást váltva végzik tevékenységüket! Mint megállapítottuk, ez több mint furcsa, hiszen a műszakpótlék rendeltetése ellen hat, ám ami ettől is megmagyarázhatatlanabb, az a most felállított törvényi (többlet)követelmény, miszerint a munkavállalót – annak érdekében, hogy műszakpótlékra váljon jogosulttá – nemcsak hogy le kell váltania egy másik alkalmazottnak, de annak vele azonos tevékenységet is kell végeznie! (Azonos munkatevékenység kritériuma – lásd fent!)
Ez végképp érthetetlen. Mi az összefüggés egy adott munkavállaló műszakpótlékra való jogosultsága és a között, hogy az őt leváltó munkavállaló milyen tevékenységet fog végezni az adott géppel, illetőleg miért bír ez jogi jelentőséggel? Ismét egy példán keresztül rávilágítva a problémára: ha egy kétfunkciós gépsoron a hetente változó műszakbeosztásuknál fogva éppen délutáni műszakban foglalkoztatott munkavállalók A" típusú tevékenységet végeznek, az őket felváltó, tevékenységüket az adott héten az éjszakai műszakban kifejtő alkalmazottak viszont ettől különböző B" típusú tevékenységet fejtenek, úgy ez valóban maga után vonja a műszakpótlékra való jogosultság megszűnését?
Milyen bírói gyakorlat várható?
A kérdés megválaszolása több mint elméleti, hiszen ha ez tényleg így lenne, úgy a termelés ilyen módon való átszervezése mindenképpen munkabérköltség-csökkentő hatású lenne. A kérdés azonban korántsem ilyen egyszerű, hiszen számolnunk kell a hivatásos jogalkalmazók, elsősorban a bírák jogértelmezésével is, mi több, ennek keretében esetleges törvényt rontó gyakorlatával. Ez viszont tovább vezet bennünket a korábban már felvetődött jogbiztonság/jogbizonytalanság problémaköréhez, egyúttal feltéve második kérdésünket is: számíthatunk-e arra, hogy az Mt.-be most beiktatott értelmező rendelkezést nem fogja lerontani a bírói gyakorlat? Ennek lehetőségével mindenképpen számolnunk kell, hiszen ha a kifejtettek alapján választ kívánnánk adni a törvényi definíció 1. és 3. kritériumaival (a munkavállalók egymást váltva végzik azonos munkatevékenységüket) kapcsolatban elsőként feltett kérdésünkre, úgy azt a feleletet kellene adnunk, miszerint e kritériumoknak mint a műszakpótlék eredeti rendeltetése ellen ható kritériumoknak nem kell megállapíthatóknak lenniük annak érdekében, hogy több műszakos munkaidő-beosztásról beszélhessünk. Ez utóbbi ugyanis – legalábbis korábbi értelme szerint – semmi mást nem jelent, mint hogy a munkaadó időszakonként rendszeresen változó időbeosztás szerint foglalkoztatja munkavállalóit.
A kérdés ezzel kapcsolatban tehát pusztán a következő: fenn fogja-e tartani az eddigieket a bírói jogalkalmazás, avagy a jogalkotó által most megadott új definíció alapján fog dönteni a jövőben a több műszakos munkaidő-beosztáshoz kapcsolódó jogkérdések tárgyában? Nos, e kérdést jelenleg nem lehet teljes bizonyossággal megválaszolni, de a törvényi definíció lerontása reális lehetőségnek tűnik.
A több műszakos munkarend helyes fogalma
Áttérve végül a több műszakos munkarend fogalmának kérdéskörére, s egyben megadva most már magának a több műszakos munkarendnek is a helyes definícióját, megállapíthatjuk, hogy valamely munkáltató több műszakos munkarendben történő működése – kizárólag a munkavállalók egy munkanapon belül, egymást váltva végzett munkavégzésének ténye alapján – attól függetlenül állapítható meg, hogy az alkalmazottak egyébként időszakonként felváltják-e egymást vagy sem. Ezt egy kissé konkrétabban is megfogalmazva: a több műszakos munkarend mellett történő foglalkoztatás ténye akkor is megállapítható, ha a munkavállalók egy munkanapon belül egymást váltva ugyan, de állandó munkaidő-beosztásban végzik tevékenységüket. Itt tehát, ellentétben a több műszakos munkaidő-beosztás esetével, a munkavállalók egymást váltva, műszakban" történő foglalkoztatása bír jelentőséggel, annak azonban nincs relevanciája, hogy az egyes munkavállalók műszakbeosztása állandó, avagy változó. Ez logikus is, hiszen a munkarend, mint említettük, nem az egyes munkavállalók foglalkoztatását írja le, hanem magát a munkaadó üzemelését, az üzemelési-termelési tevékenység struktúráját", s ezt nem érinti a műszakbeosztás állandóságának, illetve meghatározott szabályok szerinti rendszeres változásának ténye.
