Az országos szinten megfogalmazott bérajánlások csupán iránymutató értékek. Számos területen már ezt megelőzően jóval az alsó, 9,75 százalékos határ alatt megállapodtak, de a legtöbb ágazatban, a közszolgálati szférában a felső határ közelében várható a béremelési szint. Az EU gyakorlatából következően a későbbi években az országos bérajánlások helyét várhatóan az ágazati szintű minimálbér- és bértarifa-megállapodások veszik át. Ehhez viszont az első lépcső a bérek felzárkóztatása, illetve az ágazati kollektív szerződéseknek a jelenleginél nagyobb mértékű kiterjesztése.
Gyengélkedik az ágazati egyeztetés
– Miniszteri megbízottként az egyik legfontosabb feladatom az ágazati szintű bérmegállapodások ösztönzése. Az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) bér- és kollektív megállapodások bizottsága támogatja, hogy az európai uniós országok gyakorlatához hasonlóan Magyarországon is szervezzék meg az ágazati szintű érdekegyeztető fórumokat – jelentette ki Herczog László, az európai uniós bérfelzárkózásért felelős miniszteri megbízott.
Magyarországon a 10 főnél többet foglalkoztató vállalkozások 45-50 százalékánál van munkahelyi kollektív szerződés, illetve érvényes az ágazati megállapodás. A hazai érdekegyeztetési intézményrendszer talán legkevésbé kiépült szintje a középszintű, ágazati fórumrendszer. Bár történtek kezdeményezések, melyek eredményeképpen ágazati kollektív szerződések jöttek létre, mégis nagy a lemaradás európai mértékkel mérve.
Herczog László szerint az ágazati tárgyalásoknak, megállapodásoknak fórumot jelentő intézmények hiánya már rövid távon is akadályozhatja a hazai szociális partnerek bekapcsolódását az Európai Unió fórumrendszerébe. Ez pedig hozzájárulhat a szabályozatlan piac fennmaradásához, valamint az ilyen helyzetből eredő elfogadhatatlan piaci előnyökhöz.
A tervek szerint húsz paritásos bizottság jön majd létre 2003-ig, PHARE-támogatással. A 2 millió eurós program előkészítését az OMT-ben közreműködő kormányzati oldal, a szakszervezetek, valamint a munkaadói érdekképviseletek delegátusaiból álló operatív bizottság kezdi meg.
A miniszteri megbízott kifejtette: az országos bérajánlás célja befolyásolni, orientálni a munkahelyi és ágazati bértárgyalásokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a rendszer 1992 óta – amikor a bérszabályozás megszüntetését követően először tettek közzé keresetemelési ajánlást az országos érdekegyeztetésben részt vevő kormányzati, munkavállalói és munkaadói képviseletek – jól működik. Az 1995-ös esztendőt kivéve – amikor hosszas alkudozás ellenére sem sikerült megegyezni – minden évben megállapodtak az ágazati és a vállalati béregyezségeket orientáló irányszámokban.
A 2000. évre szóló ajánlás abban újszerű volt, hogy azt a munkavállalói és a munkaadói oldal tette közzé, a kormányzat ehhez nem csatlakozott. A tárgyalásokat együtt kezdték meg a kormányzati oldallal, majd később a szociális partnerek külön folytatták, és sikerült egyezségre jutniuk.
Az idén már eleve a munkavállalói és munkaadói oldal kezdte el az alkudozást, mivel a kormányzat azt az álláspontot képviselte, hogy ez elsősorban a szociális partnerek ügye. A kormányzati oldal rámutatott: csak később mérlegeli, hogy csatlakozik-e a tárgyalásokhoz. A szociális partnerek többszöri forduló után, január 15-én egyeztek meg a 9,75-12,5 százalékos mértékről. Az egyezséget követően felkérték a kormányzatot, hogy csatlakozzon ehhez az országos keresetemelési ajánláshoz, ami január 24-én meg is történt.
Herczog László elmondta: az állami, illetve állami többségű tulajdonú vállalatoknál a kormány a javasolt maximumérték közeli keresetemelést tartja indokoltnak. A kormányzati csatlakozás túlmutat a keresetemelési ajánlás jelentőségén, alapot ad az idei eredményesebb érdekegyeztető munkához, s egyúttal elősegíti a munkabéke fennmaradását is.
Nyugat-Európában az ágazati kollektív szerződések, a bértarifa- és a minimálbér-megállapodások nagyon elterjedtek. Például Dániában, Belgiumban és Hollandiában az ágazati bérmegállapodások 100 százalékban lefedik a munkavállalókat. Az Európai Unióban ezért nincs szükség a magyarországihoz hasonló országos bérajánlásra.
Még néhány év....
A munkáltatók érdekeltek az ágazati kollektív szerződések megkötésében, ami a bérek szempontjából versenysemleges helyzetet hozhatna létre – jelentette ki Rolek Ferenc, az OMT munkaadói oldalának soros elnöke.
A munkaadók úgy segíthetik elő az ágazati bérmegállapodások megszületését, hogy olyan érdekképviseletekbe tömörülnek, amelyek képesek intenzív kommunikációval egyezségre jutni a bértárgyalások során.
Véleménye szerint ma még azért van nagyon kevés ágazati szintű bérmegállapodás, mert a magyar gazdaságban végbemenő jelentős változások folyamatában a munkaadók féltik megszerzett piaci pozícióikat. Tartanak attól, hogy így kisebb lesz a mozgásterük abban, hogy a bérfejlesztésre szánt pénz egy részét visszaáramoltassák a termelésbe.
Rolek Ferenc úgy véli, néhány év múlva megérik a helyzet Magyarországon az ágazati szintű bérmegállapodásokra. Emlékeztetett arra is, hogy az olyan ágazatokban, ahol egyaránt jelen vannak a kicsi és nagy vállalkozások, ott érdekellentét alakulhat ki a bérajánlás mértékével kapcsolatban. Egy több ezer főt foglalkoztató multinacionális cég ugyanis könnyebben kigazdálkodja a béremelésre szánt összeget, mint egy tíz-húsz alkalmazottal dolgozó vállalkozás. A bérszakértő példaként említette a néhány szereplős villamosenergia-ipart, ahol könnyebb az ágazati egyezség megkötése bérkérdésekben.
A nyugat-európai országok gyakorlatában nincs egységes gyakorlata az ágazati béregyeztetéseknek. Példaként említette Németországot, ahol a bérmegállapodások szinte kivétel nélkül ágazati szinten köttetnek meg a munkáltatók és a szakszervezetek között, a munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek pedig nincsenek jelen a munkahelyeken.
Ezzel szemben Magyarországon az érdekegyeztetések és a bértárgyalások hagyományosan a munkahelyekre összpontosulnak. Véleménye szerint rövid, illetve középtávon változatlanul a helyi szintű tárgyalások lesznek a jellemzőek Magyarországon, és csak lassan terjedhetnek el az ágazati szintűek.
Az Európai Unióban alkalmazott ágazati egyeztető fórumok térhódításával kapcsolatban a munkaadók soros elnöke attól tart, hogy mivel nem alulról jövő kezdeményezésről van szó, ezért erőltetett, s így hosszabb idő kell, amíg gyökeret ver a magyar érdekegyeztetés rendszerében.
Szűkült a bérfejlesztés mozgástere
A kollektív szerződés és az ágazati jellegű béregyezség nem jellemző a Magyar Iparszövetség (OKISZ) tagvállalataira – közölte Szabó István, a munkaadói érdekképviselet főigazgatója. Hozzátette: bár nem tipikusan az ágazati megállapodásokra példa, ám az Autonóm Szakszervezeti Szövetség (ASZSZ) és az OKISZ között létrejött szektoriális megállapodás szerint azokon a munkahelyeken, ahol jelen vannak a szakszervezetek, a munkaadók a minimálbérnél magasabb fizetéseket vállaltak 2001-re. Ezért cserébe a munkáltatók azt kérik a dolgozóktól, hogy vállalják a termeléshez igazodva a rugalmas munkaidőben történő foglalkoztatást.
A főigazgató kifejtette, a belföldi piac korlátozott, egy kis-, illetve középvállalkozás (kkv) számára a bér- és közterhek kitermelése komoly gazdálkodási nehézséget okoz. E kör számára további problémát jelent, hogy fejlesztési forrásaik szinte teljesen kiapadtak. A minimálbér-emelés e rétegnek okozta a legnagyobb terhet. Emellett az is gondot okoz, hogy a bérkategóriák összenyomódtak, így a minimálbéren foglalkoztatott segédmunkás és a szakmunkás keresete között alig van különbség, ami jelentős bérfeszültségek forrása.
Az OKISZ mintegy 2 ezer tagszervezeténél 120 ezren dolgoznak. Tíz főnél kevesebbet foglalkoztat a tagvállalatok 10-12 százaléka, 11-50 főt 40 százalékuk, 50-250 embert 38-40 százalékuk, míg 250-nél több munkavállalót az iparszövetség érdekkörébe tartozó cégek 10 százaléka alkalmaz. Az OKISZ tagszervezetei a bánya- és energiaipar kivételével felölelik a feldolgozó- és szolgáltatóipar szinte teljes skáláját, a bőr-, szőrme-, textilipartól kezdve a bútoriparig.
Szabó István közölte: tagszervezeteik önállósága miatt nem kértek be adatokat arról, hogy az idén milyen bérfejlesztések történtek, ám információik szerint az OKISZ érdekeltségébe tartozó vállalkozások túlnyomó többségénél a bérfejlesztési lehetőségeket elvitte a minimálbér-emelés.
A tagvállalataik körében végzett felmérések szerint az egy évben bérre fordítható kerethez képest 10-12 százalékos növekményt jelent az idén bevezetett 40 ezer forintos minimálbér. Így ezenfelüli béremelésre már nem maradt lehetőségük a cégeknek.
Szabó István elmondta: az Európai Unióban alkalmazott 21 ágazati egyeztető fórum magyarországi bevezetése oldhatja a Munka Törvénykönyvének (Mt.) azt az előírását, amely jelenleg az olyan munkahelyen, ahol nem működik szakszervezet, nem teszi lehetővé a munkavállalók és a munkáltatók közötti munkaügyi és bérmegállapodás megkötését. Ennek megfelelően, a későbbiekben mindenképpen módosítani kell majd az Mt.-t. Így a várhatóan 2003-ban létrejövő magyar ágazati egyeztető fórumok jelentősen előrelendíthetik – közép- és vállalati szinten egyaránt – a munkaadók és munkavállalók közötti párbeszéd fejlődését – hangsúlyozta az OKISZ főigazgatója.
Aggályos az inflációs prognózis
A munkavállalók országos érdek-képviseleti szervezetei jó eredménynek tartják a háromoldalú országos bérajánlás elfogadását, mert lökést adhat a munkahelyi és az ágazati szintű megállapodások létrejöttéhez – jelentette ki Wittich Tamás, a munkavállalói oldal szóvivője, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) alelnöke.
Az MSZOSZ azzal is hozzájárult az ágazati béregyezségek megkötéséhez, hogy még a múlt év novemberében – az országos bértárgyalásoktól függetlenül – elkészítette ajánlását, illetve tanulmányát arról, hogy a különböző százalékmértékű bérnövekedéskor milyen reálbér-növekedéshez juthatnak hozzá a munkavállalók.
A tanulmány megállapította, hogy csak a több százezer forint feletti béreknél következik be a reálbér emelkedése. A 2001. évi adószabályok alapján még a költségvetési tervezetben szereplő 2,5-3 százalékos reálbérnövelést sem lehet elérni.
Az ágazati szakszervezetek figyelmét arra is felhívták, hogy ösztönözzék a munkahelyi szervezeteiket: az idei bérmegállapodásokba építsenek be olyan automatizmusokat, amelyekkel a tervezett idei inflációnál magasabb pénzromlás esetén – év közben – módosíthatnák a keresetnövelés mértékét.
Az MSZOSZ tíz éve szorgalmazza tagszakszervezeteinél a középszintű bérmegállapodásokat, ennek megfelelően a szakszervezeti szövetségek közül itt jön létre évről évre a legtöbb ilyen egyezség. Wittich Tamás szerint tavaly mintegy húsz ágazatban kötöttek bérmegállapodást, többek között a bőr-, a ruházati, a gépgyártó, a hűtő-, a sütő- és a bányaiparban.
Az MSZOSZ országos átlagban 15 százalékos bruttó keresetnövelést tartott volna szükségesnek 2001-re, mert – véleményük szerint – csak ez biztosíthatta volna a reálkeresetek 4-5 százalékos emelését. Mindez reális követelés, ha az idei 5-6 százalékos GDP-, illetve a 10 százalékot meghaladó hatékonyságnövekedéssel számolunk. Kalkulációjuknál – a korábbi évek tapasztalatai alapján – nem tudják elfogadni a kormány idei 5-7 százalékos inflációs előrejelzését, és a 8-9 százalékos értéket vették figyelembe.
Az ágazati bértárgyalásokat befolyásolja az is, hogy a minimálbér bevezetése miatt a munkavállalókat magasabb bérterhek érintik.
A kereskedelemben vannak olyan munkahelyek, ahol a dolgozók 90 százalékát részmunkaidőbe kényszerítették, máshol a munkaviszony helyett vállalkozói szerződések megkötésével igyekeztek a munkáltatók megszabadulni a többletkiadástól. Különösen válságos a helyzet a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató intézményeknél.
Az önkormányzatok egy része arra hivatkozik, hogy költségvetésük elfogadása – várhatóan április-május – előtt nem vállalhatnak kötelezettséget a magasabb minimálbér kifizetésére. Az MSZOSZ ezért arra készül, hogy a közalkalmazotti szakszervezetekkel együtt próbapereket indít e dolgozói kör érdekeinek védelmében.
Csökkenő reálkeresetek a közszférában
A Szakszervezetek Együttműködési Fórumát (SZEF) – elsősorban a közszférát – alkotó érdek-képviseleti tömörüléseknél nem született a 2001. évre szóló átfogó bérmegállapodás – közölte Borbáth Gábor, a SZEF alelnöke, a pedagógus-szakszervezet főtitkára. Hozzátette: a kormánytól azt várják, hogy döntsön a közszféra egészére vonatkozóan a 2000. évi bérek 5 százalékos korrekciójáról, s olyan jogszabályi garanciák megteremtéséről, amelyek szükség esetén 2001-re is biztosítják a keresetek pótlólagos kiigazítását.
A közalkalmazottak, a köztisztviselők és a szolgálati viszonyban állók döntő többségének a reálkeresete elmarad a tervezettől, sőt számos területen csökken is. A helyzetet súlyosbítja, hogy a közszféra egészének keresetnövekedése a nemzetgazdasági átlag mögött kullog, s tovább nő a leszakadás a versenyszférától.
A SZEF szorgalmazza a közszférában eddig alkalmazott bér- és keresetpolitika felülvizsgálatát és módosítását is, mivel az eddigi gyakorlat a bérrendszerek szétzilálásához, az egyes ágazatok, szakmák és egyének közötti megosztáshoz és feszültségekhez vezetett.
A fórum vezetőinek meggyőződése, hogy a helyzet megnyugtató rendezését csak a közszféra egészére kiterjedő életpályarendszerek mielőbbi kidolgozása és bevezetése jelentheti. Ezek az életpályarendszerek – követelményekkel párosulva – garanciális távlatokat nyújthatnak a keresetek reális felzárkóztatására, az előmenetel kiszámíthatóságára, a közszolgálati hivatás társadalmi presztízsének növelésére.
Így például a köztisztviselői életpályáról szóló törvényjavaslatot már az Országgyűlés bizottságaiban és a plenáris ülésen is tárgyalják. Az előterjesztés szerint 2001 és 2004 között összesen 121,7 milliárd forintot igényel a mintegy 30 ezres köztisztviselői kar és az 5 ezres állományú rendvédelmi szervek bérhelyzetének javítását szolgáló törvény végrehajtása. A tervezet szerint az idén júliustól életbe lépő programra a mostani kormányzati ciklusban 77 milliárd forintot kellene előteremteni.
Borbáth Gábor elmondta: a SZEF – tagszervezeteinek együttműködésével – monitoringrendszert hoz létre a minimálbér-emelés, illetve az idei bérek alakulásának figyelemmel kísérésére, ami megalapozhatja a szükséges lépéseket.
A megszűnő Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsával (KIÉT) kapcsolatban egyelőre annyi történt, hogy a kormány és a SZEF közti tárgyalás tematikájában – ezt a munkaanyagot kormányzati szakértők állították össze – szerepel: közösen meg kell vizsgálni az ágazatközi egyeztetés lehetőségét. Így talán eredményesebb lehetne a szociális párbeszéd.
Az egyes ágazatok nagyobb szerepet kapnának a közszféra érdekegyeztetésében, és országos szinten csak egy ágazatközi egyeztetésre kerülne sor. Az egyes ágazatokat vezető miniszterek feladata lenne, hogy keretet harcoljanak ki a szakterületüknek, ennek alapján meghatározzák a prioritásokat, ezekhez forrást rendelve. Ezt követően ezen a szinten érdemben tárgyalhatnának a szakszervezetekkel.
A közalkalmazottak keresetemeléséről megtartott egyeztetések végül is eredménytelenül zárultak. A kormány szerint a következő két év költségvetésében nincs lehetőség a szakszervezet igényeinek teljesítésére, ami a közalkalmazotti bérszorzó 1,05-ről 1,10-1,12-re történő emelését, és azt tartalmazta, hogy a nagyon jól képzettek körében e szorzó ne kerüljön 1,2 alá. A kormány visszautasította ezt a – 2000-re 7,2 milliárd forintos többletfinanszírozást igénylő – javaslatot, bár a SZEF szerint ennyi mozgástér mindenképpen lett volna a költségvetésben.
Ugyanakkor az idén 40 ezerre, illetve jövőre 50 ezer forintra emelt minimálbér miatt a jelenleg 40 és 60 ezer forint körül kereső nagyszámú, képzett és gyakorlattal rendelkező közalkalmazott keresete alig különbözik majd a minimálbértől, márpedig ez méltatlan, és sok feszültség forrása.
