A múlt év a makroszintű érdekegyeztetés tekintetében nem volt eredményes a hazai munkaadói szervezetek számára. Vezetőik, képviselőik ágazati szinten elért részsikerekről tudtak beszámolni, az országos egyeztetéseket szinte teljes kudarc jellemezte. Az Országos Munkaügyi Tanácsban a diktátumszerű kormánydöntéseket nem támogatták a munkaadók képviselői, a gazdaságpolitika irányáról és a gazdálkodás szabályzóinak változásáról pedig – hiába az ezért létrehozott Gazdasági Tanács is – nem fejthették ki véleményüket sem. A munkaadók, ha mindenben nem is, de abban egyetértenek, hogy ez után csak jobb időszak köszönthet az érdekegyeztetésre. Egyre több szervezet fogalmazza meg és sürgeti a munkaadók összefogását, amitől érdekeik hatékonyabb érvényesítését várják.
Mélyponton a párbeszéd
Az érdekegyezetés 2000-ben megtorpant Magyarországon, a társadalmi párbeszéd legfelsőbb szintű fóruma, az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) az idén nem volt elég hatékony – fogalmazta meg véleményét Dávid Ferenc, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége (ÁFEOSZ) szövetségi titkára.
Az érdekegyezetés fókuszában az év során két fő kérdés állt: a Munka Törvénykönyve (MT), valamint a minimálbér. Ez utóbbi esetében kiderült: a kormány valójában nem kíváncsi sem a munkaadók, sem a munkavállalók véleményére.
A másik nagy probléma, hogy a kormány olyan pályára tévedt, ahol nem munkáltató, vagyis a versenyszférába – hívta fel a figyelmet Dávid Ferenc. A munkaadók nehezményezik, hogy a minimálbérre vonatkozó döntéssel a kormány ebben a szférában bért állapított meg. Ez jogilag is aggályos, lévén a vállalkozói autonómiát oly módon sértette meg, hogy elvette egy polgári jogi szerződés jogosítványát, hiszen az OMT egy háromoldalú polgári jogi szerződésen alapul. A kormány őszi lépései a munkaadók számára az intézményes érdekegyeztetés kiürülésének bizonyítékát jelentik.
Hasonlóképpen aggályos, hogy semmiféle hatásvizsgálat nem készült a minimálbér-emeléssel kapcsolatban, amely 660 ezer embert direkt módon érint. És akkor a tovagyűrűző hatásról még nem is beszéltünk, arról: hány embernek kell a bérét emelni emiatt. A vállalkozói érdek háttérbe szorult, ám a hazai kis- és középvállalkozásokat éri a legnagyobb hátrány. A munkaadói oldal azt kérte, hogy a kicsiket, az elesetteket, a hazai tőkével gazdálkodókat, a hátrányos földrajzi helyzetben tevékenykedőket egy kicsit preferálják, mert e nélkül nem tudnak versenyezni.
A munkaadók sérelmezik, hogy nem kaptak kompenzációt a minimális bér kapcsán, noha kérték az egészségügyi hozzájárulás radikális csökkentését, szelektív támogatást a Munkaerő-piaci Alapból és adójóváírást, illetve a tb-hozzájárulásban nagyobb kompenzációt; ám valamennyi kérésükre nemleges választ kaptak.
Az ÁFEOSZ szerint a kormány kioktató viselkedése elmérgesítette a tárgyalások hangulatát. A társadalmi párbeszéd most zuhan a szakadékba, és ez a legrosszabb, nemcsak az ÁFEOSZ számára – fogalmazott a szövetségi titkár.
Tapasztalták azt is, hogy míg a kormány próbálja súlytalanná tenni a makroszintű érdekegyeztetést, a munkaadók és a munkavállalók együttműködnek. Mikroszinten ugyancsak van együttműködés, hiszen a vállalati közegben ez megoldható. Középszint viszont nincs Magyarországon. S bár a kormány is próbálkozik, hogy megteremtse ezt – ami szakmailag indokolt is -, az azonban elfogadhatatlan, ha erőszakos a tekintetben, hogy a középszint kiváltsa a makro- vagy a mikroszintet.
Az idei gazdálkodási helyzet alapvetően problémásnak látszik amiatt, hogy a kétéves költségvetésben az 5-7 százalékos mértékű infláció alultervezett – véli Dávid Ferenc. A minimálbér 56 százalékos emelése valójában teljesítmény nélküli béremelést jelent, ez pedig inflációgerjesztő lehet. A munkaadók érdeke is, hogy a magyar gazdaság teljesítménynövekedése a lehető legalacsonyabb inflációs szint és a legalacsonyabb munkanélküliség mellett menjen végbe. Idén sem lehet kijönni 10 százalékos pénzromlás alatt – ebből pedig az következik, hogy a költségvetésnek hatalmas pluszbevételei keletkeznek, amit nem akar megosztani a gazdaság szereplőivel. Félő az is, hogy a minimálbér dilettáns diktátuma épp a vidéki Magyarországot fogja tönkretenni.
Akadozik az ágazati egyeztetés
Az Agrár Munkaadói Szövetség szerint az érdekegyeztetés rendszerében működő tanácsokban eltérő színvonalú munka zajlik. A Gazdasági Tanács tevékenységéből hiányzik a szakbizottsági szintű munka, ahol a döntéseket kellőképpen elő lehetne készíteni. Éppen ezért a Gazdasági Tanács többnyire közmeghallgatási fórumként funkcionál. A szövetség álláspontja szerint szakértői szintű, folyamatos egyeztetésre, tájékoztatásra lenne szükség az érdekegyeztetés mechanizmusában.
Szabadkai Antal, a szövetség titkárságvezetője, az ügyvezetőség tagja úgy látja: az Országos Munkaügyi Tanácsban a Munka Törvénykönyve ügyében a munkaadók a szakszervezetek javára hoztak kompromisszumos döntéseket. A minimálbér emelésében pedig a munkaadók a kormányzat és a szakszervezetek erős nyomása alá kerültek. A minimálbér 40 ezer forintra történő emelése az agrárszférában nagy számban dolgozó mikro- és kisvállalkozásokat érzékenyen érinti. Helyzetüket tovább nehezíti, hogy a minimálbér megemelésével egy időben nincs lehetőség kompenzációra. Az agrárium mikro- és kisvállalkozásai többnyire veszteségesek, így nem tudnak élni a nyereséghez kötődő kedvezményekkel.
A szövetség, bár egyetért azzal, hogy a magyarországi béreket, köztük a minimálbért is az európai uniós átlaghoz kell közelíteni, de a kormányzat által erőltetett 40 ezer forint megállapítása – álláspontjuk szerint – drasztikus volt. A szövetség azt tartotta volna helyesnek, ha a minimálbér emelésének mértéke az átlagbér-emelkedés mértékének duplája lett volna. Szabadkai Antal szerint félő, hogy a kormány más kérdésekben is ehhez hasonló, egyoldalúságra törekvő gyakorlatot követ.
A szövetség megítélése szerint az agrárágazati érdekegyeztetés gyakorlata kritikus. Az agrár munkaadói érdekképviseletek és a szaktárca között nincs meg az intenzív párbeszéd, az egyeztetés, amilyen például a Gazdasági Minisztérium és a Kisvállalkozói Érdek-képviseleti Szövetség között kialakult. A múlt évben néhány formális, tartalmilag üres érdekegyeztetési kísérlet történt, amit azonban a szövetség nem tart kielégítőnek.
A szövetség sérelmezi, hogy a folyamatos törvény-előkészítő munkáról sem kap minden esetben tájékoztatást. E témában a szövetség nem lát fogadókészséget az ágazati minisztérium részéről. Némi javulás azonban az elmúlt évben – az agrárbéke-megállapodásnak köszönhetően – érezhető volt.
A szövetség szerint nem jelent megoldást az agrár-érdekegyeztetés rendszerében, hogy a szakminisztérium a terméktanácsokkal próbálja az érdekképviseleteket pótolni. Szabadkai Antal ugyanakkor elmondta azt is, hogy az Európai Integrációs Tanácsban, valamint az ILO Tanácsban korrekt, a kölcsönös információcserén alapuló munka zajlik.
Patikamérlegen az érdekek
A 2000. év az új típusú érdekegyeztetési rendszer első teljes éve volt, hiszen ekkor alakultak meg az Országos Munkaügyi Tanács, a Gazdasági Tanács, az Integrációs Tanács, az ILO és a Szociális Tanács új fórumai. Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) elnöke szerint ez a rendszer, amely most Magyarországon is funkcionál, Európában működőképesnek bizonyult, és kellő alkalmat teremt az érintetteknek véleményük kifejtésére.
A tripartit érdekegyeztetésre épülő rendszer azonban Magyarországon még csikorogva működik. Egyes elemei beváltották a hozzá fűzött reményeket, mások viszont nem. Az ILO Tanács például érdemi munkát végez, s a másik jól működő fórum az Integrációs Tanács, amelyben a külügyminiszter vezetésével, rendszeresen véleménycserék zajlanak. A munkaadók azonban hiányolják, hogy az EU-integráció lezáruló fejezeteinek megvalósításakor – esetenként – nem kapnak kellő súlyt a munkaadói és a munkavállalói vélemények. A Szociális Tanács az általános társadalmi párbeszéd színtere, ám a feleknek tudomásul kell venniük, hogy szociális kérdésekben meghatározó a mindenkori büdzsé, amelynek lehetőségei egyelőre szűkösek. Ezért e fórumon nagy harcok folynak, és patikamérlegen elosztott érdekek jelennek meg.
A fő gondot az IPOSZ számára az OMT és a Gazdasági Tanács működése jelenti, hiszen kettéválasztották a munka világát, illetve a gazdaság makro- és mikrovilágát érintő szabályozásokkal foglalkozó fórumot. A két fórum eddig nem tudott összehangoltan működni. A munkaadók meglepve vették tudomásul, hogy míg a Gazdasági Tanácsban a makroszintű szabályozáshoz kifejthették véleményüket, a gazdaság alapvető feltételeit szabályozó törvényekhez csak egy konzultációra nyílt lehetőségük a Pénzügyminisztériumban. Ez elfogadhatatlan egy olyan helyzetben, amikor a munka világába tartozó alapvető kérdésekhez – mint például az Európai Szociális Charta, a társadalombiztosítási rendszer, a Munka Törvénykönyve, valamint a bérkérdés – menetrendet, finanszírozást kell készíteni. A bérügyek tekintetében év végén olyan véleménykülönbségek alakultak ki, hogy a munkaadói és a munkavállalói szervezetektől elvették törvény adta jogukat a minimálbér megállapításához. Szűcs György szerint a munkaadók a minimálbérrel kapcsolatos tárgyalásokon szakmaiságukat latba vetve próbáltak olyan javaslatot tenni, amely az ország fizetőképes keresletének gyarapodásához járul hozzá, és lehetővé teszi, hogy a kisvállalkozások a gazdaság motorjává váljanak. De az ütemtervben, a menetrendben és a teljesítés feltételeinek biztosításában annyira különbözött a kormány és a szociális partnerek véleménye, hogy kompromisszum nem született. Az IPOSZ, amely a legkisebb vállalkozások legnagyobb országos érdekképviselete, ezt kudarcként éli meg. Ennél a rétegnél ugyanis még nem jelentkeznek a növekedés jelei, amelyek a makrogazdaságban már megmutatkoznak. A kisvállalkozók számára fontos lett volna, hogy olyan kompenzációs rendszer mellett vezessék be a bérekkel kapcsolatos szabályokat, amelyek segítették volna őket abban, hogy a felemelt minimálbért legálisan kifizethessék. Ezt nem sikerült elérni, ezért az IPOSZ – érdek-képviseleti szervezetén belül – megpróbál egy olyan figyelőrendszert felállítani, amely szükség esetén szorgalmazni fogja, hogy újítsák fel a tárgyalásokat a minimálbérhez kapcsolható kompenzációkról. Az adatok szerint mintegy 900 ezer embert – az összes magyar munkavállaló több mint negyedét – érintené a kompenzáció.
Többletterhek a kisvállalkozókon
A 2000. év érdekegyeztetését nem kísérték sikerek. Az év egyik eseménye a minimálbér megállapítása volt, amely ez alkalommal nem a háromoldalú megegyezés eredményeként született meg, hanem a kormány döntésével – mondta Antalffy Gábor, a Kisiparosok Országos Szövetsége (KISOSZ) főtitkára. A szervezet már a tárgyalásokon jelezte, hogy a minimálbér 40, illetve 50 ezer forintra való emelése jelentős terhet ró a kisvállalkozói körre. Az egyéni vállalkozók egy része már nem lesz képes kigazdálkodni az 50-60 százalékos többletet, és esetenként kénytelenek lesznek feladni tevékenységüket. Félő: a kormányzat nem számolt azzal, hogy a minimálbér emelésének következményeként elbocsátások várhatók, amely az illegális gazdálkodás irányába tereli a folyamatokat, s végső soron a legális szférában még megmaradó gazdálkodók ellen hat.
A vállalkozásukat felszámolók számára azonban egy másik probléma is adódik, amely abból fakad, hogy nem tudnak visszakerülni a szociális ellátórendszerbe. Megoldásként a KISOSZ javaslatokat fogalmazott meg, hogy legalább a legszegényebb vállalkozók támogatáshoz juthassanak, ám ezt is teljesen figyelmen kívül hagyta a kormány. A bevezetett adókedvezmények viszont épp azokat nem érintik, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá – vélekedik a KISOSZ.
A szervezet számára az elmúlt év tanulságos volt abból a szempontból is, hogy szembesült a szervezeti koncentráció szükségességével. Ezért több, szakmai szempontból rokon érdek-képviseleti szervezettel megkezdte az együttműködést, és szakmai alapon próbál megfelelni a koncentráció igényének. Ezt szükségessé teszi a közelgő európai uniós csatlakozás is.
Az unió közelsége egyébként is új feladatok elé állítja a munkaadói szervezetet, amely – a csatlakozás immár beláthatóvá vált időpontja miatt – egyre sürgetőbbnek látja a felkészülést. A KISOSZ felmérést készített a csatlakozással kapcsolatban, amely rávilágít, hogy a vállalkozók makroszinten jónak ítélik a felkészülés folyamatát, azonban mikroszinten nem jutnak hozzá a szelektált információkhoz. A kisvállalkozókat is érintik például a különféle bevezetendő szabványok, amelyekről egyfelől információkat kellene kapniuk, másfelől e kívánalmakat érvényesíteniük kellene. Mindez azonban beruházást is igényel tőlük, amelyhez viszont forrásra van szükségük. A kormánynak gondolnia kellene arra, hogy támogatási rendszer kidolgozásával könnyítse meg a szabványok bevezetését, a vállalkozók megfelelését az EU-normákhoz: így segítve piaci megmaradásukat.
A KISOSZ egy önálló támogatási rendszer létrehozását kezdeményezte, s partner abban is, hogy a vállalkozókat kiképezze – például – a pályázatokon való részvételre, illetve instrukciókat adjon a pályázati kiírásokhoz.
A KISOSZ tagjainál – a vállalati méretüknél fogva – nem jellemző a szakszervezeti szerveződés. A munkaadói szervezet azonban az OMT tagjaként – makroszinten, ésszerű korlátok között – együttműködésre törekszik a munkavállalói szervezetekkel.
Hiányzik a szakmai előkészítés
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) úgy ítéli meg, hogy az érdekegyeztetés mechanizmusa mostanra elakadt és mélyponton van. Széles Gábor elnök nincs megelégedve az érdekegyeztetés gyakorlatával, mert a plenáris üléseken született döntések ad-hoc jellegűek, szakmailag nincsenek kellően előkészítve. Ennek elsősorban az az oka, hogy nem működnek a különböző szakbizottságok, amelyek a Gazdasági Tanács plenáris ülésére megfelelően elő tudnák készíteni a döntéseket.
A szakbizottságok hiánya miatt – Széles Gábor szerint – a Gazdasági Tanács nem tudja betölteni a korábban működött érdekegyeztető fórum, az Érdekegyeztető Tanács szerepét. Az MGYOSZ már korábban is kezdeményezte – és e mellett most is kitart -, hogy szakmai bizottságokat kell létrehozni, és a háromoldalú tárgyalásokat minél előbb ki kell mozdítani a mostani holtpontról. Széles Gábor reményei szerint el tudják érni a kormánynál, hogy létrejöjjenek a szakmai bizottságok. Ha nem sikerül kellően kiérlelt témákat a plenáris ülés elé vinni, akkor néhányat a munkaadói és munkavállalói oldal készít elő szakmailag, és közös állásponttal kerül a Gazdasági Tanács elé.
A bérekkel kapcsolatosan Széles Gábor elmondta: egyetértenek a kormány azon törekvésével, mely szerint idén 40 ezer forint lesz a minimálbér. Szakértőik kimutatták, hogy ez 100 milliárd forint többletbevételt jelent a költségvetésben, amelynek legalább a felét vissza kellene forgatni azokba az ágazatokba, amelyeket érzékenyen érint a minimálbér felemelése. Félő ugyanis, hogy tömeges elbocsátásokhoz vezethet a döntés miatt bekövetkező nehéz gazdasági helyzet.
Az elkövetkező időszakra vonatkozó feladatokat az MGYOSZ kidolgozta és a december 5-ei küldöttközgyűlése elfogadta. Ennek egyik fontos eleme a szakértői munka javítása, a vidéki szervezetek megerősítése, valamint a hatékonyabb érdekegyeztető munka megvalósítása.
A munkaadók és gyáriparosok törekednek arra, hogy a makrogazdasági kérdéseket a különböző pártokkal is megvitassák. Szerintük a kis- és középvállalkozások segítésére további konkrét terveket kell kidolgozni. Az érdekképviselet a jövőben arra is törekszik, hogy a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseit részletesen kidolgozza, és megállapodást kössön a Magyar Tudományos Akadémiával, illetve a különböző partnerszervezetekkel.
Túlsúlyban a politika
Negatívan értékeli az érdekegyeztetés 2000. évi fejleményeit Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkára. Az érdekérvényesítés feltételei romlottak, ezért a szervezet érdemben nem tudott eredményt felmutatni a tagságnak, pedig a mezőgazdaságnak nagy szüksége lett volna erre.
A MOSZ álláspontja szerint 2000-ben az agrárágazat jövedelempozíciója tovább romlott, eltartóképessége egyre gyengébb. Rendkívül rontja a legális munkaadók helyzetét, hogy a környezetükben most már szinte ugyanakkora arányt képviselnek azok, akik a törvényes kereteket áthágva folytatják tevékenységüket. Ezért alapvetően a kormányzati politikát terheli a felelősség. Úgy tűnik, hogy a kormány minden lépésével azt szorgalmazza, hogy – alapvetően – az önfoglalkoztatáson nyugvó mezőgazdasági struktúra épüljön fel, még azon az áron is, ha a meglévő, még versenyképes, legális munkajövedelmet és nyugdíjbiztosítást adó, foglalkoztató vállalkozók helyzete romlik. Erre 2000-ben az agrártámogatások szolgáltatták a legjobb példát, ugyanis a társas vállalkozások nem részesültek azon támogatásokból, amelyeket az önfoglalkoztatók megkaptak.
A világon mindenütt speciális társadalombiztosítási, adó- és egyéb szabályokat dolgoztak ki a mezőgazdaságra, Magyarországon azonban ilyenek nincsenek. Sőt, a múlt évben elfogadott adóváltozások kifejezetten negatívan érintik a szektort.
Eredményeket szinte csak abban tud felmutatni a MOSZ, hogy tagjainak tanácsadó szolgáltatást nyújtott, amivel a megváltozott szabályokhoz való alkalmazkodásukat tudta segíteni, valamint a nyilvánosság számára is érthetően jelenítette meg kritikus problémákat. Az egyik ilyen a szövetkezeti üzletrészről szóló törvény elfogadása elleni – igaz, sikertelen – akciójuk volt. A törvényi változás gyakorlatilag tönkreteszi, megbünteti a vidéken, mondhatni, egyetlen foglalkoztató szervezetet, a mezőgazdasági szövetkezetet. Ennek hatására lökésszerűen 10 ezer ember veszítheti el a munkahelyét.
Az ágazatban megvont egyenleg szerint a minimálbér terhei miatt a jövedelmezőségi pozíciók romlottak, még akkor is, ha a MOSZ által képviselt szervezetek 80-90 százaléka középvállalkozás. A kormányzat ígérete, miszerint a kis- és középvállalkozások pozíciói javulnak, üres frázisnak bizonyult, a tb, illetve a minimálbér miatt inkább a terheik nőnek.
Ágazati sajátosság viszont, hogy az év elején még nem tudják az agrár-munkaadók, hogy az év során milyen szabályok szerint dolgoznak majd. Az ágazatban középszinten karácsonyig nem volt tájékoztatás a piacszabályozásról és a támogatási rendszerről.
Az érdekegyeztetés terén a MOSZ fájlalja, hogy csorbították az OMT jogait, ennek következménye lett, hogy a kétéves költségvetést úgy készítette el a kormány, hogy a tárgyban a legfontosabb érdekegyeztető fórumot a parlamenti elfogadás előtt össze sem hívta. Nem is az a kérdés, hogy a véleménykérést elmulasztották – hangoztatta Horváth Gábor -, sokkal inkább ennek az üzenete elgondolkodtató. Arra utal ugyanis, hogy nincs kellő alázat a hatalom gyakorlóiban. Ugyancsak aggályos tendencia, hogy a parlamenti lobbimunka gyakorlatilag ellehetetlenült. Ma már minden kérdés a frakciófegyelem szabályai szerint dől el, s a szakmai érvek helyett a politika dominál.
Szűkre szabott az érdekérvényesítés
Felemásra sikerült a 2000. év a Magyar Iparszövetség (OKISZ) vezetői szerint. Szabó István főigazgató elmondta: elsősorban azt tartják kudarcnak, hogy a társadalmi párbeszéd kereteit jelentő fórumokon kevés sikert értek el. A Kis- és Középvállalkozói Érdek-képviseleti Szövetség, a KÉSZ viszont valamivel pozitívabb évről számolhat be, hiszen aktívan részt tudott venni például a Gazdasági Minisztérium által kezelt Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat pályázatainak elbírálásában. A főigazgató meghatározó lépésnek tekinti azt is, hogy – a GM és a KÉSZ közreműködésével – további hitelhez kapcsolódó kezességvállalásra nyílt lehetőség azzal, hogy a hét régióban garanciaszövetkezetek alakultak. Pozitív fejlemény továbbá, hogy a Vállalkozásfejlesztési Tanácsban egyes, a kis- és középvállalkozások számára hátrányos szabályozásokat sikerült érdekeiknek megfelelően módosítani. Ilyen volt például a környezetvédelmi termékdíj ügye, amely esetében sikerült elérni, hogy ne vezessék be 2001. január 1-jétől.
Rossz lépés volt viszont a kormány minimálbér-emelése, amely az OKISZ tagszervezeteinek körében várhatóan komoly problémát kelt. Az emelés forrásoldalát a munkaadói szervezetek nem látják, ezért a tagszervezetek reakciója várhatóan az lesz, hogy megszűnnek, illetve létszámot építenek le. Ugyancsak hátrányt okoz – főként az ipari szolgáltató szövetkezeteknek – a szövetkezeti törvény, amely többletterheket jelent majd. Ez szintén a megszűnés, az átalakulás veszélyét hordozza magában.
Az OKISZ az Országos Munkaügyi Tanácsban az elmúlt év során számtalan kérdésben közös platformon volt a munkavállalói érdekképviseletekkel: közösen léptek fel a kormányzati oldallal szemben, esetenként azonosan közelítették meg a vitás kérdéseket. Azonban nem volt azonos az érdekeltség például a Munka Törvénykönyve módosítása – idén is folytatódó – vitája során, noha számos ponton sikerült kompromisszumot találni.
A jelenlegi érdekegyeztetési konstrukcióban az érdekérvényesítés lehetőségeit az OKISZ igen szerénynek tartja. A véleményüket elmondhatták – fogalmaz Szabó István -, azonban nem kaptak a kormánytól lehetőséget azok valódi érvényesítésére. Az OKISZ abban bízik, hogy az európai uniós csatlakozás, az EU szociális párbeszéddel kapcsolatos elvárásai a kormányzati magatartásban is változtatást kényszerítenek ki a következő időszakban. A változtatás szükségességét a csatlakozási tárgyalások alkalmával az EU minden alkalommal fel is veti.
Az idei év kilátásait mérlegelve az OKISZ vezetői abban reménykednek, hogy sokkal hatékonyabb módon tudnak fellépni a kis- és középvállalkozások érdekében. A cél az, hogy – a tőkeszegénység csökkentése érdekében, támogatások formájában – további kedvezményeket tudjanak elérni a hazai vállalkozások számára. Ugyancsak szeretnék elérni, hogy a kis- és középvállalkozások az adó- és társadalombiztosítási jogszabályok okozta terhei, illetve az általános adminisztrációs kötelezettségek csökkenjenek.
Szervezetek együttműködése
A Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége (Stratosz) véleménye szerint az érdekegyeztetésben a munkaadók összefogva képviselhetik megfelelően az érdekeiket. Többek között e szemlélet alapján írták alá a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségével (VOSZ) azt az együttműködési megállapodást, amelynek fontos pontja, hogy a két munkaadói szervezet kölcsönösen belép egymás szervezetébe, és a közös érdekek mentén dolgoznak együtt.
László Géza, a Stratosz elnöke nemrégiben úgy fogalmazott, ha a két munkaadói szervezet között jól sikerül az együttműködés, akkor a jövőben az egyesülés lehetősége is fennáll.
A két szervezet jövőbeni kooperációja révén lehetőség lesz arra, hogy a legnagyobb munkaadói érdekképviseletté lépjenek elő, amely révén jelentősen növelhető érdekérvényesítő képességük – vélekedett László Géza, aki szerint még az együttműködés elején nagyon fontos, hogy a két szervezet végiggondolja, miben egyezik, illetve különbözik a véleménye. A Stratosz és a VOSZ közötti együttműködés jó példájának nevezte a Széchenyi tervhez készített közös javaslatot és annak együttes képviseletét.
A közeljövőt tekintve a Stratosz számára az egyik legfontosabb kérdés a bértárgyalás, továbbá a bérszabályozás helyzetének áttekintése a közszolgáltatásban. Ebben a témában is egyeztetnek a VOSZ-szal, és közös álláspont esetében együttesen képviselik majd az e területen kialakított véleményt.
László Géza szerint szervezetük jó nemzetközi kapcsolattal rendelkezik, és megszerzett tapasztalataikat kamatoztathatják az érdekegyeztetésben is. A Stratosz véleménye szerint a magyar társadalmi párbeszéd intézményi rendszere átalakulóban van, és minden bizonnyal az elmozdulás a kevesebb, de jól körülhatárolható, megfelelő reprezentativitással rendelkező szövetségek irányába mutat. Ezért a munkaadói szövetségeknek elkerülhetetlenül szembe kell nézniük egy erős integrációval.
Az elmúlt tíz év politikai és gazdasági átalakulásának eredményeként mostanra a magyar gazdaság nagy része magántulajdonban van. Ez szükségszerűvé teszi, hogy a tulajdonosi és a munkáltatói érdekek képviselete az eddigieknél hangsúlyosabban és hatékonyabban jelenjen meg.
A nemzetközi gyakorlat szerint a munkaadói szövetség érdekeinek megjelenítése csak egy reprezentativitáson alapuló, a mindenkori kormányokkal és munkavállalói képviseletekkel tárgyalási pozícióban lévő, erős tömörüléssel oldható meg. Jelenleg a munkaadói szövetségek száma – az uniós tagországokéhoz viszonyítva – igen magas, és súlyuk nincs elfogadhatóan meghatározva. A Stratosz a VOSZ-szal aláírt együttműködési megállapodással szeretne felkészülni a társadalmi párbeszéd intézményi rendszerében várható fejlődésre.
A magas közteher a fejlődés gátja
A szétforgácsolt munkaadói érdekképviseletek nem tudták az idén a gazdaság és saját érdekeiket érvényesíteni – vélekedett Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének, ügyvezető elnöke, aki szerint az érdekegyeztetésben jelenleg dominánsabb a szakszervezetek érdekképviselete.
A munkaadói érdekérvényesítés hiányának egyik oka az is lehet, hogy külön-külön nem tudták az igazán jó, versenyképes szakértői anyagok elkészítését finanszírozni. A VOSZ szerint pedig jó szakértői anyagokra nagy szükség van az érdekegyeztetésben is, mert ezekkel részben megelőzhetők a rossz döntések. Példa lehet erre az éves áfa-visszaigénylés gyakorlata, amelyet később megváltoztatott a kormány.
Demján Sándor szerint a munkaadói érdekképviseleteknek – hosszú távon – mindenképpen érvényesíteniük kell a gazdaság érdekét is. A jelenlegi érdekegyeztetési gyakorlat egyik nagy hibája, hogy a politika csak rövid távon, négyéves ciklusokban gondolkodik. A magyar gazdaság sikerre van ítélve – fogalmazott a VOSZ ügyvezető elnöke, aki hozzátette: a kérdés csak az, hogy tíz vagy harminc év múlva érjük-e utol az Európai Unió átlagát.
Demján Sándor azt az álláspontot képviseli, hogy csak a gazdasági teljesítmény növeléséből lehet életszínvonalat növelni, bért emelni, amit a gazdaságpolitikának is szem előtt kell tartania az érdekegyeztetés során.
A munkaadók érdeke is, hogy emelkedjenek Magyarországon a bérek, de ezzel párhuzamosan és arányosan a közterheket is mérsékelni kell. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt a magyarországi adórendszert is "versenyképessé" kell tenni, ellenkező esetben a tőke oda megy, ahol kedvezőbb feltételeket talál. A magyar gazdasági fejlődése előtt álló egyik komoly akadály a magas adók, közterhek. Szakértői számítások szerint ugyanis jelenleg minden 100 forintból csak egyharmad jut el oda, ahová azt szánták, és kétharmad kerül az állam kasszájába.
A VOSZ szerint a munkaadók érdeke és a gazdaság fejlődése szempontjából egyaránt fontos, hogy az iparűzési adó kérdését is megvizsgálják, megvitassák. Nem fogadható el az az álláspont, mely szerint az önkormányzatoknak csak az iparűzési adó emelése legyen az egyetlen bevételnövelő forrásuk.
