A munkaerőpiacon való elhelyezkedésnél eddig jellemzően még csak felsővezetői körben – és ott sem minden szakmában – volt sarkalatos kérdés a nyelvismeret. Ugyanakkor látható, hogy az EU kinyíló piacán csak az a vállalkozás tud majd talpon maradni, amelyik képes a tájékozódásra, a nemzetközi projektekhez kapcsolódásra, a kapcsolatfelvételre alacsonyabb szinten, az alkalmazottak, szakmunkások által is. A magyar iskolarendszer azonban még adós a tömeges méretű, kétnyelvű szakképzés bevezetésével.
A munkaadói szervezetek – az uniós csatlakozásra való felkészülést is szem előtt tartva – rendszeresen értékelik a hazai szakképzést, és szóvá is teszik annak fogyatékosságait. Véleményük szerint lényeges a lemaradásunk a fejlett országok gyakorlatától, részint abban, hogy a képzés nem eléggé gyakorlatorientált, másrészt abban, hogy nem helyez hangsúlyt a nyelvi képzésre. A kérdés egyébként másként merül fel a kisiparban és a nagyiparban, mivel ebből a szempontból a két szektor nem egyformán kiszolgáltatott.
Speciális tanrend
A kisvállalkozók nyelvismereti hiányosságaiból, valamint a fejlett országok oktatási rendszerétől elmaradó szakképzésből fakadó hátrányait már évekkel ezelőtt felismerte az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ), amely a duális képzés élharcosává vált. Az IPOSZ tíz évvel ezelőtt kezdeményezte az együttműködést a szakiskolákkal, jelenleg is mintegy 120 szakképzési intézménnyel van közvetlen kapcsolata. Kezdeményezték az úgynevezett IPOSZ-osztályok létrehozását, amelyek gyakorlatorientált képzést nyújtottak adott szakmákban, és amelyekben bevezették a nyelvoktatást, a számítógépes és a vállalkozási ismereteket. Akkor ez még újdonságnak számított, hiszen nem vált el egymástól a közoktatás és a szakoktatás. Az IPOSZ által kidolgozott tanrendek forradalmiak voltak: különválasztották az általános, közismereti képzést és a szakképzést. Az első évre koncentrálták a közismereti oktatást és a második-harmadik évben szinte csak szakképzés folyt ezekben az osztályokban. Az akkor érvényes szakképzési listán, mint kísérleti tantervek, külön engedélyezési számon működtek.
A nemrégiben végrehajtott szakképzési reform voltaképpen ennek a szellemében történt, hiszen szinte teljesen elválasztották a közismereti képzést és a szakképzést: a 10. osztály befejezéséig közismereti oktatás folyik a szakiskolában, némi szakmai alapozással, de a szakképzés a 11-12. osztályra összpontosul. Az IPOSZ-osztályok 1989-ben kifutottak, és helyükbe az új, az OKJ által szabályozott, 10 osztályos rendszerű képzés lépett. Az IPOSZ ezzel kapcsolatban újabb problémát vetett fel, ugyanis mindössze két évre koncentráltan folyik a szakképzés. Mégpedig úgy, hogy a közismereti oktatás egy részét a tervektől eltérően mégis meghagyták a 11-12. osztályban. Az így megmaradó idő a szakértők szerint a szakmák többségénél már nem elegendő, hogy a megfelelő szakismereteket el lehessen sajátítani.
Ezért az IPOSZ az elmúlt időszakban az Országos Szakképzési Intézettel közös pályázat keretében – az Országos Szakképzési Tanács támogatásával – több szakmában programokat fejlesztett ki, amely visszavitte a gyakorlati képzést arra a szintre, amit a korábbi IPOSZ-osztályok testesítettek meg. Mivel a jogszabály szerint a 10. osztály végéig nem lehet konkrét szakmai alapozást végezni, ezért a szakképzés ezekben az esetekben áthúzódik a 13. évre.
Napjainkban az IPOSZ a duális képzést szorgalmazza Magyarországon, amelynek az a lényege, hogy a gyerekek a szakmai gyakorlatot jelentős részben az iparosoknál, az üzemekben szerzik meg. Az elméleti képzés természetesen az iskolában folyik, s a szakmai alapozás helyszíne is a tanműhely. Arra is van lehetőség a duális képzésben, hogy az iparos közvetlenül megállapodást köt a tanulóval, akinek ebben az esetben is kapcsolatban kell állnia az iskolával, hiszen az elméleti képzés továbbra is ott folyik. Ez a rendszer az iparosokat és az iskolákat folyamatos együttműködésre ösztönzi. Ezeket a kapcsolatokat a helyi ipartestületek gondozzák.
Azok a tanulók, akik duális képzésben részesültek, és kinn voltak gyakorlaton az iparosoknál, a vállalkozók véleménye szerint jobban alkalmazhatók, mint akik csak tanműhelyben végeztek gyakorlatot.
A duális képzésben jelenleg 120-130 ezer tanuló vesz részt, mintegy 17 ezer üzemben. Ebbe a körbe a nagyipar is beleértendő, hiszen sok iskolának van megállapodása nagy cégekkel, kereskedőláncokkal, sőt a banki képzés is lehet duális. Az IPOSZ tagjainál körülbelül 45 ezer tanuló inaskodik a duális képzés keretében.
Előtérben a nyelvoktatás
A nyelvismeret hiánya a legfájóbb pontja a magyar vállalkozóknak, s megoldása az egyik legfontosabb feladata a szakképzési rendszernek. Az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamata felgyorsult, és egyre szembetűnőbb, hogy – főleg a kisvállalkozói szektorban – nincs megfelelő nyelvismerettel rendelkező szakember. A kisvállalkozások ugyanis jellemzően nem exportorientáltak, csupán 8-10 százalékuk foglalkozik a határokon átnyúló kérdésekkel, és emiatt eddig nem voltak rákényszerülve a nyelvismeretre. A nyelvoktatás bevezetése a szakképzésben elengedhetetlen, mert a külföldi kisvállalkozásoktól a szakmai fogások, a technológiák elsajátítása csak nyelv ismeretével lehetséges. Jelenleg még mindig célzott és irányzott projektek sokaságát kellene indítani a nyelvképzés területén a kisvállalkozói szektorban, főleg a felnőtt generáció számára, hogy az adott kézműipari szakmát művelők is szélesebb nyelvismerettel rendelkezzenek.
Ma már széles lehetőség van a szakmai tanulócserére, különböző európai országokban el lehet tölteni bizonyos gyakorlati időt az üzemekben. Jelenleg is számtalan program működik az EU Leonardo programjától kezdve a különböző bilaterális, országok közötti programokig, amelyek keretében elvileg lehetne tanulókat kiküldeni a külföldi intézményekbe. Ám mindenhol követelmény, hogy a tanulóknak legalább készségszinten egy nyelvet ismerniük kell, mivel nem állhat minden tanuló mellett tolmács, így ezeknek a tanulmányutaknak a legfőbb akadályává a nyelvtudás hiánya vált.
Az IPOSZ néhány éve – egy osztrák partnerével közösen – úgynevezett szakmai nyelvoktatást szervezett a vállalkozásokkal foglalkozó szervezeteknek, illetve vállalkozók ügyintézőinek. A rendelkezésre bocsátott osztrák tananyag segítségével azt a szókincset oktatták, amely a szakmában szükséges. A program sikere azt mutatta, hogy minden szakmában szükség lenne hasonló szakspecifikus nyelvi oktatásra, elsősorban angol nyelven. Az iparosnak is ismernie kellene azt a szakmájában használt mintegy 1000 szót, amellyel már tudna kommunikálni.
Kedvező tendenciák
Ezeket a kérdéseket esetenként napirendre tűzi az Országos Szakképzési Tanács, amelynek munkájában a munkaadói szervezetek is részt vesznek. E témával rendszeresen foglalkozik a kisvállalkozói szervezetek érdek-képviseleti tömörülése, a KÉSZ is, illetve a Magyar Munkaadói Szervezetek Országos Szövetsége is. A munkaadói szervezetek mindegyike az általuk képviselt vállalkozói kör számára fogalmazza meg a problémát.
A tendencia az utóbbi években mégis pozitív: több fontos programot is sikerült a jelenlegi kormányzati időszakban végrehajtani. Például az Oktatási Minisztérium tavaly 100 millió, az idén 200 millió forinttal támogatta – az Országos Szakképzési Alap központi részéből – a gyakornokokat foglalkoztató 1-10 fős kisvállalkozások taneszközvásárlásait.
Ma még a törvény lehetőséget ad arra, hogy a vállalkozás a szakképzési hozzájárulás egy részét ne fizesse be az APEH-nek, illetve a minisztériumnak, hanem tárgyi eszközben bizonyos szakképző iskoláknak átadja. Ez is egyfajta közvetlen kapcsolatot eredményez a szakképző intézmények és a vállalkozások között. A módosításokkal ezek a lehetőségek szigorodnak.
Más megoldatlan kérdéseket is tisztázni kellene: az IPOSZ szerint például továbbra sem egységes a fejkvótarendszer. Ma ha valaki egy tanműhelyben vagy egy oktató kft.-ben tanul, akkor jár utána a fejkvóta, amit készpénzben megkap az intézmény. Az iparosnál tanuló esetében pedig csak adóalap-csökkentési lehetőség van, amivel csak akkor lehet élni, ha van adóalap. Ezért az IPOSZ javasolta, hogy legyen direkt a támogatás adóengedmény formájában, a fejkvóta összegének megfelelően.
A kamarai törvény módosításával felmerült a szakmai szervezetek a szakképzés területén gyakorolt korábbi jogkörének visszaállítása is. Ilyen lehet például, hogy a szakmai szervezeteknek legyen ismét jelölési joguk a szakmunkásvizsga-bizottságokba.
A nyelvoktatás általánossá tétele mellett a szakoktatásban több nyomós érv is szól. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a következő időszakban felgyorsul az EU és Magyarország között az információáramlás. A vállalkozói szervezetek közül ugyanis egyre több tagjává válik az EU szakmai szövetségeinek, s naponta az asztalukra kerülhetnek a 20-50-60 oldalas dokumentumok. Ma nincs kapacitás – sem forrás – arra, hogy ezeket az idegen nyelven érkező anyagokat valamilyen rendszerben fordítsák és szintetizálják. Az IPOSZ ezért azt javasolta, hogy hároméves projekteket kellene indítani a kisvállalkozói szektorban, amely egy nyelveket beszélő szakapparátus megteremtését, finanszírozását célozná. Az osztrák és német vállalkozókkal szemben ugyanis a magyar vállalkozások hátrányban vannak, hiszen oda minden közösségi szakanyag németül érkezik. Mi viszont nem várhatjuk el, hogy az EU a szakanyagait, esetenként a több száz oldalas tendereket magyar nyelven megfogalmazza. Ezek az interneten és mindenhol idegen nyelven fognak megjelenni, és az a vállalkozó, aki ezt nem tudja elolvasni, végzetes lépéshátrányba kerül.
Versenyképesség és nyelvismeret
A legrosszabb helyzetben a kisvállalkozói szektor van, mert a nagyvállalkozók könnyebben megoldják ezt a kérdést. Még a 20-40 alkalmazottat foglalkoztató középvállalkozásnál is elfér 1-2 olyan munkatárs, aki külügyi tevékenységet folytat, és ért az internethez. De a kisüzem, amelynek mindössze 2-3-5 munkatársa van, nem engedheti meg magának, hogy egy embert csak ezeknek a problémáknak a megoldására alkalmazzon. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy az ilyen kisvállalkozások számuk alapján a hazai vállalkozói kör 90 százalékát teszik ki. A létszámban legnagyobb és a nemzetgazdaság törzsét képező vállalkozások ma a bruttó nemzeti jövedelem egyharmadát állítják elő. Ez a szektor roppanhat meg leginkább e kérdés megoldatlansága miatt, ha nem kap sürgősen segítséget. Az ő konkurenseik, az EU-beli belga, holland, dán stb. kisvállalkozók gyermekkoruktól kezdve tanulják az idegen nyelvet, az EU nyelveit.
Különösen az ipar húzóágazataiban tevékenykedő cégeknél fontos a nyelvismeret, mindenekfelett az építőiparban, a fémiparban és az autóiparban. Ez a három olyan iparág, amely sem technológiailag, sem más szempontból nem választható el a külföldtől. A három húzóágazatnak van nagyipari ága is, ahol a probléma nem ilyen súlyos, de mindháromnak van kisipari ága is, ahol viszont megoldása égetően sürgős. Voltaképpen nincs is olyan szakma, ahol ne lehetne a nyelvismeretet hasznosítani. Még a fodrász sem vonhatja ki magát ez alól, hiszen a világpiacon ismert termékekkel dolgozik, a stílusban is igazodnia kell a trendekhez – s a versenyben az fog győzni, aki ismeri a nemzetközi tendenciákat, technológiákat. Más ágazatban, például a könnyűiparban, a divatszakmában is az boldogul, akinek van külföldi kapcsolata.
A kisipar leginkább helyi szinten szolgáltat, de differenciáltabb a helyzet azoknál, akik városi környezetben dolgoznak, Budapesten, illetve nagyvárosokban. Ha megnézzük, hány külföldi vásárolt már Magyarországon ingatlant, tulajdont, és hogy a turizmus milyen arányban bővül, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy bizonyos arányban már külföldi ügyfelekre is számítani kell. A vállalkozónak e megrendelők problémáit is meg kell értenie, és a külföldi ahhoz fog menni, aki erre képes. Így a helyi szolgáltatói szektornak szintén létérdeke, hogy beszéljen a magyaron kívül más nyelven is, mert akkor fog tudni szolgáltatni. A többgenerációs iparosságnál megoldást jelent, hogy az apák mögött ott állnak a fiúk az üzemekben, akik már rendelkeznek a számítógépes és nyelvi ismeretekkel.
Vándorlegények
Az IPOSZ egyik fontos feladatának tekinti, hogy a nemzetközi kapcsolatrendszerét arra használja, hogy minél több lehetőséget teremtsen tagjai számára az évszázadok óta vándorlegény-mozgalomnak nevezett tapasztalatcserébe való bekapcsolódáshoz. Például az európai fémipari szövetség – amelynek az IPOSZ is tagja – most egy európai fémipari útlevelet akar létrehozni. Ezzel a dokumentummal szabadon közlekedhet majd – természetesen csak szakmai értelemben – Európában az, aki bizonyos szakvizsgákkal már rendelkezik, és bármelyik fémipari céghez odamehet tapasztalatcserére. A magyar vállalkozói kör sem kerülheti el, hogy ebbe a folyamatba minél hamarabb becsatlakozzon. Ez viszont feltételezi a nyelvismeretet.
Igények a nagyiparban is
A duális képzés során szerzett szakismeret iránti igény nemcsak a kisiparban, hanem a nagyobb cégeknél is megjelenik. Olyan vállalatoknál is, amelyek egyébként a legjobb munkaerőből válogathatnának a piacon: a külföldi érdekeltségű társaságoknál. Magyar munkatársaiknál ugyanis azt tapasztalták, hogy képzésük nem kellően gyakorlatorientált, vagy ha az is, a gyakorlat mesterséges körülmények között folyik. Munkaerőigényük nagyobbik részét ugyan hirdetés útján fedezik, de gondot fordítanak arra is, hogy saját szükségleteik szerint is képezzenek fiatalokat.
Németországban a duális képzésnek hagyománya van, a Magyarországon megtelepedett német érdekeltségű cégek számára tehát nem idegen, hogy tanulókat foglalkoztassanak. A tanuló a tanulmányi idő alatt a munkaadóval kötött megállapodás alapján fizetést kap, tehát alkalmazásban áll.
A szakmai oktatás nem szimulált körülmények között folyik, hanem a tanuló gyakorlatilag az első naptól kezdve egy munkahelyen dolgozik – voltaképpen későbbi munkahelyén. Így tehát azzal a konkrét közeggel ismerkedhet meg, amelyben majdan maga is dolgozni fog, s nem utolsósorban jövendő munkatársaival is ismeretséget köt.
A saját tanuló kinevelése kétségtelenül megtérül a cégek számára, ám nagy odafigyelést is igényel. Hiszen a tanonc mellé kell valaki, aki koordinálja a szakmai oktatását, ellátja munkával, amihez viszont infrastruktúra szükséges. Mivel ez a fajta humánpolitika befektetéssel jár, a vállalatok nem élnek túl nagy számban ezzel a lehetőséggel, hanem gyakran egyszerűen felvesznek egy kész szakembert a munkaerőpiacról.
