Kollektív szerződések kiterjesztése

A kormány az ágazati-szakmai érdekegyeztetést teljességgel a szociális partnerek hatáskörébe adta, igaz, e munkában szükség szerint az érintett tárca segítséget nyújthat. Ezen túlmenően azonban – egy 1997-es ma is hatályos határozata szerint – a kormánynak és a tárcáknak e téren vannak feladatai. Van, aki ezt komolyan veszi, és megpróbál lépéseket tenni az érdekegyeztetés működtetésére, és van, aki nem törődik e kötelezettségével.

Az érdekegyeztetés szereplői körül sokan úgy vélik, a kormányzatnak e téren feladata lenne a megfelelő törvényi háttér biztosítása. Így például szükség lenne a reprezentativitás kötelező paramétereinek rögzítésére és betartatására, a döntésjogosultság és kötelezettségi jog törvényi szabályozására. Magyarországon 5-10 évre teszik azt az időt, amíg kialakulhat a megfelelő középszintű érdekegyeztetési gyakorlat. A helyzet azonban annyira nem rossz, mint amennyire egyesek számára tűnik, hiszen a folyamat már elindult.

A Gazdasági Minisztérium kollektív szerződésekkel kapcsolatos adatai szerint 1999 elején 3292 kollektív szerződést tartottak nyilván a tárcánál, ám ez nem azt jelenti, hogy csak ennyi van hatályban, illetve hogy csak ennyi helyen van valamiféle érdekegyeztetési fórum. Bár a Munka Törvénykönyve ez ügyben egyértelműen fogalmaz, a bejelentési kötelezettséget sokan elmulasztják. Éppen emiatt a tárcánál úgy vélik, jó lenne a bejelentés teljesítését is a munkaügyi ellenőrzés tárgyává tenni, ezzel is ösztönözve az érintetteket a jogszabály betartására. Akkor pontosabb képet lehetne kapni az ágazati érdekegyeztetés állapotáról. Ami a versenyszektort illeti, itt általában jellemző az egy munkaadóra kiterjedő kollektív szerződés, amiből 1218 született. A munkaadók által megkötött, ám több vállalatra kiterjedő szerződések száma 34, míg a munkaadói érdekképviseletek által kötött ksz-ek száma csupán 14 (lásd táblázatunkat). A versenyszektorban – a nonprofit szervezetek nélkül – összességében mintegy 1,1 millió foglalkoztatottat érint, ami az összlétszám csaknem 45 százaléka. Figyelemre méltó, hogy a ksz megkötése általában a nagyobb létszámot foglalkoztató cégekre jellemző. Jó példa erre a villamosenergia-ipar, ahol a termelés és elosztás szakágakban is egyaránt 100 százalékos a lefedettség. Az ipar átlagos lefedettsége egyébként 44,6 százalék, s ezen belül a legrosszabb a helyzet az építőiparban, ahol az arány 15,3 százalék. A mezőgazdaságban szintén alacsony, 18 százalék a lefedettség aránya.

Ágazati előnyök

A Magyar Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége (MGYOSZ) szorgalmazza az ágazati-szakmai kollektív szerződések megkötését, épp azért, mert e területen még van számos javítanivaló – vélekednek a szervezet szakértői. A szervezetnél úgy látják, az érdekegyeztetés, a párbeszéd s ennek eredményeképpen a kollektív szerződés létrejötte a gazdasági szervezeteknél mindkét fél érdeke, mindkettőjük számára biztonságot ad. A kiegyensúlyozott kapcsolat, egy elfogadott ksz biztonságot ad a munkaadónak, hiszen a sztrájktörvény – egyebek mellett – kizárja a munkabeszüntetést a ksz-ben megállapított kérdésekben. Így az év során nem lehet hirtelen követelésekkel előállni a cégnél. Ám ágazati szinten is előnyöket biztosít, hiszen ilyen módon is elősegíthető az azonos versenyfeltételek megteremtése. Ráadásul a kisebb cégek megspórolják maguknak az érdekegyeztetés hosszadalmas folyamatát. Azt, hogy mennyire fontosak a rendezett munkaügyi kapcsolatok s a kollektív szerződés, mutatja, hogy 1998 tavaszán az MGYOSZ, az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyéves programot hirdetett e folyamat felgyorsítása érdekében. A program keretében regionális konferenciákon hívták fel a figyelmet, adtak információkat a kollektív szerződésekkel kapcsolatban. A program során az egyik legfőbb cél az volt, hogy minél több munkaadóval felismertessék, hogy érdekükben áll a rendezett kapcsolat a munkavállalókkal, illetve ezek szervezeteivel. Persze ez egy hosszabb távú feladat, így 1-1,5 év alatt nem lehet átütő eredményt produkálni – vélik az érintettek.

A számos akadály ellenére, ha lassan is, de formálódik a középszintű érdekegyeztetés. Ennek egyik jó példája a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. és a Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZSZ) között a közelmúltban megkötött együttműködési megállapodás a rendszeres párbeszédről. A dokumentum szerint az érintettek a törvények és a szerződéses megállapodások betartásán túl rendszeresen konzultálnak az ágazatot érintő gazdasági és szociális problémákról. Az MVM Rt. értékelése szerint a megállapodás segítséget adhat ahhoz, hogy az MVM Rt. átvészelje a villamosenergia-piac nyitása miatt várható konfliktusokat. Szakszervezeti részről úgy vélekednek, a megállapodás nem helyettesíti az ágazati érdekegyeztető fórumot és a kollektív szerződést, ám elősegíti ezek működtetését, betartását. A VDSZSZ egyébként kötött már hasonló megállapodást az ágazat több magáncégének tulajdonosával, az RWE, a Bayerwerk és az EdF képviselőivel.

A legfontosabb szint

A nehézségek láttán nehezen képzelhető el, hogyan tud majd a társadalmi párbeszéd rendszere, főképp annak középszintje megfelelni az EU követelményeinek. A mai magyar gyakorlat ugyanis nem felel meg azoknak – állítja Ladó Mária kutató. Főképp azért nem, mert a középszintű párbeszéd az EU számára a legfontosabb szint, ami a közösségen belül még tovább erősödik. Ez az EU-szintű szakmai-ágazati szervezetek aktívabb szerepvállalását jelenti, ahol a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek közös bizottságban dolgoznak. Az EU-n belül 1993-tól a társadalmi párbeszédnek minőségileg új szakasza kezdődött. A korábbi kozultáció, a közös politikaformálás és -megvalósítás, s az autonóm párbeszéd mellett megteremtődött a tárgyalások és megállapodások kötésének, az európai szintű alkunak a feltételei. A Szociálpolitikai Jegyzőkönyv és annak részét képező Szociálpolitikai Megállapodás megteremtették azokat a konkrét eljárási és ügyrendi szabályokat, amelyek lehetőséget teremtettek arra, hogy a szociális partnerek közvetlenül tárgyaljanak. Ez egyben egy európai szintű – kollektív szerződéshez hasonló – megállapodás megkötését is eredményezi.