Kevesebb a munkanélküli

Az idén egész évben mérsékelten csökkent a munkanélküliség. Az előrejelzések szerint az év végére 370 ezer regisztrált állásra váró lesz az országban. A munkanélküliség csökkenése mellett a foglalkoztatási szint bővülése is folytatódott, bár ez a tavalyihoz képest jelentősen lelassult: az első félévben alig néhány tízezres volt az emelkedés, s az esztendő hátralévő hónapjaiban sem várható számottevő növekedés. Történik ez annak ellenére, hogy a munkaügyi központok adatai szerint szeptemberben már csaknem százezer üres álláshely várt betöltésre.

A tavalyi évvel összevetve 2000-ben drasztikusan visszaesett a foglalkoztatotti szint emelkedése. Tavaly a 15-74 évesek körében több mint három és fél százalékkal, azaz több mint 130 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak létszáma, ami így meghaladta a 3,8 milliót, vagyis elérte az 1993. évi szintet. Erre a kiugró bővülésre a szakértők nem igazán találtak magyarázatot. A statisztikusok szerint az emelkedés nem is az intézményi körben következett be, hiszen a felmérések során az ötfősnél nagyobb cégekben nem találták nyomát a hirtelen létszámbővülésnek. Így vélhető, hogy a tavalyi növekedés mögött az egyéni vállalkozások és az önfoglalkoztatók számának szaporodása áll. Feltételezhető továbbá, hogy a százezres növekedés egyszeri felbuzdulás eredménye, s nem beszélhetünk tendenciáról.

Minőségi csere

Ezt támasztják alá az idei foglalkoztatási adatok is. Az első félévben mindössze 0,7 százalékos növekedést tapasztaltak a statisztikusok, ami január óta alig harmincezer fős bővülést jelent. Az adatok már kimutatják: a növekedés elsősorban a vállalkozói szféra cégeinél következett be, miközben a költségvetés által finanszírozott intézményekben stagnált, vagy csökkent a dolgozói létszám. A felmérések szerint a versenyszféra cégei alapvetően a szellemi állományukat bővítették, míg a fizikai dolgozók létszáma érdemben nem változott. Ez utóbbi adathoz tartozik viszont, hogy a cégeknél elbocsátás és munkaerő-felvétel egyaránt tapasztalható. Mindezek mögött vélhetően a dolgozók minőségi cseréje áll, ami a vállalatoknál létszámmozgást jelent, ám az országos statisztikát nem befolyásolja.

Hasonló változások az év hátralévő részében is várhatók, ám ezek tovább lassulnak, s ahogy eddig, a következőkben sem lesznek jelentős hatással a foglalkoztatottságra. Az Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ prognózisa szerint a vállalatok az év hátralévő részében nem terveznek sem jelentős létszámfelvételt, sem elbocsátást. Az előrejelzést az OMKMK több mint 4600 gazdálkodóegység menedzsmentjének megkérdezése alapján készítette. A válaszok szerint egyre több cég ítéli javulónak mind az ország, mind a saját gazdasági helyzetét, s így a foglalkoztatásban is a kiegyensúlyozottságra készültek fel. (A felmérés márciusban, azaz az olajár-emelkedés és az infláció újabb meglódulása előtt készült. Elképzelhető, hogy a cégek egy része ma már más válaszokat adna a gazdasági helyzetet és a foglalkoztatást érintő kérdésekre.)

Kínálat és hiány

A munkaerő-kereslet és -kínálat továbbra sincs egyensúlyban: egyes ágazatokban – alapvetően az építő- és a feldolgozóiparban – már a munkaerőhiány szab gátat a fejlődésnek. Ez főleg a fővárosi és a fejlett nyugat-magyarországi területeken működő cégeket jellemzi. Ezzel szemben az elmaradottabb területeken a képzett munkaerő egy része sem talál állást. Az OMKMK előrejelzése szerint a dél-dunántúli, az észak-magyarországi és az észak-alföldi régióban az év végéig némileg csökkenhet a foglalkoztatottság. Ez az őszi-téli hónapokban várható, mivel ekkor érnek véget a különböző szezonális munkák. Így a fejlettebb és a hátrányosabb helyzetű területek között továbbra is megmarad a foglalkoztatottsági és a munkanélküliségi aránytalanság.

Némileg változtathat ezen a helyzeten, hogy szeptemberre a munkaügyi központokban csaknem százezerre nőtt a felkínált álláshelyek száma. A munkáltatók elsősorban segéd- és betanított munkásokat, illetve szakmunkásokat keresnek az állami munkaközvetítés igénybevételével. Így a képzetlenek is álláshoz juthatnak, bár tény, hogy a bejelentett állások nem mindegyike létezik, s bizony szép számmal akadnak olyan munkák is, amelyeket a hazai munkaerő egyszerűen nem vállal el.

Szolgáltatók előnyben

Az adatok szerint a foglalkoztatottak többsége – csaknem 60 százaléka – a szolgáltatószektorban tevékenykedett, mintegy 35 százalékuk ipari foglalkozású, a mezőgazdaságban dolgozók aránya hét százalék körül alakul. Ezek az arányok az elmúlt években szinte semmit sem változnak: a mezőgazdasági alkalmazottak létszáma némileg tovább csökkent, miközben az iparban foglalkoztatottak aránya kismértékben emelkedik, köszönhetően a külföldi beruházások által teremtett ipari munkahelyeknek. Az elmúlt években elsősorban a modern technikával dolgozó iparágak megjelenése jelentett új munkahelyeket, így többek között az autóipar, a gépipar, a számítástechnika és a mikroelektronika. Ezek mellett a feldolgozóipar egyes ágazatai is létszámfelvevőnek bizonyulnak: az élelmiszer-, a hús- és konzervipar meglehetősen sok embert alkalmaz.

A szolgáltatási szektorban dolgozók száma évről évre folyamatosan emelkedik. A hazai foglalkozási összetétel már halad az Európai Unióban megszokott arányok felé, s megközelíti a némileg elmaradottabb tagállamokban tapasztalt arányokat. A fejlett nyugat-európai államokban a mezőgazdaság már csak a foglalkoztatottak 2-3 százalékának ad megélhetést. Eltérés továbbá, hogy a szolgáltatások fejlődése okán a fejlett országokban ma már hetven százalék körüli a tercier szektorban alkalmazottak aránya.

Alkalmazottak és önfoglalkoztatók

A vállalkozások számának növekedése ellenére hazánkban még mindig az alkalmazotti státus a legjellemzőbb, amit nyilván a költségvetési intézményekben dolgozók nagy száma is meghatároz. Január és augusztus között a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, valamint a költségvetési és társadalombiztosítási intézményeknél átlagosan 2,714 millióan álltak alkalmazásban. Ez néhány tízezres növekedést jelent, ami az egy százalékot sem éri el.

Az alkalmazottak mellett jelentős arányt képviselnek az egyéni vállalkozók és az önfoglalkoztatók. Ez utóbbiból 390 ezret számlálnak, míg egyéni vállalkozóból megközelítőleg 410 ezer van. A társas vállalkozások 120 ezer taggal működnek, míg az egyéb formák képviselői, többek között a segítő családtagok és a szövetkezeti tagok csak néhány tízezren vannak.

Rugalmas formák

A felmérések szerint hazánkban is egyre inkább terjednek a rugalmas foglalkoztatási formák, azaz a nem hagyományos, határozatlan időre szóló, napi nyolcórás munkát jelentő állások. Ez a tendencia az Európai Unióban már a hetvenes években megkezdődött, amit a globalizáció s a vele együtt járó fokozott verseny mindinkább felerősít. Az EU tagállamaiban elsősorban három atipikus munkavégzési forma terjedt el: a részmunkaidős, a határozott idejű munkaviszony és az önfoglalkoztatás. Az Unióban a munkavállalóknak már több mint 45 százaléka dolgozik e három forma valamelyikében. A részmunkaidő elsősorban a nőket igyekszik bekapcsolni a munka világába: főként a szolgáltatási szektorban keletkező új munkahelyek többsége kínál részmunkaidős állást. Magyarországon, szemben az EU-s gyakorlattal, a részmunkaidő szinte egyáltalán nem terjedt el. Ennek oka, hogy sem a munkáltatók, sem a munkavállalók nem érdekeltek a rövidebb munkaidőben. A dolgozók részéről egyértelmű, hogy teljes munkaidős állásukat nem cserélik fel a kevesebb pénzzel járó részmunkaidőre, hiszen a szabadidő korántsem tekinthető olyan értéknek, mint a fejlettebb államokban. A ma nem dolgozók – elsősorban kisgyermekes anyák – közül sokan szívesen dolgoznának részmunkaidőben, ám a munkáltatók többnyire elzárkóznak ettől. Ennek egyszerű magyarázata az, hogy a vállalkozóknak a rövidebb idejű munkavégzés után ugyanannyi adót és tb-járulékot kell fizetniük, mint a teljes munkaidős alkalmazottak után, s a tételes egészségügyi hozzájárulás mértéke is azonos. A gazdálkodók sürgetik az arányosan kisebb járulékterhek bevezetését, ám erre az elmúlt évek foglalkoztatáspolitikája nem adott lehetőséget, s a jelek szerint a jövőben sem várható könnyítés, s ezzel a részmunkaidős állások elterjedése.

Ha a részmunkaidő nem is, más atipikus foglalkoztatási formák azért hazánkban is kedveltek. Leginkább az önfoglalkoztatás terjedt el, az egyéni és a jogi személyiség nélküli társas vállalkozások tartoznak ide. Az egyéni vállalkozók többsége a szolgáltatói szektorban tevékenykedik, s mintegy 25 százalékuk az ipar különböző ágazataiban keresi megélhetését. A jogi személyiség nélküli társas vállalkozásokból tavaly 185 ezret számláltak, amelyek legnagyobb része betéti társaság. Ezekre is jellemző, hogy főleg a szolgáltatásokból próbálnak megélni.

Az egyéni vállalkozók, önfoglalkoztatók jelentékeny rétege kényszerből vállalkozik, sokan közülük teljesen hagyományos munkavállalónak számítanak, mégis vállalkozók. A cégek kihasználják azt a lehetőséget, hogy alkalmazottaikat vállalkozóként foglalkoztatják tovább. Így fordulhat elő, hogy titkárnők, pékek nem alkalmazottak annak ellenére, hogy munkájuk minden szempontból munkaviszonynak számít. Ez a forma a dolgozók nagyfokú kiszolgáltatottságához vezet, hiszen utánuk a cég nem fizet közterheket, a dolgozó nem számíthat végkielégítésre, nem jár számára felmondási idő, de még fizetett szabadság sem. Mindez viszont a munkáltatóknak kedvez, hiszen az így elérhető megtakarítás nem kevés, s a foglalkoztatást is rugalmassá teszi. Eddig egyetlen nemzetközi szervezet sem talált megfelelő megoldást a munkavállalók e kiszolgáltatottságának mérséklésére.

Határozott időre

Az elmúlt néhány évben futott fel az atipikus foglalkoztatási módok harmadik legismertebb formája, a határozott idejű alkalmazás, amellyel a vállalkozók igazodni tudnak a munkaerőigények hullámzásához. Az időjárással szorosan összefüggő ágazatokban, mint például a mezőgazdaságban, az építőiparban, az idegenforgalomban egyértelmű, hogy időnként sok, máskor pedig kevés dolgozóra van szükség. Az időjárás mellett természetesen a piac is befolyásolja az igényeket, amelyek időszakonként, vagy nagy rendelések alkalmával megsokszorozódhatnak. A határozott idejű foglalkoztatás hazánkban elsősorban ott terjedt el, ahol a szezonális hatások érvényesülnek. A határozott időre szerződők átlagosan 180 napot dolgoznak, s a munkájuk többnyire nem igényel szakképzettséget, kvalifikációt. Az elmúlt években jellemzően a kisebb cégek éltek a határozott idejű alkalmazással, ám mára a közepesek is hajlanak erre, sőt a feldolgozóiparban a 300 fősnél nagyobb cégek az átlagnál is gyakrabban foglalkoztatnak határozott időre munkaerőt.

A gazdálkodók előszeretettel alkalmazzák a határozott idejű munkaszerződéseket. Ezek megkímélik őket a felmondási idővel kapcsolatos adminisztrációs terhektől, illetve a végkielégítés kifizetésétől. Jelenleg csaknem félmillió embert alkalmaznak ilyen formában. A határozott idejű alkalmazás kimutathatóan foglalkoztatásnövelő, hiszen így számos új munkahely keletkezhet, ám az is igaz, hogy ez a foglalkoztatási forma növeli a munkavállalók kiszolgáltatottságát.

A munkanélküliség alakulása

Mivel a foglalkoztatás szintje az idén alig változott, s az év hátralévő hónapjaiban sem várható jelentős elmozdulás, a munkanélküliek arányában sem ígérkezik lényeges változás, azután, hogy egész évben folytatódott a regisztrált állástalanok számának lassú apadása. Kivételt csak a nyári hónapok jelentettek, amikor az iskolából kikerült, de sem továbbtanulni, sem elhelyezkedni nem tudó fiatalok tömegesen regisztráltatták magukat a munkaügyi központokban. Június és szeptember között több mint 43 ezer fiatal gyarapította a munkanélküliek táborát. A tapasztalatok szerint ezeknek a fiataloknak egy része néhány hónap alatt kikerül a rendszerből, el tudnak helyezkedni. A nyári, gyors regisztrációt alapvetően az magyarázza, hogy a fiatalok így minél előbb hozzájuthatnak az álláskeresési tanácsadáshoz, illetve a foglalkoztatásukat elősegítő képzési és egyéb programokhoz. A fiatalokéval szemben a nem pályakezdő munkanélküliek létszáma folyamatosan csökkent. Szeptemberben így 368 ezer regisztrált munkanélküli volt az országban, s ez megközelítőleg azonos az OMKMK által az év végére prognosztizált létszámmal.

A munkanélküliség csökkenése mellett továbbra is jelentős eltérések vannak az ország egyes régiói, területei között, s ezek a differenciák az elmúlt időszakban inkább erősödtek, mint csökkentek. Évek óta megfigyelhető, hogy a fővárosban s a fejlettebb nyugat-magyarországi területeken folyamatosan és gyorsan csökken a munkanélküliség. 2000 szeptemberében Budapesten már három százalék alá mérséklődött a munkanélküliségi ráta, s Győr-Sopron-Moson, illetve Vas megyében is kisebb öt százaléknál. Ezzel szemben az elmaradottabb megyékben még mindig húsz százalék körül alakul a ráta. A várakozások szerint az elmaradottabb térségekben továbbra sem várható lényeges javulás, bár a legfrissebb (szeptemberi) adatok szerint Észak-Magyarországon a korábbiakhoz képest megnőtt a munkaügyi központokban felkínált álláshelyek száma.

Az eddigi tapasztalatok szerint a jövedelempótló támogatás megszüntetése nem érezteti hatását a munkanélküliségben. A szakértők korábban attól tartottak, hogy azok, akik már nem kaphatják a támogatást, a regisztrációból is kikerülnek. Ez egyelőre nem érzékelhető, aminek vélhetően az az oka, hogy az önkormányzatok megkövetelik a közhasznú munkáért, illetve segélyért hozzájuk fordulóktól, hogy tartsák a kapcsolatot a munkaügyi központokkal, s továbbra is regisztráltassák magukat munkanélküliként. Ennek ellenére nyilván lesznek olyan állástalanok, akik nem veszik fel a kapcsolatot az önkormányzatokkal, s ezzel együtt regisztrációjukat is megszüntetik. A várakozások szerint ennek hatása csak későbbre várható.