Munkaerő-piaci átszervezések

A munkaerő-piaci szervezetek, valamint a foglalkoztatáspolitika és a szakoktatás két évvel ezelőtti széttelepítése után ez év közepétől az egységesítés, a feladatok és az eszközök központosítása kezdődött meg. A foglalkoztatás legfőbb felelőse a gazdasági tárca lesz, de maradnak feladatok a szociális, illetve az oktatási tárcánál is.

Az 1990 és 1998 nyara közötti időszakban a munka világával kapcsolatos kérdések a Munkaügyi Minisztériumhoz tartoztak. Itt folyt a foglalkoztatáspolitika kialakítása, a munkaügyi jogalkotás, a bér- és érdekegyeztetési ügyek, valamint a munkaerőpiac számos egyéb feladatának intézése. A Fidesz azonban már választási programjában meghirdette: amennyiben kormányt alakíthat, felszámolja a Munkaügyi Minisztériumot, feladatait egyrészt a létrejövő gazdasági csúcsminisztériumba integrálja, s leválasztja a szociális és oktatási feladatokat is. A párt vezetésével 1998-ban megalakult kormány – ígéretéhez híven – szinte első intézkedésével megszüntette a munkaügyi tárcát. Ez a lépés itthon és külföldön is visszhangot váltott ki, hiszen az Európai Unió legtöbb tagállamában működik hasonló elnevezésű tárca, legfeljebb egyéb funkcionális feladatokat is ellát.

Gazdátlan területek

Az új kormány a MüM feladatait három újonnan létrehozott minisztérium között osztotta szét, ráadásul úgy, hogy a foglalkoztatáspolitikát, amit addig egységes egészként kezeltek, feldarabolta: egy kis szeletet kapott a csúcsminisztériummá azóta sem vált Gazdasági Minisztérium: ellátta a foglalkoztatásfejlesztési, bérpolitikai feladatokat, valamint koordinálta az átalakított, megkurtított érdekegyeztetést. A két év alatt ez a tárca dolgozta ki az éves foglalkoztatáspolitikai irányelveket, s európai mintára elkészítette a középtávú foglalkoztatási akciótervet.

A feladatok szétosztásakor a munkaügyek nagyobb része – munkaügyi szervezet, aktív és passzív eszközök, stratégia kialakítása, jogalkotás és a Munkaerő-piaci Alap – a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz került. A szakképzést pedig az Oktatási Minisztérium kapta meg. A feladatok szétosztásának az lett a legsúlyosabb következménye, hogy a foglalkoztatáspolitikának s az ezzel összefüggő kérdéseknek nem volt igazi gazdája. Készültek ugyan irányelvek és koncepciók, programok és célkitűzések, de a sok bába között vagy elveszett a gyerek, vagy egyoldalúan meghozott politikai döntések születtek, jórészt figyelmen kívül hagyva a szakmai érveket.

A gazda hiányát jól példázzák az elmúlt évek bér- és minimálbér-emelési tárgyalásai. A gazdasági miniszter, aki a feladatleosztás szerint ezekért a kérdésekért felelt, nem tudott kellő figyelmet fordítani rájuk, s így alapvetően a pénzügyminiszter, vagy inkább államtitkára képviselte a kormány merev s módosítást nem tűrő javaslatát. Ennek is következménye, hogy a vállalkozói szférára vonatkozó országos béremelési ajánlást a kormány nem fogadta el, s ugyancsak ennek a politikának a fiaskója, hogy a 2000-es évre kötelező minimálbérről első körben a kormány vétója miatt nem lehetett megállapodni.

Az egyoldalú politikai döntésekre jó példa a munkanélküliek ellátórendszerének drasztikus átalakítása, ami sokak szerint nélkülözi a szakmai hozzáértést.

Egyelőre még nem dőlt el, hogy a minimálbér 40 ezer forintra emelésének terve megvalósul-e, de tény, hogy a kormány ebben a kérdésben sem veszi igazán figyelembe a piac szereplőinek érveit, sem a bérstruktúra végzetes eltorzulásának veszélyéről, sem a kisvállalkozók terheinek méltatlan növekedéséről, sem a munkahelyeken keletkező bérfeszültségekről.

Újra együtt a feladatok

A kormány vélhetően megérzett valamit a foglalkoztatási és a hozzá kapcsolódó kérdések háttérbe szorulásából, mert két év után megkezdte a szétaprózott munkaügyi feladatok újbóli összeillesztését, immáron azzal a felkiáltással: a munkahelyteremtés s a foglalkoztatás bővítése nem szociális feladat. A gazdasági növekedés gyorsulása ellenére a foglalkoztatási ráta nem éri el az ehhez mérhető szintet. Éppen ezért a foglalkoztatáspolitikát olyan közel kell hozni a gazdaságpolitikai programokhoz, amennyire csak lehetséges, sőt a gazdaságpolitikai, területfejlesztési, vállalkozási programoknak lehetőség szerint eleve úgy kell felépülniük, hogy azok egyben az aktív foglalkoztatotti létszámot növeljék, s lehetőséget nyújtsanak a hátrányos helyzetű régióknak a felzárkózásra.

Mindezek alapján a kormány 2000. május 16-ai ülésén úgy döntött, hogy a foglalkoztatáspolitikai feladatokat – a regionális átképző központok irányításának kivételével – a Gazdasági Minisztérium hatáskörébe utalja. Ezzel együtt a szükséges törvényjavaslatokat benyújtotta a parlamentnek. A foglalkoztatási törvény módosítását alig több, mint egy hónappal később már el is fogadta az Országgyűlés. A kormány néhány nappal később határozatban döntött a kormányzati munkamegosztásról. E szerint 2000. július elsejétől a gazdasági miniszter feladatai közé tartozik:

• a foglalkoztatáspolitika stratégiájának kialakítása,
• a munkaerő-piaci szervezet irányítása,
• a Munkaerő-piaci Alap felhasználása, az alap feletti rendelkezési jog,
• a munka világát érintő jogi-szabályozási feladatok.

Ez a számos új feladat új szervezeti felépítést és új embereket is igényelt. A GM-ben ezért a közigazgatási államtitkár közvetlen irányítása alá tartozó új szervezeti egység jött létre: a Foglalkoztatáspolitikai Főcsoportfőnökség. Nagy Róza, a GM közigazgatási államtitkára az átalakításról tartott tájékoztatóján úgy fogalmazott: azért nem jöhetett létre helyettes államtitkárság, mert a tárcánál ezek számát ötben korlátozták, s újakat már nem lehet kialakítani. Ez indokolta a főcsoportfőnökség mint új forma létrehozását. A szociális tárcától azonban nem minden munkatárs került a főcsoportfőnökséghez, egy részük a munkaerő-piaci szervezetben folytatja munkáját, s néhányan maradtak a szociális minisztériumban.

Nemzetközi munka és az MPA

A GM-ben a főcsoportfőnökség végzi majd a kormány foglalkoztatáspolitikai koncepciójának kidolgozását, illetve a stratégiai tervezést, valamint a foglalkoztatási előrejelzések rendszerének működtetését. Ezzel együtt az új szervezet dolga, hogy a munkaerőpiac alakulásáról statisztikai adatokat gyűjtsön, azokat feldolgozza. Feladata továbbá egy tájékoztatási rendszer kialakítása és működtetése, valamint a foglalkoztatási folyamatokat leíró adatbázisok módszertani és tartalmi meghatározása.

A Munkaerő-piaci Alap felhasználása során nagyobb hangsúlyt kívánnak fektetni arra, hogy emelkedjen az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre fordítandó összeg. Így a vállalkozókhoz több forrás kerülhet, növelhetik alkalmazottaik számát, így bővülhet a foglalkoztatás, és folytatódhat a "segély helyett munka" elvének érvényesülése. Az MPA kiadásait a jövőben a GM igyekszik úgy tervezni, hogy a gazdaság- és foglalkoztatásfejlesztési programok nagyobb hatékonysággal működjenek. Az MPA-n belül a rehabilitációs alaprész felett a szociális miniszter határozhat, hasonlóan ahhoz a gyakorlathoz, ahogy a szakképzési alaprész felügyelete már korábban is az oktatási miniszter hatáskörébe tartozott. A főcsoportfőnökségnek mindezek mellett meghatározott nemzetközi feladatokat is intéznie kell, többek között az új szervezet képviseli a minisztériumot a két-, illetve többoldalú nemzetközi kapcsolatokban, az EU, az OECD, az EUROSTAT bizottságaiban és a WAPES-ben.

Erősebb kapcsolat a gazdálkodókkal

A főcsoportfőnökség vezetőjévé Székely Juditot nevezték ki, aki korábban az Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ, valamint jogelődjeinek igazgatója volt. Székely Judit szerint a jövőben a főcsoportfőnökség nagyobb hangsúlyt fektet majd a munkáltatói szervezetekkel való kapcsolattartásra. Szerinte korábban a GM és a munkáltatók kapcsolatából némileg hiányzott a foglalkoztatáspolitikai vetület, de a jövőben ezen is változtatni kíván. A foglalkoztatás bővítése nem érhető el ugyanis a gazdálkodók, vállalkozók nélkül, így szükséges felmérni, hogy a munkaadók milyen munkaerőre tartanak igényt, s ennek megfelelően szükséges kialakítani a különböző programokat. Székely Judit úgy véli: fel kell készülni a munkaerőpiac gyors változásainak követésére, meg kell teremteni a többes szakképzettség lehetőségét, s az élethosszig tartó tanulás feltételeit is. Mindez csak akkor valósulhat meg, ha a foglalkoztatáspolitika irányítói és alakítói tisztában vannak a piac szereplőinek igényeivel. Nagy Róza közigazgatási államtitkár szerint a munkaadói szervezetek és a GM között jó a kapcsolat, s korábban is hatékony volt az együttműködés. Példa erre a Széchenyi-terv, amelyet a kormány a vállalkozókkal való folyamatos együttműködésben alakított ki, s a továbbiakban is igyekszik figyelembe venni a gazdálkodók – olykor jelentősen eltérő – érdekeit és gazdasági szempontjait. Az államtitkár számít arra, hogy a jövőben a munkahelyteremtés, a foglalkoztatás bővítése kapcsán is hasonlóan jó együttműködés alakul majd ki.

A szociális minisztériumból a már említetteken túl további feladatok is átkerültek a Gazdasági Minisztériumhoz. Ezek közé tartozik az ILO-val, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel kapcsolatos feladatok, a Nemzeti ILO Tanács működtetése, a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat felügyelete, a kollektív szerződések nyilvántartásával és lehetőség szerinti elterjesztésével kapcsolatos teendők, illetve a foglalkoztatásjogi és munkajogi szabályozás. Ezek a feladatok már nem integrálódnak az újonnan létrehozott főcsoportfőnökség feladatai közé. Az ILO és az MKDSZ a foglalkoztatáspolitikai helyettes államtitkárság feladata lett, amely korábban a foglalkoztatáspolitika mellett a bér- és érdekegyeztetési kérdéseket is vitte. A gazdasági tárca a jövőben nagy hangsúlyt kíván fektetni majd az érdekegyeztetésre, a szociális partnerekkel való kapcsolattartásra, s mivel a foglalkoztatáspolitikára új szervezet jött létre, elképzelhető, hogy a foglalkoztatáspolitikai helyettes államtitkárság a jövőben érdekegyeztetési és bérpolitikai helyettes államtitkárság néven működik majd tovább. Az ILO-ban a magyar kormányt azonban továbbra is Őry Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára képviseli majd, s az ILO Tanács elnöki feladatait is ellátja. A munkajogi szabályozás szintén nem válik a főcsoportfőnökség feladatává a GM-ben, hanem egy önálló munkajogi és kodifikációs részleg jön létre közvetlenül a közigazgatási államtitkár irányítása alatt.

Új operatív irányítás: regionális hivatalok

A minisztériumok közötti átcsoportosítással még nem ért véget a munka. A GM a jövőben alapvetően a stratégiai feladatokra kíván koncentrálni, s az operatív irányítási munkákat a munkaerő-piaci szervezetre ruházza. Ez azonban csak úgy képzelhető el, ha az intézményrendszer átalakul, s képessé válik a középirányítói feladatok ellátására. A tervek szerint az új intézményrendszer 2001 januárjától állna fel, ezért az átalakítás előkészületei már idén ősszel elkezdődnek. A munkaügyi intézményrendszer átalakítása, korszerűsítése már az európai uniós elvárásoknak megfelelően alakul majd, s a megyei irányítás helyett a regionális szervezeti felépítés valósul meg. Ezt számos tényező indokolja. Egyrészt – ami nagyon fontos – az EU az esetek többségében elsősorban regionális beruházásokat, fejlesztési programokat támogat. Ennek hagyományait igen nehéz megtörni, s sok esetben az EU döntéshozói, egy-egy pályázat elbírálói nehezen tudnak mit kezdeni a tagállamokban nem túl ismert megye elnevezéssel. A regionális irányírás tehát lehetőséget nyújt arra, hogy a korábbinál több forrás érkezzen az egyes régiókba, s így azok hatékonyan növelhessék a terület gazdaságát. A regionális átalakítás indoka még, hogy így a programokat egyszerűbb lesz összhangba hozni az általános regionális fejlesztési programokkal.

A munkaerő-piaci szervezet átalakítása az elképzelések szerint úgy valósul majd meg, hogy az Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ ezen a néven megszűnik, alapjain országos hatáskörű szervként létrejön a foglalkoztatási hivatal, a területi hálózat pedig a tervezésstatisztikai régiók szerint épül majd fel, azaz hét regionális foglalkoztatási hivatal alakul. Ezek:

• Nyugat-dunántúli Foglalkoztatási Hivatal,
• Közép-dunántúli Foglalkoztatási Hivatal,
• Dél-dunántúli Foglalkoztatási Hivatal,
• Közép-magyarországi Foglalkoztatási Hivatal,
• Észak-magyarországi Foglalkoztatási Hivatal,
• Észak-alföldi Foglalkoztatási Hivatal,
• Dél-alföldi Foglalkoztatási Hivatal.

Arról egyelőre nincs döntés, hogy a hivatalok mely városokban kapnak majd helyet. Nagy Róza szerint a városok kiválasztása meglehetősen nehéz lesz majd, hiszen nyilvánvaló, hogy nagy lesz a verseny a régióközpontcím elnyeréséért. Az államtitkár úgy vélte: nem lehet hatalmi szóval kijelölni a "győzteseket", hanem közösen, együttműködve kell meghozni a döntést.

A következő hónapok feladata meghatározni azt is, hogy a megyei munkaügyi központok megmaradjanak-e, s ha igen, milyen feladatokat lássanak el. Annyi bizonyos, hogy a munkanélküliekkel s más ügyfelekkel közvetlen kapcsolatot tartó munkaügyi kirendeltségek hálózata fennmarad, hiszen fontos feladatokat látnak el. A jövőben azonban erősíteni kell a kirendeltségek szolgáltató jellegét, nagyobb hangsúlyt kell fektetni az ügyfelekkel való személyes foglalkozásra, az egyénre szabott álláskeresésre, tanácsadásra, pályaorientációra.

Az Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központról várhatóan leválik majd a nemrégiben hozzácsatolt Munkaügyi Kutatóintézet, s az előzetes tervek szerint a Gazdasági Minisztérium égisze alatt működő két másik kutatóintézettel – a kisvállalkozás-fejlesztési és a közgazdasági intézménnyel – összeolvadva alkotnak majd új, egységes háttérintézményt.