A feketegazdaságot mint jelenséget az utóbbi 10-15 évben kitüntetett figyelem kíséri az egész világon. A motivációk között az adóbevételek növelését célul kitűző politikai, gazdaságpolitikai szándék, illetve a tisztességes vállalkozások védelme egyaránt megtalálható. A gazdaság e nem látható szeletének láthatóvá tétele azonban nemcsak az állam, hanem minden, hivatalos keretek között működő vállalkozás érdeke is, hiszen a rejtett szféra komoly szeletet – Magyarországon 20-30 százalékot – birtokol a gazdaságból.
A feketegazdaságnak számos neve, több definíciója, s még annál is több megjelenési módja létezik. Az ellene való fellépés lehetőségei is sokfélék, összetettek, s érintik a gazdaság és a társadalom csaknem valamennyi területét.
A feketegazdaságot a legújabb keletű szakirodalom már sokkal inkább rejtett gazdaságként említi, ami jelzi a szürke- és a feketezóna összemosódását is.
Gazdaságpolitikai megközelítésből a rejtett gazdaság jelenségeit három csoportra osztják (ezt teszi például a GKI Rt. e témában készült korábbi tanulmánya is). E szerint az első csoportba a nem gazdasági jellegű és törvénytelen jövedelemszerzési módok – például a fegyverkereskedelem – tartoznak, amelyek ellen rendőri eszközökkel kell fellépni. A második kategóriába a gazdasági jellegű, de céljukban törvénytelen tevékenységek sorolhatók, úgymint fiktív áfa-visszaigénylés, csalárd csődök vagy sikkasztások.
A harmadik csoportot a GKI elemzésében a legális gazdasági szervezetek keretében a törvényes gazdálkodással összefonódva zajló cselekmények alkotják, amelyek célja az adó- és járulékterhek "csökkentése", ilyen egyebek mellett a fekete- vagy illegális foglalkoztatás. Összességében tehát olyan gazdasági tevékenységekről van szó, amelyek a nemzeti számla- és mérlegrendszerben nem kerülnek számbavételre.
A rejtett gazdaság egy része mindenképpen a termelés fogalomkörébe tartozik, így számos kutatás zajlott le arra nézvést, hogyan mérhető egyáltalán annak súlya.
A rejtett gazdaság a GDP-ben
A statisztikusok a feketegazdaság egy részére becsléseket végeznek, s azokat beszámítják a hivatalos GDP-be. Nagyon kevés hiteles információ érhető el arról, hogy mekkora is ez a rész a GDP dokumentált részéhez képest.
Egy, az MTA KTK és a TÁRKI kutatási programja számára készült tanulmány szerint a szakirodalom Magyarországról és Olaszországról közöl ilyen adatokat. Hazánkban becslés alapján 1980-ban a GDP 2 százaléka, 1992-ben 10,7 százaléka származott a rejtett gazdaságból. Olaszország esetében az érték 1979-ben 9 százalék volt, 1987-ben pedig 15 százalékot "becsültek" a hivatalos GDP-be a nem látható gazdaság teljesítményéből. (Makroökonómiai tankönyvek többnyire kritikusan állapítják meg, hogy a GDP mérése során például a háztartási termelést, a do-it-yourself tevékenységeket nem számolják.)
Becslési módszerek
A rejtett gazdaság nagysága pontosan semmiképpen sem mérhető, hiszen az ilyen tevékenységek alapvető célja éppen az, hogy mindenféle regisztrációt kikerüljenek. A piacgazdaságokban ezért többfajta becslési módszert alkalmaznak, s az ezekből készült hosszú távú adatsorok alapján vonnak le következtetéseket a rejtett gazdaság szerepének, súlyának alakulására.
Az egyik elterjedt módszer az úgynevezett készpénzforgalmi keresleti megközelítés. Ez abból a feltevésből indul ki, hogy a rejtett tranzakciókat rendszerint készpénzben bonyolítják le, ami túlkeresletet okoz a készpénz iránt. Az úgynevezett puha modellezési módszer számos más okot és indikátort is figyelembe vesz a becsléshez, így többek között az adórátákat, az állami szabályozás terheit, a munkaerőpiac jellegzetességeit. Az adóráták egyébként a készpénzkeresleti módszernél is szerepelnek tényezőként.
Lackó Mária, az MTA KTK tudományos főmunkatársa egy olyan módszert dolgozott ki a feketegazdaság súlyának meghatározására, amely bonyolult számítási módszerrel a háztartásiáram-fogyasztásból indul ki. Az energiafelhasználás és a GDP az alapja a Kaufmann és Kaliberda módszernek, amely alapján a rejtett gazdaság növekedési üteme meghatározható az összes elektromosáram-fogyasztás növekedése és a regisztrált GDP növekedési üteme közötti különbség alapján.
Rendszerváltozás és feketegazdaság
Az egyes módszerek közötti eltérés az eredményekben is megmutatkozik, ám bizonyos tendenciákat mégis megfigyelhetünk általuk. A kilencvenes években a rejtett gazdaság aránya a volt szocialista országokban átlagosan kétszer olyan nagy volt, mint a fejlett piacgazdasággal rendelkező európai államokban, noha természetesen igen jelentős volt az eltérés az egyes országok között.
A feketegazdaság a rendszerváltó országok legtöbbjében a szocialista rendszer utolsó éveiben kezdett izmosodni, majd a politikai változásokat követően szinte szárnyalt, a legmagasabb értékeket a kutatók az 1991-1993 közötti évekre becsülték. Lackó Mária háztartásiáram-fogyasztáson alapuló módszerének eredményei szerint 10 közép- és kelet-európai országban az 1990-1997 közötti időszakban a rejtett gazdaság hivatalos GDP-hez viszonyított aránya 13 és 55 százalék között volt, az átlagos érték 32,3 százalékot tett ki. A kilencvenes évtized első három évében minden országra növekedést mutatott ki az idősor, ám ezt követően Magyarországon, Szlovákiában, Szlovéniában és Lengyelországban csökkenés kezdődött. E négy államban 1997-98-ra a rendszerváltás kezdete előtti szint alá (18-20 százalékra) esett vissza a feketegazdaság súlya. A Balkánon és a szovjet utódállamokban – kivéve a balti területeket – korántsem ez a mérték volt a jellemző.
A rejtett gazdaság aránya a kutatók szerint szoros összefüggésben állt a magángazdaság kiépülésével, az intézményi rendszerek reformjával. Érdekes összefüggés, hogy a reformok gyorsabban haladtak előre azokban a régióbeli országokban, amelyekben 1989-ben relatíve nagyobb volt a rejtett és a magángazdaság aránya. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a rejtett gazdaságban felgyülemlett tapasztalatok segítették a piacgazdaság kiépülését. Inkább arról van szó, hogy hamarabb felismerték az állami gazdálkodás alacsony hatékonyságát, s miután az átmenet elkezdődött, nagyobb erővel indult meg a piacgazdaság kiépítése. Így korábban erőre kapott a magángazdaság, s szűkebb terep maradt a feketegazdaság virágzásának.
Miért érdemes?
A rejtett gazdaság nagysága számos tényező együttes hatásából adódik, ám a nem legális tevékenységek elindítását, vagy egy legális vállalkozás "szürke" lépéseit az motiválja, érdemes-e vállalni a kockázatot. Így a magas közterhek, a kiszámíthatatlan szabályozó környezet, a nem egyértelmű jogszabályok és rendeletek mindenképpen elősegítik e láthatatlan ágazat fellendülését. Szakértők szerint nemcsak az adó- és járulékterhek százalékos mértéke, de az adórendszerek működtetésének módja is befolyásoló tényező. Az adókat nominálisan felértékeli az infláció, így a pénzromlás is hat a rejtett gazdaságra. A következetes ellenőrzések, a betartható és betartatható szabályozók, a legális gazdaság jövedelemtermelő képességének növelése (vagy szinten tartása) pedig segítheti annak visszaszorítását.
Mindezek alapján talán nem véletlen, hogy becslések szerint Magyarországon a rejtett jövedelmek igen magasak a kereskedelemben, a vendéglátásban, a szálláshely-szolgáltatásban, az építőiparban és a közúti szállításban, valamint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar egyes területein.
A fekete ruha
A feketegazdaság egyik kedvelt terepe Magyarországon a kereskedelem, ahol a nem legális értékesítés nemcsak a semmiféle nyilvántartásban nem szereplő, esetleg csempészett holmik utcai, piaci eladását jelenti, de többek között a nyugtaadás elmulasztását, a jótállási jegy hiányát is.
Annak, hogy ezek a tevékenységek évek óta többet hoznak a konyhára, mint amennyit az olykor kiszabott bírság vagy boltbezárás költsége elvisz, természetesen társadalmi okai is vannak. A "KGST"- (vagy kínai) piacok az alacsony keresetűek számára gyakran az egyetlen vásárlási lehetőséget jelentik, ahogyan a vállalkozói számlák elmaradása, vagy az alulszámlázás a szolgáltató és a megrendelő érdekeinek találkozásakor nyer létjogosultságot.
A Kopint-Datorg néhány évvel ezelőtt kutatást végzett a feketegazdaságról, az alapját egy, a háztartások nem legális vásárlásaira vonatkozó felmérés adta.
A felmérés tanúsága szerint a háztartások a szolgáltatások 40 százalékát, az iparcikkek 9, a ruházati cikkek 26, az élelmiszerek és élvezeti cikkek 14 százalékát nem legálisan – számla nélkül, piacon, utcán – vették. Az elemzés szerint 1995-ben a nem regisztrált forgalom a gazdaság egészében az élelmiszereknél 177, a ruházatnál 84, az egyéb iparcikkeknél 92, a szolgáltatások körében pedig 341 milliárd forintra volt tehető. Az ilyen vásárlások útján elmaradt áfa- és fogyasztásiadó-bevételek meghaladhatták a 100 milliárd forintot.
A jövedéki termékek az utóbbi két évben, a jövedéki törvény hatálybalépése és az azt követő ellenőrzések nyomán háttérbe szorultak a feketekereskedelemben, de gyanítható, hogy a nem legális eladások összértéke ettől nem csökkent lényegesen.
Akik lebuknak...
Az illegális kereskedelem, s általában a rejtett gazdaság elleni küzdelem egyik fontos momentuma az ellenőrzés. Az APEH az idén áprilisban "Budapesti Tavasz" elnevezéssel átfogó akcióban ellenőrizte Budapesten a nyugta- és számlaadási kötelezettség teljesítését, egyúttal célja volt a vizsgálatnak a bejelentés nélküli tevékenységek kiszűrése is. Az akció ágazatok szerinti összetétele jól mutatja, milyen irányban volt erős az adóhivatal gyanúja ilyen típusú ügyeskedésekre.
A Budapesti Tavasz során ellenőrzött vállalkozások 56,6 százaléka a kereskedelem, 31,5 százaléka a vendéglátóipar, 11,3 százaléka a szolgáltatások köréből került ki, termék-előállítóknál mindössze 4 ellenőrzést (az összesen 673 ellenőrzés 0,6 százalékát) végeztek. Az akció során az ellenőrzöttek közel fele nem adott nyugtát. A piacokon volt a leggyakoribb, hogy a vásárló az áru ellenértékéről semmiféle bizonylatot nem kapott.
Az akció során 43 üzlet bezárását rendelték el, a legtöbbét azonban mindössze egy napra. A bírság átlagos összege 100 ezer forint volt.
Az adócsalások természete
A feketegazdaság bár területenként más és más módon, de lényegében a közteherviselés, az adófizetés alóli kibúvást szolgálja. Egy, 17 OECD-országra kiterjedő tanulmány szerint a rejtett gazdaság bruttó nemzeti termékhez (GNP) viszonyított aránya az elmúlt három évtizedben a legtöbb nyugat-európai országban is jelentősen megnőtt. Ausztriában például az 1960-ban becsült 0,4 százalékról 1994-re 6,8 százalékra, Németországban 2-ről 13,1 százalékra, de még Svájcban is 1,2-ről 6,6 százalékra emelkedett.
A felmérés megállapításai szerint a rejtett gazdaság súlyának növekedését főként az általános adó- és társadalombiztosítási terhek gyarapodása okozta. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a különböző módszerekkel elkövetett adócsalások folyamatosan szaporodnak. Egyes kutatások szerint az adóterhek 1 százalékos növekedése akár az eltitkolt jövedelmek 8 százalékos bővülését is kiválthatja.
A jövedelmek nagysága és azok eltitkolása között azonban nem mutatható ki ilyen típusú összefüggés. A magasabb keresetű családok hasonló gyakorisággal vállalják fel az adócsalás kockázatát, mint a kisebb jövedelműek.
Számos kutató vizsgálta az adózók képzettsége és az adócsalás mértéke közötti kapcsolatot, s arra jutottak: a magasabb képzettségűek körében kisebb arányú az adók eltitkolása.
Az adócsalás felfedésének valószínűsége visszatartó erővel bír, ám a büntetés nagysága a kutatások szerint nem fejt ki kimutatható hatást. Bebizonyosodott ugyanakkor, hogy az adótételek csökkentése segít: a csökkentés vagy az adómentes határ emelése a legtöbbször nem vezet adóbevétel-kieséshez.
| Foglalkoztatás – feketén |
|---|
|
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 102. §-ának (1) bekezdése alapján a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, illetve az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni. A munkáltatónak az Mt. 76. §-a szerint munkaszerződést kell kötnie a munkavállalóval. A munkaszerződést írásba kell foglalni, amelyben meg kell határozni a munkavállaló személyi alapbérét, munkakörét és a munkavégzés helyét. Munkavállaló foglalkoztatása esetén mind a munkáltatót, mind a munkavállalót adó- és társadalombiztosítási fizetési, bevallási, levonási kötelezettségek terhelik.
Az alkalmi munkavégzésre az 1997. évi LXXIV. törvény vonatkozik. Alkalmi munkáról akkor beszélünk, ha a munkáltató ugyanazzal a munkavállalóval legfeljebb 5 egymást követő naptári napig, és egy naptári hónapon belül legfeljebb 15 naptári napig, egy naptári éven belül legfeljebb 90 napig létesít munkaviszonyt. Az alkalmi foglalkoztatás esetén a munkáltató a közteherjeggyel teljesítheti a nyugdíjjárulék-, egészségügyihozzájárulás-, munkavállalóijárulék-fizetési, -levonási, -bevallási, személyi jövedelemadózási kötelezettségét. Alkalmi munkavégzés esetén a munkavállalónak az úgynevezett AM/könyvet kell vezetnie. Munkaszerződés nélküli foglalkoztatás esetén feketefoglalkoztatásról beszélünk, ilyenkor a fizetés zsebből zsebbe megy, a munkabér után nem fizetnek nyugdíj-, egészségügyi és baleset-biztosítást, illetve személyi jövedelemadót sem. Szürkefoglalkoztatás esetén a munkaszerződés nem a valós adatokat tartalmazza, leggyakrabban természetesen a munkabér összege tér el a valós helyzettől, ilyenkor általában a munkáltató csupán a minimálbér után fizet közterheket. Külföldiek foglalkoztatása A feketefoglalkoztatás leggyakrabban külföldiek engedély nélküli foglalkoztatásával valósul meg. Külföldi állampolgár magyarországi munkavégzéséhez az illetékes fővárosi, megyei munkaügyi központ munkavállalási engedélyére van szükség. Munkavállalási engedély szükséges a munkaviszonyban, illetve minden más jogviszonyban történő magyarországi munkavégzéshez is, amelyben a szolgáltatás tárgya a külföldi természetes személy által a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka. Nincs szükség engedélyre például a külföldi részesedéssel rendelkező gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként, valamint felügyelőbizottsági tagjaként történő munkavégzéshez. A külföldi egyéni engedély, csoportos keretengedély, csoportos keretengedélyen alapuló egyéni engedély alapján foglalkoztatható. A külföldiekkel történő foglalkoztatás szabályaival a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló 8/1999. (XI. 10.) SZCSM rendelet foglalkozik részletesen. |
