A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal rendszeresen foglalkozik a multinacionális vállalatok tevékenységéhez kötődő szociális kérdésekkel. Ennek kapcsán beszámoltatja azon országok kormányait, ahol tripartit érdekegyeztetési rendszer működik. A négy évet felölelő beszámoló kérdőív alapján készül, ebben az ILO igazgatótanácsa által hozott irányelvek betartásáról, illetve az ezek megvalósítását gátló tényezőkről kellett nyilatkozni.
A multinacionális vállalatok egyre nagyobb szerepet töltenek be a gazdaságban, ezért fontos a szociális tevékenységükről készülő beszámoló, a magyarországi felmérés. A szociálpolitika és a multinacionális vállalatok közötti kapcsolat vizsgálatakor a teljesség miatt szükség van a kormány által kifejtett véleményen kívül a munkavállalók és a munkaadók tapasztalataira is.
Általános tapasztalatok
A multinacionális vállalatok aktív szerepet játszanak az új munkahelyek létrehozásában, a nemzeti foglalkoztatáspolitika eredményeinek javításában. Ugyanakkor az ILO-felmérés megállapítja, hogy sem a közgondolkodásban, sem a számbavételi statisztikai rendszerben nincs meghatározva a multinacionális vállalatok fogalma. A véleményt adók többsége azonos elbírálás alá veszi a külföldi tulajdonú vállalkozást – legyen az esetleg vegyes tulajdonú is – a multinacionális cégekkel. Ezért az "országjelentésnek" is felfogható magyar véleményekben meglehetősen vegyes kép alakult ki.
A munkaadók helyzetértékelése alapvetően kedvező képet mutatott. Egyes kérdésekben azonban másképp ítélik meg a nemzetközi cégek tevékenységét a mikro-, kis- és középvállalkozások, illetve a családi vállalkozások képviseletét ellátó munkaadói érdekképviseletek, mint a munkaadói oldal többsége.A helyzetfelmérés eredményét tovább színesíti, hogy milyen szemszögből vizsgáljuk a multinacionális vállalkozások szerepét, különös tekintettel a szociálpolitikára. A szakszervezetek több esetben egymásnak teljesen ellentmondó véleményt alkottak, annak függvényében, hogy melyik munkavállalói csoportot képviselik. Ritkán egyezik meg véleményük a munkaadók, illetve a kormány álláspontjával.Mire kellett választ adni
A szociális alapelvek megvalósulására vonatkozó kérdések zömmel olyan témát feszegetnek, mint:
- A multinacionális vállalatok mennyiben járulnak hozzá a gazdasági és társadalmi jólét elősegítéséhez, az életszínvonal javításához, az alapvető szükségletek kielégítéséhez, munkahelyek létesítéséhez és az alapvető emberi jogok biztosításához.
- Nem vezet-e jelenlétük a gazdasági hatalom koncentrációjához? Okoz-e ez bármilyen visszaélést a nemzeti politikai célkitűzésekben, vagy a munkások érdekeivel ellentétes konfliktust országában?
- Ha a célok megvalósítása érdekében születtek törvények, akciók, akkor a végrehajtás előtt konzultáltak-e a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel?
Beilleszkedés
Megfigyelhető, hogy ma Magyarországon a multinacionális vállalatok a befektetett tőke nagysága, gazdasági súlyuk, az alkalmazott élenjáró technológiák, az exportban való magas részarányuk révén vezető és irányító szerepet töltenek be az ország gazdasági életében. Jelentősen hozzájárultak a gazdaság egyensúlyának javulásához, egyes iparágak fennmaradásához, hatásuk a politikai életben is érzékelhető.
Tudomásunk szerint a gazdasági hatalommal való visszaélések szórványosan fordultak csak elő, akkor is inkább a kisebb, külföldi tulajdonú, de nem multinacionális vállalatoknál történt ez. A multinacionális vállalatok szervesen illeszkednek a magyar jogrendbe.Az is igaz, hogy a szakszervezetek lehetőségei a szervezettség csökkenésével természetesen korlátozódtak, de jelentős konfliktusokról vagy jogsértéstől nem értesültünk. A korai időszakban esetlegesen előforduló konfliktusokat nagymértékben csökkentette, hogy az elmúlt időszak jogalkotási és jogharmonizációs tevékenységének eredményeként a hazai munkaügyi szabályozás alapvetően megfelel a vonatkozó közösségi, nemzetközi jogelveknek.Jó az együttműködés
Kimondottan a multinacionális vállalatokkal kapcsolatos törvény, akció stb. véleményünk szerint nem készült, a szociális partnerekkel folytatott konzultáció sincs az általunk elvárt szinten. Ugyanakkor a Munka Törvénykönyvének módosításai, amelyek a munkáltató személyében bekövetkezett változás esetén védelmet adnak a munkavállalóknak, az ILO-nyilatkozat céljainak megfelelnek, és olyan intézkedések is idesorolhatóak, mint a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó új törvény vagy a bedolgozói kör erősítését, a kutató-fejlesztő bázisok betelepítését célzó pályázati kiírások.
A kormány és a multinacionális cégek között a kilencvenes évek közepére kialakultak az együttműködés formái és mechanizmusai. Rendszeressé váltak az egyeztetések és a konzultációk, így a rövid és középtávú bérpolitikai és foglalkoztatáspolitikai kérdésekben is. A Gazdasági Tanács munkájában a multinacionális vállalatok már intézményesen vesznek részt.A multinacionális vállalatok rugalmasan alkalmazkodnak a megváltozott politikai feltételekhez. Így a politikailag és anyagilag preferált fejlesztési prioritásokhoz is (különösen, ha ez részükre anyagi támogatással, illetve kedvezményekkel jár) gyorsan idomulnak. Az amerikai cégek például örvendetes érdeklődést mutatnak az utóbbi időben a kelet-magyarországi régió iránt is.A nemzetközi nagyvállalatok jelentős hányada teljeskörűen alkalmazza a magyarországi szociális gyakorlatot. Ezt a kérdést már a letelepedésüket megelőzően alaposan megvizsgálják, és felmérik, hogy mennyire egyeztethető össze az anyaország, illetve az adott cég gyakorlatával és igényeivel.A beszámoltatásban nagy teret szenteltek a foglalkoztatással kapcsolatos kérdéseknek is. Itt olyan témaköröket vizsgáltak, mint:- A multinacionális vállalatoknál alkalmazott technológiák milyen mennyiségi és minőségi hatást gyakoroltak a foglalkoztatásra?
- Milyen mértékben kapcsolták be a nemzeti/helyi vállalatokat a beszállítói és elosztó tevékenységbe?
- Létezik-e Magyarországon egyenlő esélyeket és egyenlő elbánást elősegítő politika, amely a foglalkoztatás területén való mindennemű megkülönböztetés megszüntetésére irányul?
- Tettek-e a multinacionális vállalatok bármely speciális intézkedést, hogy biztos és állandó foglalkoztatást nyújtsanak, ahogyan azt a tripartit nyilatkozat hangsúlyozza?
Foglalkoztatási kérdések
A külföldi működőtőke-részesedéssel rendelkező vállalatok – tehát nem csak a multik – technológiai szintje, vezetése, marketingje korszerűbb a magyar átlagnál. Kapcsolódásuk a külgazdasághoz erőteljesebb, intenzívebb. Az export több mint 70 százalékát adják, az egyes alágazatokban (pl. járműipar) több mint 80 százalékát. A GDP 53 százalékát állítják elő a kettős könyvvitelű vállalatok csoportján belül, és ők foglalkoztatják a csoport statisztikai létszámának 30 százalékát.
A külföldi tulajdonban lévő vállalatok az átlagosnál fiatalabb és iskolázottabb munkaerőt alkalmaznak. A cégek az átalakulás során a képzetlenebb munkaerőtől igyekeztek megszabadulni, így a képzettségi szint automatikusan is emelkedett. Ez az átalakulási folyamat radikálisabban ment végbe a külföldi tulajdonba került gazdálkodóegységekben.Arról is kell beszélni, hogy a multinacionális vállalatok tevékenysége Magyarországon megváltoztatta a korábban kialakult foglalkoztatási lehetőségeket is.Egyes, az alaptevékenységet kiegészítő vállalati tevékenységeket (karbantartás, üzemeltetés stb.) a multik külső szolgáltatásként veszik meg, így bizonyos foglalkozási körök átstrukturálódtak.A szellemi foglalkozásúak terén a "régi" szakmák nem szűntek meg, sőt, jelentős fejlődésen mentek keresztül. Nézzük csak példaként a személyzetis "kádermunkáját", mely mára vállalati HR-tevékenységgé fejlődött, vagy a korábbi minőség-ellenőrzés tartalmi-technológiai fejlődését, mely magas szintű, nemzetközi certifikációt nyújtó minőségbiztosítássá alakult át, de példa erre a korábbi reklámtevékenységek és a mai marketing működésének különbözősége is.Ezen átalakulásoknak köszönhetően a frissen végzett, új és modern ismeretekkel rendelkező, jellemzően igen fiatal munkavállalói réteg tölti be ma ezeket a pozíciókat a multinacionális vállalatoknál.A korszerű technológia meghonosodásának pl. a textil- és a textilruházati iparban voltak kedvezőtlen hatásai is. A tervező-fejlesztő szakemberek feleslegessé váltak, a kreativitás helyett az adaptációs képesség vált a legfőbb követelménnyé.Regionális eltérések
A foglalkoztatásra gyakorolt hatás jelentős megosztottságot eredményezett mind Magyarország régiói, mind pedig az egyes iparágak között. Megfigyelhető, hogy az ország keleti felében igen kevés multinacionális vállalat telepedett le a megtérülési és profitabilitási rizikó magas volta miatt; amelyek mégis odamennek, többnyire a nyugati telephelyeken "levetett" technológiákat, olykor manuális kezelésű gépeket telepítenek oda, de ennek is van pozitív hatása, mert nagyszámú munkahelyet teremtettek.
Akad persze olyan cég is, amelyik jelentős beruházást hajtott végre Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, s ennek eredményeként javult a foglalkoztatottság amellett, hogy a meglévő kapacitások korszerűbb kihasználásával munkaerő szabadult fel.A nyugati országrészben megtelepült multinacionális vállalatoknál jellemzően magas fokú a technológiai automatizáltság az autó-, az elektronikai és a vegyiparban, aminek következményeként kevesebb, ám jobban képzett munkaerőt alkalmaznak.A hazai vállalatok nem számíthatnak arra, hogy azonnal a beszállítói piramis felső szintjére kerülnek, és hosszú távon is biztos megrendeléseket fognak kapni a multinacionális vállalatoktól. A beszállítóknak ma Magyarországon még sok helyütt problémát okoznak a velük szemben támasztott minőségi követelmények, valamint a határidős szállítási feltételek. A beszállítók többségének tőkeszegénysége, alkalmazkodóképessége is hátráltatja az elvárt szint elérését.A beszállítói kör csak az utóbbi két-három esztendőben kezdett nagyobb mértékben bővülni, a fejlődés érezhető, mert a beszállítói státus elérése érdekében egyre több cégnél kezdődnek minőségbiztosítási és technológiai fejlesztések.A hazai beszállítók aránya átlagosan 20 százalék, azonban néhány társaságnál (pl. Suzuki, GE, Elektrolux) eléri az 50 százalékot is.A kérdés pontos megválaszolása külön tanulmányt is megtöltene, mert más és más válasz születik a különböző iparágakban. Például a kézműves kisvállalkozások körében a multinacionális vállalatok beszállítói, elosztói kapcsolatainak megítélése meglehetősen negatív. Nevezetesen elégtelennek tartják azt a tevékenységet, amit a multik ez irányban fejtenek ki.Esélylatolgatás
Az egyenlő esélyeket biztosító – elvárható – kormányzati és munkáltatói magatartás Magyarországon törvényben rögzített, s hogy az ebben foglaltaknak érvényt szerezzenek, számos mozgalom és akció indult kormányzati részről. Ezek döntő többsége a nők hátrányos megkülönböztetését kívánja felszámolni. E mozgalmak és intézkedések általános érvényűek, nem korlátozódnak a multinacionális vállalatokra.
A multik a biztos és állandó foglalkoztatás érdekében nem hangolták össze intézkedéseiket. Saját céljaiknak megfelelően csupán a munkaerő megtartása végett tettek különböző lépéseket. Például: versenyképes kompenzáció, széles körű és értékes juttatások, cégspecifikus oktatás és szakmai továbbképzés, készségfejlesztő tréningek, ingyenes nyelvtanfolyamok segítik a karrierfejlesztést, a személyes fejlődést (több vállalatnál évente mérik a dolgozói elégedettséget, akcióterveket valósítanak meg a fejlesztést igénylő területeken), jó szociális feltételeket teremtenek (vállalati rendezvények, családi programok), olyan vállalati kultúrát honosítanak meg, amelyet a dolgozók megismerve azonosulni tudnak a célkitűzésekkel.A multinacionális vállalatok jellemzően határozatlan idejű munkaszerződéseket kötnek munkavállalóikkal; egyrészről ez is biztosíték az állandó foglalkoztatásra. Másrészről a vállalatok a gazdasági eredményeiktől teszik függővé tevékenységük/termelésük további volumenét, így létszámuk alakulását is.Az agrárágazat tekintetében a helyzet nem ilyen egyértelmű. A munkahely stabilitásának biztosítása nem általános, az agrárfoglalkoztatás gondjainak megoldásában eddig érdemi eredményt nem tapasztalhattunk.Képzés, oktatás
A képzésre vonatkozó kérdések is fontos helyet foglaltak el a felmérésben:
- Felvetődött, hogy a multinacionális cégek milyen szerepet játszanak az emberi erőforrás fejlesztésében.
- Vannak-e tripartit alapon kidolgozott képzési politikák, kitűzött célok és végrehajtott programok?
Munka- és életkörülmények
Jelentős az a kérdéskör, amely a munka- és életkörülményekkel foglalkozik, beleértve természetesen a munkavállalók bérezését, a munkabiztonságot, az egészségügyet. Választ kellett adni arra, hogy:
- A multinacionális vállalatok által kifizetett bérek, járulékok és munkafeltételek nem kedvezőtlenebbek-e, mint amelyeket az országban a többi munkáltató biztosít?
- Születtek-e olyan kormányzati intézkedések, amelyek nyomán az alacsonyabb jövedelmű csoportok és a kevésbé fejlett területek hasznát láthatnák a multinacionális vállalatok tevékenységének?
- A multinacionális vállalatok tevékenysége okozott-e bármilyen biztonsági és egészségügyi problémát?
- A béreket és a munkafeltételeket kollektív megállapodásokban határozzák-e meg?
Előnyös keresetek
Az 1999. évi adatok szerint a száz százalékban külföldi tulajdonban lévő cégeknél az összehasonlítható munkakörökben átlagosan 43 százalékkal voltak magasabbak a keresetek, mint a tisztán magyar vállalatoknál, ami az előző évekhez képest 35 százalékos előnyt és növekvő tendenciát mutat. Ez nem mondható el a csak részben külföldi tulajdonnal működő cégekre, ott kisebb a kereseti előny.
A száz százalékban külföldi tulajdonú cégek körében a magyar vállalatokhoz viszonyított kereseti előny a létszám növekedésével fokozatosan csökken. Míg a 10-20 fő közötti cégeknél a keresetek 80 százalékkal voltak magasabbak az összehasonlítható munkakörökben, mint a hasonló méretű magyar cégeknél, az 1000 fő feletti vállalkozásoknál a kereseti előny alig haladta meg a 20 százalékot.A külföldi tulajdonnal működő cégek kereseti előnye valamennyi főbb munkaköri csoportban megmutatkozik, de differenciáltan a vezetőknél és a magasan kvalifikált szakembereknél figyelhető meg, a magyar vállalatok hasonló munkaköreihez képest.Ugyanakkor az is tapasztalat, hogy a külföldi tulajdonban lévő cégek jelentős technológiai, termelékenységi előnye nagyobb kereseti különbséget is lehetővé tenne, azonban a hazai munkaerőpiacon ez a többlet is elégséges a szükséges munkaerő megszerzéséhez és megtartásához.Az alacsonyabb jövedelmű, nagyobb csoportok előfordulása általában párosul a kevésbé fejlett területekkel. Annak szükségessége, hogy helyzetükön javítsanak, például oly módon, hogy multinacionális cégek e helyeken létesítsenek munkalehetőségeket, egyelőre csak a felismerés szintjén érzékelhető.Úgy gondoljuk, hogy a gazdaságfejlesztési pályázatok és a regionális alapok igénybe vehető pénzeszközei a kérdésben említett célokat szolgálják.Általában a munkabiztonsági és egészségügyi színvonal jobb a multinacionális vállalatoknál, mint magyar társaiknál. Tudják, hogy érdekük legalább a magyar szabványok betartása. Bár e megállapításnak némileg ellentmond, hogy szakszervezeti vélemények szerint van egy-egy iparág, ahol eltitkolják az üzemi baleseteket, de nem ez a jellemző.A multinacionális vállalatok ügyelnek arra, hogy biztonsági és egészségügyi problémák ne legyenek náluk, e kérdésben is a magyar átlag előtt járjanak, ez már csak PR-szempontból is fontos számukra. Fokozatosan próbálják közelíteni a Magyarországon működő cégeiknél lévő helyzetet anyaországbeli normáikhoz.Kevesebb megállapodás
Változatos kép alakult ki a kollektív szerződésekkel kapcsolatban is. Ismereteink szerint hazánkban 1999-ben mind a száz százalékban magyar, mind a külföldi tulajdonnal működő vállalatok körében – a vállalatok számát tekintve – egyaránt átlagosan 25 százalékos, a létszámra vetítve pedig 60 százalékos volt a kollektív szerződéssel való lefedettség. Ez az előző évekhez képest mindkét vetületben csökkenést mutat, ami azt jelenti, hogy kevesebb megállapodást kötnek, és a munkavállalók egy része kikerül a kollektív szerződés hatálya alól.
A külföldi tulajdonú vállalatoknál is érvényesül az az általános tendencia, hogy a nagyobb létszámú vállalatok körében a kollektív szerződéssel való lefedettség is nagyobb. Ugyanakkor elmaradnak a magyar tulajdonú vállalatoktól minden létszámnagyság szerinti vállalati kategóriában. Az 1000 főnél többet foglalkoztató vállalatok körében a száz százalékban magyar tulajdonú cégek több mint 90 százalékánál volt kollektív szerződés, a száz százalékban külföldi tulajdonú cégeknek csak 57-58 százaléka mondhatta el ugyanezt. Ebben a vállalati kategóriában a kollektív szerződés hatálya alá tartozó létszámot tekintve a megfelelő arányszám a tisztán magyar vállalatokra 96 százalék, a tisztán külföldiekre 1997-ben 74, 1999-ben 64 százalék.A tapasztalatok azt mutatják, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyek privatizálás során kerültek külföldi tulajdonba, jellemzően fennmaradtak a kollektív munkaügyi kapcsolatok, azaz tovább működött a szakszervezet, megújították a kollektív szerződést. Amikor azonban a külföldi tulajdonú vállalat "zöldmezős beruházással" létesült, csak ritka esetben jött létre szakszervezet, illetve alakultak ki a kollektív munkaügyi kapcsolatok. A vállalatoknál jellemzően betartják a kollektív szerződést, és az aktuális változások szerint karbantartják azokat.Munkaügyi kapcsolatok
Foglalkozik az ILO felmérése a munkaügyi kapcsolatok helyzetével is. Kérdésként vetődött fel:
- A multinacionális vállalatoknál kialakult munkaügyi kapcsolat színvonala eltér-e az országban általánosan megszokottól?
- A külföldi befektetéseket ösztönző kormányzati intézkedések negatívan hatnak-e a munkavállalók szervezkedési szabadságára, illetve kollektív tárgyalási jogukra?
- Pozitívan reagálnak-e a multinacionális vállalatok a munkavállalók által igényelt információkra?
- Készültek-e speciális programok a kollektív tárgyalások, munkaügyi kapcsolatok fejlesztése érdekében?
- Fenyegetőzött-e a tárgyalások során azzal a multinacionális cég, hogy máshova helyezi át a tevékenységét?
- Van-e olyan különleges probléma a munkaügyi kapcsolatok terén, amely kimondottan a multinacionális vállalatok magyarországi tevékenységéhez kapcsolódik?
A támogatás feltételei
Munkaadói vélemények szerint, a multinacionális vállalatok vezetői pozitív módon válaszolnak a dolgozók képviselőinek a tárgyalások folytatásához szükséges információkra vonatkozó kérdéseire.
Ugyanakkor a szakszervezetek úgy értékelik, hogy az információadás sokszor formális. Előfordul, hogy a béreket, béradatokat titkosan kezelik, az információk jelentős részét üzemi titoknak nyilvánítják, így a testületek informálása felszínessé válik.Véleményünk szerint a szociális partnerek lehetősége a kollektív tárgyalások fejlesztése terén messze van az Európai Unió államaiban ismert gyakorlattól. Ennek feloldására a munkaadói szervezetek küzdenek a megfelelő anyagi, és ennek következtében személyi feltételek megteremtéséért a szociális kapcsolatok fejlesztése érdekében. Előbbre lépést jelent az, hogy együttműködési megállapodást kötnek a legfőbb szakszervezeti konföderációkkal, ajánlásokat fogalmaznak meg és adnak közre a kollektív megállapodások elősegítése érdekében.Az eddigi állami intézkedések nem tekinthetők kimondottan munkaadóbarát lépéseknek. A kormány úgy ítéli meg, hogy a munkaügyi kapcsolatok fejlesztését segíti elő azzal, hogy az állami támogatások odaítélésénél fontos szempont volt az elmúlt években, hogy a munkaügyi kapcsolatok rendezettek-e az adott munkahelyen. Véleménye szerint például segíti a munkaügyi kapcsolatok fejlődését az is, hogy az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség ellenőrzési jogosítványát kiterjesztik a munkaügyi kapcsolatok törvény által előírt feltételeinek az ellenőrzésére is.Eredmény, hogy 1996-ban létrejött a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói szolgálat a munkavállalók és a munkaadók közötti vitás kérdések rendezésére. A szolgálat abban is segíthet, hogy a munkaügyi kultúra, a munkaügyi kapcsolatok rendszere fejlődjön.A multinacionális cégek részéről nyílt fenyegetésre nem került sor. Azonban kimondatlanul is létezik az a fenyegetettség (amire burkoltan történnek is utalások), hogy folyamatosan nyomulnak kelet felé, és ez joggal felveti a jelenleg még hazai tevékenységük más országokba történő áttelepítésének veszélyét.Érdekérvényesítés
A multinacionális vállalatok korábban nem vettek részt az országos egyeztető fórumok munkájában önálló testületként. A legtöbb multi a már meglévő munkaadói érdek-képviseleti szervezeten keresztül fejtette ki véleményét, lényeges kérdésekben. De arra is volt példa, hogy a kormány külön megállapodás alapján biztosította számukra a konzultációs lehetőséget. Az új érdekegyeztetési struktúra bevezetésével, a Gazdasági Tanács megalakulása óta, a multinacionális vállalatok már önálló képviselettel rendelkeznek a tanácsban érdekeik megjelenítésére.
Az ILO által megfogalmazott alapelv, miszerint a multinacionális vállalatok pozitív módon elősegíthetik egy-egy adott országban a gazdasági és társadalmi haladást, ma is helytálló. Azt figyelembe kell venni, hogy e vállalatok szerepe nem csak egy régióra terjed ki, a nemzeti és európai kereteken túlmenően tevékenykednek. Ezért üdvözölendő az ILO határozata, amelynek értelmében rendszeres időközönként megvizsgálják a multinacionális vállalatok szerepét szociálpolitikai szempontokból az egyes országokban.Geiger Éva
