Összeállításunkban azokat a lapzártát megelőző hónapban megjelent jogszabályokat ismertetjük, amelyek számot tarthatnak a munkaadók érdeklődésére.
Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat
Az Országos Munkaügyi Tanács 2000. március 31-ei ülésén jóváhagyta a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat Szervezeti, Működési és Eljárási Szabályzatát, valamint elfogadta a közvetítők, döntőbírák megújított listáját.
A Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat hozzájárul a munkahelyi, az ágazati, illetve az ágazatközi szociális béke megőrzéséhez, közreműködik a munkaügyi érdekviták hatékony rendezésében, a konfliktusok lehető leggyorsabb megoldásában, segíti a munkaügyi kapcsolatok kultúrájának fejlesztését. A szolgálat békéltetést is végez abban az esetben, amennyiben a konfliktusba került felek kollektív szerződésben, illetve megállapodásban munkaügyi jogvita (kollektív jogvita) esetére békéltető személy bevonásában egyeztek meg. A közösen felkért békéltető egyezség létrehozását kísérli meg. A békéltető az egyezséget köteles írásba foglalni. A szolgálat igénybevétele önkéntes, a vitában álló felek szabad akaratán nyugszik, és arra épül, hogy két fél érdekvitájának rendezésében eredményesen, hatékonyan működhet közre egy külső, független, semleges fél.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény esetében a szolgálat hatásköre minden olyan munkaügyi érdekvitára, illetve kollektív jogvitára kiterjed, amelyek rendezése érdekében a vitában állók békéltetésre, közvetítésre, illetve döntőbíráskodásra felkérték.
Igény alapján szakmai tanácsadást adhat a munkaügyi kapcsolatok körébe tartozó kérdésekben, a konfliktusok megelőzése érdekében. A szolgálat jogi tanácsadással nem foglalkozhat, viszont gondoskodik a listán lévő személyek felkészítéséről, oktatásáról és továbbképzéséről.
A szolgálat tevékenységét a listán szereplő közvetítők és döntőbírók látják el. A közvetítővel, döntőbíróval szemben támasztott követelmény
- a magyar állampolgárság,
- a 30 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány,
- a felsőfokú iskolai végzettség,
- a részletes szakmai önéletrajz,
- a jó kapcsolatteremtő, együttműködési, kommunikációs készség és képesség,
- a pszichikailag kiegyensúlyozott személyiség,
- a munkajog vagy munkaügyi kapcsolatok területén szerzett legalább 5 éves szakmai tapasztalat.
A közvetítők, döntőbírók függetlenek és pártatlanok, tehát nem képviselői a feleknek. Eljárásuk során nem utasíthatók, és teljes titoktartásra kötelezettek a teendőik ellátása keretében tudomásukra jutott információk tekintetében, még az eljárás megszűnése után is. Minderről – megbízólevelük átvétele napján – írásbeli nyilatkozatot kötelesek tenni.
A közvetítőt, döntőbírót az elvégzett munkája után díjazás, a felmerült szükséges és igazolt költségei után költségtérítés illeti meg. A díjazást
- közvetítő esetében a szolgálat,
- döntőbíró esetében – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltató fizeti.
A költségtérítést békéltetésnél, illetve közvetítésnél a vitában álló feleknek, döntőbíráskodásnál pedig a munkáltatóknak kell fizetniük.
(OMT-tájékoztató az Országos Munkaügyi Tanács 2000. március 31-i üléséről)
Cégközlöny
Megváltoztak a Cégközlönyben megjelenő közlemények közzétételéről és költségtérítéséről szóló 9/1998. (V. 23.) IM rendelet szabályai.
Ha a közzétételre nem a cégbíróság, hanem – törvény alapján – más bíróság köteles (például a felszámolást elrendelő végzésnél, a helyi önkormányzat adósságrendezésének megállapítását elrendelő végzésnél), a közzétételi költségtérítés összege 15 000 forint, amely magában foglalja a bíróság eljárása során közzétett valamennyi közlemény költségtérítését. A költségtérítés összegét az eljárás kezdeményezőjének kell befizetnie. A költségtérítés befizetését igazoló bizonylatot az eljárást megindító kérelemhez kell mellékelni. A befizetett költségtérítés viseléséről a bíróság rendelkezik.
Az új szabályokat 2000. április 22-től kell alkalmazni.
[9/2000. (IV. 14.) IM rendelet a Cégközlönyben megjelenő közlemények közzétételéről és költségtérítéséről szóló 9/1998. (V. 23.) IM rendelet módosításáról]
Kémiai biztonság
2001. január 1-jétől hatályos az EU-jogharmonizáció keretében megszületett, a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény. A kémiai biztonság nem más, mint a kemizációból, a vegyi anyagok életciklusából származó, a környezetet és az ember egészségét károsító kockázatok kezelését – csökkentését vagy elkerülhetővé tételét – célul kitűző, illetőleg megvalósító intézmények, tevékenységek olyan összessége, amely egyidejűleg tekintetbe veszi a fejlődés fenntarthatóságának a szükségességét is.
A törvény hatálya kiterjed az embert és a környezetet veszélyeztető, a törvény szerint veszélyesnek minősülő anyagokra és készítményekre, illetőleg az ezekkel folytatott tevékenységekre, illetve a törzskönyvezési eljárás befejeztéig – a veszélyességtől függetlenül – valamennyi új anyagra. A törvény meghatározza az anyagok és a készítmények emberre és környezetre való veszélyességét, a veszély azonosítását, az anyagok, készítmények csoportosítását is.
Csoportosítás
A jogalkotó az anyagokat és a készítményeket fizikai, fizikai-kémiai és kémiai tulajdonságai alapján, tűz- és robbanásveszélyesség szerint csoportosítja, így megkülönböztet robbanó, oxidáló, fokozottan tűzveszélyes, tűzveszélyes, kevésbé tűzveszélyes, nagyon mérgező, mérgező, ártalmas, maró (korrozív), irritáló, vagy izgató, túlérzékenységet okozó (allergizáló, szenzibilizáló) stb. anyagokat és készítményeket, illetve a környezetre veszélyes anyagokat és készítményeket.
Az anyagok veszélyességét a veszélyességi jellemzők meghatározására irányuló, a veszélyesség tekintetében mindenre kiterjedő vizsgálatokkal kell megállapítani. A veszélyesség meghatározásának alapelveit, valamint a vizsgálatok módszereit az EU irányelveinek, az OECD ajánlásainak és a GLP követelményeinek figyelembevételével az egészségügyi, a környezetvédelmi, valamint a belügyminiszternek együttes rendeletben kell meghatároznia.
A veszélyesség meghatározása érdekében az anyagokat tulajdonságaik, a készítményeket a bennük lévő veszélyes anyagok tulajdonságai szerint osztályozni kell a törvényben meghatározott kategóriáknak megfelelően. Az anyagok, illetve a készítmények osztályozását a gyártónak, illetve az importálónak kell végeznie. Az osztályozás alapján veszélyesként osztályba sorolható anyagokat, illetve készítményeket – veszélyességüknek megfelelően – szimbólummal, veszélyjellel, R számmal és mondattal, valamint S számmal és mondattal kell ellátni.
Törzskönyvezés
Új anyag önmagában vagy készítmény összetevőjeként akkor hozható Magyarország területén kereskedelmi vagy bármely más gazdasági tevékenység céljából forgalomba, ha azt a hazai törzskönyvező hatóság törzskönyvezte. Nincs szükség törzskönyvezésre olyan új anyagok tekintetében, amelyeknél a magyarországi forgalomba hozatalt végző gyártó az adott új anyagot az EU valamely tagállamának vagy az EU-val társulási megállapodást kötött bármely állam területén már előállítja, avagy az importáló az új anyagot az EU valamely tagállamába, illetve az EU-val társulási megállapodást kötött bármely államba már importálja, és az érintett állam illetékes hatóságánál a forgalomba hozni szándékozott új anyagot már törzskönyvezték.
Csomagolás, tárolás, szállítás
A törvény szigorú szabályokat állapít meg a veszélyes anyagok, készítmények csomagolására, tárolására, szállítására és reklámozására is. A veszélyes anyag, illetve a veszélyes készítmény kiszerelt, nem ömlesztett formában – a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben foglalt követelmények megfelelő alkalmazásán kívül – olyan csomagolóeszközben, zárással, felirattal (címkével), szükség szerint egyéb jelzésekkel ellátva hozható forgalomba, hogy a veszélyes anyag, illetőleg a veszélyes készítmény felhasználásáig biztosítsa az egészségkárosodás, illetve környezetszennyezés vagy -károsodás elkerülését.
Veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények külön törvényben foglalt egyéb feltételek mellett csak abban az esetben reklámozhatók, ha a reklám tartalmazza a reklámozott termék veszélyességi osztályának egyértelmű megjelölését. Tilos a forgalomba hozandó veszélyes anyagot, illetve veszélyes készítményt nem veszélyesként reklámozni, illetőleg olyan kifejezést, megjelölést használni, amely a veszély nem megfelelő értékelését eredményezheti. Csomagküldés útján történő értékesítésnél a termékre vonatkozó reklámhordozónak és a termék leírásának egyértelműen utalnia kell a megrendelhető termék veszélyességére.
(2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról)
Dolgozó nyugdíjasok
Módosították a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényt (Mt.). Az Mt. legújabb módosítása a nyugdíjra való jogosultság pontosabb meghatározását, illetve a nyugdíjaskort elérő munkavállalónak rendes felmondással történő munkaviszonyának a megszüntetésére vonatkozó szabályokat tartalmazza.
A munkavállaló a 2000. május 25-én hatályba lépő rendelkezések szerint akkor minősül nyugdíjasnak, ha
- a hatvankettedik életévét betöltötte, és rendelkezik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel (öregségi nyugdíjra való jogosultság), illetve
- a 62 éves korhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban vagy
- korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy
- előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, vagy
- szolgálati nyugdíjban, vagy
- korengedményes nyugdíjban, vagy
- más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetőleg
- rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban
részesül.
Felmondás
Az új szabályok szerint a munkáltató a rendes felmondását nem köteles indokolni, ha a munkavállaló az Mt. alapján nyugdíjasnak minősül. A munkáltató azonban – kivéve, ha a dolgozó egyébként nyugellátásban részesül – csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg rendes felmondással a munkavállaló munkaviszonyát a dolgozóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a dolgozó 62. életévének eléréséig.
Ha a munkáltató csoportos létszámcsökkentést kénytelen végrehajtani, a létszámcsökkentéssel érintett munkavállalói létszámba nem számít be az a munkavállaló, aki nyugdíjasnak minősül.
A végkielégítésnek az Mt.-ben meghatározott mértéke háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya rendes felmondással vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése következtében, az öregségi nyugdíjra való jogosultság meg- szerzését megelőző öt éven belül szűnik meg.
(2000. évi XXXIII. törvény a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról)
Vámjogi változások
Átfogóan módosították a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvényt. A törvény rendelkezéseit 2000. július 1-jétől kell alkalmazni. A módosítások szinte az egész vámeljárást, vámigazgatást érintik. A kiemelt feladatokra 2 fővámhivatalt hoztak létre (Budapesten a 17. számút, és Pest megyében a Budakörnyéki Vámhivatalt). 2000. július 1-jétől, vámeljárás fogalomkörébe tartozik az árutovábbítás, a vámraktározás, az ideiglenes behozatal, az aktív feldolgozás, valamint a belföldi forgalom számára történő vámkezelés, a kiviteli ellenőrzés, a passzív feldolgozás, az ideiglenes kivitel, a vámfelügyelet melletti feldolgozás, a vámszabad területi be-, illetve kitárolás.
(2000. évi XXXII. törvény a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosításáról)
Szociális igazgatás
Kiegészült az egyes pénzbeli szociális ellátások folyósításának és elszámolásának a szabályairól szóló 30/1993. (II. 17.) Korm. rendelet. 2000. május 1-jétől a rendelet 8. számú mellékletében a közcélú foglalkoztatásban részt vevő munkavállalók létszámaként kizárólag az önkormányzat által a települést érintő közfeladat – ide nem értve a közhasznú munkát és a közmunkát – ellátása céljából szervezett foglalkoztatásban részt vevő, rendszeres szociális segélyre jogosult aktív korú személyek számát lehet feltüntetni.
A 8. számú mellékleten a közcélú foglalkoztatással kapcsolatos kifizetési kötelezettséggel terhelt napként azoknak a napoknak a számát kell feltüntetni, amelyre:
- munkabér (illetőleg ezzel egy tekintet alá eső bérjellegű juttatás), távolléti díj kifizetése történt, valamint betegszabadság igénybevételére került sor,
- a társadalombiztosítási szabályok alapján táppénz kifizetése történt, feltéve hogy a munkáltató a táppénzkiadásokhoz hozzájárult.
A rendelet 8. számú mellékletén a közcélú foglalkoztatással kapcsolatban kifizetéssel terhelt napok számát a jegyző által a munkáltatók havonta adott jelentései alapján vezetett kimutatásnak megfelelően kell feltüntetni. A kimutatásnak a dolgozó személyazonosító adatain kívül a foglalkoztatással kapcsolatban kifizetéssel terhelt napok számát jogcímenkénti megosztásban – így különösen munkanap, fizetett szabadság, fizetett munkaszüneti nap, betegszabadság, táppénz – kell tartalmaznia.
Foglalkozás-egészségügy
A munkáltatókra új kötelezettséget hárít a nemrég módosított, foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet. Azok a munkáltatók, akik nem tartanak fenn szolgálatot, továbbá a munkaügyi központok, a települési önkormányzatok és a szakképző intézmények a vizsgálatok elvégzése ellenében – eltérő megállapodás hiányában – térítési díjat kötelesek fizetni a szolgáltatást végzőnek. A települési önkormányzat által a rendszeres szociális segélyre jogosultak közcélú foglalkoztatása esetén a beutalt személy munkaköri alkalmassági vizsgálatának díja – eltérő megállapodás hiányában – 1000 Ft/fő/eset.
A rendelet 2000. május 1-jén lép hatályba, azonban a foglalkoztatási támogatás címén számított támogatás és előleg első alkalommal 2000. június hónapjában igényelhető. A tárgyévi első igénylés alkalmával a január havi igénylésre vonatkozó szabályok szerint kell eljárni.
[64/2000. (V. 9.) Korm. rendelet a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvénynek a rendszeres szociális segélyre vonatkozó rendelkezéseivel összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról]
Koncesszió
A pályázatok áttekinthetőbb, kevesebb súrlódást okozó elbírálása érdekében kiegészültek a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény pályázatok elbírálására vonatkozó szabályai.
2000. május 20-ától – a hatályos szabályok szerint – a pályázatok elbírálásáról a döntést hozónak emlékeztetőt kell készítenie. Az emlékeztetőnek az alábbi – a pályázat elbírálása szempontjából lényeges – körülményeket kell tartalmaznia:
- a beérkezett pályázatok adatainak összefoglalását,
- a legkedvezőbb pályázat elfogadásának részletes indokait,
- a kikötött biztosítékok megfelelőségének értékelését,
- ha az ágazati törvény ellenszolgáltatásként koncessziós díj fizetését írja elő, a koncessziós díj megfizetésének módjára és mértékére vonatkozó adatok ismertetését,
- az államnak, illetőleg az önkormányzatnak a jogosult által fizetett koncessziós díjjal vagy más módon ellentételezett – vagyoni és vagyoni értékű (elkerült kiadások, megszerzett jogok) pozíciójára vonatkozó adatokat és számításokat – és a jogosultnak a koncesszióval érintett piacon – a koncessziós szerződés révén – előálló pozíciójának adatait és jellemzését,
- a pályázat nyertesének, társaság esetén a közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedéssel rendelkezőnek a nyilatkozatát arról, hogy a koncesszióval érintett területen milyen tulajdoni részesedése van.
Ezenkívül az emlékeztetőnek tartalmaznia kell mindazt az adatot, amelyet az ágazati törvény elrendel, továbbá amelyet a koncessziós szerződésben érintett bármelyik fél szükségesnek tart.
Az emlékeztetőt a koncessziós szerződés megkötésétől számított 30 napon belül csatolni kell a pályázattal összefüggő iratokhoz. A nyilvános pályázatok elbírálásáról készített emlékeztetőben foglaltak közérdekű adatnak minősülnek. Az ilyen emlékeztetőt bárki megtekintheti, arról – a költségek megfizetése mellett – másolatot kérhet.
(2000. évi XXXIV. törvény a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény módosításáról)
