Itt a szabadságolások ideje, és gyakran sem a munkáltató, sem a munkavállaló nincs tisztában azzal, milyen jogok illetik meg a szabadságok kiadása, illetve az évi rendes szabadság igénybevétele kapcsán. Cikkünk áttekinti a szabadságra vonatkozó munkajogi szabályozást és a gyakorlatban felvetődő problémákat.
A rendes szabadság a munkavállalónak a munkaviszony alapján járó olyan díjazott idő, amely a dolgozó pihenését, regenerálódását szolgálja. Az Európai Szociális Charta – mely hazánkban 1999. szeptember 22. óta hatályos – az igazságos munkafeltételekhez való jogosultságok között rögzíti, hogy a dolgozók számára évente legalább kéthetes fizetett szabadságot kell biztosítani. Az évi rendes szabadság kiadása tehát a munkáltató számára olyan kötelezettség, amitől érvényesen nem térhet el, a munkavállaló számára pedig olyan jogosultság, amelynek pénzbeli megváltását főszabályként nem követelheti. A szabadság tehát pihenésre és regenerálódásra szolgáló fizetett időszak, nem pedig anyagi természetű juttatás.
Mikor jár a szabadság?A hatályos törvényi szabályozás alapján a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben alap- és pótszabadságból álló rendes szabadság illeti meg. A szabadság nemcsak a főállás, hanem a további munkaviszony után is jár. Abban az esetben, ha a munkavállalót az egyes munkaviszonyokban valamilyen okból eltérő mértékű szabadság illeti meg, a munkavállaló köteles a munkakörét ellátni abban a munkaviszonyban, amelyben már nem jogosult szabadságra, akkor is, ha a másik munkaviszonyában még a szabadságát tölti.
Ha a munkaviszony év közben kezdődött vagy fejeződött be, a megállapított éves szabadság arányos része jár a dolgozónak. Lényeges megjegyezni, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a munkavállalót, illetve a köztisztviselőt nem illeti meg szabadság arra az időre, amíg jogviszonyának jogellenes megszüntetése vagy az azzal egyenértékű állásból való felfüggesztése miatt nem végez munkát.Részmunkaidős dolgozó
A részmunkaidős munkavállalónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben alkalmazza. A részmunkaidőre alkalmazott dolgozót a szabadság ugyanolyan mértékben illeti meg, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót, még akkor is, ha a hétnek nem minden munkanapján végez munkát. A rendes szabadság idejére járó átlagkereset azonban a részmunkaidőre alkalmazott munkavállalót csak a munkaidejével arányos időre illeti meg. Ha tehát valakit napi 4 órában foglalkoztatnak, akkor 1 szabadságnapra 4 órai átlagkereset jár neki. Ha a részmunkaidős dolgozó csak a hét meghatározott napjain végez munkát úgy, hogy hetenként kettőnél több napon nem dolgozik, a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.
A munkaviszony szünetelése
A rendes szabadság abban a naptári évben jár, amelyben a munkavállaló ténylegesen munkát végez. A törvény által meghatározott kivételes esetekben azonban a munkaviszony szünetelésének bizonyos időtartamaira is jár szabadság. Ezek a következők:
- a keresőképtelenséget okozó betegség,
- a szülési szabadság,
- a 12 éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első éve,
- a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság,
- a tartalékos katonai szolgálat,
- minden olyan, munkában nem töltött idő, amelyre a munkavállaló távolléti díj, illetve átlagkereset fizetésben részesül.
Próbaidő
Fontos, hogy a próbaidő tartamát is figyelembe kell venni a szabadságra való jogosultság szempontjából. Erre az időre azonban a dolgozó nem követelheti a szabadság kiadását, természetesen azonban a munkáltatóval ettől eltérően is megállapodhat.
Nyugdíjasok
Természetesen a munkaviszonyban álló nyugdíjas is jogosult rendes szabadságra és mindazokra a járandóságokra, amelyek azonos feltételek mellett a nem nyugdíjas munkavállalót megilletik. A nyugdíjas munkavállalót gyakran változó munkaidő-beosztással alkalmazzák, ami a szabadság mértékének a meghatározásánál gondot okozhat. A gyakorlatban a teljes munkaidővel foglalkoztatott munkavállaló 30 napos szabadságához – ez az év munkanapjainak 11,75 százaléka – viszonyítják a nyugdíjas munkavállaló szabadságának mértékét.
Elévülés
A szabadsággal kapcsolatos igény 3 év alatt évül el. Az elévülés a szabadság esedékessé válásától kezdődik. A tárgyévben ki nem adott szabadságra vonatkozó igény tehát a tárgyévet követő 3 naptári éven belül követelhető.
A szabadság mértékeAz alapszabadság törvény által meghatározott minimális mértéke évente 20 munkanap, amely a munkavállaló életkorától függően további munkanapokkal növekszik legfeljebb 30 munkanapra (ennyi a 45. életévétől illeti meg a dolgozót). A magasabb mértékű szabadság abban az évben jár először, amelyben a meghatározott életkort a munkavállaló betölti. Ha a rendes szabadság mértékének kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.
Pótszabadság
A közalkalmazottakat fizetési osztályba sorolásuktól függően 20, illetve 21 munkanap alapszabadság illeti meg, s a fizetési fokozatukkal egyenlő munkanap pótszabadság jár nekik. A magasabb vezető állású közalkalmazottat évi 10, a vezető állásút 5 munkanap pótszabadság illeti meg. A bölcsődékben, csecsemőotthonokban, óvodákban, továbbá az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás keretében, valamint az egészségügyi ágazatban oktató-nevelő munkát végző közalkalmazottakat évi 25 munkanap pótszabadság illeti meg, amelyből legfeljebb 15 munkanapot a munkáltató oktató-nevelő, illetőleg az oktatással, neveléssel összefüggő munkára igénybe vehet. (Ez alapján kötelezhető a pedagógus nyári táboroztatásra.) Évenként 5 munkanap pótszabadság jár továbbá a tudományos munkatársnak és az ennél magasabb munkakörű tudományos közalkalmazottnak.
A köztisztviselőket ettől eltérően évi 25 munkanap alapszabadság illeti meg, és besorolásuktól függően ezenfelül évi 2-15 nap pótszabadság is jár nekik.A pótszabadságok és azok mértéke törvényileg szabályozott, azonban a kollektív és a munkaszerződés ezeken túlmenő, egyéb pótszabadságokat is megállapíthat. Fontos kiemelni, hogy a kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában a dolgozót a pótszabadság az alapszabadságon felül és többféle címen egymás mellett is megilleti.Összhangban az Európai Szociális Charta kötelezvényeivel, amely alapján a 18 éven aluli dolgozóknak legalább 3 hét fizetett évi szabadságot kell biztosítani, a fiatalkorú munkavállalónak évenként 5 nap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amikor a dolgozó betölti a 18. életévét. Ez a pótszabadság – a naptári évből hátralévő, munkaviszonyban töltött időre arányosan – azt a munkavállalót is megilleti, akinek a munkaviszonya a 18. életévének elérése után keletkezett.A szülők döntése alapján a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a 16 évesnél fiatalabb egy gyermek után 2, két gyermek után 4, kettőnél több gyermeke után összesen 7 munkanap pótszabadság illeti meg. A pótszabadság szempontjából a gyermeket először születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a 16. életévét betölti. Ez a pótszabadság a gyermeket örökbe fogadó, illetve azt a gyermeket nevelő személyt is megilleti, aki intézetben nevelt gyermek gondozását és nevelését vállalta térítés mellett. Megilleti a kedvezmény azt a munkavállalót is, aki gyermek nevelését és gondozását családi kapcsolat vagy szerződésen alapuló kötelezettség alapján vállalta. A pótszabadság megilleti az év még hátralévő időszakára a munkahelyére év közben visszatérő dolgozót is.5 munkanap pótszabadság jár évente a vak munkavállalónak, illetve az állandó jelleggel föld alatt dolgozóknak, valamint az ionizálósugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább 3 órát eltöltő dolgozónak. Az ionizálósugárzásnak kitett munkahelyen már legalább 5 évet eltöltött, illetve a rendszeres kettős egészségi ártalomnak kitett közalkalmazottat és köztisztviselőt 5 helyett 10 munkanap pótszabadság illeti meg.A szabadság kiadásaAz évi rendes szabadság a munkavállaló pihenőideje, ezért a szabadságot főszabályként természetben kell kiadni. A szabadság pénzbeli megváltása nem lehet a felek megegyezésének tárgya abban az esetben sem, ha dolgozó és munkáltatója gazdasági érdekei is ezt diktálják.
A rendes szabadság fizetett szabadság, ezért annak idejére a munkavállalót távolléti díj illeti meg. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállaló előzetes meghallgatása után a munkáltató határozza meg, de együttműködési kötelezettsége folytán a munkavállaló érdekeire is figyelemmel kell lennie. A rendes szabadság kiadásának időpontjáról a munkáltató nemcsak jogosult, de köteles is dönteni. A szabadságot főszabályként az esedékességének évében kell kiadni. Ha ez nem történik meg, a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy azért nem adta ki a szabadságot, mert azt a munkavállaló nem kérte. A szabadság kettőnél több részletben csak a dolgozó kérésére adható ki.A munkaviszony első 3 hónapját kivéve az alapszabadság 1/4-ére vonatkozóan a törvény kötelezően előírja, hogy azt a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni, ha a munkavállaló erre vonatkozó igényét a szabadság megkezdése előtt legkésőbb 15 nappal bejelentette.A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 1 hónappal közölni kell.A szabadság kiadása a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, ebben a körben általában nincsen helye jogorvoslatnak, kivéve ha a munkáltató nem rendeltetésszerűen gyakorolja ezt a jogát. Rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül például, ha a munkáltató a dolgozó megkérdezése nélkül dönt a szabadság kiadásáról, vagy ha nem értesíti kellő időben a munkavállalót a szabadság időpontjáról, illetve ha gazdasági érdekeit szem előtt tartva megrendeléshiány esetén akarja a munkavállalót szabadságolni, hogy ne kelljen számára az állásidőt kifizetnie stb.Megkezdett szabadság
A munkáltató a már engedélyezett szabadság kiadását csak rendkívüli okból tagadhatja meg, illetve a már megkezdett szabadságot csak rendkívüli okból szakíthatja meg és kötelezheti a dolgozót munkavégzésre. Köteles továbbá megtéríteni a munkavállaló emiatt felmerült többletköltségeit, illetve kárát. Így például a már hónapokkal korábban befizetett társas út költségét köteles megtéríteni a munkáltató, ha az utazás megkezdése előtt 2 héttel közli dolgozójával, hogy módosított időpontban adja csak ki éves rendes szabadságát.
Mikor kell kiadni a szabadságot?
A szabadságot az esedékességének évében kell kiadni, két kivételtől eltekintve. Az egyik kivétel a kivételesen fontos munkáltatói gazdasági érdek. Ilyenkor a szabadságot legkésőbb a tárgyévet követő június 30-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén a tárgyévet követő december 31-ig lehet kiadni.
A másik kivétel, amikor a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály miatt nem lehetséges a szabadság esedékesség évében való kiadása. Ilyenkor az akadályoztatás megszűnésétől számított 30 napon belül kell kiadni a szabadságot még akkor is, ha az esedékesség éve már letelt.A szabadság a felmondási idő alatt is kiadható, de ez nem sértheti a dolgozó kötelező felmentési időhöz való jogát. Szabadság érvényesen tehát kötelező felmentési időre semmiképp nem számolható el.Vezetők szabadságonA vezető a munkaidő-beosztását, valamint a pihenőidő (szabadság) igénybevételét – a munkaszerződésben foglaltak szerint – maga állapítja meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vezető akkor megy szabadságra, amikor a gazdálkodó szervezet érdekei megengedik, ezt pedig általában a vezető határozza meg. A vezetők ritkán veszik ki az összes, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) szerint nekik járó szabadságot, azonban ezt a fizetésük általában kompenzálja. A hatályos szabályok szerint önmagában a munkaidő és a szabadság bizonylatolásának hiányára hivatkozással a vezető munkakört betöltő munkavállaló nem tarthat igényt szabadságának a munkaviszony fennállása alatt történő megváltására, ha arra nézve a munkaszerződés nem tartalmaz rendelkezést, és a szabadság igénybevételét akadályozó körülményeket a vezető nem bizonyítja.
Igazolatlan távollétHa a dolgozó igazolatlanul van távol munkahelyétől, a távollét idejének szabadságon töltött időként való elismerését még abban az esetben sem követelheti, ha az addig esedékessé vált szabadságát még nem vette ki. Mivel a szabadság időpontjának meghatározása a munkáltató jogkörébe tartozik, jogszerűen jár el a munkáltató, amikor az igazolatlanul mulasztó dolgozó részére a kérdéses napokra nem fizet munkabért.
A szabadság megváltásaA törvényi szabályozás csak kivételes esetekben teszi lehetővé a rendes szabadság pénzben való megváltását. Az Mt. 136. §-ának (1) bekezdése alapján pénzben kell megváltani a ki nem adott szabadságot a munkaviszony megszűnésekor, illetőleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behíváskor.
Ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett ki, mint amennyi arányosan járt volna neki az adott időszakra, a többletszabadságra eső munkabért köteles visszafizetni, kivéve ha a munkavállaló meghalt vagy nyugdíjazták, illetve ha a munkáltató jogutód nélkül megszűnt, vagy ha a munkavállalót sorkatonai vagy polgári szolgálatra hívták be.Abban az esetben, ha a ki nem adott, illetve ki nem adható szabadságot a munkaviszony megszűnésekor pénzben váltja meg a munkáltató, ez a pénzben megváltott szabadság a munkaviszony időtartamát nem növelheti. A bármely okból ki nem adott rendes szabadságot pedig a tárgyév utolsó napjától számított 3 éves elévülési időn belül követelheti a dolgozó. A munkavállaló vitás esetben hivatkozhat arra, hogy a munkatorlódás tette lehetetlenné számára szabadsága kivételét az esedékesség évében. Állítását azonban neki kell bizonyítani, nem háríthatja azt a munkáltatóra.| Üdültetés |
|---|
| A SZOT-üdülők, illetve a munkáltató által szervezett tömeges üdültetés kora a rendszerváltozással együtt megszűnt. Ma már a nagyobb multinacionális cégeknek sem éri meg olyan üdülőt fenntartani, ami az év nagyobb részében kihasználatlanul áll. A munkáltató azonban természetben vagy pénzben hozzájárulhat a munkavállalóinak az üdültetéséhez, szabadságuk eltöltéséhez. A dolgozói üdüléshez adott hozzájárulás természetben nyújtott szociális ellátásnak minősül, és mint ilyen adómentes. Ebbe a körbe tartozik a szakszervezet vagy a munkáltató által szervezett üdülésnél az önköltség és a magánszemély által fizetett térítési díj különbözete, valamint az üdültetés magánszemély által fizetendő térítési díjának a magánszemély társadalmi munkavégzésének jutalmazásaként átvállalt 2000 forintot meg nem haladó részére. Az ettől eltérő és az e feletti összegek személyijövedelemadó-kötelesek. Ha a vállalat az önköltségen felül további 1000 Ft/nap összeggel támogatja a dolgozói üdülését, ez nem minősül természetbeni ellátásnak, hanem pénzbeli hozzájárulás, s mint ilyen, az a munkavállalónál személyijövedelemadó-köteles bevétel.Ennek megfelelően az alapítvány által a dolgozónak juttatott kedvezményes üdültetésből az önköltség és a térítési díj közötti különbség a magánszemély adóköteles jövedelme.Abban az esetben, ha a dolgozó térítési díjat fizet az üdültetésért, a munkáltatót az üdültetés értékesítése után áfakötelezettség terheli. A munkáltató azonban a neki leszámlázott forgalmi adót teljes összegben levonhatja, tekintet nélkül a dolgozóra áthárított áfa alapjának, összegének nagyságára. |
