A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) a Magyar Munkaadói Szövetség és a Magyar Gyáriparosok Szövetsége egyesülésével jött létre másfél évvel ezelőtt, 1998. július 23-án. A szervezet múlt év végén rendezett, második közgyűlésén egyértelműen pozitívan értékelték a fúziót. Az MGYOSZ a létrehozók szándéka szerint a legnagyobb munkaadói szervezetté vált, amely gazdasági súlyánál fogva képes érdemben képviselni a gazdasági élet egyik meghatározó csoportjának az érdekeit.
Az MGYOSZ létrejöttét 1998-ban sürgette, hogy a hazai érdekegyeztetésben viszonylag nagyszámú munkaadói szervezet vett részt, amelyek sokszor egymásnak is ellentmondó nézeteket képviseltek. Az MMSZ és a GYOSZ között azonban sok átfedés volt; egyrészt a tagsági kört illetően, másrészt pedig a véleményalkotásban. A fúziót megelőzően a két szervezet bizonyos kérdésekben már évek óta lényegében azonos álláspontot képviselt. Sikeres együttműködésüket mutatta, hogy 1997-ben a társadalombiztosítási önkormányzatokba koalícióban jelöltek képviselőket.
A legnagyobb munkaadói szervezet
Az MGYOSZ megalakulásával létrejött az ipar teljesítményét döntően meghatározó közepes és nagy gazdálkodó szervezeteket tömörítő érdekképviselet, amely gazdasági súlyánál fogva valóban komoly erőt képvisel mind a munkavállalókkal, mind a kormányzattal folytatott egyeztetések során.
A szervezet ma 54 szakmai szövetséget, 18 regionális szerveződésű szövetséget és 72, közvetlen tagsággal bíró gazdasági társaságot tart nyilván tagjai között. Az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatás valamennyi területéről mintegy 6000 vállalkozást tömörít, amelyek együttesen 1,2 millió alkalmazottat foglalkoztatnak.
Az MGYOSZ az érdekképviselet megfelelő szakmai előkészítése és hatékony ellátása érdekében bizottságokat és szakértői munkacsoportokat működtet, amelyek a szakmai, gazdasági, munkaadói érdek-képviseleti tevékenység főbb területei, a gazdálkodás funkciói szerint tömörítik a tagvállalatok és szervezetek képviselőit. A különböző ágazati munkacsoportokon kívül külön team felel a Miniszterelnöki Hivatallal kiépített, illetve a nemzetközi kapcsolatokért. A 19 saját munkacsoport mellett ötöt a gazdasági tárcával közösen működtet.
A szövetség erre az évre megfogalmazott szervezetfejlesztési célkitűzései között szerepel egyebek mellett a tagtoborzás, az egyéni tagok számának növelése és további megyei, illetve regionális szervezetek kialakítása. Ugyancsak prioritást élvez a területi érdekképviselet erősítése, az MGYOSZ megyei képviselőinek az egyes regionális szervezetekben – munkaügyi és területfejlesztési tanácsokban – betöltött pozícióinak erősítése. A szövetség 2000-ben arra törekszik, hogy folyamatosabbá és szorosabbá tegye együttműködését a többi munkaadói szervezettel, esetenként a közös fellépés szintjéig is.
A szövetség megalakulásától kezdve aktívan részt vesz az érdekegyeztetés különféle fórumainak munkájában, s markánsan állást foglalt a gazdálkodókat érintő kérdésekben. Az állami költségvetéssel kapcsolatban a szervezet úgy tartja, hogy elsődleges feladata nem a büdzsé fő előirányzatainak véleményezése, hanem a költségvetési törvényhez kapcsolódó, évről évre közel félszáz törvény- és rendeletmódosítás befolyásolása.
Az MGYOSZ az elmúlt másfél évben következetesen – ám az eddigi kormányzati döntések szerint egyelőre eredménytelenül – képviselte azt az elvet, hogy a költségvetési egyensúly megteremtése érdekében a büdzsé kiadásaiban szigorú takarékosságra van szükség, mindenekelőtt a felduzzadt kormányzati kiadások csökkentésével. Úgy vélik, hogy a munkáltatók alapvető érdeke a közpénzek minél gazdaságosabb felhasználása: egyrészt mint közvetlen befizetők érintettek, másrészt a béreket terhelő adók révén, hiszen az adóterhelés növekedésével – ha a bruttó és a nettó bérek közötti olló nyílik – erősödnek a bérkövetelések.
Jövedelempolitika
A szervezet álláspontja szerint a jövedelmeknek tartósan a nemzetgazdasági termelékenység alakulásához kell igazodniuk. Ahhoz azonban, hogy ennek megfelelő bérmegállapodások születhessenek, hiteles és következetes kormányzati politikára van szükség a jövedelmeket meghatározó feltételrendszer alakításában. Az MGYOSZ erre az évre korábban 8-10 százalékos béremelést tartott elfogadhatónak, ám az Országos Munkaügyi Tanács február eleji ülését megelőzően már közzétették, hogy a 8,5-11 százalékos intervallumot is méltányolhatónak tartják. Az OMT-ben erről azóta megállapodás született a szociális partnerek között, a versenyszférára vonatkozó ajánlásra azonban a kormány lapzártánkig nem reagált.
Számos más szervezettel ellentétben az MGYOSZ korainak tartotta volna az adórendszer ez évre tervezett reformját. Úgy vélték ugyanis, hogy noha a szisztéma valóban átfogó reformra szorul, a gazdaság jelenlegi bizonytalanságait figyelembe véve a végleges átalakítás egyelőre nem időszerű. Mindamellett szükségesnek tartják a téma napirenden tartását, az adó- és járulékterhek folyamatos csökkentését. A koncepció kidolgozásához véleményük szerint alapos szakmai egyeztetésekre van szükség, amelyekben az MGYOSZ nemcsak részt akar venni, de azok egyik mozgatójává, szívós lobbizójává is kíván válni.
Az MGYOSZ 1998-ban sikerként könyvelhette el, hogy a tb-járulék mértéke 39-ről 33 százalékra csökkent, és a foglalkoztatási törvény rendelkezései szerint befizetendő munkaadói járulék 4 százalékról 3-ra mérséklődött. Tavaly azonban a jól indult folyamat megtorpant, az idén pedig az élőmunkához kapcsolódó terhek a remélt csökkenés helyett némiképp emelkedtek az egészségügyi hozzájárulásnak "köszönhetően". A növekedés ugyan a nagyobb átlagjövedelmű dolgozókat alkalmazó cégeket kevéssé érinti, az alacsony átlagbérű vállalatok, ágazatok számára viszont nagy érvágást jelenthet. Ráadásul ebben az évben a költségvetésből már semmiféle összeg nincs elkülönítve az egészségügyi hozzájárulás kompenzációjára, amire tavaly 800-900 millió, tavalyelőtt pedig még 1,5 milliárd forintot szántak a központi büdzséből. Az adózási feltételek az idén ugyan összességükben alig változtak, ám – miként azt az MGYOSZ képviselői korábban A Munkaadó Lapja hasábjain is elmondták – a szövetség attól tart, hogy az amúgy is magas helyi adók az önkormányzatok rossz financiális helyzete okán tovább nőnek. A helyi lobbitevékenység erősítése tehát mindenképpen indokolt.
Országos érdekegyeztetés
Az országos érdekegyeztetésnek az MGYOSZ megalakulásától kezdve mértékadó képviselője, ahogyan az MMSZ és a GYOSZ is az volt korábban. A szövetség létrejötte lényegében egybeesett a kormányváltással s mindazokkal a súlyos feszültségekkel, amelyek az országos érdekegyeztetést terhelték 1998 második felében. Az MGYOSZ képviselői részt vettek a társadalmi párbeszéd új rendszerének kialakításában, s igyekeztek – és azóta is próbálják – elérni, hogy az újonnan létrejövő fórumok ne csak formális szerepet töltsenek be a dialógusban.
A szövetség mindvégig azon az állásponton volt, hogy bérekről, munkaügyi szabályokról, foglalkoztatásról nem lehet megállapodásokat kötni anélkül, hogy a felek tárgyalásokat folytatnának a gazdasági környezetről, a munka világát meghatározó feltételekről. A Gazdasági Tanácsot illetően többször is kinyilvánították: nem lehet valódi konzultációt folytatni olyan fórumon, amely évente kétszer ülésezik, és amelyben a résztvevők köre nagyon tág és heterogén. Az MGYOSZ elfogadhatatlannak tartja, hogy a Szociális Tanácsból kimaradnak a rendszert finanszírozó munkáltatók. Az új érdekegyeztetési szisztéma egyik alapvető hiányosságának azt tartják, hogy a fórumok egymástól izoláltan működnek. Az új rendszer hibái ellenére az MGYOSZ konstruktív partnerként vesz részt a Gazdasági Tanács, az OMT, az Országos Szociális Tanács, az Európai Integrációs Tanács és a Nemzeti ILO Tanács munkájában, a valódi egyeztetést gyakran megbénító működési gondok miatt ugyanakkor folyamatosan erősíti kétoldalú kapcsolatait a meghatározó munkavállalói szervezetekkel.
Nemzetközi szervezetek
Az MGYOSZ megalakulása óta intenzíven bővíti külső kapcsolatait, több európai és tengerentúli partnerszervezettel előrehaladott tárgyalásokat folytat, illetve együttműködési megállapodásokat hozott tető alá. A külföldi kapcsolatrendszer kiépítésében mérföldkő volt 1998. december 4., amikor az MGYOSZ elődszervezetei által létrehozott Magyar Munkaadók Nemzetközi Együttműködési Szövetségét (MMNSZ) – ezen keresztül az MGYOSZ-t – felvették az Európai Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségébe (UNICE). Tavaly áprilisban az MMNSZ felvételt nyert az OECD Üzleti és Ipari Tanácsadó Tanácsába (BIAC). A mára szinte valamennyi meghatározó magyar munkaadói szervezetet tömörítő MMNSZ állandó tagja az Európai Fővárosok Munkaadói Szövetségei Szervezetének (OPCE) is. Az MGYOSZ alapítása óta tagja a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Magyar Nemzeti Bizottságának. A szövetség hazai súlyát és nemzetközi kapcsolatait is latba vetve az elmúlt másfél évben számos üzletember-találkozó szervezésében, államfői látogatásokhoz kapcsolódó üzleti konzultációk rendezésében vett részt, s rendszeresen képviselteti magát a köztársasági elnököt külföldi útjaira elkísérő üzletember-delegációkban is.
Az EU-csatlakozás
A szövetség tevékenységében meghatározó szerepet játszik az uniós csatlakozásra való felkészülés, e témában több konferenciát szerveztek már, s mérlegelik egy önálló EU-iroda létrehozását is. Az MGYOSZ folyamatosan azt szorgalmazza, hogy a csatlakozás előkészítésében a kormány az eddiginél sokkal nagyobb mértékben támaszkodjék a szakmai érdekképviseleteknél felhalmozódott ismeretekre. A jogharmonizációt illetően a szövetség úgy véli: a magyarországi vállalkozások helyzetét nehezítő intézkedéseket a lehető legkésőbbre kell halasztani.
