Ma már nincsenek betonbiztos" munkahelyek, a jól dolgozó, kiváló munkaerőnek tartott munkavállalók is ki vannak téve az átszervezéseknek, elbocsátásoknak. Így nem csoda, hogy mindennapossá vált a gyakorlat, hogy ha a dolgozó időben megneszeli a közelgő elbocsátást, gyorsan táppénzbe veteti magát, hogy időt nyerjen, amíg új munkahelyet talál. Az sem ritka, ha betegszabadság ürügyén a munkavállaló rendes" szabadságra megy. Mit tehet a munkaadó ilyen esetekben, hogyan ellenőrizheti a táppénzen lévő munkavállalót?
Betegszabadság
A betegszabadság a szabadság egyik speciális fajtája, amely a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. Törvény (Mt.) szerint kizárólag a betegség miatti keresőképtelenség esetén vehető igénybe. Naptári évenként a dolgozónak 15 munkanap betegszabadság jár, melynek igénybevételéhez szükséges, hogy a keresőképtelenséget a kezelőorvos igazolja. Amennyiben azonban a keresőképtelenséget üzemi baleset vagy foglalkozási betegség okozta, ennek időtartama nem számít bele a betegszabadságba.
Év közben kezdődő munkaviszonynál a munkavállaló a naptári évre járó betegszabadság időarányos részére jogosult. Ez azonban – ha a munkavállaló az év folyamán már munkaviszonyban állt – nem lehet több, mint a naptári évre járó betegszabadság még igénybe nem vett része.
A betegszabadság időtartamára a munkavállaló részére a távolléti díjának 80 százaléka jár.
3 napos betegszabadság
2000. január 1-jétől megszűnt az igazolás nélkül igénybe vehető 3 napos betegszabadság lehetősége, tehát ezentúl a munkavállaló az orvossal köteles igazoltatni minden, betegség miatt otthon töltött napot.
A megszüntetésnek az volt az indoka, hogy a tapasztalatok szerint ezt a 3 napot az esetek nagy részében nem betegség miatt vették ki a munkavállalók, hanem azért, hogy ezzel is megnöveljék az éves szabadság időtartamát. A megszüntetés ellenzői azonban azzal érveltek, hogy a kisebb betegségek esetén nem mindenki rohan rögtön az orvoshoz, hanem inkább otthon, saját maga kúrálja ki magát.
Táppénz
Főszabály szerint táppénz annak jár, aki keresőképtelen.
Keresőképtelen
- az, aki betegsége, terhessége, illetőleg szülése miatt nem tudja ellátni munkáját, ugyanakkor terhességi-gyermekágyi segélyre nem jogosult,
- az anya, aki kórházi ápolás alatt álló, egyévesnél fiatalabb gyermekét szoptatja,
- az anya vagy az egyedülálló apa, ha egyévesnél fiatalabb, beteg gyermekét ápolja,
- a szülő, aki egyévesnél idősebb, de tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja,
- az, aki betegségének megállapítása vagy gyógykezelés miatt részesül fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban,
- az, akit közegészségügyi okból eltiltanak a foglalkozásától és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt nem tud megjelenni a munkahelyén, és más munkakörben átmenetileg sem foglalkoztatható,
- az, aki üzemi balesettel összefüggő és gyógykezelést igénylő egészségi állapota miatt vagy gyógyászati segédeszköz hiányában nem tud munkát végezni.
Orvosi igazolás
A munkavállaló keresőképtelenségét a kezelőorvosnak kell igazolnia. Táppénz a keresőképtelenség időtartamára, legfeljebb azonban egy évre jár. Amennyiben a biztosított a táppénzre való jogosultság időtartamát kimerítette, de továbbra is keresőképtelen, ezt kérésére igazolni kell. Így tehát, bár a dolgozó legfeljebb csak egy évig lehet táppénzen, a kezelőorvosa által igazolt munkaképtelensége ennél jóval hosszabbra is nyúlhat.
Felmondási tilalom
Védelem alatt állók
A munkáltató rendes felmondási joga korlátozott. A törvény szerint nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt
- a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság,
- a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés,
- a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság,
- a terhesség, a szülést követő három hónap, illetve a szülési szabadság,
- a gyermek ápolása vagy gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság
időtartama alatt.
A sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétől számított időtartama alatt a munkáltató szintén nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkavállaló munkaviszonyát.
Gümőkóros megbetegedések
Az Mt. 1999. augusztus 17-én hatályba lépett módosításával változott a gümőkóros megbetegedésben szenvedő munkavállalókra vonatkozó szabályozás. Korábban az ilyen súlyos betegségekben szenvedő dolgozót kétéves tilalmi idő védte, a módosítás után azonban a törvény már nem ad fokozott védelmet erre az esetre.
A védelmi idő lejárta
Érdemes azonban rámutatni arra, hogy a dolgozót nem illeti meg a felmondási védelem a keresőképtelenségének egész időtartamára, csak legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy évig, tehát arra az időre, amíg legalább egyéves folyamatos biztosítási időtartam esetén táppénzre is jogosult. A baleseti táppénz is legfeljebb egy éven át folyósítható, de – méltányosságból – a juttatáshoz nem kell vizsgálni az előzetes biztosítási időt. Így tehát akár nagybeteg munkavállalójának is jogszerűen mondhat fel a munkáltató abban az esetben, ha keresőképtelenségének ideje meghaladja a törvényben előírt védelmi időt, hiszen a munkaadóknak aránytalanul nagy gazdasági terhet jelentene az álláshely ennél hosszabb időre való fenntartása és a helyettesítés megoldása.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 8. számú állásfoglalása kimondta, hogy a munkáltató a keresőképtelenné vált beteg munkavállaló munkaviszonyát a törvény által megállapított védelmi idő alatt akkor sem szüntetheti meg, ha a munkavállalót nem illeti meg táppénz keresőképtelenségének egész tartamára. A törvényi rendelkezés alapján nyilvánvaló, hogy a keresőképtelen dolgozó javára szóló felmondási tilalom egyértelműen fennáll akkor, ha a munkavállaló az említett egy évig táppénzre jogosult. A jogalkotó ugyanakkor a felmondási tilalmat nem kötötte ahhoz a feltételhez, hogy a beteg dolgozó az egy év során táppénzben is részesüljön. Ebből az következik, hogyha a munkavállaló egy teljes évig nem kaphat táppénzt, mert ezt folyamatos biztosítási időtartama nem teszi lehetővé, ennek ellenére a felmondási tilalom a táppénzre jogosultság időtartamán túl, a keresőképtelenség egyéves időtartamáig és az ezt követő 30 nap alatt változatlanul fennáll.
A fenti kollégiumi állásfoglalás rögzítette azt is, hogy ha az egyéves táppénzes időszak folyamatossága megszakad amiatt, hogy a dolgozó rövid ideig munkaképessé válik, majd újra keresőképtelen lesz, a törvényben meghatározott védelmi időszak újra kezdődik, vagyis a betegségben eltöltött egyes időszakokat nem lehet összeadni. Így teljességgel jogszerűtlen a munkáltatói rendes felmondás abban az esetben például, ha a dolgozó fél évig keresőképtelen, majd egyheti munkába állás után újra munkaképtelenné válik, és a munkáltató az újabb keresőképtelenné válástól számított fél évet követő 31. nappal mondja fel a munkaviszonyt azzal, hogy letelt az egyéves védelmi idő.
A felmondási tilalom időtartama
Abban az esetben, ha a védettség alá eső időtartamok meghaladják a 15 napot, a felmondási tilalom ideje ezt követő 15 napig, ha meghaladják a 30 napot, akkor az ezt követő 30 napig áll fenn. Abban az esetben például, ha a munkavállaló 16 napig keresőképtelen, a munkáltató 16 nap, illetve az ezt követő 15 nap alatt nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt. Erre jogszerűen csak a keresőképessé válás utáni 16. naptól nyílik lehetősége.
A felmondás közlése
A felmondási tilalmak fennállása szempontjából a felmondás közlésének időpontja, illetve csoportos létszámcsökkentés esetén a törvény által meghatározott (a rendes felmondás közlését megelőzően legalább 30 nappal írásban adott) tájékoztatás időpontja az irányadó.
Az 1999. augusztus 17-én hatályba lépett Mt.-módosítás kizárja a felmondás közlésének lehetőségét a felmondási tilalomra okot adó körülmény időtartama alatt. A tilalom megszűnését követően közölt felmondásnál a felmondási idő kezdetét a felmondási tilalom időtartamától függően lehet megállapítani.
Jogszerű felmondás
Jogszerűen megszüntethető azonban a munkaviszony a felmondási védelem alatt is közös megegyezéssel, munkavállalói rendes felmondással, a munkáltató és a munkavállaló általi rendkívüli felmondással, illetve a határozott idejű munkaviszonynál.
Semmi esetre sem vonatkoznak tehát a felmondási tilalmak arra a dolgozóra, aki a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, mely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
Szimulánsok
A munkavállaló az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján köteles az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, és a munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ezalatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. A munkavégzési kötelezettsége alól – többek között – akkor mentesül, ha keresőképtelen beteg. Sok esetben azonban a munkavállaló valójában nem beteg, hanem valahogy orvosi igazolást szerez, és betegséget színlelve táppénzt vesz igénybe. Felmerül a kérdés, hogy ez a magatartása megalapozza-e a munkáltató rendkívüli felmondási jogát. A munkaadók meglehetősen ritkán ellenőrzik, hogy a táppénzen lévő munkavállaló jogszerűen van-e otthon, pedig a munkavállaló a munkából való lógásával" olyan magatartást tanúsít, ami a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ha a dolgozó keresőképes volta ellenére vetette magát táppénzes állományba, ez alapul szolgálhat a munkáltató részéről kezdeményezett azonnali hatályú rendkívüli felmondásnak.
A szimulálást természetesen a munkáltatónak kell bizonyítania, és ez azért nehéz, mert a munkavállaló mindenképpen csak orvosi igazolással lehet betegszabadságon. Ha azonban a munkáltató gyanút fog, ellenőrizheti a munkavállaló táppénzre való jogosultságát.
A nagybeteg munkavállaló
A munkáltató gyakorlatilag nem mondhat fel rendes felmondással a nagybeteg munkavállalójának. A hosszan tartó betegségben szenvedőket a törvény a 15 napos betegszabadságot követő egy évre védelemben részesíti. A munkáltatói felmondási tilalom időszaka azonban – ahogyan azt már fentebb említettük – újra kezdődik, ha a dolgozó a védelmi idő lejárta után újra elkezd dolgozni, és a munkába állását követő első 30 napon belül, amely alatt még a munkáltató nem mondhat fel, újra keresőképtelenné válik. Ekkor kezdődik egy újabb egyéves tilalmi idő, melyet az egy évet követő 30 napon belül ismét meg lehet indítani. Így gyakorlatilag a munkáltató csak a jogait nem ismerő nagybeteg munkavállalónak mondhat fel rendes felmondással jogszerűen. Teheti ezt abban az esetben, ha a munkavállaló a törvény által védett betegszabadságot követő egy évnél tovább marad keresőképtelen, vagy ha a törvény által előírt egy évet követően még a 31. napon is dolgozik. Egyébként a nagybeteg munkavállalóknál a munkáltatónak célszerű felkészülnie a hosszan tartó helyettesítésre, illetve érdekében áll, hogy a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntessék, amelynek természetesen nincs törvényi akadálya.
A munkavállaló keresőképtelenségének ellenőrzése
Főleg a dolgozó hosszan tartó és gyakran ismétlődő keresőképtelenségekor merülhet fel a kérdés, hogy mit is tehet a munkaadó, ha azt gyanítja, hogy dolgozója munkakerülő, azaz nem beteg, csak rendszeresen táppénzre megy, ha éppen szabadságra van szüksége.
Ellenőrző főorvosok
A munkáltató a betegszabadság, illetve a táppénz igénybevétele alatt bármely esetben jogosult kezdeményezni a munkavállaló keresőképtelenségének felülvizsgálatát az illetékes Megyei (Fővárosi) Egészségbiztosítási Pénztárnál. A felülvizsgálat elvégzéséért a munkáltatónak az Egészségbiztosítási Alap által meghatározott térítési díjat kell megfizetnie. A keresőképtelenség és a keresőképesség elbírálását az ellenőrző főorvosok végzik. Ilyen tevékenységet a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár kijelölt főorvosa és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral a feladat ellátására megkötött szerződés alapján feljogosított, társadalombiztosítási szakismeretekkel rendelkező szakorvos végezhet.
Az ellenőrző főorvos jogosult a beteg vizsgálatára, a betegdokumentációba történő betekintésre is, illetőleg szükség szerint szakorvosi vizsgálatra utalhatja a beteget. Ezek alapján elbírálja a keresőképességet, illetve keresőképtelenséget. A felülvizsgálat eredményét közli a munkáltatóval, a munkavállalóval, írásban értesíti a keresőképtelenséget elbíráló orvost, és javaslatot tehet a táppénzt megvonására a táppénzfolyósító szervnek.
Jogorvoslat
A főorvos döntésével szemben a munkáltató, a munkavállaló és a keresőképtelenséget elbíráló orvos a közléstől számított 8 napon belül élhet jogorvoslattal. A fellebbezést az illetékes főorvosi bizottsághoz kell benyújtani, amelynek halasztó hatálya van. A főorvosi bizottság tagja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézete kijelölt orvosi bizottságának két orvosszakértője, akik közül az elnök a beteg fődiagnózisa szerinti illetékes szakorvos (például szemész, urológus). A főorvosi bizottság döntését a rendelkezésre álló orvosi dokumentáció alapján hozza meg, de szükség esetén vizsgálatra rendelheti be a beteget, a fekvőbeteget pedig az ápolás helyén megvizsgálhatja. Amennyiben a beteg nem járul hozzá a vizsgálathoz, a bizottság kezdeményezi a táppénz megvonását az azt folyósító szervnél. A főorvosi bizottság döntése végleges.
