A munkába járás költségeivel kapcsolatos egyes adózási szabályok 2000. január 1-jétől módosultak. Cikkünkben ezekre a változásokra hívjuk fel a figyelmet.
munkába járás költségeit a személyijövedelemadó-törvény rendelkezései szerint csak a munkáltató térítheti meg az alkalmazottjának kedvező adózási szabályok mellett. Az ilyen költségtérítések három fajtáját szabályozza a törvény: a saját gépjárművel történő munkába járást, a bérlettérítést, valamint a csoportos személyszállítást.
Munkába járás saját gépkocsival
Saját tulajdonú gépkocsinak az szja-törvény a magánszemély, valamint a házastársa tulajdonában lévő személygépkocsit tekinti.
A költségtérítés alapja
A munkába járással kapcsolatos költségtérítésekről szóló 78/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet (R.) alapján a saját személygépkocsival történő munkába járás miatti költségtérítés annak a munkavállalónak jár:
- akinek az állandó vagy ideiglenes lakóhelye között nem jár tömegközlekedési eszköz;
- aki a munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem, vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni, valamint
- aki mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni. Ebben az esetben akkor is lehet költségtérítést adni, ha a magánszemély a közigazgatási határon belül lakik.
A költségtérítés mértéke
A saját gépkocsival történő munkába járás – a munkahely és a lakás közötti oda-vissza távolság figyelembevételével – legfeljebb 3 Ft/km értékben téríthető meg az alkalmazottnak, ha a saját vagy a házastársa tulajdonában lévő autóval közlekedik.
A költségtérítés adózása
Az előzőek szerint meghatározott bevételt a jövedelem számításakor figyelmen kívül lehet hagyni, nem kell igazolást kiállítani, adatot szolgáltatni és bevallást adni. A 3 Ft/km-rel számított összeget meghaladóan adott költségtérítésből a törvényi mértéken felüli rész – magáncélú használatot feltételezve – azonban bérjövedelem. Ha a magánszemély személygépkocsiját egyébként üzleti, hivatali célra is használja, akkor útnyilvántartásában a munkába járást magáncélú útként – külön – kell feltüntetnie.
Távolsági bérlet
Az R. alapján a munkáltatónak meg kell térítenie a munkába járás költségeit abban az esetben is, ha a munkavállaló a munkába járáshoz tömegközlekedési eszközt vesz igénybe. A munkáltató a bérlet vagy menetjegy árának
- 86 százalékát fizeti meg, ha a magánszemély országos közforgalmú vasút 2. osztályán utazik, vagy
- 80 százalékát, ha a magánszemély elővárosi vasúton, valamint helyközi díjszabással közlekedő helyi és távolsági autóbuszon utazik.
Költségelszámolás
Munkába járás címén az alkalmazottnak a bérlet, menetjegy árát a vonatkozó kormányrendelet szerinti mértékben kötelező megtéríteni, a munkába járás céljából így juttatott bérlet, menetjegy – 2000. január 1-től nevesítetten is – adómentes juttatásnak számít.
Bérlet-, menetjegyleadás
A munkáltatói költségelszámolás alapja a fentiekben meghatározott esetben a magánszemély által leadott bérlet-, illetve menetjegy.
Költségtérítés jegyleadás nélkül
Amennyiben a munkáltató úgy téríti meg a munkába járás költségeit – akár 100 százalékos mértékben is -, hogy nem kéri a bérlet leadását – miután ezt a kormányrendelet nem tiltja meg -, akkor az olyan költségtérítésnek számít, amelyet a magánszemély bevételének kell tekinteni. Ezzel a bevétellel szemben költségként lehet elszámolni a bérlet, menetjegy teljes árát akkor, ha a munkavállaló megvásárolja azokat, és az elévülési időn belül meg is őrzi.
Bérlet nélküli elszámolás
Abban az esetben, ha a magánszemély nem vásárol bérletet – mert más módon oldja meg a munkába járását -, akkor a kapott költségtérítéssel szemben igazolás nélkül számolhatja el költségként – attól függően, hogy vonattal vagy autóbusszal történő munkába járására kapott térítést – a bérlet árának 80, illetve 86 százalékát. Mindez azt jelenti, hogy ha a munkáltató úgy dönt, hogy a bejáró dolgozó utazási költségének 80 vagy 86 százalékát akkor is megtéríti, ha nem adják le a bérletet, akkor a kifizetett összeget fel kell tüntetni az adóbevallásban vagy a munkáltatói elszámolásban, azonban jövedelem nem keletkezik. Mivel a dolgozó nem mutatja be a bérletszelvényt a munkáltatónak, a bérlet árát a MÁV, illetve a VOLÁN hivatalos díjszabása alapján lehet megállapítani. Abban az esetben, ha a munkáltató a bérlet leadása nélkül a hivatalos díjszabás szerinti teljes árat megtéríti, akkor – miután a bérlet árának csak 80, illetve 86 százaléka az igazolás nélkül is elismert költség – a fennmaradó 20 és 14 százalékos térítés az alkalmazott adóköteles, munkaviszonyból származó – egyben bérjövedelemnek is minősülő – jövedelme lesz.
Helyi bérlet
Az eddig ismertetett rendelkezések nem alkalmazhatók a helyi utazási bérlet megtérítésére.
Természetbeni juttatás és bérjövedelem
Az ilyen térítés természetbeni juttatásnak számít – ha a kifizető nevére történik a vásárlás -, és a munkaadó 44 százalékos mértékű adót fizet utána. Ha a magánszemély vásárolja meg a helyi bérletet, és a számla nem a kifizető nevére szól, akkor a költségtérítés a magánszemély bérjövedelmének számít.
Adózás nélküli térítés
A helyi tömegközlekedéshez használt bérlet akkor téríthető adózás nélkül, ha a munkaszerződésből, munkaköri leírásból egyértelműen és kétséget kizáróan megállapítható, hogy a bérlet használata a tényleges munkavégzési kötelezettség teljesítésével szorosan összefügg. Ennek alapján nem számít természetbeni juttatásnak például a kézbesítőnek, anyagbeszerzőnek adott bérlet árának a megtérítése.
Csoportos személyszállítás
A munkáltató által biztosított ingyenes vagy kedvezményes csoportos személyszállítás adómentes juttatásnak számított már az elmúlt évben is. A törvény azonban nem határozta meg, hány fő minősül ebből a szempontból csoportnak. Ezt a hiányosságot pótolta az idei módosítás.
Fogalommeghatározás
A személyi jövedelemadó szempontjából csoportos személyszállításról akkor beszélhetünk, ha a munkáltató a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállalót a tulajdonában – üzemeltetésében – lévő járművön szállít, avagy erre a célra személyszállítási szolgáltatást végző kifizetőtől bérel különjáratot. Az adómentesség csak az alkalmazottak munkába szállítására terjed ki.
Személyszállítás cégautóval
A fentiekből látható, hogy a társaság tulajdonában lévő cégautó is használható csoportos személyszállításra. Ismert szabály, hogy a cégautóval történő munkába járás nem minősül hivatali célú útnak. Ha azonban a társaság a cégautóval legalább négy munkavállalót szállít, akkor az így megtett kilométer már hivatali célú, a juttatás pedig – a magánszemély szempontjából – adómentes.
