Másodszor tárgyalja immár a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosítását az Országos Munkaügyi Tanács. Az első változathoz képest is keményített módosításokat sem a munkaadói, sem a munkavállalói szervezetek nem tudják elfogadni.
A foglalkoztatási törvény (Flt.), valamint a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvény módosításának első változatát még augusztusban tárgyalta az Országos Munkaügyi Tanács (OMT). Ekkor a szociális partnerek nem értettek egyet a törvénymódosítással, bár a munkaadói oldal tudomásul vette, hogy a kormány a tervezetet benyújtja az Országgyűlésnek.
Biztosítási és szociális kérdések
A munkavállalói oldal azért nem támogatta a törvénytervezetben szereplő járadékfolyósítási idő lerövidítését, a jövedelempótló támogatás munkanélküli-segéllyé alakítását, valamint a munkanélküli-ellátás melletti munkavállalási lehetőség további szűkítését, mert véleménye szerint a módosító javaslatok szakmailag nem megalapozottak. A munkavállalói oldal képviselői úgy ítélték meg, hogy a változtatások súlyosan hátrányos helyzetbe hoznak 350 ezer munkanélkülit és azok családjait. Kifogásolták, hogy hiányzik a foglalkoztatás koncepciójának, az Európai Unió (EU) foglalkoztatási irányelveinek, valamint az Flt. módosításának komplex kezelése. Nehezményezték a munkavállalók azt is, hogy az állam kivonul a foglalkoztatáspolitika finanszírozásából, valamint a bevezetendő rendszer összekeveri a biztosítási és szociális funkciót. A kormány az előterjesztés-tervezetet megtárgyalta és további módosításokat tartott szükségesnek, ezek kidolgozása után javaslatát az Országgyűlésnek benyújtotta. Ezt követően a benyújtott tervezetet a szociális partnerekkel az OMT keretei között novemberben ismét megtárgyalta, ám a tanács elé terjesztett anyagot már csupán tájékoztatóként jelölték.
A módosítások
A törvényjavaslat lényege – az előterjesztő Szociális és Családügyi Minisztérium szerint – a következő:
- A munkanélküli-járadék maximális folyósítási ideje 360 napról 270 napra csökken. A járadékrendszerbe történő bekerüléshez 200 nap munkaviszonyban töltött idő szükséges, amely 40 nap járadékra jogosít. Megváltoznak a járadékos idő kiszámításának szabályai is, így az egynapi járadékjogosultság megszerzéséhez 5 nap munkaviszonyban eltöltött idő szükséges. Új eleme a munkanélküli-járadék megállapításának, hogy azok a munkanélküliek, akik a munkaügyi központ által támogatott képzésüket még a járadék ideje alatt, de legkésőbb a járadékfolyósítás 180. napjáig megkezdik, a képzés idejére, de legfeljebb 1 évre járadékban részesülhetnek.
- A járadék melletti keresőtevékenység lehetősége – az új szabályok szerint – megszűnik.
- A munkanélküliek jövedelempótló támogatása 2000. május 1-jét követően megszűnik. Azoknak a munkanélkülieknek, akiknek 2000. május 1-jét megelőzően a jövedelempótló támogatásra való jogosultságát megállapították, az ellátást a 2000. április 30-án hatályban lévő szabályok alapján tovább kell folyósítani. (A törvénymódosítás rendelkezik a szüneteltetés kezeléséről is.)
- A járadékot kimerítő munkanélküliek közül azok részére, akik szociálisan rászorultak, az önkormányzatok közcélú foglalkoztatási lehetőséget biztosítanak, és csak a közcélú foglalkoztatást vállalók részesülhetnek a továbbiakban rendszeres szociális segélyben. Az önkormányzatok feladatai kiegészülnek a rendszeres szociális segélyben részesíthető, aktív korú, nem foglalkoztatott személyek foglalkoztatásának kötelezettségével. E kötelezettségük teljesítése érdekében az önkormányzatok a 2000. évi költségvetésből normatív módon céltámogatásban részesülnek. A település a támogatást a közcélú munka keretében foglalkoztatottak után igényelheti. A támogatás összege foglalkoztatottanként havonta 30 ezer forint, de éves szinten nem lehet több az önkormányzatot megillető szociális normatíva 11 százalékánál. A normatíva forrásául szolgáló összeget, 3773 millió forintot a Munkaerőpiaci Alap adja át a Belügyminisztériumnak az önkormányzatokért felelős költségvetési fejezet részére.
- A munkanélküli-járadékot kimerített, az önkormányzatoknál szociális segélyt igénylő munkanélküliek a munkaügyi kirendeltségekkel továbbra is kapcsolatban maradnak. Valamennyi munkanélküli, aki igényli, az ellátás kimerítését követően továbbra is regisztrált munkanélküli maradhat, ily módon részesülhet munkaerő-piaci szolgáltatásokban, és bekapcsolódhat munkaerő-piaci programokba. A munkaügyi központokkal történő kapcsolattartás azoknak az aktív korú, rendszeres szociális segélyben részesülőknek lesz kötelezettsége, akiknek azt a települési önkormányzat – a munkaügyi központokkal kötött együttműködési megállapodás alapján – helyi rendeletben előírja.
Közhasznú foglalkoztatás
E változásokkal párhuzamosan a foglalkoztatást elősegítő támogatások szabályai is módosulnak.
A közhasznú foglalkoztatás lehetősége kibővül, a támogatás a jövőben a lakosságot vagy a települést érintő közfeladat, vagy az önkormányzat által önként vállalt, a lakosságot, illetőleg a települést érintő feladat ellátása vagy közhasznú tevékenység folytatása érdekében nyújtható.
A törvénytervezet meghatározza a munkaerő-piaci programok fogalmát, melyek előre meghatározott, összetett célok érdekében a munkaerő-piaci szolgáltatások és a foglalkoztatást elősegítő támogatások egyidejű és egymásra épült nyújtásával kívánják a térség, vagy egyes hátrányos helyzetű rétegek pozícióit javítani.
A foglalkoztatási és szociális törvények módosítása más munkaügyi és szociális törvények módosítási javaslatával egybeszerkesztve egy törvényjavaslatban került a parlament elé.
Az Flt. módosításának szükségességét az OMT novemberi ülésén a Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkára azzal indokolta, hogy az eredeti, 1991-ben lefektetett alapokra épülő törvény már nem korszerű, tekintettel arra, hogy eredetileg rövid recesszióra számítottak, ám a válság elhúzódott. A kormány az elkészített két verzió közül a szigorúbb változatot fogadta el. A törvényből következően szükséges anyagi eszközök forrásai szűkek, de a helyettes államtitkár a jövőben lehetségesnek tartotta a programfinanszírozást.
Mint azt már az írás elején jeleztük, a módosítási javaslat előző változata enyhébb rendelkezéseket tartalmazott: abban például a munkanélküli-járadék lejárta után még úgy kaphattak volna az állást nem találók segélyt, hogy közmunkát nem kellett volna végezniük.
Éles bírálat
A szociális partnerek a társadalmi párbeszédben már-már szokatlan élességgel bírálták a módosítástervezetet. A munkavállalói oldal szóvivője elismerte ugyan, hogy az államtitkári szóbeli kiegészítésben akadtak pozitívumok, ám ezek nyoma a benyújtott anyagban nem fedezhető fel. A szóvivő leszögezte, hogy ma a társadalmi rétegződés egyik legfőbb kritériuma, hogy valakinek van-e munkája. A legveszélyeztetettebb rétegek a pályakezdők és az idősebbek. A törvényalkotóknak világosan el kellene határolniuk, hogy biztosítási vagy szociálpolitikai elvek alapján építik-e fel a munkanélküli-ellátást, a kettőt legfeljebb kombinálni lenne szabad, összekeverni nem. A munkavállalói oldal egyértelműen kijelentette: az ellátás idejének csökkentése hiba. Ezzel szemben az ellátás nagyságának éppenséggel nőnie kellene; ennek fedezete a munkáltatók és munkavállalók befizetéseiből rendelkezésre áll, csak erre kéne fordítani.
A közmunka kötelezővé tételével kapcsolatban felmerült: létezik olyan alkotmánybírósági határozat, amely szerint alkotmányellenes, ha szociális segélyt csak munkavégzés ellenében adnak. Ez tehát legalábbis vitathatóvá teszi a tervezetben megfogalmazott megoldást. Kifogásolta a munkavállalói oldal azt is, hogy a nyilvántartások és a statisztika bizonytalanságai miatt a pénzeszközök felosztása várhatóan nem lesz megfelelő.
Kérdések
A munkaadói oldal alapvető kérdésekre várt választ a kormányoldaltól. Így arra, hogy
- a "segély helyett munkát adni" célkitűzésnek megfelelően készült-e az előterjesztés,
- végeztek-e hatásvizsgálatot, különösen az utóbb beterjesztett változat esetében,
- hány további törvény módosítását vonja maga után az Flt. módosítása,
- hány tárcát érintően lesz végrehajtási rendelkezés, s ezek elkészítése milyen stádiumban van,
- hogyan változik – a törvénymódosítással összefüggésben – a Munkaerőpiaci Alap költségvetése,
- miként különülnek el a munkaadói és munkavállalói járulékok, illetve a szociális rendszer részeként működő ellátások,
- segély vagy bér jár-e a közhasznú munkáért,
- módosul-e további részeiben is az Flt.,
- érdekeltté teszik-e az önkormányzatokat a törvénymódosításból következő többletfeladatok ellátásában.
Aggodalmak
A megfogalmazott kérdéseken túlmenően a munkaadói oldal kifejezte: véleménye szerint a munkanélküli-ellátási rendszer – a törvényalkotói szándékkal ellentétben – visszacsúszik a szociális jellegű elosztás felé.
A járadék melletti munkavállalás lehetőségének elvételével a feketemunka további terjedése várható, s hogy e törvénymódosítás alapján nemigen javul a visszatérési esély a munkaerőpiacra. A résztvevők hangsúlyozták, hogy az 50 év feletti munkavállalók számára a teljes esélytelenséget hozza a javaslat, amely nincs tekintettel a munkanélküliségnek sem a kor szerinti, sem a szakmai, sem területi struktúrájára. Problémásnak ítélték, hogy a jövedelempótló támogatások helyett adandó segélyben részesülők száma a szociális törvényben megfogalmazott feltételek miatt erőteljesen csökken.
A két oldal egységesen kifogásolta, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikára szánt pénzeszközök növekedése messze elmarad a szükségestől; az önkormányzatok a rájuk testált feladatok elvégzéséhez sem elegendő anyagi eszközzel, sem megfelelő szellemi energiával nem rendelkeznek; a legszükségesebb adminisztrációt sem tudják majd megoldani, nem beszélve arról, hogy a szükséges mennyiségű és minőségű közmunkát sem lesznek képesek biztosítani. Nehezményezték, hogy a módosítás tervezetét – annak ellenére, hogy széles rétegeket érint – nem bocsátották társadalmi vitára.
A válaszok
A kormány válaszai a feltett kérdésekre és a felvetett problémákra:
A hatásvizsgálatok elvégzését firtató kérdésre igennel feleltek: s az ülésen ki is osztott Hatásvizsgálatok a T/1756. számú törvényjavaslathoz címet viselő két táblázat közül az egyik a Munkaerőpiaci Alap tervadatait (egy változatban), a másik a munkanélküli-ellátórendszer változatainak az alapra és az önkormányzati támogatásokra gyakorolt pénzügyi kihatásait foglalja össze két év távlatában (három változatban). A kormány álláspontja szerint a Munkaerőpiaci Alapban a létszámmozgásoknak megfelelő átcsoportosítás történt. Ehhez képest az Flt. módosításának végső változatához készült számításokat a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete még nem látta.
A végrehajtási rendelkezésekkel kapcsolatban csupán annyi bizonyos, hogy a Szociális és Családügyi Minisztériumban készül ilyen, de a többiről egyelőre nincs információ. A biztosítási versus szociálpolitikai szemlélet kérdésében a kormány mindössze annyit fűzött a vitához: el lehet töprengeni azon, hogy a jelenlegi tervezet hova tartozik inkább.
A kormány elismerte: az Flt.-ben a társadalombiztosítási alapok költségvetésével kapcsolatban további módosítások várhatók.
Az önkormányzatok érdekeltségét annyiban jelölték meg, hogy a törvényjavaslat szerint érdemes lesz a munkanélkülieket regisztrálni a fejkvóta miatt.
Az idézett alkotmánybírósági határozattal is kapcsolatban leszögezték, hogy a kötelező közmunkáért munkabért kapnak az azt végzők. Arra az ellentmondásra, hogy ekkor a munkát végzőre a Munka Törvénykönyve szabályai vonatkoznak, tehát a tervezett rendelkezésben a felajánlott munka kötelező elfogadását megalapozó, legalább a legkisebb öregségi nyugdíj összegét elérő díjazás ellentétben áll a kötelező minimális munkabér elvével, az volt a válasz, hogy ez a részmunkaidős foglalkoztatás miatt van így. Arra viszont, hogy akkor miért 30 munkanap időtartamú a kötelező foglalkoztatás, nem volt válasz.
A kormány szerint elegendő az a segélykeret, amelyet a Munkaerőpiaci Alapból arra az esetre különített el, ha az önkormányzatok nem tudnak elegendő közmunkát biztosítani. A kabinet elégnek véli a többletadminisztrációra félretett 1,2 milliárd forintot is (azaz településenként 375 ezer forintot!).
Azok a kérdések, hogy vajon az elzárt, elmaradott településekről a munkanélküliek hogyan jutnak el a kötelező oktatásra, közmunkára, regisztrációra, végképp válasz nélkül maradtak.
A szociális partnerek nem értettek egyet a benyújtott törvényjavaslattal, éppen ellenkezőleg: határozottan tiltakoztak ellene.
Úgy tűnik, ez korántsem volt elég ahhoz, hogy a kormány megfontolás tárgyává tegye észrevételeiket.