Bértárgyalás 2000-re

Már hagyománynak tekinthető, hogy a versenyszférában a szakszervezetek és a nagyobb munkaadói érdek-képviseleti szervezetek a nyár végén, vagy legkésőbb ősszel megkezdik felkészülésüket a következő évre vonatkozó bértárgyalásokra. A tét a minimálbér, valamint az éves bruttó béremelés mértékének meghatározása.

A bértárgyalások helyszíne országos szinten a társadalmi párbeszéd fórum rendszerének megfelelő szakbizottsága. Tavaly ez még az Érdekegyeztető Tanács bér- és munkaügyi bizottsága volt, idén már az Országos Munkaügyi Tanács bér- és kollektív megállapodások bizottságában gyűltek össze az egyezkedő felek. A végső döntést az OMT plenáris ülésén hozzák meg a szociális partnerek.

A bértárgyalásoknak két fő tétje van: az országos minimálbérben történő megállapodás, amelyet kötelező érvénnyel, rendeletben hirdetnek ki, másodszor ajánlásokat kell megfogalmazni az éves bruttó keresetek növelésére a versenyszférában. A keresetnövelési ajánlások többféle variációban is előfordultak már az évek során. Például a keresetek növelésére egy számban is történt megállapodás, de gyakori volt a minimális, átlagos és maximális irányszámok meghatározása, illetve a sávos rendszerre is volt példa.

Az ajánlások iránymutatást adnak a nemzetgazdasági céloknak megfelelő mértékű keresetnövelésre. A középszintű (szakmai, ágazati) és a munkahelyi szintű bértárgyalásoknál ezeket az ajánlásokat célszerű figyelembe venni, de eltérés esetén nincs büntetőszankció, ellentétben a minimálbérrel, amelyet a munkaügyi ellenőrzés szigorúan számon kér.

A minimálbér emelését minden esetben a szakszervezetek kezdeményezik, az átlagkereset növelésére pedig a kormány tesz javaslatot.

A tripartit tárgyalás résztvevőinek eltérő a véleménye arról, hogy az egyik vagy másik elem fontosabb-e, tárgyalhatók-e egymás nélkül, illetve mi az az optimális időpont, ameddig a megállapodást "tető alá" kell hozni.

Munkavállalói szempontok

A szakszervezetek első számú érdeke nem a bruttó kereset alakulásában, hanem a reálkereset növekedésében, de legalább a szinten tartásában – az adók és járulékok csökkentésében – van.

Ugyanakkor a minimálbér a szakszervezetek politizálásának egyik meghatározó eszköze, hiszen ezzel az átlag alatti jövedelemmel rendelkező munkavállalók reálbér-pozícióit kívánják javítani.

Az időpont is lényeges, mert azokon a munkahelyeken, ahol kollektív szerződést, bérmegállapodást kötnek, a tárgyalások már decemberben elkezdődnek, vagy akár le is zárulnak.

Kormányzati érdekek

A kormánynak az átlagkereset növelésére tett ajánlás a fontosabb, hiszen az antiinflációs törekvések eredményességét a bérkiáramlás nagyban befolyásolja. Lényeges, hogy a versenyszféra keresetnövekedésének megfelelően kívánják a költségvetési szféra kereseteit is alakítani, továbbá a reálkeresetek alakulásával az inflációt kézben tartani.

A tárgyalások lezárásának időpontja pedig azért nem lényegtelen, mert a döntéseknek költségvetési vonzata van, tehát a mértékeket azelőtt kell(ene) eldönteni, mielőtt a kormány a költségvetést a parlament elé terjeszti.

A munkáltatóknak természetesen mindkét kérdés lényeges, mert a minimálbér a cégeken belüli bérskálát megváltoztatja, annak hatása az élőmunka terheivel együtt befolyásolja, hogy mennyiben tudnak megfelelni az ajánlott keresetnövelési mértéknek. A munkaadókat a bértárgyalásokon elsősorban a működőképesség és a versenyképesség fenntartása motiválja. Az egyik legdöntőbb momentum, hogy mennyi az élőmunka összes költsége, milyen terhek rakódnak a kifizetendő bérre, és hogyan változnak e mutatók egyik gazdasági évről a másikra.

A munkáltatók számolnak

Az üzleti tervek kidolgozásához, a szakszervezetek által kezdeményezett bérmegállapodásokhoz elengedhetetlen, hogy már a tárgyévet megelőzően ismertté váljanak az országos megállapodások.

Az elmúlt években a legváltozatosabb időpontokban történt a megállapodás. Az optimális helyzet az, ha december közepéig köztudottá válik a kötelező minimálbér összege és a keresetek növelésére tett ajánlás.

Az elmúlt évek tapasztalata – mint az a táblázatból látható -, hogy a versenyszférában a keresetek inkább az ajánlott maximális érték és nem az átlag körül helyezkedtek el. Igaz, hogy a tárgyalási alapot befolyásoló fogyasztói árindex is több esetben magasabb volt a tervezettnél.

Előjáték

A szociális partnerek a saját szervezeteiken belül, a nyilvánosságot még kerülve kezdik meg a felkészülést a következő év bértárgyalásaira. Természetesen azt igénylik, hogy kellő időben rendelkezésre álljanak mindazok az információk, amelyek az országos bértárgyalásokhoz elengedhetetlenek.

Például a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége minden szakmai szövetségétől és tagvállalatától bekéri a véleményt, hogy az adott ágazatokban, szakmákban milyen a vállalkozások teherbírása a kereseteket illetően, és milyen tárgyalási pozíciókkal hatalmazzák fel a szövetség nevében tárgyalókat.

Amikor a felkészülés 1999-ben elkezdődött, csak az adó- és járuléktörvények tervezete volt ismert, valamint az a szándék, hogy az infláció tervezett mértéke 6-7 százalék, amely 8-9 százalékos keresetnövelést enged a nemzetgazdaságban.

Minden eddigi gyakorlattól eltérően a bértárgyalásokhoz szükséges konkrét gazdasági környezetet befolyásoló részletesebb információk helyett a kormány szeptember közepén kinyilatkozta, hogy 2000. január elsejére 25 000 forint minimálbért tervez.

Zavart okozó bejelentés

A szociális partnerek a versenyszférában még nem tárgyaltak egymással, s e bejelentéssel megzavarták a felkészülést.

Egyrészt azzal, hogy egyes munkaadói szervezeteknél belenyugodtak a "felsőbb" döntésbe, és nem elemezték saját helyzetüket a több éve megszokott módon, ugyanakkor mások meg rosszallásukat fejezték ki, hogy nélkülük történt döntés.

A szakszervezetekre sem volt jó hatással, mert az már régi bevált módszer, ha kiszivárog valamiféle irányszám a munkaadók részéről (igaz, ez most nem onnan történt), akkor azt alaposan felül kell licitálni. Ennek következménye, hogy irreális tárgyalási pozíciókkal indultak a 2000. évre vonatkozó bértárgyalásokra.

Ilyen előzmények után került sor az OMT bér- és kollektív megállapodások bizottságának első ülésére november elején. Itt a kormány csak a minimálbérre vonatkozó tárgyalást tűzte napirendre, az átlagkeresetekre vonatkozó ajánlás kérdését nem.

A tárgyalás

A napirendnek megfelelően a szakszervezetek több pontba foglalva tették meg javaslatukat a minimálbér emelésére. Ennek sorrendjében történt a tárgyalás.

Mi a javaslatok lényege?

A javaslat szerint valamennyi munkavállalóra érvényes, egységes minimálbért kell meghatározni, és azt 2000. január elsején kell bevezetni.

E javaslattal mind a három fél egyetértett elviekben. A munkaadók részéről azonban eddig minden évben problémát jelentett, hogy az agrár szféra csak későbbi időpontban tud megfelelni az elvártaknak. A bizottsági ülés második fordulójában az agrárszféra képviselői abban az esetben vállalták az egységes, egy időpontban való minimálbér bevezetését, ha a költségvetésben az agrármegállapodást a parlament elfogadja.

A szakszervezetek az 1999. évi tényleges és a 2000. évre várható gazdasági folyamatok ismeretében, az adótörvényeket is figyelembe véve 3,5 százalékos reálbér-növekedést tartanak elfogadhatónak.

Véleményük szerint a gazdasági növekedés, az ipari termelés dinamikusan emelkedik, ugyanakkor a munkavállalók nem részesülnek a növekedés eredményeiből, a munkából élők jövedelmi pozíciói leértékelődnek. Ez a folyamat folytatódik, mert a 2000. évi adószerkezetet is figyelembe véve további egy százalékkal romlik a reálbérek pozíciója.

Elengedhetetlennek tartják, hogy a korábbiaknál kedvezőbb, a teljesítményekkel jobban összhangban lévő, a társadalom polarizációját mérséklő bérhelyzet alakuljon ki.

A tárgyalásnak ebben a szakaszában világossá vált minden résztvevő számára, hogy anélkül nem lehet a munkabérek legkisebb összegéről tárgyalni, hogy az átlagkeresetekre vonatkozó ajánlásokkal ne foglalkoznának.

Előterjesztés nélkül

Ezért a munkaadók és a szakszervezetek egybehangzóan azt indítványozták, hogy a kormány írásban tegye le erre vonatkozó javaslatát, és a következő tárgyaláson ezt tűzzék napirendre. Ezt a kormány nevében tárgyalók nem vállalták, mondván: "Tárgyalni előterjesztés nélkül is lehet e kérdésről. Az irányszámok a költségvetés-tervezetben napvilágot láttak." A költségvetés 2 százalékos reálkereset-növekedést irányoz elő. Az adóvonzatok hatását nem vették számításba, a nettó és bruttó keresetek alakulását azonos mértékűnek tartják.

Az első bizottsági ülést követően megjelent a kormány 1113/1999. (XI. 19.) sz. határozata. Ebben egyértelműen felszólítja a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseleteket, hogy az OMT-ben olyan megállapodás jöjjön létre, melyben a dezinfláció a cél. Ez 6-7 százalékos fogyasztói árszintemelkedés mellett, 8-9 százalékos átlagkereset-növekedést eredményezhet, s a felek feladata ezt garantálni. Vonatkozik a határozat az állami tulajdonban lévő cégekre is.

E határozat a bizottsági ülés második szakaszában nagy vitát váltott ki. A szakszervezetek 13,5 százalékos keresetnövekedést tartanak megfelelőnek, míg a munkaadók 8,25 százalékot jelentettek be, ez szintén 2 százalék körüli reálkereset-növekedést feltételez.

A szakszervezeti megítélés szerint az átlag alatti jövedelemmel rendelkező munkavállalók keresetének emelését átlag fölötti mértékben szükséges emelni. Ezért a minimálbér összegének 27 000 forint összeget javasolnak.

Véleményük szerint, ha két év átlagát (1999 és 2000) egybeszámítják, akkor a minimálbér reálértéke 6,4 százalékkal emelkedik, ami megfelel annak, amit a szakszervezetek kívánatosnak tartanak.

A tárgyaláson a kormányzati képviselők ezt az összeget soknak tartották, az általuk meghirdetett 25 000 forintot tartják megfelelőnek.

A munkaadók előzetes tárgyalásain ismét felmerült az az évek óta tartó belső vita, hogy a minimálbér az átlagkeresetek alatt, annak szintjén, vagy a fölött emelkedjen-e.

Bértarifa-tervezet

Egyes szervezetek érdekeltek a minimálbér alacsonyan tartásában, míg a közép- és nagy cégek a versenyszférában az átlag feletti növekedést támogatják. Véleményük szerint a 300 fő feletti vállalkozásoknál alacsony a minimálbéren foglalkoztatottak száma, ezért kevésbé érinti e területeket. Az e kategóriába tartozók nem óhajtják tovább támogatni a szürkegazdaságot azzal az egyenlőtlen piaci helyzet eltűrésével, hogy a munkavállalókat minimálbéren jelentik be, ez után fizetik a járulékokat, a keresetkülönbözetet pedig nem legális módon fizetik ki. Az átlag feletti minimálbér-emelést indokolja az a helyzet is, hogy Magyarország az EU országaihoz képest minimálbérben jobban lemaradt, mint a keresetek egyéb vonatkozásaiban. Fokozatosan célszerű a lemaradást csökkenteni, mert a csatlakozást követően robbanásszerű intézkedésekre kényszerülnénk.

Mindezek figyelembevételével a munkaadói oldal a tárgyalások e szakaszában 9 százalékos minimálbérre tett javaslatot, ez 24 500 forintnak felel meg.

A szakszervezetek további javaslatukkal országos bértarifamegállapodást kezdeményeznek. E szerint:

• a segédmunkások kapják a 27 000 forint összeget minimumként,
• a betanított munkások 28 000 forintot,
• a szakmunkások 32 000 forintot,
• középfokú végzettségűek 34 000 forintot,
• a főiskolai végzettségűek 40 000 forintot,
• míg az egyetemi végzettség 50 000 forint legkisebb bért jelenthet.

A tárgyalásokon maguk a szakszervezetek elismerték, hogy a rendszer finomítása, alakítása még szakértői vitákat igényel. A szakszervezetek szeretnének mindenképpen előbbre lépni a tarifa típusú megállapodások felé, ha másként nem, legalább ajánlás jelleggel. A kormányzati képviselők is támogatták e szándékot.

A munkáltatók elzárkóztak a többlépcsős minimálbér bevezetésétől. Ez a szakmai vita már egyébként évek óta tart. A javasolt rendszer már azért sem alkalmas a bevezetésre, mert keveredik a munkaköri besorolás és az iskolai végzettség. A minimálbér összegét ma még több jogszabály alapként kezeli, ezért az eltérő mértékek alkalmazásakor zavarok keletkeznének.

Országosan megállapított tarifarendszer nem segíti elő, hogy szakmai tarifarendszerek és ennek alapján bérmegállapodások jöjjenek létre. A szakszervezetek és a kormány által jónak tartott tarifamegállapodások terén pedig csak a szakmai szinten kötött rendszereknek van létjogosultsága.

A munkavállalók a tárgyalások első szakaszában még tettek egy olyan javaslatot is, hogy abszolút összegű keresetnövelési ajánlást is tegyen az OMT.

A javaslat szerint évi 500 ezer forint jövedelem alatt, bizonyos mértékben utólag kompenzálni kellene az adótörvényekből adódó 1999. évi reálérték-csökkenést, oly módon, hogy az e kategóriába tartozó munkavállalók legalább havi 5000 forint béremelésben részesüljenek.

E javaslat nem nyerte el a másik két partner támogatását.

Végjáték

Az OMT bérbizottságában két ütemben lezajlott szakértői vita nem hozta közelebb a tárgyaló partnereket, a minimálbér 24 500 és 27 000 forintos ajánlata még igen távol áll egymástól. (Lapzártánk után vált ismertté, hogy a munkaadók és a munkavállalók 25 500 forintos minimálbér-emelést javasoltak, melyet a kormány képviselői nem támogattak. A korábbi 25 000 forintban meghatározott szintről való elmozduláshoz kormánydöntésre van szükségük.)

Az is kérdéses, hogy a keresetnövelés ajánlott mértékében sikerül-e OMT-szinten megállapodni, lehetséges-e háromoldalú ajánlást meghirdetni, vagy csak a szociális partnerek fognak kétoldalú ajánlásokat napvilágra hozni.

E nyitott kérdésekre az Országos Munkaügyi Tanács decemberi ülése hozhat választ.

MGYOSZ