Munkabiztonsági és munkaügyi ellenőrzések

Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) 1999-ben négy témakörben célvizsgálatot, háromban pedig akció-ellenőrzést tartott. Az országos akcióellenőrzések során a felügyelők a meghatározott – szakma szerint besorolt – munkáltatónál egységes szempontok szerint, rövid idő – két nap – alatt az előre kidolgozott módszertani útmutató alapján végezték el a vizsgálatot. A feltárt hiányosságok és típushibák okulásul szolgálhatnak más munkaadók számára is.

Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a vendéglátás és kereskedelem területén különösen gyakori az úgynevezett „feketemunka".

E körbe tartozó leggyakoribb szabálytalanság a munkavállalók írásba foglalt munkaszerződés nélküli, illetve színlelt szerződéssel való foglalkoztatása, valamint a külföldi állampolgárok engedély nélküli vagy engedélytől eltérő foglalkoztatása.

A vendéglátó-ipari és kereskedelmi munkahelyeken az említett szabálytalanságok mellett jelentős számban fordult elő a munkaidőre, a túlmunkára, a rendkívüli munkavégzésre, a pihenőidőre, a szabadságra vonatkozó előírások megsértése, valamint a jogszabályban megállapított munkabér összegére és mértékére vonatozó rendelkezések figyelmen kívül hagyása, vagy nem megfelelő alkalmazása. A munkáltatók jelentős része megszegte a nyilvántartási kötelezettségére vonatkozó jogszabályi előírásokat, melyet a Munka Törvénykönyvét is módosító 1999. évi LVI. törvény kötelezően előír.

A feketemunka-végzés ellenőrzése

A cél az ezen a területen továbbra is fellelhető szabálytalanságok, téves jogszabályi értelmezések feltárása és megfelelő intézkedésekkel történő megszüntetése, a helyes jogkövető munkáltatói értelmezés és gyakorlat kialakításának elősegítése volt.

Az akció-ellenőrzést a megyei (fővárosi) munkaügyi központok munkabiztonsági és munkaügyi felügyelői két napon át egységes tematika alapján végezték. A kétnapos ellenőrzésen – a kiadott egységes szempontrendszer szerint – több mint 300 felügyelő vizsgálta a jogszabályi előírásoknak megfelelő foglalkoztatást.

Az ellenőrzés összesen 2955 munkáltatóra terjedt ki: összesen több mint tízezer munkavállalót érintett, ami az akció-ellenőrzés rövid időtartamát tekintve viszonylag magas arány. Az érintett munkavállalók létszámából következik, hogy az ellenőrzés elsősorban a kisvállalkozásokat vette célba.

Általános tapasztalatok

A munkaszerződés írásba foglalásának kötelezettségét összesen 689 munkáltató sértette meg. Több esetben az írásba foglalás elmaradását a foglalkoztatók azzal próbálták kimenteni, hogy a munkavállalókat egy napra próbaidőre alkalmazták, és megfelelés esetén kívántak velük munkaviszonyt létesíteni.

Igen gyakori az a jogsértés, hogy az írásba foglalt munkaszerződések nem tartalmazzák a kötelezően előírt tartalmi elemeket, így a munkakört, személyi alapbért és a munkavégzés helyét (762 eset).

Az üdülési és az idegenforgalmi idény lezáródásával magyarázható, hogy a külföldiek engedély nélküli vagy engedélytől eltérő foglalkoztatása – a fővárost leszámítva (22 fő) – nem volt jellemző, mivel az üzletek és vendéglátóegységek létszámigénye lecsökkent.

Nehezítette az ellenőrzéseket, hogy a foglalkoztatók székhelye és könyvelője (könyvelőcég) más-más településen található, ezért a munkaszerződések és a nyilvántartások megtekintése igen időigényes volt.

Az ellenőrzések tapasztalataiból leszűrhető: a munkáltatók kis számban foglalkoztatnak részmunkaidős munkavállalókat, illetve fiatalkorúakat.

A 11 000 vizsgált munkavállaló harmadát szabálytalanul foglalkoztatották a munkáltatók.

Viszonylag magas számban fordult elő a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével, szabadságának kiadásával és egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatok nyilvántartását előíró jogszabályi rendelkezések megsértése. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy bár az új jogszabályi rendelkezés 1999. augusztus 17-én már hatályba lépett, a jogszabályváltozást a foglalkoztatók nem kísérték figyelemmel.

A kereskedelem és vendéglátás területén végzett célvizsgálat során a fővárosban volt a legmagasabb az ellenőrzések és a munkaügyi szabálytalanságok (foglalkoztatottak) száma. Az alábbi példák az elkövetett szabálytalanságok egy részét tartalmazzák.

Fővárosi típushibák

1. Jellemző szabálytalanság a nagy bevásárlóközpontokban, üzletházakban az írásba foglalt munkaszerződés nélküli foglalkoztatás, az egy naptól két-három hónapig terjedő próbaidő kikötése, amely alatt a munkáltató alkalmazottait nem jelenti be, szabálytalanul foglalkoztatja.
2. A nagy forgalmú üzletházban fordult elő, hogy az ellenőrzés időpontjában a munkavállalók közül többen azt nyilatkozták, hogy nem tudják, rendelkeznek-e munkaszerződéssel, valamint azt sem, hogy a személyi alapbérük milyen öszszegű.
3. Nagy forgalmú kereskedelmi egységben, piacon a munkaügyi ellenőrzés megállapította, hogy a foglalkoztató alkalmazottjával munkaszerződést nem kötött, ezt csak a próbaidő lejárta után akarta írásba foglalni. A helyszínen lefolytatott szabálysértési eljárás után a munkavállaló elhagyta az üzletet, és tovább nem végzett munkát.
4. Nagy forgalmú cukrászdában az ellenőrzés során a munkavállalók a tanúkénti meghallgatási jegyzőkönyveket csak vonakodva írták alá, mert tartottak a munkáltatótól. Az ellenőrzéskor kitűnt, hogy munkaidő-nyilvántartást a foglalkoztató nem vezet, a munkavállalóknak a munkabérükről részletes írásbeli elszámolást nem adott.
5. Vendéglátó-ipari egységben a munkaügyi felügyelő kérdésére a nyilatkozatot a munkáltató megtagadta, a jegyzőkönyvet sem ő, sem a tanúként meghallgatott munkavállaló nem írta alá. A felügyelő az ellenőrzés során az ott lévő munkavállalók foglalkoztatásának jogszerűtlenségét megállapította, s ezt követően tagadták meg az aláírást.
6. Nagy forgalmú üzletházban az éjszakai ellenőrzés feltárta, hogy a foglalkoztató hat munkavállaló közül kettőt munkaszerződés nélkül foglalkoztatott, és valamennyi munkavállalót rendszeresen túlmunkára kötelezett, de részükre bérpótlékot nem fizetett.
7. Kereskedelmi bevásárlóközpontban folytatott ellenőrzéskor a munkavállalók a munkabérre vonatkozó kérdésre adott válaszaiból kitűnt, hogy a minimálbérük összegét nem ismerik, a bérük egy részét a foglalkoztató zsebből fizette.
8. Fővárosi piacon tartott ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a munkáltató bt. a szomszédos bt.-vel közös nyilvántartást vezet, a bérfizetéseket a közös nyilvántartás alapján számfejtik.
9. A főváros centrumában üzemelő piacon tartott ellenőrzéskor megállapítást nyert, hogy az egyéni vállalkozó munkáltató két fő munkavállalója heti 48 órát dolgozott, és ezért csak 22 500 forint minimálbérben részesült.
10. Az egyéni vállalkozónál lefolytatott munkaügyi ellenőrzés eredményeként megállapítást nyert, hogy üzletében román állampolgárt foglalkoztatott, akinek tartózkodási engedélyét meghosszabbították, mivel a kérelmet ismételten benyújtották. A vállalkozó ügyvédje nem tudta, hogy ügyfele (a román állampolgár) a munkavállalási engedély lejárta után már nem dolgozhat.
11. Kisvállalkozó kereskedelmi egységében egy fő külföldi állampolgárt engedély nélkül foglalkoztatott. A munkaadó magatartásával és az együttműködést megtagadva próbálta akadályozni a helyszíni ellenőrzést.
12. Bevásárlóközpontban az éjszakai ellenőrzés megállapította, hogy a kínai állampolgárságú szakács munkavállalási engedélye nem az ellenőrzött kft.-hez szól.
13. A nagycsarnokban tartott munkaügyi ellenőrzés során az ellenőrzött kft. – a korábbi vizsgálatokból okulva – nagymértékben együttműködött az eljáró felügyelőkkel. Az ellenőrzés a korábbiakhoz képest pozitív változást tapasztalt, munkaügyi szabálytalanságokat a felügyelők nem találtak. Egyébiránt a munkaügyi ellenőrzés időpontjában a nagycsarnokban bombariadót rendeltek el, amely az eljárás lefolytatását akadályozta. Így az esetleges szabálytalan munkáltatói magatartásokat nem sikerült ellenőrizni.

Vidéki tapasztalatok

1. A munkaügyi ellenőrzés során egy vállalkozó négy fő munkavállalót 1999. szeptember 2. napjától írásba foglalt munkaszerződés nélkül foglalkoztatott.
2. Egy bt. által üzemeltetett autósboltban a munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszonyt a foglalkoztató „munkáltatói igazolás" nyomtatványon foglalta írásba, melyen a munkaszerződés tartalmi elemei csak részben voltak fellelhetők.
3. A vállalkozó által üzemeltetett vendéglátó-ipari egységben az egy hete munkaszerződés nélkül dolgozó kiszolgáló az ellenőrzés során arra hivatkozott, hogy ő csak a tanuló időszakát tölti, tekintettel arra, hogy a kereskedelmi tanfolyamhoz, amelyet most végez, szüksége van a gyakorlati idő megszerzéséhez.
4. A munkaügyi ellenőrzés céljából az üzletbe belépő felügyelő a papír, írószer, játék, ajándék árut forgalmazó bt.-nél hét munkavállalót számolt meg. Mire a nyilatkozattételre sor került, a munkavállalók közül ketten „eltűntek". A megmaradt öt főből négy nem rendelkezett munkaszerződéssel, nyilatkozatuk szerint valamennyien pár napja próbaidőn voltak.
5. A belga tulajdonú söröző egyik munkavállalójának munkaszerződése munkáltatói aláírás nélkül került elő a kft. ügyvezetőjének fiókjából, akinek nem volt még ideje az eltelt időszakban a munkaszerződést aláírni. (Természetszerűleg a munkavállaló sem kapott példányt a munkaszerződésből.)
6. Egy miskolci székhelyű üzletben két főt munkaszerződés nélkül, további egy főt „próbaidő alatt" szintén munkaszerződés nélkül foglalkoztatott a kft.
   A munkaügyi ellenőrzés egy bt.-nél megállapította, hogy a munkáltató két munkavállalót bolti eladóként határozott idejű (1999. szeptember 1-jétől 30-ig) megbízási szerződéssel foglalkoztatott.
7. Nyergesújfalun található vegyesboltban a munkaügyi ellenőrzéskor a felügyelő megállapította, hogy egy főt részmunkaidőben, szóbeli megállapodás alapján alkalmaztak. A foglalkoztató és a munkavállaló még a munkabérben sem állapodott meg.
8. Az eljáró felügyelő a munkaügyi ellenőrzés során Komáromban egy vendéglátó-ipari egységben megállapította, hogy a munkáltató a munkaszerződést kitöltötte, de azt a szerződő felek nem írták alá.
9. Egy kereskedelmi diszkontáruházban a foglalkoztató eladói munkakörben alkalmazott egy főt, akivel 1999. július 1-jétől havonta kötött megbízási szerződést.
10. Az eljáró felügyelő a munkaügyi ellenőrzés során megállapította: Táton az egyik élelmiszerboltban egy fő munkaszerződésében nem volt meghatározva sem a dolgozó munkabére, sem a munkaköre, sem a munkavégzés helye.
11. A munkaügyi ellenőrzés Komárom megyében megállapította: a bt. zöldségboltjában a bt.-beltagok saját munkaidejüket nyilvántartották, de az alkalmazottakét nem.
12. Egy kft.-nél az eljáró felügyelő azt tapasztalta, hogy a munkáltató által vezetett munkaidő-nyilvántartás nem a tényleges nyitvatartási időt fedte. A söröző nyitvatartási ideje a hét minden napján reggel 5.30-tól 22 óráig tartott péntek és szombat kivételével, amikor hajnali kettőig tartottak nyitva. A nyitva tartás a söröző ajtajára ki volt függesztve. Ugyanakkor a munkaidő a nyilvántartás szerint reggel 8 órától 23 óráig tartott.

Az építőipar ellenőrzése

Május elején a nagyobb építéskivitelezésekre végzett ellenőrzési akciók megállapították: továbbra is jellemző, hogy több munkáltató alkalmazásában álló munkavállalók dolgoznak egyidejűleg egy munkaterületen, ugyanis a fővállalkozók az egyes szakmunkákat alvállalkozóknak kiadják.

A felügyelők az ellenőrzésbe több olyan kisebb munkaterületet is bevontak, ahol csak egy munkáltató tevékenykedett. E munkaterületek aránya a két nap alatt országosan 51,7 százalék volt.

A több munkáltatóhoz tartozó munkavállalók munkavégzésének veszélymentes összehangolása nem történt meg, és az összehangolásért felelős munkáltatót a szerződésekben nem nevezték meg. Előfordult olyan eset is, hogy maga a fővállalkozó sem tudta, kik dolgoznak a munkaterületen. Ebből következik, hogy nem is tudta munkájukat összehangolni.

A magasban végzett munkánál a leesés elleni védelem hiánya minden megyében szintén ismétlődő problémaként jelentkezett. Mind a leesés elleni műszaki védelem, mind az egyéni védőfelszerelés biztosítása, illetve használata sok kívánnivalót hagy maga után.

A védősisak viselése sem tekinthető általánosnak az építéskivitelezési munkaterületen. Az ellenőrzött munkáltatók háromnegyede biztosított minden érdekelt munkavállalójának védősisakot, azonban a sisakkal ellátott munkavállalók harmada nem viselte azt.

Az egyéni védőeszközök használatának mellőzése azt jelzi, hogy a munkáltatók a rendszeres ellenőrzési kötelezettségüknek nem tesznek eleget.

Minden megyében tapasztalták a felügyelők, hogy a gépek – elsősorban a betonkeverők – forgó, mozgó részeinek védőburkolata hiányzik, valamint azt, hogy a felvonulási tápvezetéket nem megfelelően, mechanikai sérülésnek kitéve helyezik el.

Több megyében tapasztalták a felügyelők a szabálytalan, rászegezett fokú támasztólétra használatát.

Szintén többször előforduló hiba az, hogy a munkáltatók előzetes orvosi alkalmassági vizsgálat nélkül foglalkoztatják a munkavállalókat. Ez az építőiparban különösen veszélyes, hiszen a hirtelen fellépő esetleges rosszullét fokozza a balesetveszélyt.

Egy területen a javulás általánosnak tekinthető: az illetéktelenek építési területre való bejutásának megakadályozása. Ez az a pont ugyanis, amelyben a munkabiztonság és a munkáltató gazdasági érdeke azonos.

Sok fővállalkozó több munkáltató egyidejű jelenléte esetén a munkavégzés veszélymentes összehangolására vonatkozó kötelezettségét még nem tekinti fontos feladatnak.

Az építéskivitelezési munka irányítására a munkáltatók nagy része kijelöl felelős irányítót; ezek végzettsége jobbára megfelelő. Jónak tekinthető még az is, hogy az ellenőrzés idején a kijelölt felelős irányító vagy helyettese az ellenőrzött munkaterületek döntő hányadában a munkahelyen tartózkodott.

Leesés megakadályozása

A leesési veszély elhárításában nagyobb javulásról nem számolhatunk be. Védőkorlátot vagy egyáltalán nem építenek, vagy csak egysoros korlátot helyeznek el. Az egysoros korlát azonban csak jelzőkorlátként funkcionál, hiszen nem alkalmas arra, hogy egy embert megtartson, továbbá veszélyes, mert hamis biztonságérzetet ad.

A leesés elleni egyéni védőeszközök biztosításának egyik alapvető kritériuma a védőfelszerelés rögzítési pontja, amelyet a munkáltatónak előzetesen ki kell jelölnie. E nélkül ugyanis a munkavállaló nem tudja használni még akkor sem, ha szándékában állna. Országos átlagban a munkavállalók egyharmada nem használja a részére biztosított védőeszközt, de ez az arány a fővárosban ennél rosszabb, majd' 45 százalékos volt.

A felügyelőségek az ellenőrzések során az egyéni védőeszközök használatában is nagyon sok hiányosságot tártak fel. Sok esetben nem használják azokat még akkor sem, ha a helyszínen azt biztosítják. A munkáltató az esetek felében pedig nem is biztosította a leesés elleni személyi védőeszközöket.

Az munkaügyi ellenőrzés öszszesen 1283 munkáltatóra terjedt ki, összesen több mint nyolcezer munkavállalót érintett, ami az akció-ellenőrzés rövid időtartamára tekintettel viszonylag magas arány.

Munkaügyi tapasztalatok

A leggyakrabban előforduló szabálytalanság – az előző évekhez hasonlóan – a munkaszerződés nélküli foglalkoztatás, ez 8208 munkavállalóból 923 főt érintett. Az ellenőrzött területen jellemzően előforduló szabálytalanság az volt, hogy az írásos munkaszerződéssel foglalkoztatottak munkabére nem érte el a minimálbért.

A munkaidőre, pihenőidőre, túlmunkára vonatkozó szabályok megszegését – a kötelező nyilvántartások jogszabályi hátterének hiánya miatt – feltárni nagyon nehéz, holott a vizsgált területet figyelembe véve a túlmunka igénybevétele igencsak jellemző. A túlmunka igénybevételével kapcsolatban megállapítható, hogy gyakran elmarad az ilyenkor kötelezően előírt túlmunkadíjak kifizetése.

Külföldiek engedély nélküli foglalkoztatása a fővárost és Pest megyét leszámítva országosan nem volt jellemző.

Gyakori – vélhetően a téves jogszabály-értelmezés miatt -, hogy próbaidős munkavállalókkal nem kötnek munkaszerződést.

Az építési területek őrzésére felvett telepőröknél jellemző szabálytalanság volt, hogy a munkáltató nem biztosította a teljes munkaidőben foglalkoztatott őröknek a minimálbért, valamint az éjszakai munkavégzésre pótlékot nem fizetett.