A parlament által elfogadott országos területfejlesztési koncepció hét nagy régiót jelöl ki Magyarországon. Az elképzelések szerint a kormányzat a jövő év végéig kidolgozza az országos területfejlesztési tervet, amely a készülő településügyi törvénnyel és a területfejlesztési tövény most zajló módosításával együtt középtávon EU-konformmá tudja tenni a regionális politikát.
Az állam a költségvetés tervezete szerint jövőre központi forrásokból mintegy 500 milliárd forintot fordít vidékfejlesztésre és az agrárium támogatására. Ez nem kis pénz, az összes kiadás csaknem 10 százaléka, hát nem csoda, hogy éles harc folyik az elosztás jogáért.
Európai modell
Ugyanakkor a magyar gazdasági fejlődés egyik alapkérdése is az, hogy az ország elmaradott részei lépést tudjanak tartani az élen járó régiókkal, például a főváros vagy Győr környékének fejlődésével. Ezt segítheti a megfelelően működtetett területfejlesztési rendszer. Emellett az is fontos szempont, hogy az új rendszernek alkalmazkodnia kell az európai modellhez, hiszen csak így juthatunk hozzá az e célra szánt uniós pénzekhez. E kérdéskörben tehát nem véletlenül csapnak egyszerre össze a politikai, gazdasági és térségi érdekek.
Az idei költségvetésben a területfejlesztést szolgáló közvetlen támogatásokra 27,6 milliárd forint áll rendelkezésre, ez nő jövőre az elképzelések szerint mintegy 60-70 milliárd forintra. Az idei vidékfejlesztési célelőirányzat 11,6 milliárd forint, a területi kiegyenlítő támogatás 10 milliárd forint, a céljellegű decentralizált támogatás pedig 6 milliárd forint. A rendelkezésre álló összegből a megyei területfejlesztési tanácsokhoz került a decentralizáció során 22 milliárd forint, ennek felhasználásáról a megyei testületek dönthetnek saját hatáskörben, pályázatok alapján. A leghátrányosabb helyzetű megyék – Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg – ebben az évben külön kiemelt támogatást – több mint 8 milliárd forintot – kapnak. Ezekből a pénzekből a tanácsok helyi kezdeményezésű fejlesztéseket támogatnak, s az általuk adott pénzeknél sokkal nagyobb pénzügyi forrásokat mozgatnak meg, hiszen a támogatások túlnyomó többsége saját forrásokat is igényel a felhasználóktól.
Statisztikai régiók
A parlament tavaszi ülésszakán került a törvényhozás elé a területfejlesztési törvény módosításáról szóló előterjesztés, amelyet várhatóan az ősszel fogad el az Országgyűlés. Az elmúlt esztendőkben megkezdődött a decentralizáció, országos, megyei és kistérségi szinten megerősödött a területfejlesztés, azonban az Európai Unió regionális politikájával összhangban további változtatásokra van szükség. A törvénymódosítás célja a statisztikai régiók létrehozása, és ez egyaránt összhangban van az európai uniós gyakorlattal és a kormányprogrammal. A tervezett módosítások hozzájárulnak a környezetvédelmi célok és programok megvalósításához is. Az eddigi gyakorlat bebizonyította, hogy szükség van a változtatásra. Ameddig például Zala megye települései két régiónak is tagjai, addig több mint 100 Pest megyei település egyetlen régióban sem szerepel.
A törvénymódosítás 7 tervezési statisztikai régiót kíván létrehozni. Megalkotói azt remélik, hogy ez pozitív hatással lesz a nemzetgazdaságra, nagymértékben szolgálja majd a vidékfejlesztést, a termőterületek hasznosítását és védelmét, valamint a magyar agrárium fejlődését. A fejlesztési elképzelések ösztönzése és összehangolása mellett azzal is hozzájárul a vidék fejlődésének felgyorsításához, hogy utat nyit az uniós pénzeknek. Az elképzelések szerint a jelenlegi rendszer nem átalakul majd, hanem inkább kiegészül. Továbbra is életképesek maradnak a megyei területfejlesztési tanácsok. Önkéntes alapon szerveződhetnek majd a térségi tanácsok. A törvénymódosítás nem érinti például a Balaton Fejlesztési Tanácsra vonatkozó rendeletet.
A létrehozandó régiós területfejlesztési tanácsokban helyet kapnak a falugazdászok, a regionális idegenforgalmi bizottságok tagjai és a megyei földművelésügyi hivatalok vezetői. A tervek szerint a jövőben a megyei közigazgatási hivatalok képviselői megfigyelőként lennének csak jelen a területfejlesztési és területrendezési tanácsokban.
A hét statisztikai-tervezési régió létrehozásával nem lehet tovább várni, hiszen 2000. január 1-je után Magyarország jó területfejlesztési programok megvalósításához (több év alatt) akár 1675 milliárd forint támogatást is kaphat az Európai Uniótól. Az Agenda 2000 elnevezésű program keretében jelentős pénzügyi forrásokhoz juthat Magyarország a különböző területfejlesztési programok megvalósításában, ennek azonban előfeltétele az európai rendszerek alkalmazása. Jövőre Magyarország 74,5 milliárd forintra pályázhat Brüszszel PHARE, Sapard és Ispa elnevezésű beruházásiprogram-alapjaiból. Később – 2002 és 2006 között – pedig az úgynevezett strukturális alapokból részesülhetnek majd a magyarországi programok. A létrejövő hét régiónak mindent meg kell tennie azért, hogy a lehető legnagyobb összegű támogatást kaphassák Brüsszeltől az ország európai felzárkóztatását szolgáló beruházási terveik megvalósításához.
A régiók közös fejlesztési programjaik kidolgozásához természetesen segítséget kapnak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól. Számíthatnak továbbá a Magyar Tudományos Akadémia közreműködésére már csak azért is, mert az FVM ilyen célokat is szolgáló megállapodást kötött az Akadémiával. A létrehozott vidéki főiskolai, egyetemi oktatási centrumok szellemi kapacitása ugyancsak igénybe vehető lesz a programok, pályázatok elkészítéséhez.
A régiók tervei, pályázatai elősegíthetik a határokon átnyúló gazdasági együttműködést, vagy akár kifejezetten ezt a célt is szolgálhatják.
Stratégiai program és monitoring
Az EU-csatlakozási előkészületek jegyében szeptemberben el kell készíteni az országfejlesztési, gazdasági stratégiai programot és egy elemzést-visszacsatolást végző monitoringszervezet tervét. Szakemberek szerint kívánatos lenne, ha már ennél előbb elkészülnének e dokumentumok, hogy azokat megvitathassák a megyei és regionális területfejlesztési tanácsokkal, illetve az országos testület tagjaival.
Az unió elfogadta a csatlakozás költségvetését, így a 2002 és 2006 közötti időszakra nyilvánvalóvá váltak azok a források, amelyeket – ha komolyan dolgozunk – biztosan igénybe vehetünk. Ezért is fontos, hogy a területrendezésről és -fejlesztésről szóló törvény jegyében a tervezési-fejlesztési statisztikai régiók munkaszervezetei időben készítsék el a programokat. Ha nem lesz program, akkor január 1-jétől nemcsak jelentős EU-forrásoktól esünk el, hanem a kívánt ütemű felzárkózás lehetőségétől is. Márpedig a hét régió csak a szigorú EU-feltételek betartása mellett juthat majd fejlesztési forrásokhoz. A hét régió kialakításának Országgyűlés elé terjesztésével várhatóan felgyorsul Magyarországon a regionalizáció, ami a fejlett európai országokhoz való felzárkózás fontos feltétele.
A statisztikai-tervezési-fejlesztési, más néven programrégiókban elkészült fejlesztési programokkal már a jövő évben meg lehet célozni az EU-hoz csatlakozni kívánó országok számára elkülönített mintegy 300 milliárd forintnyi előcsatlakozási forrást, 2002-től kezdődően pedig öt év alatt 1600 milliárd forint segítheti a magyar felzárkózást. Igénybevételének feltétele a jó program mellett a 15-25 százalék saját erő, amelynek előteremtésében a regionális fejlesztési tanácsok játszanak majd nagy szerepet.
A regionális fejlesztési tanácsok összetételét, a monitoringszervezet kialakítását törvény szabályozza majd, a régiók programkészítő munkaszervezetének székhelyét azonban a régióban részt vevők határozzák meg. A szakértők figyelmeztetnek, hogy fölösleges hosszas vitákba bocsátkozni erről, hiszen a régiószékhelyek nem válhatnak politikai, illetve újraelosztási központtá.
Nagy veszteség lenne, ha az időt a regionális központról folytatott vita vinné el, inkább a programok készítésére kell az energiát összpontosítani, már csak azért is, mert a hazai szakembereknek a regionális tervezésben alig van tapasztalatuk. Ezért az úgynevezett twinning program keretében hamarosan külföldi szakértők érkeznek Magyarországra, hogy 3, 6, illetve 24 hónapos időtartamban a regionális tervezésre oktassák a magyar szakembereket.
Közigazgatási reform
A régiók kialakításához kapcsolódóan a kormány 2001-től az európai uniós normáknak megfelelően kívánja átalakítani Magyarország közigazgatási-területi rendszerét, és ennek megfelelően új választási szisztémát is kidolgoz. A jelenlegi 3 szintű közigazgatási modellt amely a helyi önkormányzatból, a fővárosi, illetve megyei közgyűlésből és a kormányból áll, úgy kívánják megváltoztatni, hogy a hangsúly a kistérségeken és a régiókon legyen. A jelenleg 19 megyéből álló ország 7 régióra történő felosztását azért is fontosnak tartják, mert az Európai Unió elsősorban a 2-5 megyéből álló, 1-3 milliós lakosú nagyrégióknak nyújt támogatást. Magyarország a becslések szerint évi 2-3 milliárd dollárt kaphat a regionális alapból.
A magyar közigazgatás rendszerében az önkormányzatok területi felosztása: község, város, megyei jogú város, megye. Magyarországon jelenleg 3173 települési önkormányzat működik. A középszintet 19 megye és a főváros alkotja. A felső szinten a kormány helyezkedik el, illetve az irányításában részt vevő minisztériumok, országos hatáskörű szervek. A hatékonyabb közigazgatás és területfejlesztés érdekében az európai uniós alapkövetelménynek megfelelően két-három megye öszszekapcsolásával összesen 7 nagyrégió kialakítását tervezik, amely 150 kistérségre bomlana.
A régióknak az elképzelések szerint kettős szerepe lenne: egyfelől a területek közötti különbségek mérséklése, másfelől az egymás közötti kapcsolattartás biztosítása. Emellett a régióknak fontos jogi, szervezeti és pénzügyi hatásköre lenne a helyi gazdaságfejlesztésben, az innovációban, a foglalkoztatáspolitikában és az infrastruktúra fejlesztésében.
Kistérségek közigazgatási funkciókkal
A helyi önkormányzatok helyett a kistérségek kapnának közigazgatási funkciót. A kistérségek központja pedig egy-egy nagyobb város lenne. A városközpontok azonban csak közigazgatási szervezési szerepet látnának el, a lakosok hivatalos ügyeiket továbbra is a helyi szolgálati irodákban intézhetnék. A régiók területfejlesztési tanácsaiban jelentős lesz az állami képviselők száma is, mivel a regionális fejlesztésekhez állami garanciák is szükségesek. A régiók élére választott testület kerülne, amely feleslegessé tenné a jelenlegi megyei önkormányzatokat.
A regionális fejlesztési tanácsok felállítására az idén 400 milliárd forintot szánnak. A területfejlesztési koncepcióban 2-3 megye közös gazdasági-területi egységet alkotna, amely egyenként 1-3 millió lakost fogna össze. Az így kialakított nagyrégiókban kiegyensúlyozottabb lenne a GDP elosztása. Regionális központ várhatóan 7 nagyváros lesz: az ország centrumában Budapest (1,9 millió lakos), keleten Debrecen (207 ezer), északkeleten Miskolc (176 ezer), délen Szeged (165 ezer), közép-nyugaton Székesfehérvár (106 ezer), a déli országrészen lévő Pécs (161 ezer) és nyugaton Győr (127 ezer).
A regionális központok végleges kijelölése pályázat alapján dőlne el. Ennek kritériumai között szerepelne, hogy milyen regionális igényeket kielégítő intézmények vannak a városban. Ilyen a kórház, az egyetem, a város megközelíthetősége, a település kulturális, telekommunikációs központ jellege. A régiók kialakításakor meghagynák az eredeti megyehatárokat, de nem kizárt, hogy a későbbiekben egy-egy kistérségnek a szomszédos régióhoz való szorosabb kötődése felbontja a korábbi kereteket. A kormány támogatja, hogy az országhatárok túloldalán lévő településekkel társrégiók jöjjenek létre, amely a gazdasági együttműködést segítené.
Eurokonform közigazgatás
Az ország több mint 3 ezer önkormányzata 1998-ban 1,185 milliárd forintból gazdálkodott. Forrásaik 60 százalékához az állami újraelosztás útján jutnak, a többi helyi adókból, vagyonértékesítésből származik. A bevételek több mint felét fejkvóta szerint, másik részét beruházási támogatásként kapják az önkormányzatok. Ezenkívül 25 különböző jogcímen lehet települési, igazgatási, sportfeladatokhoz hozzájáruláshoz jutni.
A régiók kialakítása az első lépés az eurokonform közigazgatás létrehozásához. A változtatások része lenne egy új választási rendszer. A tervek szerint a 150 kistérséget egyéni választókerületnek tekintik, a régiók pedig 10-10 listás képviselőt adnak. Így a jelenlegi 386 helyett 220 képviselő jutna az Országgyűlésbe. Megváltozna az önkormányzati választási szisztéma is: az elképzelések szerint alulról fölfelé építkező, közvetett választási rendszer alakulhat ki. Ehhez a lépéshez azonban az önkormányzati, a választási törvényt, illetve az alkotmányt is módosítani kellene, ami a politikai (erő)viszonyok miatt nemigen várható. Az erre vonatkozó javaslatot 2000. december 31-ig kell a kormánynak a parlament elé terjesztenie.
Milliárdok fejlesztésre
Az önkormányzatok 1991 és 1997 között összesen 263 milliárd forint fejlesztési támogatásban részesültek. Az állami területfejlesztési beruházásoknak elsősorban a munkanélküliség csökkentése volt a célja. E források 90 százalékát két leszakadó régió kapta az ország keleti felén: az Észak-Alföld és Észak-Magyarország. A piacgazdaság terjedését elősegítő befektetésekből viszont a kormány által finanszírozott hányad csaknem 60 százaléka a két legfejlettebb országrégiónak – Közép-Magyarországnak és Észak-Dunántúlnak – jutott.
Összességében ebben az évtizedben a regionális szintkülönbségek növekedtek, pedig jó példák is akadtak. A térségek fejlettsége közötti különbségek csökkentésének lehetőségét mutatta fel meggyőzően a kelet-magyarországi határállomás, a magyar-ukrán határon levő Záhonyban kiépülő különleges gazdasági vállalkozási övezet. A több éve folyó fejlesztés során az állam az infrastrukturális beruházásokat évente több milliárd forinttal támogatta, s a befektetések már jelentős eredményeket hoztak. A térség alapinfrastruktúrája már kiépült, s ez a továbblépés sokat ígérő lehetőségét hordozza magában.
Az EU PHARE-programja keretében 1995 és 1999 között 425 millió ecut juttatott Magyarországnak. A program fontos része a regionális fejlesztés, s a záhonyi körzet is számíthat PHARE-pénzekre. A jövőben elsősorban bel- és külföldi vállalkozók befektetéseire számítanak, amelyeket az önkormányzat adókedvezményekkel ösztönöz. Mindent figyelembe véve 2010-ig 5-6 milliárd dollár befektetést várnak ebbe a régióba, ami alapvetően változtathatja meg a terület gazdasági és társadalmi életét.
| Régió-képviseleti iroda nyílik szeptember végén Brüsszelben |
|---|
| A magyarországi régiók képviseleti irodát nyitnak Brüsszelben, amelynek vezetője Hans Beck, az Európai Bizottság magyarországi delegációjának korábbi vezetoje lesz. Az Európai Unió olyan Magyarországot vár tagjainak sorába, ahol a csatlakozásig a területi egyenlőtlenségek csökkennek, s ebben nagy segítséget jelent a most kialakuló regionális szervezet. Az irodának kettős funkciót kell betöltenie: egyrészt a magyarországi régiókat tájékoztatja majd az Európai Unió programjairól, másrészt az Unióban ismertté fogja tenni ezeket a területeket. Az uniós projektekben való részvételt nagymértékben megkönnyítheti a brüsszeli jelenlét, hiszen Magyarországról sokszor nehéz eligazodni az ottani bürokráciában. Az iroda létrehozásáról szóló megállapodást Hans Beck mellett az Északkelet-magyarországi, a Dél-alföldi, a Dél-dunántúli, a Nyugat-magyarországi, a Közép-dunántúli, valamint a Budapest és Agglomerációja Regionális Fejlesztési Tanács elnökei látták el kézjegyükkel. A dokumentum szerint az új intézmény elősegíti a régiók együttműködését az EU-tagállamok, illetve a tagjelölt országok régióival, segítséget nyújt a területi kezdeményezések elokészítésében, megvalósításában, az EU-s pénzügyi alapokhoz benyújtandó pályázatok ügyében, valamint rendszeres tájékoztatást ad az EU területfejlesztéssel összefüggő programjairól. Az iroda idén 60 millió forintos költségvetésből gazdálkodik, amelynek forrása a területfejlesztési célelőirányzat központi kerete. A működést a jövőben a régiók saját büdzséjéből finanszírozzák majd. |
Európai reformcsomag
Az elmaradott területek felzárkóztatása szempontjából is fontos, hogy az Európai Unió új reformcsomagja 2000 és 2006 között 275 milliárd (1997-es árakon számított) eurót szán – többek között – az új tagállamok regionális fejlesztésének támogatására. Kaphatnak belőle az elmaradott térségek, a depresszió sújtotta városi térségek és a képzetlen munkaerő miatt leszakadó övezetek. Magyarországot az Európai Bizottság országjelentése már ebből a perspektívából értékelte. A dokumentum többek között a területfejlesztés mielőbbi EU-konform átalakítását sürgette. Az érvényes EU-normatívák szerint Magyarország teljes egészében az elmaradott térségek kategóriájába tartozik, mert az ország egy főre jutó GDP-je nem éri el az EU átlagának 75 százalékát. Az országos átlag 1995-ben az EU-átlag 37 százalékán állt. A fővárosban 56 százalék, Kelet-Magyarországon 12 százalék az egy főre jutó GDP az EU átlagához viszonyítva.
Szakértők szerint Magyarország 2000 és 2006 között 1,4 milliárd euróra számíthat az EU regionális támogatásokra szolgáló strukturális alapjából. Ehhez az állami költségvetésből, az önkormányzatoktól és magánerős forrásokból összesen ugyanennyi fejlesztési hozzájárulást számítanak hozzá. E 2,8 milliárd eurós egyesített támogatás jut 2000 után regionális fejlesztésre. A legelmaradottabb országokat segítő kohéziós alapból elsősorban az autópálya-építést és a környezetvédelmet lehet fejleszteni. Ehhez a kötelező magyar hozzájárulás csak 15 százalék.
A strukturális alapoktól származó támogatást, amelyek az elmaradott térségek komplex felzárkóztatását segítik elő, 50 százalékos hazai hozzájárulás mellett lehet csak felhasználni. A parlament által februárban jóváhagyott országos területfejlesztési koncepció hét régióra részletezte a fejlesztési elgondolásokat. A három fejlettre: Közép-Magyarország (Budapest központtal), Észak-Dunántúl (Győr, Sopron, Szombathely központtal) és Közép-Dunántúl (Székesfehérvár) központtal. A két közepesen fejlett régió a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld. A két elmaradott pedig Észak-Magyarország (Miskolc) és Észak-Alföld (Nyíregyháza).
A koncepció szerint, a kiegyenlítődés érdekében, az ország kevésbé fejlett térségei – a népességszám, a munkanélküliség, a jövedelemtermelő képesség alapján – sokkal jelentősebb fejlesztési erőforrásokhoz jutnak. Az elv az, hogy a megfelelő intézmények megszervezése után az állami közvetlen támogatás csökkenjen, viszont az EU-támogatások mellett megnőjön az önkormányzati és magánerős támogatások értéke.
Felkészülés a Sapard-programra
Jövő év márciusában megnyílhatnak az Európai Unió Sapard-programjának forrásai. A hét éven át hozzáférhető évi 15 milliárd forintos támogatási keret a vidék fejlesztését szolgálja. A támogatás felhasználásáról az eddigi uniós gyakorlattól eltérően a magyar kormány önállóan dönthet majd, ám ehhez jóvá kell hagyatni Brüsszellel a pénz elköltésének fő irányelveit. Az FVM a megyék és a régiók javaslataira támaszkodva elkészítette a vidékfejlesztési terv első változatát, s ennek egyeztetése folyik most szerte az országban.
A Sapard-pénzek felhasználásában első helyen szerepel a mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása. Ám ehhez sürgető feladat az ingatlan-nyilvántartás és a birtokrendezés. Egyes szakemberek szóvá teszik, hogy nem túl sok az évi 15 milliárd forint, amelyhez ugyan a költségvetésnek 5 milliárdot hozzá kell tennie, de a megyéknek így is csak hozzávetőleg évente 1 milliárd forint jut vidékfejlesztésre.
A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium szakemberei szerint a Sapard-keretet szerencsés esetben évi 100 milliárd forintra is fel lehet duzzasztani, ha hozzászámolják a programokhoz a vállalkozói tőkét, illetve a különböző tárcák által nyújtható támogatást. A pénz elnyerése azon múlik majd, hogy a kistérségek milyen ötletekkel állnak elő. A programok kidolgozása már megkezdődött.
A minisztérium Sapard-felkészülést célzó pályázatára 193 kisrégió jelentkezett, amelyek egyharmada uniós szinten is elfogadható, nívós tervezetet nyújtott be, a többieknek azonban még tanulni kell a programok kidolgozását. Ehhez nyújtanak majd segítséget a kistérségi nonprofit fejlesztési ügynökségek, amelyeknek a létrehozására és működtetésére az FVM már a következő fél évben állami forrásokat kíván megnyitni.
Kritika a tervezett régiókról
Miközben általános az egyetértés az Országgyűlésben a régiók létrehozásáról, számos kritikai észrevétel is megfogalmazódott. Baráth Etele, az Országgyűlés területfejlesztési bizottságának alelnöke szerint a területfejlesztési törvény módosítására benyújtott előterjesztés rosszul előkészített, önkormányzat- és fővárosellenes, állami túlhatalmat biztosít a régiókban. Így az állam, az önkormányzatok és a gazdaság szereplőinek koordinált együttműködése helyett a tervezett módosítás állami többséget valósítana meg a regionális tanácsokban, amelyekből kiszorítanák a területfejlesztés egyik legfontosabb szereplőjét, a gazdasági kamarákat. A kamarák helyzetének rendezése mellett felszólaltak a legnagyobb kormánypárt, a Fidesz képviselői is.
Az ellenzéki oldalról megfogalmazott kritika része volt az a vélemény is, hogy a korábbi országgyűlési határozatban rögzített régióelhatárolás, amit most törvényerőre emelne a Ház, kicsi, történelmietlen, versenyképtelen régiókat hozna létre. Ráadásul a javaslat nem állapítja meg a székhelyeket, nem definiálja a régió fogalmát, nem szól az önkormányzati törvény módosításáról és a pénzeszközök régiók közötti felosztásának módjáról sem. Baráth Etele három – egy dunántúli, egy középső és egy keleti – régió kialakítását javasolja, ami szerinte az egy főre jutó GDP, a területek nagysága és a lakosság létszáma alapján is arányosabb megoldás lenne.
Jelezte, ha a javaslatban szereplő központi régió valósulna meg, Budapest elesne az uniós fejlesztési támogatásoktól, hiszen az előterjesztésben meghatározott területen élők jövedelmének EU-átlaghoz viszonyított vásárlóértéke rövidesen eléri azt a szintet, ami után nem igényelhető támogatás a térségnek.
A koalíción belül is vannak a tervezettől eltérő vélemények. Horváth Balázs (MDF) például abszurdnak nevezte a hét régió kialakítását. Mint mondta: frakciója az öt régió mellett áll ki, míg ő személy szerint ennél kevesebbet is el tudna képzelni. Ennek indokául a nagyobb egységek jobb érdekérvényesítő képességét jelölte meg.
A területfejlesztés fontos szerepet játszik az új munkahelyek létrehozásában. A gazdasági növekedést célzó politika önmagában még nem teremt új munkahelyeket, viszont e nélkül új állásokat produkálni nem lehet. Az új kormányprogram részben elődje intézkedéseit folytatja, részben tovább is fejleszti. Kimondja például, hogy a tartósan munkanélkülieknek adható szociálpolitikai segélyeket a helyi és regionális hatóságok oldják meg. Az ettől különválasztott gazdasági célú fejlesztéseket központi pénzalapokból fedezik helyi államigazgatási, vállalkozói és lakossági közreműködéssel.
Munkahely-teremtési esélyek
A világ 46 országának versenyképességét összehasonlító évkönyv szerint Magyarország a munkahely-teremtési esélyekben az utolsó helyen áll. A munkavállalók motiváltsága, nem utolsósorban az igen alacsony bérszintek miatt, nagyon rossz (46-ból a 42. hely). A vállalatok szociális érzékenysége igen alacsony Magyarországon, csak három országénál jobb a mintában. A kormány gondolkodásának központi eleme Őry Csaba, a Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára szerint, hogy az új munkahelyek létesítésére kell a hangsúlyt helyezni, s nem a munkanélküliek ellátási szintjét, eszközeit bővíteni. Ebben a kis- és középvállalkozásoké lehet a főszerep, és kevésbé a multinacionális cégeké. Az államtitkár fontosnak tartja, hogy a kis- és középvállalkozások számára kedvező gazdasági feltételeket, környezetet teremtsen a politika főleg azzal, hogy csökkenti a vállalkozások előtt lévő akadályokat, például az élőmunkával összefüggő terheket mérsékli.
A vállalkozásokat akadályozó tényezők között említette az államtitkár az adminisztratív kötelezettségeket, amelyek főleg a kis- és középvállalkozások számára jelentenek komoly gondot. Az akadályok lebontása után lehet majd a gazdaság szereplőire rábízni a munkahelyteremtést. Az új munkahelyek teremtésénél alapvető, hogy versenyképes tudással rendelkezzen a munkaerő, ezért az oktatásnak, képzésnek anyagi forrásokra van szüksége.
Az Agenda 2000 az 1996. évi adatokra támaszkodva tartósnak jellemezte a magas munkanélküliségi rátát (EU-s számítási mód alapján 9,2 százalék, a magyar statisztikai számítással 1996-ban 10,2 százalék). Az EU-szakértők szerint a munkanélküliség regionális különbségei is fennmaradnak hosszú távon. A magyar kormányzat számára a rugalmas foglalkoztatáspolitikát s a munkanélküliség kezelésére a passzív segélyezéssel szemben az esélyteremtő programok növelését ajánlották. Javasolták az eltérő adottságú régiók sajátosságainak alapulvételét a munkaerő-gazdálkodásban is. Ezek a javaslatok egybeestek a magyar szakemberek elképzeléseivel.
Stribik László| Hét régió, százötven kistérség |
|---|
| A magyar közigazgatás már évszázadokkal ezelőtt az országos szint alatt három szintre tagolódott: a megyékre, a járásokra és a településekre. A regionális – több megyét átfogó – igazgatási szint tartósan nem vert gyökeret. Az államszocialista igazgatási rendszer (tanácsrendszer) megtartotta a területi kereteket, de központosította a döntéseket. Az állami pénzek elosztásakor a fővárost, a nagyobb városokat és az iparfejlesztés szempontjából kiemelkedően fontos községeket preferálta. A kisebb falvak elnéptelenedtek. A szelektív fejlesztés növelte a különbségeket az ország fejlett és elmaradottabb vidékei között. A rendszerváltozás egyik első törvénye (1990) az önkormányzati törvény volt. A jogszabály széles körű autonómiával rendelkező településeket, illetve az egymásrautaltság alapján kialakuló város környéki kistérségeket helyezte előtérbe. Megszüntették a járásokat, és erősen korlátozták a megyék döntési körét. 1990-tol 1994-ig az önkormányzatok főként tulajdoni jogaik érvényesítéséért küzdöttek. Magyarországon ma 3131 települési önkormányzat és 150 kistérség van. A középszintet a 19 megye és a főváros, valamint a hét tervezési-statisztikai régió alkotja. A megyék és a régiók – mint statisztikai egységek – pályázati és állami forrásból pénzt tudnak szerezni. Nem kétséges azonban, hogy az európai gyakorlat szerint a régiónak ennél több feladata van, például a helyi gazdaságfejlesztésben, az innovációban, a foglalkoztatáspolitikában, az infrastruktúrafejlesztésben. A régiókat közigazgatási egységként kell kiépíteni úgy, hogy államigazgatási feladatokat vegyenek át. Amíg az önkormányzati régiók létre nem jönnek, a megyék megtarthatnák önkormányzati funkciójukat. Hosszabb távon azonban a megyéknek kiegyenlítési-felzárkóztatási szerepet kellene betölteniük a települések és a kistérségek között. Ehhez területi kiegyenlítő forrást kell biztosítani számukra. A jelenlegi modell közigazgatási egységként határozza meg a települési önkormányzatokat. Ez úgy változhat meg, hogy ahol ez racionális, a helyi önkormányzatok helyett a kistérségek kapjanak közigazgatási funkciót, ennek sok előnye lenne. A modern közigazgatás a megyék mellett a kistérségi igazgatást és az önkormányzati társulást tekinti előrelépésnek. Magyarországnak is ebben az irányban kell elmozdulnia. A kistérségek központja egy-egy város lenne, de ez nem lenne azonos a régi járási tanácsok újjáélesztésével. Nincs komoly akadálya annak, hogy az új rendszert legkésobb 2001-tol bevezethessék, mert a közigazgatási modellváltás szükségszerűségét valamennyi politikai erő elfogadja. |
