A minimálbér kérdésében erősen eltérő a szakszervezetek álláspontja a kormányétól, valamint a munkaadókétól. Ugyanakkor az utóbbi kettő azonosan vallja: csak a gazdaság helyzetének javulásával van esély a legkisebb garantált bér emelésére.
A szociális partnerek és a kormány 1998 decemberében arról állapodott meg, hogy az 1999. évben a legkisebb havi munkabér bruttó 22 500 forint legyen. Az év végi tárgyalásokon a partnerek megállapodtak abban is, hogy a gazdasági folyamatok ismeretében 1999. év közepén készek újra tárgyalni a minimálbér emelésének lehetőségéről.
Az 1999. évi keresetnövelés mértékére tett ajánlás 12-15 százalékos volt, a kormányzati tárgyaló felek az infláció várható mérséklődésére való tekintettel 12-13 százalékot is elégségesnek tartottak.
Átlag felett
A minimálbér havi 3000 forintos növelése 15,4 százalékos emelést eredményezett az előző évhez képest, tehát a legkevésbé kvalifikált, gyakorlatlan munkaerő havi bére az átlag feletti ütemben emelkedett.
A versenyszférában (leginkább a mezőgazdaságban [itt a bevezetés időpontja eltér az általánostól], a textiliparban, a kereskedelemben, az élelmiszeriparban stb.) a 10 fő felett foglalkoztató cégeknél az új minimálbér bevezetése mintegy 147 ezer főt érintett. A munkáltatóknak a növekedés fedezetére éves szinten, közterhek nélkül 4370 millió forintot kellett előteremteniük.
Az 1999. évi első negyedéves adatok szerint, az átlagkeresetek az ajánlott 12-15 százalékon éppen hogy belül maradtak, a versenyszféra 10 fő feletti cégeinél 14,9 százalékos volt a növekedés. A költségvetési szférában a jövedelmek gyarapodása ennél gyorsabb ütemű volt. A nettó átlagkeresetek a nemzetgazdaságban 12,9 százalékkal, reálértékben 3,1 százalékkal emelkedtek.
Évközi tárgyalások
A decemberi megállapodásnak megfelelően a szakszervezetek ez év május végén javaslatot tettek a minimálbér évközi emelésének megvitatására. Javaslatuk szerint további havi 3000 forinttal, havonta 25 500 forintra kellene emelni a legkisebb munkabér összegét július 1-jei hatállyal. Érveik középpontjában az állt, hogy az 1999. évi adózási módosítások az alacsony jövelműeket érintették a leghátrányosabban. Akár 11, vagy 9 százalékos inflációt vesznek is figyelembe, 5-6 százalékos reálkereset-csökkenés következik be a minimálbéren foglalkoztatottaknál.
Való igaz, hogy az 1998. évi 19 500 forintos minimálbér nettó értékben 17 258 forintnak felelt meg, addig a megemelt 22 500 forint bruttó minimálbérből az adórendszer és járulékok változtatása következtében a gyermekkedvezményt igénybe nem vevő munkavállaló csak 17 888 forintot lát havonta. Tehát a 3000 forint emelés valójában 600 forintot alig meghaladó fizetésemelés volt. A kormány nézőpontja szerint azonban a gyermekkedvezményt élvező munkavállalót kell figyelembe venni, és ott 2-3 százalék reálérték-növekedés következett be a minimálbérnél is.
Elmaradt javulás
A társadalmi párbeszéd új fórumán, a bér- és kollektív megállapodások bizottságában került sor az első minimálbér-tárgyalásra. A kormány az ülésen hangoztatott véleménye szerint nem látja elérkezettnek az időt a minimálbér évközi emelésére, véleményük szerint ez összetolná a bértáblát, működési zavarokat okozna mind a költségvetési, mind a versenyszférában.
A munkáltatók véleménye szerint a tárgyalás alapkritériuma az volt, hogy a gazdasági folyamatok ismeretében csak azok pozitív változása esetében lehet a minimálbér további emeléséről tárgyalni. A gazdasági mutatók pedig nem javultak, sem a nemzetgazdasági, sem ezen belül az ipari termelés növekedési üteme nem a tervezettek szerint alakult. Rosszabbak az exportmutatók, néhány ágazat kimondottan nehéz helyzetbe került a természeti katasztrófák és a háborús helyzet miatt, tehát terheit nem lehet tovább növelni.
A tárgyalások tovább folytatódtak az Országos Munkaügyi Tanács első ülésén. A három oldal véleménye természetesen lényegileg nem változott, ennek ellenére a tárgyalás kicsit más hangszerelést kapott. A szakszervezetek arra helyezték a hangsúlyt, hogy az EU-hoz való csatlakozás előkészítése, a felzárkóztatás érdekében már most emelni kellene a minimálbért, mert különben a 2000. évre a szerintük szükségesnek tartott 29 000 forintos minimálbért nem érjük el.
Sem a kormány, sem a munkáltatók nem támogatták ezt az elképzelést, és a jövőre bejelentett szakszervezeti igényt sem tartották reálisnak. Jelenleg több téveszme képezi a vita tárgyát az EU-s követelményeket illetően, például a minimálbér és az átlagkereset aránya tekintetében. Ezért csak abban sikerült megállapodni, hogy szakértői elemzésekre van szükség, hogy tisztázható legyen: az EU-hoz való felzárkózás a béreket illetően mit követel meg egy-egy jelölt országtól.
Geiger Tiborné