A munkaügyi kapcsolatokhoz hozzátartozik a munkáltató és a munkavállalói érdekképviseletek közötti konfliktusok rendezésére hivatott intézmény is. A világban – például Angliában, az Egyesült Államokban, Belgiumban, Ausztráliában stb. – számtalan helyen működnek ilyen, illetve hasonló szervezetek. A különböző modelleknél más-más megoldást, módszert találunk, de valamennyinél közös, hogy feladatuknak tekintik a munkahelyi béke megőrzését, illetve helyreállítását.
Csaknem három év telt el a Munkaügyi és Döntőbírói Közvetítői Szolgálat (MDKSZ) létrehozása óta. Ebben az időben tovább folytatódott a gazdaság szerkezetének átalakulása, a privatizáció szinte teljesen befejeződött. A nagy állami vállalatok visszaszorultak, és ezzel párhuzamosan megsokszorozódott a kis és közepes vállalkozások száma. Természetesen mindez hatással van a munka világára is, így tovább csökkent a munkahelyen működő munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek száma, gyengültek a kollektív munkaügyi kapcsolatok, nem nőtt a megkötött kollektív szerződések száma. Ennek következtében a munkahelyi konfliktusok elsősorban nem érdekvitaként, hanem egyéni jogviták formájában jelentkeznek. Természetesen ez a folyamat hatással van az MKDSZ munkájára, befolyásolja működését, csökkenti szolgáltatásaink igénybevételét. A munkahelyi konfliktusok szereplői – munkaadók és szakszervezetek – mintha attól tartanának, hogy a szolgálat részvétele beavatkozás lenne autonómiájukba, korlátozná cselekvésüket.
Ez a félelem nem megalapozott. A közvetítők dolga ugyanis nem az, hogy valamelyik fél oldalán állást foglaljanak, hanem az, hogy pártatlanul segítsék elő a munkaügyi vita rendezését.
A szolgálat története
- Az 1992. július 1-jén hatályba lépett Munka Törvénykönyve bizonyos munkaügyi viták – ezek csak kollektív viták lehetnek – esetében kötelező döntőbíráskodást ír elő a vitában álló felek számára. Továbbá bizonyos esetekben, a vitában állók közvetítőt – egy semleges személyt – vehetnek igénybe. Ugyanakkor ebben az időben a fenti igényeket kielégítő új intézmény létrehozásának sem szakmai, sem személyi, sem pénzügyi feltételei nem álltak rendelkezésre.
- A PHARE, a magyarországi társadalmi párbeszéd továbbfejlesztésére, 1993 tavaszán programot kezdeményezett, amelynek egyik legfontosabb eleme a közvetítői, döntőbírói intézmény elméleti és gyakorlati megalapozása, létrehozásának előkészítése és a munkakezdés anyagi segítése. Az MKDSZ létrehozásának gyakorlati előkészítése ezzel a programmal kezdődött meg.
- Az előző kormány, hivatalba lépése után tárgyalásokat kezdeményezett az Érdekegyeztető Tanácsban a munkaügyi érdekviták rendezésére hivatott intézmény létrehozásáról.
- 1995 közepétől a szolgálat sürgős megszervezését indokolta az is, hogy a stabilizációs program következtében jelentkező társadalmi feszültségek előrevetítették a társadalmi béke esetleges megbomlását. Ezért úgy gondoltuk, hogy a munkaügyi konfliktusok szakszerű kezelésével megelőzhetők az esetleges munkabeszüntetések, demonstrációk stb., illetve a már kialakult konfliktusok által okozott morális, gazdasági károk mérsékelhetők, illetve a folyamatok kézben tarthatók lehetnek.
- Sok egyeztetésre, tárgyalásra volt szükség ahhoz, hogy 1996. július 1-jétől megkezdhette a szolgálat a működését.
Vitatott kérdések
– Hatáskör, működési terület. A munkáltatók végig azt támogatták, hogy a szolgálat csak az Mt. által meghatározott területen, tehát csak az érdekalapú konfliktusok esetében folytathat közvetítést, illetve döntőbíráskodást. A kormány elfogadta a munkáltatók érvelését, de nem állt messze tőle a munkavállalók elképzelése sem, amely szerint az új intézmény a jogviták bizonyos szakaszában – az ügyek rendezésének felgyorsítása érdekében – kapjon szerepet.
– Milyen legyen az intézmény? A munkáltatók kis létszámú, nem függetlenített lista létrehozását támogatták, amelynek a működtetéséhez nem szükséges külön titkárságot felállítani. Ezt az elképzelést sem a kormány, sem a munkavállalók nem támogatták. Mindketten a nyitott lista és az ÉT-től teljesen elkülönült, független ügyintéző, koordináló titkárság létrehozása mellett kötelezték el magukat.
– Kötelező legyen-e? Az egyik elképzelés szerint a szolgálat igénybevétele nem a vitában állók szabad akaratától függött volna, hanem a szolgálat igazgatója, amennyiben megkeresik, illetve tudomására jut valamely eset, akkor jogosult lett volna közvetítőt küldeni a vita rendezésére. A döntőbírót a vitában állók kötelesek lettek volna elfogadni (kötelező közvetítés). A másik elképzelés szerint a szolgálat csak a felek szabad akarata alapján, együttes felkérésükre vehet részt a konfliktus kezelésében.
– Miből finanszírozzák? A kormányzati tárgyalócsoport végig azt képviselte, hogy a független állami szolgálatot a Magyar Köztársaság költségvetéséből kell finanszírozni, de bizonyos költségmegosztásra a három fél között kerüljön sor. A szociális partnerek ugyanakkor azt vallották, hogy a szolgálat teljes költségeit az állam viselje.
– Az MKDSZ jogállása. A kormányzati tárgyalócsoport végig azt az elvet vallotta, hogy a szolgálat függetlenségét önálló jogi személyiséggel rendelkező intézmény tudja garantálni, illetve csak ez teremt bizalmat a vitában álló felekben a szolgálat iránt.
A szolgálat célja: Ennek megfogalmazása sem ment zökkenőmentesen. Végül az alábbi célokban volt konszenzus az Érdekegyeztető Tanács tagjai között: A szolgálat működésével járuljon hozzá a munkahelyi és az ágazati, illetve ágazatközi szociális béke megőrzéséhez; működjön közre a munkaügyi érdekviták hatékony rendezésében, a konfliktusok lehető leggyorsabb megoldásában; segítse a munkaügyi kapcsolatok kultúrájának fejlesztését.
A szolgálat alapelvei
- A szolgálat igénybevétele önkéntes, a vitában álló felek szabad akaratán nyugszik.
- A bírósághoz fordulás alkotmányos jogát a döntőbíráskodás meghonosítása nem sérti.
- A közvetítők/döntőbírók függetlenek és pártatlanok, nem képviselői a feleknek. Eljárásuk során nem utasíthatók, és teljes titoktartásra kötelezettek a teendőik ellátása keretében tudomásukra jutott információk tekintetében, az eljárás megszűnése után is. A szolgálat működésének második évében kidolgozta és elfogadta – az igen szigorú – etikai kódexét.
- A szolgálat szervezeti, működési formájának kialakításában – mind a megalakuláskor, mind a folyamatos működés során – a rugalmasság és a költséghatékonyság a meghatározó.
- A szolgálat működése feletti társadalmi kontrollt az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) gyakorolja, anélkül, hogy a szolgálat önállóságát az operatív működés során korlátozná.
A szolgálat szervezete
- A szolgálat autonóm módon az OMT társadalmi kontrollja alatt – a Szociális és Családügyi Minisztérium szervezeti keretei között – működik. Nem önálló jogi személy.
- A szolgálat igazgatóját és a titkárát az Országos Munkaügyi Tanács plenáris ülésének konszenzusos javaslatára a szociális és családügyi miniszter a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. alapján nevezi ki.
- A szolgálat operatív munkájába – a közvetítés/döntőbíráskodás lebonyolításába (a kiválasztásba, az eljárásba, a tényleges közvetítésbe/döntőbíráskodásba) – az OMT tagjai (a kormány és az oldalak, illetve a szervezetek) és titkárai nem szólhatnak bele. Az OMT-titkárok nem adhatnak utasítást a szolgálat egyetlen tagjának sem.
Az évenkénti OMT előtti beszámoltatás módot ad arra, hogy a plenáris ülés értékelje a szolgálat tevékenységét, és ha indokoltnak látja – konszenzussal – javaslatot tegyen személyi változtatásra, illetve a működési és eljárási szabályzat módosítására.
A szolgálat működésével összefüggő szervezési, koordinációs, dokumentációs, oktatási, kapcsolattartási (külső és belső), jelentéstételi feladatokat két főállású személy, az igazgató és a titkár, irodavezető látja el. Munkakörüket mindketten pályázat útján nyerték el.
A szolgálat tevékenységi körébe tartozó szolgáltatások – a döntőbíráskodás kivételével – ingyenesek.
A döntőbírói eljárás költségeit – eltérő megállapodás hiányában – az Mt. 198. § (3) bek. értelmében a munkáltató fizeti.
A lista összeállítása
A közvetítők/döntőbírók listára kerülésének (kiválasztásuknak) feltételeit, a felkerülési eljárás szabályait 1996-ban az Érdekegyeztető Tanács nyilvános pályázat keretei között határozta meg.
Az jelentkezhetett közvetítőnek/döntőbírónak, aki a feddhetetlenségen túl legalább 5 éves szakmai tapasztalatot is fel tudott mutatni, és megfelelt a közvetítéshez elengedhetetlen pszichológiai és kommunikációs követelményeknek.
A bírálóbizottság a beérkezett több mint 360 pályázó közül 98 fő listára kerülését javasolta az ÉT plenáris ülésének. Az ÉT 1996. június 21-i ülésén konszenzussal jóváhagyta a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat listáját. A közvetítők/döntőbírók mandátuma első ízben három évre szól.
A közvetítési folyamat egyrészt akkor veszi kezdetét, ha a vitában álló felek kérik (ez a felek kezdeményezésére induló eljárás) a szolgálattól, hogy ajánljon (közvetítsen) hivatásos közvetítőt/döntőbírót a köztük lévő vita rendezésére.
A szolgálat kezdeményezésére is indulhat eljárás. Ekkor a szolgálat igazgatója, miközben figyelemmel kíséri a munkaügyi kapcsolatok alakulását és tudomására jut – bejelentés vagy egyéb információn keresztül – egy lehetséges konfliktus, illetve már kialakult egy munkaügyi vita, akkor köteles a vitában álló feleknek felajánlania a szolgálat segítségét a vita rendezésére. A vitában álló felek azonban nem kötelesek igénybe venni a szolgálat által felkínált rendezési ajánlatot.
A közvetítő/döntőbíró kiválasztása
A szolgálat vezetőjének a kérelem beérkezését követő 48 órán belül érdemi választ kell adnia a vitában álló feleknek.
Ez idő alatt a beérkezett kérelem tartalmának vizsgálata alapján megállapítja, hogy a szolgálat illetékes-e az ügyben, illetve van-e hatásköre eljárni (közvetítőt, döntőbírót ajánlani) a vita rendezése érdekében.
Amennyiben jogvitáról van szó, akkor köteles erről értesíteni a feleket, és felhívni a figyelmüket a munkaügyi bírósági eljárásra, illetve az azt megelőző belső egyeztetési kötelezettségre.
Amennyiben megállapítja, hogy a szolgálat jogosult részt venni a konfliktus rendezésében, akkor felhívja a felek figyelmét arra, hogy szabadon választhatnak közvetítőt/döntőbírót a Magyar Közlönyben megjelent hivatalos listáról.
A vitában álló munkáltatók és munkavállalók a kihirdetett listáról közösen választanak közvetítőt, illetve döntőbírót.
Elfogadás, ajánlás és alávetés
Ezt követően a konszenzussal kiválasztott személy kiközvetítését írásban kell kérniük a szolgálat vezetőjétől. Ebben az esetben a szolgálat vezetője érdemben nem vesz részt a kiválasztási eljárásban, csupán adminisztratív feladatai vannak.
Előfordulhat, hogy a vitában álló felek több személyt neveznek meg; amennyiben a sorrendet is megjelölik, az köti a szolgálat igazgatóját.
Ha a feleknek nincsen konkrét elképzelésük a közvetítő/döntőbíró személyéről, az MKDSZ igazgatója első lépésként a teljes listát köteles felajánlani számukra. Amennyiben nem tudnak választani, csak akkor ajánlhat a szolgálat közvetítőket/döntőbírókat.
A szolgálat igazgatója – eléggé bonyolult eljárás keretében, amit részletesen a szolgálat működési és eljárási szabályzata tartalmaz – 5 főt ajánl a feleknek. Ezek közül – különböző eljárási technikákkal – a munkavállalói érdekképviselet és a munkáltató választ konszenzussal közvetítőt/döntőbírót.
A közvetítő/döntőbíró személyének elfogadásáról elfogadási", illetve alávetési" nyilatkozatot állítanak ki, amelyet a vitában álló felek aláírnak és a szolgálat vezetőjének átadnak. A nyilatkozatban, a vitában álló felek kinyilvánítják, hogy a közvetítő személyét elfogadják a vita rendezésében.
1996. július 1-jétől, a három év alatt 119 alkalommal került a szolgálat kapcsolatba munkaügyi problémáikkal hozzánk forduló munkavállalókkal és munkáltatókkal. Ebből 38 esetben a szolgálat kereste meg a vitában állókat és ajánlotta fel a segítségét. A 119 ügyből 84 volt kollektív munkaügyi vita, és ezekben az esetekben – ha felkértek volna – a szolgálatnak joga lett volna eljárni. A szolgálat hatáskörébe tartozó ügyek közül 31 esetben történt felkérés, melyek mindegyike – két döntőbíráskodás kivételével – közvetítés volt.
Konfliktusrendezések
Az elmúlt három évben mind a 31 munkahelyi vita közül 29 a felkért közvetítő/döntőbíró segítségével gyorsan és sikeresen rendeződött. Két ügyben a közvetítés, illetve döntőbíráskodás jelenleg még folyamatban van. Ebben az évben a napokban kezdődött a kilencedik ügy".
Ugyanakkor az elmúlt időszakban, 8 esetben tanácsadást igényeltek, legtöbbször a munkáltató kezdeményezte a szolgálat bevonását.
Az elmúlt közel három év alatt több olyan érdekvita is volt, amelynek a rendezésére formálisan ugyan nem kérték fel a szolgálatot, mert a vitában álló felek közül valamelyik erre nem tartott igényt, de a háttérből igyekeztek segíteni a vita rendezését.
Szakmainak tűnik az a vita, amely arról szól, hogy kevés-e a szolgálat által megoldott ügy. A magyarázathoz tartozik, hogy a vállalkozások döntő többsége kis- és közepes méretű. Ezeken a munkahelyeken nem alakultak szakszervezetek, nincs semmilyen munkavállalói érdekképviselet, ezért kollektív viták sem alakulhatnak ki. Ezekről a munkahelyekről nem várható felkérés.
Megelőző tárgyalások
A munkahelyeken kevés a kollektív szerződés. A munkahelyeken kialakuló kollektív munkaügyi konfliktusok közül csak kevésből lesz hír, sok ezek közül nem kerül nyilvánosságra, és ezért természetesen a szolgálatnak nincs módja ezekre reagálni. A külföldi tulajdonú nagyvállalatoknál rend van, legtöbb helyen kollektív szerződések szabályozzák a munkaügyi kapcsolatokat. Magyarországon, a munkahelyeken alapvetően béke van. Ezt mutatja többek között a viszonylag alacsony sztrájkaktivitás is. (1998-ban összesen 15 olyan esetet regisztráltunk, amely kialakuló, illetve már kialakult munkaügyi konfliktus volt, és a szakszervezetek készek lettek volna arra, hogy nyomásgyakorlással szerezzenek érvényt követeléseiknek. Ebből 8 esetben beváltották a fenyegetést, és 2-2 órás figyelmeztető sztrájkot tartottak. 1998-ban mindössze egy [a Hajdúsági Sütőipari Rt.-nél] vállalkozásnál volt általános sztrájk).
A közvetítői és döntőbírói szolgálat megismertetése alapvető fontosságú. Ebben a munkában nagy szerepet játszott az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériuma, amely anyagilag támogatta ismertetőanyagok – szórólapok, videofilm – készítését. A munkaadók és munkavállalók sajtóból is értesülhettek a szolgálat létezéséről és munkájáról.
Ismeretterjesztés
Előrelépés az is, hogy lassan az egyetemi, főiskolai oktatásba is beépül a munkaügyi érdekviták rendezésének elmélete és gyakorlata. Az elmúlt másfél évben munkaügyi szakértők több helyen tartottak ilyen jellegű előadásokat, tréningeket.
Elkészült a szolgálat honlapja (www.meh.hu/szcsm/mkdsz). A honlapon a hírek között mindig friss információkat lehet találni a szolgálatról. Megtalálható rajta továbbá a működési és eljárási szabályzat, a közvetítők/ döntőbírók listája és az etikai kódex is.
A munkáltató 98 fő kiváló felkészültségű szakember közül – a szakszervezettel közösen – választhat közvetítőt/döntőbírót. Valamennyien felsőfokú végzettséggel, valamint minimum 8 éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek, és szinte valamennyien elsajátították a közvetítés elméletét és módszereit. Ez utóbbiakat a világ két legnagyobb szolgálatának, az amerikai Federal Mediation and Conciliation Service és az angol Advisory Conciliation and Arbitration Service trénereitől tanulták meg.
A szolgálat tagja semlegesen, független szakértőként, pártatlanul vesz részt a vita rendezésében. Amennyiben összeférhetetlenségi ok áll fenn, akkor ezt köteles közölni a szolgálat igazgatójával. Az MKDSZ etikai kódexe szigorú szabályokat tartalmaz a munkavégzésükkel, a magatartásukkal kapcsolatban. A közvetítő szigorú titoktartásra kötelezett, az ügy érdemi részéről nem nyilatkozhat senkinek.
A közvetítő nyolc napig ingyenesen végzi munkáját, tiszteletdíját a szolgálat fizeti. A munkáltatót csak a közvetítéssel együtt járó és igazolt költségek (szálloda, étkezés, utazás és az infrastruktúra biztosítása) terhelik.
A közvetítés gyors, a közvetítő is abban érdekelt, hogy minél előbb befejezze a munkáját.
Előnyök a munkáltatóknak
A munkáltatónak a legnagyobb előnye abból származhat, hogy a közvetítő igénybevételével megelőzheti a konfliktusok kirobbanását, illetve csökkentheti a már kirobbant konfliktusból (munkalassítás, sztrájk, demonstráció stb.) származó gazdasági kárát.
A közvetítő csak írásos elfogadási nyilatkozat birtokában léphet be a munkahelyre, amelyet mind a munkáltató, mind a szakszervezet aláírt. Tehát nincs meg az a veszély, hogy a közvetítő a munkáltató tudta nélkül száll be" a vita rendezésébe.
Nem kell közvetlenül konfrontálódnia, adott esetben vereség nélkül" vissza tud vonulni.
Dr. Gulyás Kálmán
