Megalkotásuk óta többször módosultak a közszolgálatot szabályozó törvények. A változások az áthelyezéssel kapcsolatos rendelkezéseket sem hagyták érintetlenül. A tartalékállomány intézményének 1998. szeptember 1-jei bevezetésével hatékonyabb áthelyezési gyakorlat kialakulását, a fizetendő végkielégítések összegének csökkenésével pedig jelentős költségmegtakarítást kívánt a jogalkotó megvalósítani.
Közalkalmazottak
Az áthelyezés köre
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény rendelkezései szerint az áthelyezés a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének sajátos esete. A közalkalmazotti törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, továbbá a hivatásos, valamint a szerződéses szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó munkáltatók viszonylatában lehet róla beszélni. Az áthelyezés olyan speciális jogintézmény, amelynél az újabb jogviszony létesítése egyidejűleg a korábbi megszűnését eredményezi.
A törvényhez fűzött kommentár kiemeli, hogy az elmúlt évek során fokozatosan bővült az áthelyezés köre. A jogszabály 1992. július elsejei hatálybalépésekor kizárólag a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozó munkáltatók között volt lehetőség az áthelyezésre. Törvénymódosítás folytán a kör 1995-ben kibővült a köztisztviselő, illetőleg az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvények hatálya alá tartozó munkáltatókkal. 1996. január elsejétől nyílt meg a hivatásos, továbbá a szerződéses szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó munkáltatókhoz való áthelyezés lehetősége. A helyzet bonyolultságát jelzi, hogy törvényalkotói megfontolásból az ügyészségi szolgálati viszony utóbb mégis kívül rekedt az áthelyezési körön.
Megállapodás az áthelyezésről
Az áthelyezésről a három érintett félnek – a két munkáltatónak egymással és mindegyiküknek a közalkalmazottal – kölcsönösen megállapodást kell kötnie. Alapvető tartalmi követelmény a megállapodással szemben, hogy annak a közalkalmazott új munkakörére, munkahelyére, illetményére és az áthelyezés időpontjára ki kell terjednie. Ezen túlmenően számos más kérdést is rögzíthetnek a felek, nem szabad azonban elfelejteni, hogy a megállapodás utólagos módosításához is valamennyi fél beleegyezése szükséges.
Az áthelyezésről szóló megállapodás megkötése, illetve annak módosítása során is alapvető követelmény, főként a munkáltatóval szemben, a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének tiszteletben tartása. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató indokolatlanul nem tagadhatja meg az áthelyezésre vonatkozó háromoldalú megállapodás megkötését. Meg kell jegyezni azonban, hogy konkrét esetben a rendeltetésellenes munkáltatói joggyakorlás tényét igen nehéz hitelt érdemlően bizonyítani.
Az áthelyezett közalkalmazottnak az áthelyezést megelőző közalkalmazotti jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha azt az új munkáltatójánál töltötte volna el. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy az új munkáltatónál a közalkalmazottat az előző jogviszonya alapján kell besorolni, ennek alapján kell például a felmentési idejét, a végkielégítésének mértékét meghatározni.
Felmentés vagy áthelyezés?
A munkáltatót megillető felmentési jog gyakorlása a közalkalmazotti jogviszony egyoldalú megszüntetését eredményezi. A felmentés alapjául szolgáló okokat taxatív törvényi felsorolás határozza meg. A közalkalmazotti jogviszonyt egyoldalú jognyilatkozattal kizárólag ezekre az okokra való hivatkozással lehet jogszerűen megszüntetni. A felmentési okokat alapvetően két csoportba sorolhatjuk, az egyikbe a munkáltató működésével, a másikba pedig a közalkalmazott személyével kapcsolatos okok tartoznak.
A munkáltató működésére visszavezethető okok:
- megszűnt a munkáltatónak az a tevékenysége, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatták,
- az Országgyűlés, a kormány, a miniszter vagy az önkormányzati képviselő-testület munkáltatót érintő döntése – átszervezés, a költségvetési támogatás csökkentése – miatt a foglalkoztatásra nincs lehetőség,
- a magasabb vezető, illetve vezető beosztás ellátására vonatkozó megbízás visszavonását, határozott időre szóló megbízás leteltét követően az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatására nincs lehetőség,
A fenti esetek bármelyikére igaz, hogy a munkáltató a felmentés lehetőségével kizárólag akkor élhet, ha sem nála, sem az irányítása, illetve a felügyelete alatt álló szervezetben nincs a közalkalmazott képzettségének (végzettségének) megfelelő más munkakör, illetve ha van megfelelő munkakör, de az áthelyezéséhez a közalkalmazott nem járult hozzá.
A más munkakörbe való áthelyezéshez értelemszerűen az érintett – a munkáltató irányítása, felügyelete alá tartozó – szerv vezetőjének a hozzájárulása is szükséges. Egyéb munkahely – pl. az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatónál lévő munkahely – esetében az áthelyezés a közalkalmazotti jogviszony megszakadásával jár. A közalkalmazotti törvényhez fűzött kommentár rámutat azonban arra, hogy amennyiben a munkáltatónál (felügyelete, irányítása alatt álló szervnél) van a közalkalmazott képzettségének megfelelő üres munkahely, a munkáltató köteles azt a közalkalmazottnak felajánlani, függetlenül attól, hogy valóban az érintett személy a legalkalmasabb a munkakör ellátására vagy sem. Ellenkező esetben a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a közalkalmazott képzettségének megfelelő betöltetlen munkakör sem nála, sem az irányítása, felügyelete alatt álló szerveknél nincs.
A közalkalmazott a felkínált munkát nem köteles elfogadni, az áthelyezéshez való hozzájárulás megtagadása azonban ilyenkor a közalkalmazott felmentését vonja maga után.
A közalkalmazott személyében rejlő ok alapján, egyoldalú jognyilatkozattal szüntetheti meg a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt, ha a munkavállaló a munkaköri feladatai ellátására tartósan alkalmatlanná vált vagy a munkáját nem végzi megfelelően. Ha az alkalmatlanság egészségügyi okra vezethető vissza, a felmondás előfeltétele, hogy a munkáltatónál nincs a közalkalmazott egészségi állapotának (és végzettségének) megfelelő más munkakör, illetve a felajánlott munkakörbe való áthelyezéséhez a közalkalmazott nem járul hozzá. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a végzettségnek megfelelő, betöltetlen munkakör felajánlása és az áthelyezés visszautasítása a felmentést – az egyéb feltételek meglétében – jogszerűvé teszi (BH 1997. 102.).
Végkielégítés
Az áthelyezés elfogadásának hiányában a felmentett közalkalmazott végkielégítésre jogosult, ha a közalkalmazotti törvényben meghatározott időtartamú jogviszonnyal rendelkezik.
Végkielégítés egyéb eseteiben – egyéb okból bekövetkezett felmentés, rendkívüli lemondás, munkáltató jogutód nélküli megszűnése – is elengedhetetlen a meghatározott idejű közalkalmazotti jogviszony megléte. A végkielégítésre való jogosultságának megállapításánál kizárólag az áthelyezés kapcsán lehet a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt beszámítani. Az áthelyezés egyik legkedvezőbb sajátossága, hogy a közalkalmazotti jogviszonyt nem szakítja meg, a közalkalmazott előző jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha azt az új munkáltatójánál töltötte volna el.
Köztisztviselők
Az áthelyezés köre, fajtái
A köztisztviselők – a köztisztviselői törvény hatálya alá tartozó szervezeten belüli áthelyezés mellett – kizárólag a közalkalmazotti vagy hivatásos szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervekhez helyezhetők át. Itt is meg kell jegyezni, hogy az eredeti jogalkotói elképzeléseknek megfelelően korábban csak a közigazgatáson belül volt lehetőség az áthelyezésre, ez azonban jelentősen nehezítette a közszférán belüli átjárhatóságot. A közalkalmazotti törvényhez hasonlóan egy 1995-ben született módosítás kiszélesítette az áthelyezés alkalmazási körét.
A köztisztviselők kapcsán a törvény az áthelyezés két fajtáját különbözteti meg, a határozott idejű és a végleges áthelyezést. A határozott idejű áthelyezés esetén a köztisztviselőt a határozott idő elteltével – az előmeneteli szabályok figyelembevételével – vissza kell helyezni a korábbi közigazgatási szervhez. Végleges áthelyezésnél pedig a közszolgálati igazolás, valamint a köztisztviselő illetményének és – a szabadság kivételével – egyéb járandóságainak kiadása szempontjából úgy kell eljárni, mintha a közszolgálati jogviszony megszűnt volna. Egyebekben az áthelyezés a jogviszony folyamatosságát nem szakítja meg, azaz a korábbi jogviszonyt úgy kell tekinteni, mintha azt a köztisztviselő az újabb munkáltatónál töltötte volna el.
Megállapodás az áthelyezésről
Az áthelyezés háromoldalú jogviszony, amely a korábbi, az új munkáltató és a köztisztviselő megállapodását feltételezi. Mindez magában rejti a kommentár szerint a joggal való visszaélés – azaz a beleegyezés megtagadásának – a lehetőségét is. Tekintettel arra, hogy a joggal való visszaélést ilyen esetekben igen nehéz, szinte lehetetlen bizonyítani, maga a törvény rendelkezik arról, hogy végleges áthelyezés esetén az áthelyező közigazgatási szerv a hozzájárulását nem tagadhatja meg akkor, ha az áthelyezést kérő közigazgatási szerv megkeresésének kézhezvétele és az áthelyezés kért időpontja közötti időtartam a két hónapot meghaladja. A szabályozás indoka abban rejlik, hogy a köztisztviselő két hónapos lemondási idővel a közszolgálati jogviszonyát akár egyoldalúan is megszüntethetné.
A felmentés és az áthelyezés viszonya
A közszolgálati jogviszony a közigazgatási szerv egyoldalú felmondása folytán kizárólag a törvényben rögzített okokból szüntethető meg. A köztisztviselő az alábbiakban felsorolt esetekben kizárólag akkor menthető fel, ha a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez nem járul hozzá:
- az Országgyűlés, a kormány, illetve az önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség,
- megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták,
- átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált.
Ha a köztisztviselő egészségügyi ok következtében a feladatai ellátására alkalmatlanná vált, csak abban az esetben menthető fel, ha a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének, besorolásának és egészségi állapotának megfelelő betöltetlen munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez a köztisztviselő nem járul hozzá. A képzettségnek, egészségi állapotnak megfelelő betöltetlen munkakört akkor is fel kell ajánlani, ha az a besorolásának nem felel meg. A felkínált munkakör, az áthelyezés elutasítása a közalkalmazottakhoz hasonlóan a köztisztviselők esetén is a jogviszony felmentéssel történő megszüntetését eredményezi.
Végkielégítés
Felmentés esetén főszabályként a köztisztviselőt végkielégítés illeti meg, feltéve ha a közszolgálati jogviszony tartama elérte a törvényben meghatározott időtartamot. A végkielégítés címén fizetett összeg nagysága a közszolgálat idejének függvényében változik.
Az egyébként járó végkielégítés felére jogosult csak a köztisztviselő akkor, ha a felmentésére azt követően került sor, hogy az áthelyezéshez nem járult hozzá. Nem érvényesül a korlátozott összegű végkielégítés fizetésére vonatkozó szabály, ha az áthelyezési hozzájárulást a köztisztviselő alapos indokkal tagadta meg, így különösen, ha
- a felajánlott illetmény öszszege kevesebb a korábbi illetménye 80 százalékánál,
- a korábbi kötelező heti munkaidejéhez képest rövidebb vagy hosszabb heti kötelező munkaidővel együtt járó munkakört ajánlanak fel,
- a korábbi határozatlan idejű alkalmazás helyett határozott idejűt ajánlanak fel,
- az új munkahely és a lakóhely között – tömegközlekedési eszközzel – történő oda- és visszautazás ideje naponta a két órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő köztisztviselő esetében a másfél órát meghaladja.
Ugyancsak az áthelyezéssel kapcsolatos szabály, hogy a végkielégítés alapjául szolgáló, közszolgálati jogviszonyban eltöltött időhöz hozzá kell számítani a költségvetési szervnél közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig munkaviszonyban eltöltött időt is.
Köztisztviselők tartalékállománya
Az 1998. szeptember 1-jétől hatályos tartalékállomány szabályozásának indokaként a jogintézményt bevezető törvény indokolásában a következőket találhatjuk. Személyzeti és költségvetési érdekből egyaránt fontos, hogy végkielégítést csak akkor fizessenek a köztisztviselő részére, ha végleg elhagyja a közszolgálati szférát. Ehhez azonban olyan adatbázisra van szükség, amely naprakészen nyilvántartja a közigazgatás létszámigényét és a feleslegessé váló köztisztviselők adatait. A két oldal összekapcsolásával, a megfelelő munkakör kiválasztásával és felajánlásával, azaz a feleslegessé vált köztisztviselő áthelyezésével jelentős költségvetési megtakarítás remélhető, hiszen ezzel kiiktatják a felmentés miatt fizetendő végkielégítést. A miniszteri indokolás külön hangsúlyozza, hogy nem egy új szervezet, intézmény létrehozásáról van szó, hanem a már működő személyzeti információs rendszer funkciójának kibővítéséről.
Tartalékállományba helyezés
Tartalékállományba kell helyezni a felmentett köztisztviselőt, ha:
- a felmentésre a közigazgatási szerv jogutód nélkül megszűnése, az Országgyűlés, a kormány, illetve az önkormányzati képviselő-testület döntése alapján végrehajtott létszámcsökkentés miatt, illetve azért került sor, mert
- megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták, továbbá ha
- az átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált.
A tartalékállomány további előfeltétele, hogy a köztisztviselői törvény szerinti munkakör-felajánlás (áthelyezés) nem vezet eredményre és az érintett az állományba helyezéséhez hozzájárult. A tartalékállomány célja, hogy a köztisztviselő számára másik közigazgatási szervnél képzettségének, besorolásának megfelelő köztisztviselői állást, kinevezett vezető esetén másik vezetői állást ajánljanak fel a felmentési idő tartama alatt. Ha a köztisztviselő a tartalékállományba helyezéséhez nem járul hozzá, vagy kérésére a tartalékállományból törlik, közszolgálati jogviszonya megszűnésével az egyébként fizetendő végkielégítés felére jogosult csak. A tartalékállományba helyezés nem érinti a közszolgálati jogviszonyából eredő jogokat, illetve kötelezettségeket, a jogviszony megszűnésével azonban a tartalékállományba helyezés is megszűnik.
A vezetői megbízás visszavonásakor a köztisztviselő az egyetértésével legfeljebb hat hónapig tartalékállományba helyezhető abból a célból, hogy számára másik közigazgatási szervnél képzettségének megfelelő másik vezetői állást ajánljanak fel. A vezetői megbízás visszavonását követően a köztisztviselőt újra be kell sorolni.
A tartalékállományba helyezésről a közigazgatási szerv hivatali szervezetének a vezetője rendelkezik a felmentésre vonatkozó munkáltatói intézkedésben. A köztisztviselő a felmentési okirat átvételekor írásban nyilatkozik arról, hogy a tartalékállományba helyezéséhez hozzájárul-e. A hivatali szervezet vezetője a kormány által meghatározott eljárás szerint haladéktalanul értesíti a Belügyminisztérium központi közszolgálati nyilvántartását az állományba helyezésről.
A tartalékállomány ideje alatt a felmentésre és a végkielégítésre vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell, azzal azonban, hogy a felmentési időre járó illetményt havonta egyenlő részletekben kell megfizetni, a végkielégítés azonban kizárólag a felmentési idő utolsó napján fizethető ki.
A "tartalékos" áthelyezése
A tartalékállományba helyezés ideje alatt (amely legfeljebb a felmentési idő tartamával azonos) a BM központi közszolgálati nyilvántartásának az a feladata, hogy felkutassa a köztisztviselőnek felajánlható másik munkakört. A kutatás során tájékoztatja a betöltetlen köztisztviselői munkakörrel rendelkező közigazgatási szervek vezetőit a tartalékállományba helyezésről, az érintett köztisztviselő törvényben meghatározott adatairól. A megkeresett közigazgatási szerv vezetője mérlegelési jogkörben dönt a tartalékállományba helyezett köztisztviselő alkalmazásáról. A döntés meghozatala előtt a munkáltató közigazgatási szerven keresztül kezdeményezheti a tartalékállományba helyezett köztisztviselő szóbeli meghallgatását. Ennek helyét és időpontját úgy kell meghatározni, hogy a tartalékállományba helyezett köztisztviselő a szóbeli meghallgatáson meg tudjon jelenni. A tájékoztatást legalább a meghallgatás időpontját megelőzően három munkanappal korábban kell a köztisztviselőnek kézbesíteni.
A szóbeli meghallgatást követő tizenöt napon belül a megkeresett közigazgatási szerv írásbeli tájékoztatásban értesíteni köteles a munkáltatót a szóbeli meghallgatás eredményéről, kedvező döntés esetén közli a munkahely és a munkakör megnevezését, az illetményt, a kötelező munkaidőt, a foglalkoztatás jellegét (határozott vagy határozatlan idejű), a betöltéshez szükséges iskolai végzettséget, valamint az áthelyezés kért időpontját is.
A munkáltató tájékoztatja a tartalékállományba helyezett köztisztviselőt a szóbeli meghallgatás eredményéről. Az áthelyezés kezdeményezése esetén az érintett köztisztviselő nyolc napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy az áthelyezést elfogadja-e vagy nem. Erről a munkáltató két munkanapon belül tájékoztatja az áthelyezést kezdeményező közigazgatási szervet, valamint a Belügyminisztériumot.
A felmentésre irányuló munkáltatói intézkedést – az áthelyezés idejének megfelelően – vissza kell vonni, ez azonban nem érinti a felmentési idő alatt a felmentés visszavonásáig már kifizetett illetmény jogalapját. Ha a köztisztviselő az áthelyezéséhez nem járul hozzá, jogviszonya a felmentés folytán megszűnik. Ilyen esetben az érintett az egyébként járó végkielégítés összegének a felére jogosult csak, kivéve ha az áthelyezéshez való hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg.
Amennyiben a köztisztviselőt hat hónapon belül új munkakörbe helyezik át vagy vezetői megbízást, kinevezést kap, a tartalékállományba helyezést meg kell szüntetni. Ugyancsak megszüntetéssel jár, ha a köztisztviselő tartalékállományból való törlését kéri.
Közszolgálati nyilvántartás
A közigazgatási szervek a köztisztviselői állományuk adatairól közszolgálati alapnyilvántartást vezetnek. Az alapnyilvántartás törvényben rögzített alapadatairól és változásairól, továbbá a létszám alakulásáról, a betöltött és üres álláshelyekről, feladatkörökről, munkakörökről és azok változásáról a közigazgatási szervek folyamatos adatszolgáltatást végeznek a központi közszolgálati nyilvántartás részére. A központi közszolgálati nyilvántartást (KÖZIGTAD) a Belügyminisztérium vezeti. A BM a tartalékállományba helyezett köztisztviselő adatait az érkezéstől számított két munkanapon belül nyilvántartásba veszi (TARTINFO). A "tartalékosok" adatait az illetékességi területükön működő, üres álláshellyel rendelkező közigazgatási szerveknek első alkalommal hivatalból, azt követően a közigazgatási szerv kérelmére tizenöt napon belül megküldi. Áthelyezés esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója két munkanapon belül köteles tájékoztatni a Belügyminisztériumot az áthelyezésről, aki ugyancsak két munkanapon belül törli a tartalékállományba helyezett köztisztviselő adatait a TARTINFO-ból. Ha a tartalékállományba helyezés időtartamának végéig a köztisztviselőt nem helyezik át, az adatait törölni kell.
| Nemzetbiztonsági ellenőrzés |
|---|
|
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény szabályozása értelmében bizonyos, jogszabály által meghatározott fontos és bizalmas munkakörre közszolgálati jogviszonyt csak azzal a személlyel lehet létesíteni, aki a munkakörre előírt, az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfelel. Ha az érintett úgy nyilatkozik, hogy a fontos és bizalmas munkakörrel együtt járó kötelezettségeknek nem kívánja magát alávetni, úgy kell tekinteni, mint aki a biztonsági feltételeknek nem felel meg. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény vezette be a fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek biztonsági ellenőrzésének intézményét. A biztonsági feltételek vizsgálata azoknak a kockázati tényezőknek, körülményeknek, információknak a felderítését jelenti, amelyek felhasználásával a fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek tevékenysége jogellenes céllal befolyásolhatóvá, illetve támadhatóvá válhat, és ezáltal a nemzetbiztonságot sértő vagy veszélyeztető helyzet állhat elő.
Az ellenőrzési eljárás szabályainak rögzítése mellett nem találunk rendelkezéseket a biztonsági ellenőrzés eredménye alapján megtehető intézkedésekről. A közszolgálati törvény a jogviszony létesítése előtt választási lehetőséget biztosít az érintettnek arra, hogy eldöntse, aláveti-e magát az ellenőrzésnek vagy sem. Az elutasító nyilatkozatot a törvény erejénél fogva úgy kell tekinteni, hogy az ellenőrzés alá vont személy a biztonsági feltételeknek nem felelt meg, emiatt vele közszolgálati jogviszony nem létesíthető. A köztisztviselői törvényhez fűzött kommentár szerint, ha a nemzetbiztonsági ellenőrzésre a közszolgálati jogviszony fennállása alatt kerül sor, és a köztisztviselő a biztonsági feltételeknek nem felel meg, a munkáltatói jogkör gyakorlója kezdeményezi a köztisztviselő áthelyezését más megfelelő munkakörbe. Ha a felajánlott munkakört a köztisztviselő nem fogadja el, a közszolgálati jogviszonyát közös megegyezéssel, ennek hiányában azonnali hatállyal kell megszüntetni. |
