Találmány, újítás a munkahelyen

A dolgozók szürkeállománya aranyat ér annak a munkáltatónak, amelyik hatékonyan képes hasznosítani a munkavállalókban rejlő kreativitást. Ez nemcsak a kifejezetten fejlesztői tevékenységgel kapcsolatban igaz, mert a munkáját, szakmáját szerető és értő, gondolkodó dolgozó mindig képes egyre újabb és jobb megoldásokra. Cikkünk arra ad választ, milyen jogi keretek között mozoghat az a munkaadó, amelyik teret enged a dolgozó hézköznapi zsenialitásának.

A munka során születhetnek olyan megoldások, amelyek szellemi alkotásnak minősülnek, s mint ilyenek, jogi védelemben részesülnek. Ezek legmagasabb szintje a szabadalmaztatható találmány. Ilyennek minősül minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány. E körön kívül esik a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer, az esztétikai alkotás, a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, a számítógépes program, valamint a különféle információk megjelenítése.

A feltalálói tevékenység azt jelenti, hogy a feltaláló olyan megoldást eszel ki, amely a technika állásához képest a szakember számára nem nyilvánvaló.

Iparilag akkor alkalmazható a találmány, ha az előállítható, illetve használható az ipar vagy a mezőgazdaság valamelyik ágában.

A szabadalmaztatható találmány lényegéhez tartozik az újdonság. Új a találmány, ha nem tartozik a technika állásához, vagyis ha a szabadalmi bejelentés előtt írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatbavétel útján vagy bármilyen más módon még nem vált bárki számára hozzáférhetővé. (A technika állásához tartozónak kell tekinteni az olyan korábbi elsőbbségű – belföldi vagy azzal azonos hatályú – szabadalmi vagy használati mintaoltalmi – bejelentés tartalmát is, amelyet a bejelentési eljárásban az elsőbbségi időpontot követően közzétettek, illetve meghirdettek.)

Mindez nem zárja ki az – egyébként a technika állásához tartozó – anyag (vegyület) vagy keverék szabadalmazását emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárásban, illetve az emberi vagy állati testen végezhető diagnosztikai eljárásban történő alkalmazásra, ha az ilyen eljárásban való alkalmazás nem tartozik a technika állásához.

A dolgozó által létrehozott találmány automatikusan kétféle módon kerülhet a munkaadó hatókörébe: szolgálati, illetve alkalmazotti találmányként. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény meghatározása szerint szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki. Alkalmazotti találmány ezzel szemben annak a találmánya, aki anélkül, hogy ez munkaviszonyból eredő kötelessége lenne, olyan találmányt dolgoz ki, amelynek hasznosítása a munkáltatója tevékenységi körébe tartozik. A kétféle találmány közötti alapvető különbséget tehát a dolgozó munkaköri leírása határozza meg, s ettől függ, hogy a munkáltató milyen jogokkal rendelkezik a találmánnyal kapcsolatosan.

A szolgálati, illetve az alkalmazotti találmányra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a találmányt közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló személy, a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek hivatásos állományához tartozó – szolgálati viszonyban álló – személy vagy munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag alkotta meg.

Ki a szabadalmas?

A feltaláló a megalkotást követően köteles haladéktalanul írásban ismertetni a munkáltatóval mind a szolgálati, mind az alkalmazotti találmányt. A munkáltatónak az ismertetés átvételétől számított kilencven napon belül írásban nyilatkoznia kell arról, hogy kíván-e élni a törvény adta jogaival, vagyis hogy igényt tart-e a szolgálati találmányra, illetve hasznosítani kívánja-e az alkalmazotti találmányt. Amennyiben a munkáltató nemleges nyilatkozatot tesz vagy ha elmulasztja a nyilatkozattételt, úgy a szolgálati találmánnyal a feltaláló rendelkezhet, az alkalmazotti találmányra pedig a munkáltató hasznosítási jogának terhe nélkül illeti meg a szabadalom a feltalálót.

A pozitív munkáltatói nyilatkozat a következőket eredményezi: A szolgálati találmányra a feltaláló jogutódjaként a munkáltatót illeti meg a szabadalom. Ez abból fakad, hogy a feltaláló a találmány kidolgozásáért kapta a fizetését, a találmány a munkáltató utasítására, a munkáltató pénzén, a munkáltató érdekében, a munkáltató céljaira, munkaköri kötelezettség teljesítéseképpen született meg. Ilyenkor ő a szabadalmas.

Az alkalmazotti találmányra ezzel szemben a feltalálót illeti meg a szabadalom, a munkáltató azonban jogosult a találmány hasznosítására. Meg kell jegyeznünk, hogy a munkáltató hasznosítási joga nem kizárólagos, ami azt jelenti, hogy a munkáltató nem adhat hasznosítási engedélyt a találmányra. Korlátozást jelent az is, hogy a munkáltatói hasznosítási jog nem ruházható át, s csak a munkáltató megszűnésekor vagy szervezeti egységének kiválásakor száll át a jogutódra. A munkáltató a feltalálónak a találmány nyilvánosságra hozatalához való jogával összhangban hasznosíthatja az alkalmazotti találmányt. Ez azt jelenti, hogy a szabadalmi bejelentés közzététele előtt csak a feltaláló, illetve jogutódja hozzájárulásával szabad nyilvánosságra hozni a találmányt.

A szolgálati találmány bejelentése

A munkáltató – amennyiben igényt tartott a találmányra – a szolgálati találmány ismertetésének átvételét követően – ésszerű időn belül – köteles szabadalmi bejelentést tenni, s az általában elvárható gondossággal eljárni a szabadalom megszerzése érdekében. A feltaláló érdekeit szolgálja, hogy – amennyiben a feltaláló még nem részesült méltányos összegű díjazásban – a szabadalom megadását kizáró eljárási cselekmény vagy szándékos mulasztás előtt a munkáltató köteles felajánlani a feltalálónak a szabadalmi igény ingyenes átruházását, akár úgy is, hogy az alkalmazotti találmányhoz hasonló hasznosítási jogot köt ki a találmányra. (Az említett méltányos összegű díj természetesen nem a feltaláló munkabérét, hanem a szabadalmi törvény alapján járó díjat jelenti.)

Lehetőség van arra is, hogy a munkáltató eltekintsen a szabadalmi bejelentéstől vagy visszavonja a már megtett bejelentést, feltéve hogy – annak elismerése mellett, miszerint az ismertetés átvételének időpontjában egyébként szabadalmazható lenne – titokban tartja, és üzleti titkot képező megoldásként hasznosítja a találmányt. Erről a döntésről írásban tájékoztatnia kell a feltalálót. (Vita esetén a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a találmány az ismertetés átvételének időpontjában nem volt szabadalmazható.)

Találmányi díj

A szabadalommal védett szolgálati találmány értékesítésekor a feltalálót találmányi díj illeti meg az értékesítés megkezdésétől a végleges szabadalmi oltalom megszűnéséig. (A szabadalmi oltalom alatt álló szolgálati találmány feltalálóját az oltalom keletkezése előtti időben történt értékesítés alapján is megilleti a találmányi díj, ugyanakkor a szabadalmi oltalom megadását megelőző időre nem lehet megállapítani a találmányi díj fizetésére köteles szabadalmas késedelmét.)

Amennyiben a találmány végleges szabadalmi oltalma a munkáltató lemondása vagy a szabadalom fenntartásáért járó díj megfizetésének elmulasztása miatt szűnt meg, a feltalálónak az értékesítés megkezdésétől addig az időpontig jár az értékesítéssel kapcsolatos találmányi díj, amikor a szabadalom a lejárat miatt egyébként is megszűnt volna.

A munkáltató által titokban tartott szolgálati találmánynál a feltaláló az értékesítés megkezdésétől a találmány nyilvánosságra jutásáig, vagy – ha ez a későbbi – a találmánynak a munkáltatóval való ismertetésétől számított húsz év elteltéig jogosult az értékesítés utáni találmányi díjra.

Értékesítés

A szolgálati találmány értékesítésének kell tekinteni a találmány hasznosítását (ideértve a hasznosításnak előnyös piaci helyzet teremtése vagy fenntartása érdekében való mellőzését is), a hasznosítás más részére történő engedélyezését, valamint a szabadalmi igény vagy a szabadalom teljes, illetve részleges átruházását. (A szolgálati találmánynak a szabadalmak információs rendszerében való felhasználás érdekében történt átadása a találmány hasznosítási jogának átengedését jelenti.)

A feltalálót a hasznosításkor, az egyes hasznosítási engedélyeknél és az átruházásnál külön-külön megilleti a találmányi díj. A találmányi díj iránti feltalálói igényt nem érinti, ha a termékben vagy az eljárásban egy vagy több igényponti jellemzőt a feltaláló által rendelkezésre bocsátott javított jellemzővel helyettesítettek. Közömbös a díjigény szempontjából az a körülmény is, hogy a szabadalmas a találmányt olyan országban értékesíti, ahol azt szabadalmi oltalom nem védi.

A találmányi díjat a munkáltató (közös szabadalomnál – a szabadalmastársak eltérő megállapodása hiányában – a hasznosító szabadalmastárs) köteles megfizetni. A hasznosítás engedélyezésekor és átruházásakor a jogszerző természetesen átvállalhatja ezt a kötezettséget.

Találmányidíj-szerződés

A feltaláló díjazására a munkáltatóval, a hasznosító szabadalmastárssal, illetve a jogszerzővel kötött írásbeli szerződés az irányadó (találmányidíj-szerződés). A hasznosításért járó találmányi díjnak arányban kell állnia azzal a díjjal, amelyet – a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel – szabadalmilicencia-szerződés alapján a találmány hasznosítására adott engedély fejében a munkáltatónak, illetve a hasznosító szabadalmastársnak fizetnie kellene. A hasznosítás engedélyezésekor, illetve a szabadalom átruházásakor a találmányi díjnak arányban kell állnia a hasznosítási engedély, illetve az átruházás ellenértékével, vagy a hasznosítás ellenérték nélküli engedélyezéséből, illetve az ingyenes átruházásból származó gazdasági előnnyel is.

A találmányi díj mértékének megállapítása során figyelemmel kell lenni a találmány megalkotásához nyújtott munkáltatói hozzájárulásra és a feltaláló munkaviszonyból eredő kötelességeire. Titokban tartott találmánynál számításba kell venni a feltalálót az oltalomszerzés elmulasztása folytán érő hátrányokat is. A bírói gyakorlat szerint nem számítható a feltaláló díjazásának alapját képező hasznos eredményhez a találmányon alapuló technológia felhasználásával készült kísérleti üzemi adatok (know-how) szolgáltatásának díja.

Hasznosítási díj

Az alkalmazotti találmány hasznosításáért a munkáltató, több munkáltatónál – eltérő megállapodásuk hiányában – a hasznosító munkáltató hasznosítási díjat köteles fizetni a feltalálónak, a felek között létrejött írásbeli szerződés alapján.

A feltalálót ezen a címen olyan mértékű díj illeti meg, amilyet a munkáltatónak – a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel – szabadalmilicencia-szerződés alapján a találmány hasznosítására adott engedély fejében kellene fizetnie. Itt említjük meg, hogy sem a szolgálati, sem az alkalmazotti találmánnyal kapcsolatos jogok és kötelességek tekintetében nem lehet szerződéssel eltérni a törvény olyan szabályától, amely a feltaláló éredekének védelmét szolgálja.

Jogviták

A találmány szolgálati vagy alkalmazotti jellegével, a titokban tartott találmány szabadalmazhatóságával, valamint a szolgálati vagy az alkalmazotti találmány feltalálóját megillető díjazással kapcsolatos viták bírósági útra tartoznak. Fontos tudnivaló azonban, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal mellett működő találmányi szakértői testület nemcsak a bíróság megkeresésére, hanem megbízás alapján is ad szakértői véleményt a titokban tartott találmány szabadalmazhatóságával, valamint a szolgálati vagy alkalmazotti találmány feltalálóját megillető díjazással kapcsolatos ügyekben, így érdemes megfontolni, hogy a költségesebb és hosszabb pereskedés helyett a felek peren kívül rendezzék a vitájukat. (A szakértői testület tagjait egyébként a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke nevezi ki ötéves időtartamra az országos munkavállalói, munkáltatói és feltalálói érdek-képviseleti szervezetek, a Szabadalmi Ügyvivői Kamara, továbbá az országos gazdasági kamarák által javasolt, megfelelő szakértelemmel rendelkező személyek, valamint a Magyar Szabadalmi Hivatal köztisztviselői közül, ezzel garantálva a szakértelmet és az objektivitást.)

Hasznosítási szerződés

Amennyiben a dolgozó által létrehozott találmány nem tekinthető sem szolgálatinak, sem alkalmazottinak, a munkáltató egyszerű kívülállóként használhatja fel a szabadalmazott találmányt, a feltalálóval megkötött hasznosítási szerződés (szabadalmilicencia-szerződés) alapján. Ilyenkor a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. A szabadalom fenntartásáról a szabadalmas gondoskodik.

A hasznosítási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Semmis azonban az a kikötés, amely a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmába ütközik, vagy egyébként a szabadalmi oltalomból eredő jogok társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul. (A hasznosítási szerződés megkötésétől való elzárkózás önmagában nem minősül gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek.) A felek ellenkező kikötésének hiányában a hasznosítási szerződés minden időbeli és területi korlátozás nélkül minden igénypontra, a hasznosítás minden módjára és mértékére kiterjed.

A szabadalmas a hasznosítási szerződés egész tartama alatt szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a szabadalomra vonatkozó olyan joga, amely a hasznosítást akadályozza vagy korlátozza. (Erre a szavatosságra az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a hasznosító elállás helyett azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést.) A szavatosság kiterjed a találmány műszaki megvalósíthatóságára is. (Ezzel kapcsolatban a hibás teljesítés jogkövetkezményeire irányadó szabályok alkalmazandók szintén azzal az eltéréssel, hogy a hasznosító elállás helyett azonnali hatályú felmondással élhet.)

A hasznosítási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. A szabadalmas is hasznosíthatja a találmányt, kivéve ha azt a szerződésben kizárták. A szabadalmas – a licencdíj arányos csökkentése mellett – megszüntetheti a hasznosítási engedély kizárólagosságát, ha a hasznosító az adott helyzetben általában elvárható időn belül nem kezdi meg a hasznosítást.

A szabadalmas köteles tájékoztatni a hasznosítót a szabadalomra vonatkozó esetleges jogokról és fontos körülményekről. A találmány megvalósításával kapcsolatos gazdasági, műszaki és szervezési ismereteket és tapasztalatokat azonban csak akkor köteles átadni, ha ebben kifejezetten megállapodtak. A szabadalmas hozzájárulása kell ahhoz is, hogy a hasznosító átruházza az engedélyt, illetve hogy további engedélyt adjon a találmány hasznosítására.

A hasznosítási szerződést megszünteti a szerződésben megállapított idő, illetve körülmény eltelte, bekövetkezte, valamint a szabadalmi oltalom megszűnése.

Szabadalmi kényszerengedély

A munkáltatónak nem kell tétlenül szemlélnie azt sem, ha a szabadalmas dolgozó nem akarja hasznosítani a találmányát. A hasznosítás elmulasztása miatt ugyanis kényszerengedélyt lehet kérni a szabadalomra. Ennek feltétele, hogy a szabadalmas a szabadalmi bejelentéstől számított négy év, illetve – ha ez a hosszabb – a szabadalom megadásától számított három év alatt nem hasznosította a találmányt az ország területén a belföldi kereslet kielégítése érdekében, erre komoly előkészületet sem tett, és másnak sem adott hasznosítási engedélyt, mulasztását pedig nem igazolta. A kényszerengedélyest a szabadalmi oltalom fenntartása és az oltalomból eredő jogok érvényesítése tekintetében a szabadalmassal egyenlő jogok illetik meg.

A kényszerengedélyt kérőnek igazolnia kell, hogy fennállnak a fenti körülmények, és hogy a szabadalmas megfelelő feltételek mellett, ésszerű időn belül sem volt hajlandó önként engedélyt adni a találmány hasznosítására. Igazolni kell azt is, hogy a kérelmező kellő terjedelemben hasznosítani tudja a találmányt.

A kényszerengedély terjedelmét és időtartamát – a kényszerengedéllyel lehetővé tett hasznosítás célját figyelembe véve – a bíróság állapítja meg. A kényszerengedély – a lemondást vagy visszavonást kivéve – a bíróság által megszabott időtartam lejártáig, illetőleg a szabadalmi oltalom megszűnéséig áll fenn. A kényszerengedélyt bejegyzik a szabadalmi lajstromba.

A kényszerengedélyért a szabadalmasnak megfelelő díj jár, amelynek ki kell fejeznie a kényszerengedély gazdasági értékét, s arányban kell állnia azzal a díjjal, amelyet a kényszerengedélyesnek – a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel – a szabadalmassal kötött hasznosítási szerződés alapján fizetnie kellett volna. A díjat megegyezés hiányában a bíróság állapítja meg.

A kényszerengedély nem ruházható át, de a kényszerengedélyes megszűnésekor vagy szervezeti egységének kiválásakor a jogutódra száll. A kényszerengedélyes hasznosítási engedélyt sem adhat.

Ha a kényszerengedélyes az engedély jogerős megadásától számított egy éven belül nem kezdi meg a találmány hasznosítását, a szabadalmas kérheti a kényszerengedély módosítását vagy visszavonását.

A szabadalmas a kényszerengedély módosítását vagy visszavonását akkor is kérheti, ha az engedélyezés alapjául szolgáló körülmények megszűntek és várhatóan nem következnek be újból. A módosítás, illetve a visszavonás nem sértheti a kényszerengedélyes jogos érdekeit. A kényszerengedélyes egyébként bármikor lemondhat a kényszerengedélyről.

Közös szabadalom

Annak sincs akadálya, hogy a munkáltató a feltalálóval együtt szerezzen szabadalmi oltalmat a dolgozó találmányára. Ez csupán a felek megállapodásának függvénye, hiszen a feltalálón múlik, hogy kivel, milyen arányban osztja meg az oltalmi igényét. Amennyiben a munkáltató elősegíti a feltalálói munkát, s a munkaviszonyból fakadó kötelmeken túl például anyagi támogatást ad, biztosítja a találmány kidolgozásának személyi és tárgyi feltételeit, úgy felmerülhet annak gondolata, hogy mindezért cserébe a feltalálóval együtt szabadalmi oltalmat szerezzen a találmányon.

Ha a szabadalomnak több szabadalmasa van, saját hányadával bármelyik szabadalmastárs rendelkezhet. (A szabadalmastárs részesedési hányadára a szabadalmastársat harmadik személlyel szemben elővásárlási jog illeti meg.) Kétség esetén a szabadalmastársak részesedési hányada egyenlő. Ha az egyik szabadalmastárs a szabadalmi oltalomról lemond, hányadára a többi szabadalmastárs joga részesedésük arányában kiterjed.

A találmányt bármelyik szabadalmastárs egyedül is hasznosíthatja, köteles azonban társainak, részesedési hányaduk arányában, megfelelő díjat fizetni. A szabadalmastársak kívülálló harmadik személy részére csak közösen adhatnak engedélyt a találmány hasznosítására. Ennek hiányában bármelyik szabadalmastárs kérheti, hogy a bíróság ítéletével pótolja a hiányzó jognyilatkozatot.

A szabadalom fenntartása és védelme érdekében bármelyik szabadalmastárs önállóan is felléphet. Eljárási cselekményei – az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve – arra a szabadalmastársra is kihatnak, aki valamely határidőt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve hogy a mulasztását utóbb nem pótolta.

A szabadalommal kapcsolatos költségek a szabadalmastársakat egymás közötti viszonyukban részesedési hányaduk arányában terhelik. Ha az egyikük felhívás ellenére sem fizeti meg a rá eső költségeket, a költségeket viselő szabadalmastárs igényelheti a mulasztó fél hányadának átruházását.