Nyugdíjpénztári meglepetések

„A lábukkal szavaztak az emberek az új nyugdíjrendszer mellett" – mondta László Csaba pénzügyminisztériumi államtitkár a múlt év közepén, utalva arra, hogy a magánnyugdíjpénztárak tagjainak száma a várakozás felett gyors ütemben nőtt.

Az átlépők száma az év végéig messze meghaladta az 1,3 milliót. A legújabb becslések szerint pedig 1999-ben akár az 1,9 milliót is elérheti azok száma, akik a magánpénztárakban látják a jövőt.

Miközben 1998-ban a kötelező magánnyugdíjpénztárak első lépéseiket tették, az önkéntes nyugdíjpénztárak növekedése sem állt le, sőt helyzetük talán még erősödött is.

Szigorú feltételek

Az emberek egyre inkább számítanak a saját megtakarításaikra nyugdíjaséveik biztonságának megteremtésében, s ami talán a leginkább figyelemreméltó, hogy ezt még a pénztárak vagyongyarapodását érzékenyen érintő tőzsdeválság és a nyugdíjreform egyik ígéretének, a magánpénztárba fizethető járulék 1 százalékos emelésének be nem váltása sem tudta visszavetni.

Az év nagy kérdése volt: azok a szabályok, jogi feltételek, amelyek a pénztárak működési feltételeit meghatározták, alkalmasak-e a rendszer hosszú távú működtetésére. A válasz erre egyértelmű igen volt. A pénztárak képesek a nagyon szigorú törvényi feltételeknek eleget tenni – összegezte az év tapasztalatait Radnai György, az Állami Pénztárfelügyelet elnöke. A biztonságos működéshez megszülettek a szabályzatok, s immáron adottak a személyi és a tárgyi feltételek is. Ez a felügyelet vezetője szerint azzal együtt is igaz, hogy még számos teendő van ezen a területen.

A pénztárak számára nagy feladat volt a megfelelő nyilvántartási rendszerek kidolgozása és üzemeltetése. Az egyik legnagyobb pénztár csaknem negyedévet várt versenytársaihoz képest az indulással csak azért, mert nem kívánt nekivágni a feladatnak nem hiánytalanul biztonságos nyilvántartási rendszerrel. Ma már 275 ezer tagnál is többet tudhatnak magukénak, és nem sajnálják az időt, amit a nyilvántartási rendszer fejlesztésére fordítottak.

Az általában kedvező tapasztalatok ellenére a felügyelet folyamatosan ellenőrzi a pénztárak nyilvántartásait és egyben segíti is őket azok fejlesztésében. A felügyelet szakemberei legutóbb például azt javasolták, hogy a pénztárak működtessenek napi vagyonnyilvántartást, amihez a felügyelet anyagi segítséget is ad.

A pénztárak egyik legnagyobb problémája, miután az indulási nehézségek egy részét leküzdötték, a hátralékos fizetések kezelése. Arra a kérdésre, hogy vajon a magánpénztárakba rendesebben fizetnek-e a munkáltatók, mint a társadalombiztosításba, a pénztárak vezetői általában kitérő választ adnak. Ugyanakkor elismerik, hogy éppen a nyilvántartási rendszerek problémája miatt nincs minden rendben ezen a területen.

A hiányzó bevallásokat, vagy a bevallások és a fizetések eltérését nem a fizetési fegyelem hiányára, inkább az új rendszer nehézségeire vezetik vissza. „Megemelem a kalapom a munkaadók előtt, hogy többségükben sikerült megoldaniuk a nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó adminisztrációt" – hangoztatta a már említett nagy pénztár vezetője. Egy kisebb, de komoly banki háttérrel rendelkező másik pénztár vezetője elmondta: folyamatosan követik az eltéréseket, és a munkáltatókkal igyekeznek telefonon tisztázni a félreértéseket. Ugyanakkor még egyetlen pénztár sem fordult az Országos Egészség Pénztárhoz követelésének behajtása végett, ami szintén arra utal, hogy a pénztárak többségében a munkáltatók téves adatközlése vagy fizetése mögött nem a fizetés alóli kibúvó keresését sejtik, hanem a gyakorlat hiányát. E helyzeten rövid távon nyilván nem segít majd, hogy január elsejétől megváltoznak a bevallási űrlapok, és a felügyelet a márciusig adott moratóriumot követően a bevallásokat már csak az új adatlapokon fogadja el a pénztáraktól.

Hozamszámítás

A magánpénztárak első évének fő feladata volt a biztonságos működésüket garantáló intézményrendszer kialakítása. E területen már jelentős lépések történtek az elmúlt esztendőben, hiszen létrejött és működik a Pénztártanács. Egyik legfontosabb eredménye volt, hogy kidolgozta a jelen helyzetben alkalmasabb hozamszámítási módot. Erre nagy szükség van, hiszen a magánnyugdíjpénztárak most először lesznek kötelesek hozamot közölni, miközben az indulás miatt ezek az adatok szinte semmilyen információt nem adhatnak az összehasonlításhoz. Ennek egyik oka az, hogy a tavalyi év hektikus részvény- és állampapír-piaci mozgásai miatt az elért hozam a legjobb befektetési stratégia mellett is inkább függ majd a befektetés időpontjától, mint annak szakszerűségétől. Azt is fontos megjegyezni, hogy a pénztárak befektetései jellegükből következően több évre szólnak, és hatékonyságukat egyáltalán nem célszerű egy év adataiból megítélni.

További, az állampolgárok pénzének biztonságát szolgáló intézmények a pénztárak garanciaalapja, illetve a szolgáltatók szövetsége, amelyek az elmúlt esztendőben jöttek létre. E két intézmény is hozzájárulhatott a kötelező pénztári rendszer iránt megnyilvánuló bizalomhoz. A rendszer jó teljesítményét jellemzi egy igazán furcsa jelenség is: miközben az állampolgárok bizalma ebben az időszakban erősödött az egyéni számlákon alapuló magánpénztári rendszer iránt, ugyancsak javult az emellett működő felosztó-kirovó, vagyis a nagy társadalombiztosítási rendszer bizalmi indexe is.

Önkéntesen és kötelezően

A pénztári rendszer kedvezményei ugyan változhatnak, de a közeljövőben jelentősen aligha szűkülnek, hiszen a pénztárak elterjedéséhez jelentős állami érdek fűződik. Minden évben adódnak mendemondák az adókedvezmények szűkítéséről, hiszen az adókedvezmény befolyásolja az állampolgárt abban, hogy a fogyasztását növeli-e, vagy valamilyen megtakarítási formát részesít előnyben, és hogy mennyit fordít nyugdíj-előtakarékosságra. Az állam azonban a befektetőket továbbra is kedvezménnyel támogatja, mert ez sokkal előnyösebb, mint amennyire a kedvezmény hátrányos a közérdek szempontjából. Ebből következően az adókedvezmény alighanem tartósan megmarad. De azzal Radnai György szerint is számolni kell, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárakba történő befizetések 50 százalékos adókedvezményének mértéke hosszabb távon csökkenhet, hiszen ez jelenleg magasabb, mint a legmagasabb adókulcs mértéke.

Nem szerencsés azonban, hogy az egyes pénztárfajtákba történő befizetések adókedvezménye eltérő. Ezt azzal magyarázzák, hogy például az egészségpénztárakba a befizetések után viszonylag gyorsan jöhet a kifizetés is. Mégis érthető törekvés a kedvezmények mértékének közelítése, hiszen az egészségpénztáraknál is van az állami szolgáltatást kiegészítő öngondoskodás.

A pénzügyi kormányzat vezető személyiségei számos alkalommal tettek olyan kijelentéseket, amelyek alapján valószínűnek tekinthető, hogy 2000-re annak ellenére 8 százalékra emelkedik a magánpénztárakba fizetendő járulék mértéke, hogy az idén nem valósult meg az 1 százalékos ígért emelés. Radnai György ugyanakkor az elmúlt évet értékelő sajtótájékoztatóján leszögezte, hogy az egyéves késlekedés miatt nem kell megváltoztatni a járulékok rendszerét, az egyéves késés alig érinti a pénztárak hosszú távú felhalmozásának ütemét.

A gazdaság fejlődése szempontjából nem mindegy, hogy a jogosultak a nyugdíjat úgynevezett felosztó-kirovó vagy más alapokra helyezett rendszerben kapják meg. Ugyanis figyelembe kell venni, hogy melyik rendszer képes nagyobb mértékben hozzájárulni a gazdasági fejlődés ösztönzéséhez, és lehet-e támogatni a fejlődést azáltal, hogy a megtakarításokat ebbe az irányba terelik. Ha a központi költségvetés jelentős adósságokat halmozott fel és ezeknek nagy a kamatterhe, azt általában állampapírok kibocsátásával finanszírozzák. Mindenki, de leginkább a büdzsé tervezői számára fontos kérdés, hogy miként csökkenthető ez a teher. Néhány éven belül a hosszabb távú befektetésekre utalt pénztári szféra már meghatározó szerepet játszhat a finanszírozásban, vagyis nagy keresletet teremt majd az állampapírok piacán, ami csökkentheti azok hozamát, ami viszont csökkentheti a költségvetés folyó kiadásait.

Az állam tehát elkötelezett a magán-nyugdíjpénztári rendszer mellett. Ezt az elkötelezettséget erősíti az is, hogy 1999-ben a pénztári rendszer által érintettek száma eléri a 2,5 milliót, ezen belül a várakozások szerint a magánnyugdíjpénztárak taglétszáma meghaladhatja a másfél milliót is. Ezek az emberek bizalmat szavaztak az új rendszernek. A nyugdíjrendszer hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, s bevezetésekor alapfeltétel volt, hogy a társadalombiztosításnak a felosztó-kirovó rendszerből részben kilépők miatti megtérítendő hiánya ne haladja meg a GDP egy százalékát, s ez a tapasztalatok szerint tartható.