Finom szabályozás

A változó jogszabályok egyre inkább beszűkítik a kisvállalkozók mozgásterét, egyre kevesebb olyan kiskapu van, amely túlélési stratégiára egyáltalán lehetőséget ad – vélik az Ipartestületek Országos Szövetségének szakértői. Az adó- és járulékrendszer változásánál beharangozott előnyök kizárólag a nagyokat érintik, azokat a cégeket, ahol komoly átlagkeresetek vannak, számukra az új szabályok valóban eredményezhetnek megtakarítást.

Abban a vállalkozói körben, ahol alacsonyak az átlagkeresetek, kevés előnyét élvezhetik a január 1-jétől érvényes változásoknak, sőt némely módosítás inkább komoly többlet számukra – állítja a kisvállalkozói munkaadói szervezet szakértője. Különösen az egészségügyi hozzájárulás nagy teher, akár a 3600 forintos alapösszeget, akár a százalékos mértéket tekintjük, mivel a járulékalap erőteljesen emelkedett.

Az adórendszerben nem volt nagy változás, a módosítások inkább az alkalmazottakat érintik hátrányosan. Az adójóváírás lehetőségének szűkítése miatt egyesek kevesebb pénzhez jutnak, akár változatlan bruttó bér mellett is. Az adósávok, illetve az adójóváírás változása miatt effektíve kevesebbet kapnak a borítékba.

A többiek, a magasabb keresetűek sincsenek jobb helyzetben, náluk is olyan komoly a költségnövekedés, amit nehéz kompenzálni. Ma már nem nagyon lehet eltagadni bevételeket és növelni kiadásokat, tekintettel arra, hogy él az önálló tevékenységet végzőkre kiadott értékhatár, amely voltaképpen minimáladó.

Kényszerpálya

Ha a vállalkozó nem akarja, hogy az APEH megpiszkálja, akkor valamivel e fölött kell vallania. Ez eddig működött is, mert az értékhatárok viszonylag visszafogottak voltak. Most az előírt minimális keresetek sok szakmában a kétszeresükre emelkedtek, ráadásul az utolsó pillanatban. Így nehéz alkalmazkodniuk azoknak a vállalkozóknak, akik beálltak bizonyos jövedelemre.

Természetesen van rá eset, hogy a vállalkozó tényleges jövedelménél kevesebbet vall be, de ettől még mindig sok adót fizet. Kimutatható, hogy egyes szakmákban a vállalkozóknak, ha nem próbálnák csökkenteni közterheiket, már nem lenne értelme dolgozniuk. A normális polgári léthez szükséges jövedelemszintet csak így tudják elérni. E lehetőség megszüntetésével nem maradna más számukra, mint egészen visszamenni a feketegazdaságba, vagy végleg megszüntetni a vállalkozást. Innen pedig már a szociális rendszert terhelik, hiszen a vállalkozói létből tisztességgel nem lehet kiszállni, mivel számukra átmeneti ellátás nincs. Munkanélküli-segélyt nem kapnak, arra pedig kevés az esély, hogy a munkavállalói létbe visszakerülnek, hiszen sokan eleve kényszerből lettek vállalkozók. A társadalom számára nem biztos, hogy megéri ezt a folyamatot erőltetni.

Az IPOSZ szerint a kicsik számára nagyon egyszerű adórendszert kellene kialakítani. A jogszabályalkotó hibásan számít, amikor ugyanazokkal a mércékkel méri az egy-két fős kisvállalkozásokat, mint a több 100 milliós és milliárdos árbevételű vállalatokat. Az átalányadót mindenképpen, erőteljesen ki kellene terjeszteni, a jelenleginél nagyobb körre – már csak azért is, hogy a tisztességes szintű adót be lehessen mérni, amivel a vállalkozások kalkulálni tudnak. Ebben a szektorban nincsenek tervosztályok, egy-egy személyre vonatkozóan kell kalkulációt készíteni, a vállalkozónak stabilan tudnia kell, hogy milyen terhekre kell számítania a következő évben. Ez a teher pedig ne legyen elviselhetetlenül nagy.

Beváltatlan ígéretek

Figyelembe kell venni azt is, hogy az egyszemélyes vállalkozás nem tud több könyvelőt, adótanácsadót eltartani. Könnyített adminisztrációt kell előírni! Erre ugyan minden évben elhangzanak ígéretek, de sohasem valósultak meg. A terhek megállapításánál nem a költségvetés bevételi igényéből kell kiindulni, mert akkor a kisvállalkozások soha nem kapnak megfelelő fejlődési impulzust.

Az adórendszerben az idén bevezetett változások nem járnak számottevő előnnyel a kisvállalkozások számára. Az, hogy az áfáról 3 millió forintos jövedelem alatt évente csak egy alkalommal kell bevallást készíteni, nem nevezhető komoly előrelépésnek. Természetesen előny, de csak a nagy cégek számára, hogy a járulékkulcsok csökkentek. A kicsik számára azonban csak nagyon korlátozottak a lehetőségek.

Az érdek-képviseleti szervezetek a legnagyobb előnyt inkább abban látják a törvények legutóbbi módosításaiban, hogy a jogszabályalkotók legalább további hátrányokat nem építettek be a rendszerbe.

A vállalkozói jövedelmek előírt értékhatára miatt ma már a vállalkozó nem tud azzal a megtakarítási lehetőséggel élni, hogy letagad bevételeiből. Ez egyben azzal jár, hogy megemelkedik a helyi adója is, és számos járulékos teher is növekszik. Ahogyan a minimálbér emelkedik, úgy nőnek a vele kapcsolatos terhek is. A vállalkozói összetétel annyira heterogén, hogy nagyon nehéz nekik egységes stratégiát vagy éppen taktikai lépéseket javasolni az újabb és újabb szabályozók útvesztőjében.

Javaslat az átalányadózásra

Az IPOSZ az átalányadót találja a legjobb megoldásnak tagjai számára, tudatában annak, hogy azok köre, akik ezt igénybe vehetik, elég szűkre szabott. Azt még alkalmazhatják a vállalkozók, hogy bizonyos szakmákban tételes átalányadóba „kényszerítik" alkalmazottaikat és azzal tudnak valamennyit spórolni. De olyan eszközt, amelyet a kisvállalkozók legálisan, általánosan használhatnának, nem tud javasolni az érdekvédelmi szervezet.

A kisvállalkozók számára ma csak az a lehetőség van, hogy a túlélésre rendezkedjenek be, és reménykedjenek, hogy ha kis lépésekben is, de évről évre kedvezőbbé válnak a jogszabályok.

Némi reményt ad a kis- és középvállalkozókra vonatkozó kormányprogram, amellyel a munkaadói érdekvédelmi szervezetek túlnyomórészt egyetértenek. Ennek elemei ugyan már korábban is léteztek, de eddig nem lett belőle semmi, mert amikor a források konkrét elosztására került sor, akkor már az arányok eltolódtak más szektorok javára. A program megvalósulását feltehetően akadályozni fogja, hogy a szabályozókat nem a Gazdasági Minisztérium, hanem továbbra is a Pénzügyminisztérium fogja eldönteni. Ez csökkenti annak esélyét, hogy a jövőben olyan adó- és tb-rendszert fognak bevezetni, amelyek figyelembe veszik a kis- és középvállalkozói szféra sajátosságait.

Számítások a KISOSZ-nál

A KISOSZ szakértői minden év végén kiszámítják, hogy az egyéni vállalkozóknak mit, hogyan érdemes kivenniük jövedelemágon és mit osztalékágon. Az egyéni vállalkozó ugyanis kétféleképpen adózik: legalább a minimáljövedelemnek megfelelő összeget ki kell vennie jövedelemágon. A fennmaradó részt kiveheti ugyanitt, de osztalékágon is. A kétféle kivét adózási feltételei eltérnek egymástól, ezért a KISOSZ minden évben javaslatokat tesz, összeghatártól függően, hogy mi az optimális eljárás, amellyel a felosztásánál a legkevesebb közterhet viseli, tehát a legjobban jár a vállalkozó.

A korábbi években ezeket a számításokat könnyebb volt elvégezni, mint legutóbb – mondta Antalffy Gábor, a szervezet elnöke. Tavaly nagy változás volt az osztalék típusú jövedelem bevezetése, az idén pedig még cizelláltabbá vált a szabályozás. A kisvállalkozó a számítások szerint sokat megtakarítani nem tud.

Könnyítések keresése

Ugyanígy készítettek számításokat a befektetési adókedvezmény várható változásaira. Ott is felhívták a figyelmet a változásokra, és hogy mit érdemes még az utolsó pillanatban a múlt évben megtenni, mi az, amire a későbbiekben ügyelni kell. A pénzt ugyanis át kell tenni részvényalapokba, ha a vállalkozó élvezni kívánja az adóhitelt, hiszen a (csak) állampapírba fektető alapoktól megvonták ezt a kedvezményt. Figyelni kell a portfólió összetételét stb. Ez azért is érdekes, mert nagyon sok vállalkozó választja ezeket a befektetési lehetőségeket az adókedvezmények miatt. Ugyanis ez a legrugalmasabb megtakarítási forma, amikor a pénz lekötése nélkül viszonylag jó hozamot lehet elérni, viszont mobil, mert a pénzhez szükség esetén egy nap alatt hozzá lehet jutni.

A pénzügyminiszter minimális jövedelmekkel kapcsolatos irányelvéhez igazodva a KISOSZ azt javasolja tagjainak, hogy akinek nincs alapos oka arra, hogy ennél kisebb összegről adjon számot, az vallja be, mert nem éri meg, hogy az APEH-hal emiatt legyen konfliktusa. A szervezet ugyanakkor úgy véli, a Pénzügyminisztérium eltúlozta az összeghatárokat, és sok olyan vállalkozóról tud, akik nem érik, nem érhetik el ezeket a határokat. A szervezet feladatának tekinti, hogy felkészítse ezeket a vállalkozókat arra, hogy meg tudják védeni az igazukat, segítenek a számonkérésre történő felkészülésben. A KISOSZ tagjai között számos példa van arra, hogy a jogszabály hátrányosan érinti a vállalkozót. Például az építőanyag- és tüzelőanyag-kereskedőnél 800-900 ezer forint az éves előírás, eközben az év végén a tevékenység alapvetően a készletfinanszírozásra korlátozódik, így az előírt jövedelmet az év végén a vállalkozók nem vehetik ki.

A KISOSZ tájékoztatta tagjait az egészségügyi hozzájárulás százalékos mértékének változásáról, illetve felhívta a figyelmet a cégautózás adózásának módosulására. A cégautó egészségügyi hozzájárulással való terhelése a szervezet szerint teljesen idegen dolog az adózásban. Ki kell számolni, hogy a cégautóval együtt járó előnyök és az autóval kapcsolatos költségek hogyan aránylanak egymáshoz. Ügyelni kell arra is, hogy az osztalék típusú jövedelmek a „kellemetlenebb" adózási formákban – például a társaságoknál, ahol magasabb az adó – szintén egészségügyi hozzájárulással terheltek. Meg kell nézni, hogyan jár jobban a vállalkozó: ha így veszi ki, vagy megbízásos jogviszonyban tesz kifizetést. A KISOSZ azt vállalja, hogy elmondja a vállalkozóknak a változásokat, de választani nekik kell a józan ész és a jövedelemtermelő képességük alapján.

Az összteher változatlan

Az elmondható, hogy a hazai kisvállalkozók jövedelmezősége nem nő olyan mértékben, ahogyan az elvonások nőnek. Hiába mondta tehát a kormány, hogy a tb- és adóterhek csökkennek. Az összteher nem mérséklődik, ezért érthető, ha a vállalkozó azon van, hogy a közbefizetések a lehető legkisebb mértékben csökkentsék a megtermelt jövedelmet.

A KISOSZ szerint a vállalkozókat különösen érzékenyen érinti a helyiadó-terhelés folyamatos növekedése. A szervezet igényli, hogy ezen a területen legyen egységes szabályozási rendszer, mert ma nagy szélsőségek vannak, és a kisvállalkozási területen a helyiadó-terhelés megközelíti a központi adóelvonást.