A megszokott év végi törvényalkotási program keretében döntött az Országgyűlés a jövedelemadó-törvények 1999-es változásairól. 1998. november 10-én fogadták el a társasági adó és az osztalékadó módosításáról rendelkező 1998. évi LXI. törvényt, két nappal később pedig a személyi jövedelemadó szabályainak változását tartalmazó 1998. évi CXVII. törvényt. (A két jogszabály a Magyar Közlöny 1998/103. számában található meg.)
A jövedelemadó-törvényeknek nevezett, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény a tavalyi év során két alkalommal, márciusban és novemberben módosult. Az év eleji változtatásokra az új társasági törvény június 16-i hatálybalépése miatt, a társasági joggal való összhang megteremtése érdekében volt szükség. A novemberi törvénymódosításokat döntően a kormány programja tette indokolttá.
SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ
A személyijövedelemadó-törvény 1999. január 1-jétől hatályos módosításait alapvetően meghatározza, hogy a változások beilleszthetők legyenek a kormány családpolitikai célkitűzései közé. Az elfogadott javaslat szorosan összefüggő rendszert alkot. Az adómértékeket, az adótáblát és az adójóváírást érintő megoldásait a gyermekes családok jövedelmi viszonyainak javítását célozva munkálták ki. Ennek megfelelően a személyi jövedelemadó legfontosabb módosításai az adótábla és az adójóváírás szabályainak megváltoztatása mellett a gyermekkedvezmény bevezetése.
Az adótábla és az adójóváírás
Lényeges változás, hogy a korábbi hat adókulcs idén háromra csökkent. Évi 400 ezer forint jövedelemig 20, a 400 ezer forint és 1 millió forint közötti jövedelmeknél 30, 1 millió forint éves jövedelem felett pedig 40 százalék az adó mértéke.
A bérjövedelem után járó, a fizetendő adó összegét csökkentő jóváírás mértéke 20 százalékról 10 százalékra változik. Az adójóváírás felső értéke ennek megfelelően havi 4200 – évi 50 400 – forintról havi 3000 – évi 36 000 – forintra csökken. Fontos változás továbbá, hogy évi 1 millió forint jövedelem felett adójóváírás nem vehető igénybe. Az éves bevallott jövedelem alatt az összevont adóalapba tartozó jövedelmeket és a bevallás alá eső, elkülönülten adózó jövedelmeket együttesen kell érteni.
A munkáltató az adóelőleg megállapítása során év közben is számol az adójóváírással, ha azonban az adózó éves összjövedelme az 1 millió forintot meghaladja, a személyi jövedelemadó bevallásakor a legfeljebb 36 ezer forint összegű, év közben levont adójóváírást rendezni kell. Ez azt jelenti, hogy a havonta részletekben igénybe vett adójóváírást teljes egészében vissza kell fizetni, illetve le kell vonni az esetlegesen visszajáró adóból. Az szja-törvény lehetőséget nyújt arra, hogy a munkáltató az adózó kifejezett kérelmére a bevalláskori utólagos elszámolás helyett az adójóváírást az adóelőleg megállapításakor ne vegye figyelembe. Az adójóváírás mellőzésére irányuló kérelem hiányában azonban a munkáltató mindaddig köteles a havi adóelőleg-levonáskor az adójóváírás egy hóra eső öszszegét számításba venni, amíg az év elejétől kezdődően általa kifizetett jövedelmek az egymillió forintot elérik.
A családi kedvezmény bevezetése
A kormány családpolitikai intézkedéseinek legfőbb eleme az újonnan bevezetett családi adókedvezmény. Egy- és kétgyermekes családok esetén gyermekenként havi 1700 – évi 20 400 – forint, a három- és többgyermekes családoknál gyermekenként havi 2300 – évi 27 600 – forint adókedvezmény illeti meg azt az eltartót – szülőt, nevelőszülőt, hivatásos nevelőszülőt, gyámot -, aki családi pótlék, illetve iskoláztatási támogatás igénybevételére jogosult. Súlyosan fogyatékos, családi pótlékban vagy rokkantsági járadékban részesülő eltartott után magasabb összegű, havi 2600 forint adókedvezmény vehető igénybe.
Igen fontos szabály a családi adókedvezménnyel kapcsolatban, hogy amennyiben a családi pótlékot olyan magánszemély nevére folyósítják, akinek az adójóváírás, a nyugdíjjárulék engedménye, illetőleg a nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmek (pl. nyugdíj, gyes, gyet, ápolási díj) után járó kedvezmények levonását követően a családi kedvezmény érvényesítéséhez már nincs elegendő adója (pl. gyesen van és az ő nevére folyósítják a családi pótlékot), akkor a kedvezmény nem érvényesített részét a vele együtt élő házastársa az év végén igénybe veheti. Ilyenkor, ha a kedvezményt teljes egészében a másik – családi pótlékban nem részesülő – eltartó veszi igénybe, mindkét eltartó adóbevallásában, illetőleg az adóbevallást helyettesítő elszámolásában fel kell tüntetni az eltartott természetes személy azonosító adatait vagy az adóazonosító jelét is.
Családi kedvezmény az adóelőleg számításakor
A családi kedvezmény az adóelőleg-számításnál is figyelembe vehető. A munkáltatónak a levonandó adóelőleget a családi adókedvezmény összegével csökkentenie kell. A családi kedvezményt természetesen csak az a munkáltató veheti figyelembe, amelynél a családi pótlékra jogosult szülő dolgozik. Az adóelőleg-fizetés szempontjából azonban a családi kedvezmény nem osztható meg. Lehetőség nyílik ugyanakkor arra, hogy év közben a teljes családi kedvezményt ne a családi pótlékra jogosult személy vegye igénybe. Ehhez az szükséges, hogy eltartók, házastársak közös nyilatkozatot adjanak egyikük munkáltatója részére a családi kedvezmény fennmaradó részének érvényesítésére. Ilyen nyilatkozattételre kizárólag akkor van lehetőség, ha a főszabályként kedvezményre jogosult (családi pótlékban részesülő) eltartó előre látja, hogy adóköteles jövedelem vagy elegendő adó hiányában a kedvezmény az ő adójából megosztás nélkül nem lenne levonható.
Az egyéb adókedvezmények
Befektetési adóhitel
A személyi adókedvezmények közül csak a befektetési adóhitel feltételrendszere változott érdemben. Az adókedvezmény mértéke a korábbi 30 százalékról 20 százalékra csökkent, úgy azonban, hogy befektetési adóhitel címen legfeljebb évi 200 ezer forint adót lehet megtakarítani. Ha a magánszemély befektetési állománya mérséklődik, legalább a csökkenés 20 százaléka, de legfeljebb a fennálló adóhitel mértékéig az igénybe vett befektetési adóhitelt vissza kell fizetni. Ettől eltérően a csökkenés 30 százalékát kell visszafizetni mindaddig, amíg az 1999 előtt igénybe vett – az 1995-1998-as évekre vonatkozó adóbevallásban érvényesített – adóhitelt a magánszemély teljes egészében vissza nem fizeti.
A befektetéshez kapcsolódó adókedvezmény a befektetési jegyek után csak akkor érvényesíthető, ha a befektetés tárgya 1998. december 31-ét követően vásárolt, adótőkeszámlára helyezett befektetési jegy. A befektetési állományt ilyenkor az általánostól eltérő szabályok szerint kell meghatározni. A főszabály az, hogy az adóévben fennálló befektetésállományt a befektetés időtartamára figyelemmel kell meghatározni. A tőkeszámlán nyilvántartott, igazolt befektetés egy napra jutó összegét ezért a befektetés időtartamával – napok számával – meg kell szorozni. A befektetési jegyek esetén ezzel ellentétben az igazolt befektetés adott napi összegét csökkenteni kell, ha a befektetési alap nettó eszközértékében az állampapírok aránya valamely napon a befektetési alapokról szóló törvény szerinti, a likviditás biztosítása érdekében előírt – 15 százalékos – mértéket több mint 20 százalékponttal meghaladja, vagy egyébként több mint 20 százalékpont. A csökkentés mértéke a többletszázalékpontoknak megfelelő százalékos mérték. Nyílt végű befektetési alapnál mindez azt jelenti, hogy a napi nettó eszközértéken belül ki kell számítani az állampapírok arányát, és ha ez 35 százaléknál több, a befektetett értéket a 35 százalék feletti mértékkel arányosan csökkenteni kell. Fontos megjegyezni, hogy a befektetési adóhitelhez kapcsolódó korlátozás a kockázatitőke-alapok által kibocsátott tőkealapjegyekre nem vonatkozik.
Önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések
Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetésekhez kapcsolódó kedvezmények nem változtak, a 2020. január 1-je előtt öregségi nyugdíjra jogosultak számára járó külön kedvezmény szabályai sem módosultak. Újdonság azonban, hogy a pénztári befizetésekhez fűződő külön kedvezmény – visszamenőleges hatállyal – megilleti az érintett korosztály rokkantnyugdíjassá vált tagjait is. Az új törvényi rendelkezés azzal a következménynyel jár, hogy a rokkantnyugdíjasok az 1998-as adó megállapításánál is érvényesíthetik már az önkéntes pénztári befizetéseik után járó, legfeljebb 130 ezer forint összegű kedvezményt mindaddig, amíg az öregségi nyugdíj korhatárát el nem érik.
| Adómentes jövedelmek |
|
A biztosítások kedvezménye
Változatlan maradt a biztosításokhoz kapcsolódó kedvezmény mértéke és feltételrendszere. Továbbra is a legalább 10 éves vagy annál hosszabb időtartamú életbiztosítások, illetőleg a nyugdíjbiztosítások után lehet biztosítási kedvezményt igénybe venni, amelynek mértéke az adóévben befizetett teljes biztosítási díj 20 százaléka, legfeljebb azonban évi 50 ezer forint vonható le ezen a címen a személyi jövedelemadóból.
A törvény lehetővé teszi, hogy 1999-től ne vesszen el a kedvezmény a biztosítási szerződés olyan módosítása következtében, amely szerint a szerződő vagy a biztosított magánszemély helyébe annak házastársa, volt házastársa, egyenes ágbeli rokona lép, feltéve hogy a módosított szerződésen záradékban rögzítik a korábban érvényesített adókedvezmény összegét. Ha azonban a szerződő vagy a biztosított helyébe lépő személy a biztosítási szerződéssel kapcsolatos rendelkezési jogát gyakorolja (pl. megszüntetés, visszavásárlás, értékesítés, kötvény-kölcsön felvétele stb.), köteles az összes addig érvényesített adókedvezményt visszafizetni. Nem vész el azonban a kedvezmény (nem kell visszafizetni), ha a rendelkezési jog gyakorlása a szerződő fél halála miatt történik. Kedvező változás, hogy a rendelkezési jog meghatározása pontosabb lett, valamint hogy a részleges visszavásárlás nem számít a rendelkezési jog gyakorlásának akkor, ha az olyan díjrészre vonatkozik, amelyre adókedvezményt nem vettek igénybe.
Érdekeltségi rendszerek
Az értékpapír elidegenítéséből származó jövedelem az szja-törvény fogalmai szerint az árfolyamnyereség kategóriájába sorolható. Egyéb jövedelem keletkezik ugyanakkor az értékpapír megszerzésével összefüggésben, ha a magánszemély jegyzési vagy vételi jog gyakorlásával az értékpapírt a szokásos piaci értékénél alacsonyabb áron szerzi meg. A jövedelem az értékpapír szokásos piaci értékének és a vételi jog megszerzése, illetőleg az értékpapír megszerzése – jegyzése – ellenében fizetett összegnek a különbsége. Az ily módon megszerzett értékpapír eladásakor és az árfolyamnyereség számításakor szerzési értéknek kell tekinteni azt a különbözetet is, amely után a magánszemély a fentiek szerint adót köteles fizetni. Ha a jegyzési, illetőleg a vételi jogot a magánszemély bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben szerzi meg, nem a jog gyakorlásakor, hanem csak az értékpapír elidegenítésekor kell adóznia, kizárólag az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok szerint.
Az adóelőleg szabályai
Nem változnak az adóelőleg megállapításának, illetőleg az adóelőleg megfizetésének a fő szabályai. A téves nyilatkozatok következtében rosszul fizetett adóelőlegekhez kapcsolódó – külön – adófizetési kötelezettség továbbra is fennmarad. A munkáltató az adóelőleg megállapításánál 1999-ben is figyelembe veszi a fogyatékoskedvezményt, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményét, a nyugdíjjárulék és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj kedvezményeit, továbbá az adójóváírást, feltéve hogy a dolgozó az adójóváírás mellőzését nem kéri.
Változás, hogy az adóelőleg megállapításakor az újonnan bevezetett családi kedvezmény összegével is számolni kell. Az adókulcsok és az adósávok módosulása következtében a kifizetői adóelőleg mértéke 40 százalékra emelkedett. Továbbra is alkalmazható azonban az ún. göngyölítéses módszer, ha a magánszemély írásban nyilatkozik arról, hogy az összevont adóalapba tartozó jövedelme az adóévben a 40 százalékos adókulcshoz rendelt adósáv alsó határát – egymillió forintot – nem éri el (1998-ban az alsó határ 700 ezer forint volt). A törvénymódosítás következtében ilyenkor a kifizetőnek az általa levont nyugdíjjárulék és magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedményét is figyelembe kell vennie az adóelőleg megállapításánál.
Az elkülönülten adózó jövedelmek
Az osztalékjövedelem
Az osztalék után továbbra is 20, illetve 35 százalék adót kell fizetni. A 35 százalékos adómértéket azonban ebben az évben kell először alkalmazni. Nem változtak a kétféle adómérték alá eső osztalékrész meghatározásának szabályai sem. Sokakat érinthet azonban, hogy az idei évtől kezdve a kedvezményesen juttatott dolgozói részvény, dolgozói üzletrész formájában megszerzett vagyoni érték azon része után, amely a társas vállalkozás saját – jegyzett tőkén felüli – vagyonából származik, az osztalékjövedelem adókulcsával összhangban – 35 százalékra változik. Az ilyen juttatást eddig 20 százalék adó terhelte. A dolgozói üzletrész, dolgozói részvény adóját a megszerzést követő legközelebbi alkalommal kifizetett adóköteles jövedelemből kell elvonni. Ha az adóévben ez már nem lehetséges, az adót a kifizető igazolása alapján az adóbevallás benyújtásával egyidejűleg kell megfizetni. Továbbra sem kell adót fizetni, ha a privatizációs törvény alapján történik a kedvezményes dolgozói részvény juttatása.
Az árfolyamnyereség
Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az adó mértéke továbbra is 20 százalék, a tőkeszámlán nyilvántartott befektetés árfolyamnyeresége után azonban az idén sem kell adót fizetni. A módosulás mindössze annyi, hogy az értékpapír eladási ára a szerzéskori ár mellett a járulékos költségek összegével is csökkenthető. Járulékos költségnek tekinthetők az értékpapír eladása, vétele során igazoltan megfizetett, levont olyan kiadások, amelyeket az értékpapír forgalmazásával üzletszerűen foglalkozó kifizető üzletszabályzatában rögzített feltételek szerint kellett megfizetni.
A cégautó utáni adó
Nőtt az 1997. január 1-je után vásárolt, 2 millió forintnál magasabb beszerzési árú cégautók havi adótétele. A 2-3 millió forint közötti autóknál a korábbi adótétel negyedével (2 ezer forinttal), a 3-5 millió forint közötti autóknál a korábbi harmadával (3, illetve 4 ezer forinttal), míg az 5 millió forint feletti beszerzési árú személygépkocsiknál a korábbi felével (7 ezer forinttal) nő az adótétel. Továbbra sem kell a cégautó után adót fizetni, ha kétséget kizáróan – pl. útnyilvántartással – igazolható, hogy kizárt a magáncélú használat, illetve akkor, ha a magánszemély a magáncélú használatért térítést fizet, és az a törvényben előírt minimális összeget eléri.
Az ingatlan-bérbeadás
Az önálló tevékenység keretében történő ingatlan-bérbeadás jövedelméhez 1999-től 20 százalékos adókulcs kapcsolódik. Az adót a bevétel egésze alapján kell megállapítani, mivel a bérbeadással szemben költségelszámolás nem érvényesíthető. Az adót, ha a bérlő az adótörvények szerint kifizetőnek minősül, saját magának kell levonnia és befizetnie. Ha a bérlő magánszemély, akkor a bérbeadó fizeti meg negyedévenként a törvényben előírt mértékű adót.
Nem érinti a fenti szabály az ingatlan-bérbeadást egyéni vállalkozóként folytatókat. Ilyen esetben ugyanis a bérleti díj továbbra is vállalkozói bevételnek minősül, amellyel szemben költségek is érvényesíthetők. Fizető-vendéglátás keretében a tételes átalányadózás továbbra is választható. A falusi vendéglátók tevékenységéből származó bevétel évi 400 ezer forintig az idén is adómentes. Lényeges azonban, hogy az adómentességi határ túllépésekor a 20 százalék adót az ingatlanhasznosítás teljes bevétele után kell megfizetni.
Az egyéni vállalkozókat érintő változások
A vállalkozói személyi jövedelemadó
A jövedelmét a bevételek és a költségek tételes kimutatásával megállapító egyéni vállalkozó adózásának főbb szabályai nem változtak. A vállalkozói kivét továbbra is az összevont adóalap része, a vállalkozói adóalap után 18 százalék, a vállalkozói osztalékalap után 20, illetőleg 35 százalék az adó. Változatlanok maradtak a vállalkozói adóalap és a vállalkozói osztalékalap megállapításának szabályai is.
Vállalkozói osztalékalap
A legjelentősebb, egyéni vállalkozókat érintő változás a beruházási kiadások elszámolásával kapcsolatos. A korábban hatályban lévő szabályozás szerint a 20 vagy 35 százalék adót a beruházásra fordított vállalkozói jövedelem után is meg kellett fizetni. 1999-től ez megszűnt.
Az új rendelkezések szerint a vállalkozói osztalékalapból már a beruházás időszakában levonhatók a tárgyi eszközök, nem anyagi javak üzembe helyezése (rendeltetésszerű használatbavétele) érdekében az adott adóévben felmerült kiadások. Mindez azt jelenti, hogy a vállalkozói osztalékalap azon része után, amelyet az adott évben tárgyi eszközre és nem anyagi javak beruházására fordítottak, nem kell 20 vagy 35 százalék adót fizetni akkor sem, ha a beruházás üzembe helyezése még nem történt meg.
A kétszeres elszámolás elkerülése végett a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának kezdési évében növelni kell a vállalkozói osztalékalapot a vonatkozó beruházás költségeinek azon részével, amellyel az egyéni vállalkozó – a szóban forgó évet megelőző években – a vállalkozói osztalékalapját csökkentette. A vállalkozói osztalékalapot akkor is növelni kell, ha az egyéni vállalkozó három éven belül nem helyezi üzembe a beruházást. Ennek elmaradása esetén ugyanis a vállalkozói osztalékalapot – a beruházási költséget képező kiadással történő csökkentés első évét követő negyedik évben, ültetvény esetében annak elidegenítésekor, de legkésőbb a termőre fordulás évében – növelni kell a beruházásra elszámolt azzal az összeggel, amellyel az egyéni vállalkozó a megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette. A növelést ennél előbb is végre kell hajtani, ha az egyéni vállalkozó a tevékenységét megszünteti.
Vállalkozói költségek elszámolása
Új rendelkezés, hogy az egyéni vállalkozó – az egyszeres könyvvezetést alkalmazó vállalkozásokhoz hasonlóan – 1999-től választhat, hogy az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga helyreállítását szolgáló felújítással kapcsolatban felmerült kiadását a felmerülés évében azonnal elszámolja költségként, vagy azzal az értékcsökkenési leírás alapját növeli (több év alatt, értékcsökkenési leírással számolja el költségként). Az egyéni vállalkozók költségelszámolását és beruházási adókedvezményeit érintően a statisztikai besorolási szám helyébe a vámtarifaszámra való hivatkozások lépnek.
Veszteségelhatárolás
Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évét követő harmadik és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az Szja-tv. szabályai csak az adóhatóság engedélyével alkalmazhatók, ha a veszteség keletkezése évében a vállalkozói bevétel nem éri el az elszámolt költség 50 százalékát. Kedvező változás e téren, hogy – bármilyen – elháríthatatlan külső okra való hivatkozás esetén az engedélyt az APEH megadja.
A vállalkozói adóelőleg
Az alkalmazottakhoz hasonlóan az egyéni vállalkozóknál is lehetőség van az adóelőleg-fizetés kapcsán az adókedvezmények figyelembevételére. A vállalkozói kivét után negyedévente fizetendő adóelőlegnél beszámítható tehát: a súlyosan fogyatékosnak járó kedvezmény, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba befizetett tagdíj után járó kedvezmény, a havonta fizetett nyugdíjjárulék, illetőleg a magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedménye, valamint a saját tagdíjat kiegészítő befizetés után járó kedvezmény és a családi kedvezmény.
Nyilvántartások
A törvénymódosítás folytán egyszerűsödött a nyilvántartások vezetése. Nem kötelező a készpénzbevételeket naponta, a bevételeket és a kiadásokat a pénztárkönyvbe, illetőleg a naplófőkönyvbe a tárgyhónapot követő 10-éig bejegyezni és a negyedévet követő hónap 10. napjára összesíteni. Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében az alapnyilvántartások vezetésének, összesítésének időzítése attól függ, hogy az adózónak milyen gyakorisággal ír elő az adózás rendjéről szóló törvény fizetési határidőkre vonatkozó kötelezettségeket. Ez azt jelenti, hogy ha az egyéni vállalkozónak havonta kell adót fizetnie, továbbra is havonta kell az adatokat a pénztárkönyvbe vagy a naplófőkönyvbe bejegyeznie, ellenkező esetben elegendő az adatokat a negyedévet követő 12-éig bejegyezni és összesíteni.
| Fogalmak |
|---|
|
Személygépkocsi használata
Az egyéni vállalkozó személygépkocsija továbbra sem minősül kizárólag üzleti célú tárgyi eszköznek. Értékcsökkenési leírás csak akkor számolható el a tevékenységhez használt személygépkocsi után 1999-ben is, ha az egyéni vállalkozó a cégautó utáni adót megfizeti. Az Alkotmánybíróság határozata alapján 1999. január 1-jétől a cégautóadó megfizetése esetén a személyi jövedelemadóban is elszámolhatók költségként vagy értékcsökkenési leírással azok a kiadások is, amelyek tartozékok és kiegészítők későbbi beszerzése, javítása miatt merülnek fel.
Az átalányadózás
Az átalányadózás területén mindössze annyi a változás, hogy az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet tavalyi módosításával, valamint a vámtarifaszámokra való kötelező átállással összhangban egyes rendelkezések módosulnak, ezek azonban lényegi tartalmi változást nem jelentenek.
A tételes átalányadózás
A tételes átalányadózás alkalmazási lehetősége egy évvel meghosszabbodik. A fodrász, a kozmetikus, a fodrász és a kozmetikus együtt, a személyszállító (magántaxis), a késes és köszörűs, a kosárfonó, a népi- és háziszőttes-készítő egyéni vállalkozó, valamint a fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély továbbra is választhat tételes átalányadózást az 1998-ban hatályos szabályok és adótételek mellett.
A mezőgazdasági őstermelés
A változások száma csekély, az őstermelői tevékenység keretében előállított termékek statisztikai besorolási szám jelölése helyébe a vámtarifaszámra való hivatkozások lépnek. Az őstermelői tevékenységek köre bővül, 1999-től idetartozik az erdőgazdálkodás és az ültetvénytelepítés is.
Az adóelőleg megállapítása során a mezőgazdasági őstermelők is figyelembe vehetik a súlyosan fogyatékosoknak járó kedvezményt, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba befizetett tagdíj után járó kedvezményt, a havonta fizetett nyugdíjjárulék, illetőleg a magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedményét, valamint a saját tagdíjat kiegészítő befizetés után járó kedvezményt és a családi kedvezményt.
A termékazonosító rendszer megváltozása miatt előforduló értelmezési kérdések év közben törvénymódosítások nélkül is kiküszöbölhetőek lesznek. A törvény záró rendelkezései felhatalmazzák a kormányt arra, hogy rendeletben határozza meg a Szja-tv. 6. számú mellékletében felsorolt termék- és tevékenységi kört, valamint a vámtarifaszámokat érintő kiigazításokat.
Egyéb fontosabb változások
A külföldön megfizetett adó beszámítása
Az idén is érvényesíthető az adóbeszámítás az összevont adóalapba tartozó, külföldön is adóztatható jövedelmek után. Az adóbeszámítás szabályának számítási módja sem változott: először ki kell számítani az átlagos adókulcsot (az összevont adóalap és a számított adó hányadosaként), majd ezzel meg kell szorozni a külföldön adóztatható, de idehaza is beszámítható jövedelmet. Ezt az átlagos adókulccsal kiszámított adót lehet levonni a számított adóból, bizonyos megkötésekkel.
A törvénymódosítás a korábbiaknál jóval határozottabban szétválasztja a külföldön adóztatható jövedelmek adózási szabályait abból a szempontból, hogy a jövedelem "egyezményes országból" származik vagy sem. Az "egyezményes" országokból származó, nálunk beszámítandó jövedelmek esetében az átlagos kulccsal számított adó minden további feltétel nélkül levonható (akkor is, ha külföldön nem kellett adót fizetni). Ha azonban a jövedelemforrás származási országával nincs a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményünk, a külföldi jövedelem figyelembevételével számított összevont adóalap utáni adó legalább 10 százalékát meg kell fizetni, a külföldön megfizetett adónak pedig legfeljebb 90 százaléka vonható le. Ugyanez a helyzet, ha egyezmény hiányában csak külföldi jövedelemből áll az összevont adóalap.
Az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámolás
A munkáltatókkal azonos feltételek mellett állapíthatja meg a társas vállalkozás a tagjai személyi jövedelemadóját. Elszámolhat a taggal akkor is, ha a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság magánszemély tagjának kizárólag a saját társaságától keletkezik önálló vagy nem önálló tevékenységből származó vagy egyéb címen keletkező jövedelme, osztaléka, árfolyamnyeresége, valamint akkor is, ha az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által jóváírt támogatói adományt kizárólag az illető társasága fizette be.
A munkáltató társas vállalkozás adóbevallását helyettesítő munkáltatói elszámolást készíthet akkor is, ha osztalék vagy árfolyamnyereség címén olyan jövedelmet juttatott (pl. dolgozói részvény, jegyzett tőkeemelés keretében, értékpapír), amelyből az adót év közben nem vonta le, de azt az év végén rendezik. Nem kell adóbevallást készítenie azonban annak a mezőgazdasági őstermelőnek, aki egyszerűsített bevallási nyilatkozatot kíván tenni, és annak feltételei egyébként fennállnak.
Külföldi pénznemben keletkezett bevétel, kiadás átszámítása
A magánszemély jövedelemének megállapítása során a bevételeket és a költségeket forintban kell figyelembe venni. A tavalyi évben hatályos rendelkezések szerint a külföldi pénznemben szerzett bevételt attól függően kellett átszámítani, hogy azt átváltották-e vagy sem. 1999-re mindössze a bevételek átszámítási módja változott. Az új rendelkezések szerint a bevételt minden esetben a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes, az MNB hivatalos devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani, abban az esetben is, ha a bevételt a magánszemély külföldi kiküldetése alatt kapja.
Az erdővéghasználat kedvezménye
Az erdővéghasználatból származó bevételt tavaly legfeljebb a normatív erdőfelújítási támogatás 80 százalékának megfelelő összeggel lehetett csökkenteni. Idén ezen a címen a támogatási érték 100 százaléka vonható le a bevételből, ha a magánszemély az erdészeti hatóság által vezetett elkülönített számlára befizeti. Amennyiben a magánszemély az erdővéghasználatból származó bevételét csökkenti az elkülönített számlára befizetett összeggel, illetőleg ha a normatív támogatás címén kapott összeggel szemben nem kívánja kiadásait igazolni, akkor a tevékenységére nem alkalmazhatja az átalányadózás szabályait, és az erdővéghasználatból származó bevétele nem vehető figyelembe őstermelői bevételként sem.
A TÁRSASÁGI ADÓ
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szabályaiban – a stabilitás és a kiszámíthatóság érdekében – lényeges érdemi változtatások nem történtek. Változatlanul 18 százalék maradt a társasági adó mértéke, az osztalékadózás feltételei és a 20 százalékos osztalékadó sem változott, nem bővült az adókedvezmények köre sem. A legfontosabb módosításokat a 3 és 10 milliárd forint feletti, termék-előállítási célt szolgáló beruházást megvalósítókat megillető adókedvezmények feltételrendszerében, a külföldön tevékenységet végzők szabályaiban, valamint a közhasznú társaságok adózása vonatkozásában találhatjuk meg. Ezen túlmenően néhány kisebb, főként pontosító jellegű változtatásokon ment keresztül a törvény.
A társaságiadó-alap
Az adózás előtti eredmény csökkentése
A társaságiadó-alapot csökkentő szabályokban érdemi módosulás nem történt. Kisebb változás, hogy az adóalap megállapítása során az adózás előtti eredményt csökkenti a vállalkozási övezetben székhellyel rendelkező adózó által – a vállalkozói övezetté minősítést követően – üzembe helyezett és korábban használatba nem vett épület, építmény beszerzési (előállítási) költségének 10 százaléka, de legfeljebb a költség 100 százaléka. Értékcsökkenési leírásként érvényesíthettek a vállalkozások a tavalyi évben ilyen mértékű adóalap-csökkentést, a gyakorlatban azonban csak akkor tudtak az adózók e lehetőséggel élni, ha a számviteli törvény szabályai szerint ugyanilyen mértékű értékcsökkenési leírást határoztak meg. Az értékcsökkenés elszámolhatósága érdekében az idei szabályok az említett adóalap-csökkentő tételt önállóan, és nem az értékcsökkenési szabályok részeként tartalmazzák.
Adózás előtti eredmény növelése
A társasági adó hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetek átalakulásánál – a kiválás esetét kivéve – a jogelőd szervezetnek lehetősége nyílik a vagyon átértékelésére. A jogutódnak növelnie kell az adózás előtti eredményét a jogelőd átalakulási vagyonmérlegében kimutatott, pozitív összevont átértékelési különbözet összegével (a vagyonmérleg alapján, a jogelőd vagyonából való részesedése arányában).
Kiváláskor az átértékelésre a kiválással létrejövő cég jogosult. Az átértékelés miatti adóalap-korrekcióról a törvény eddig nem rendelkezett. A módosítás következtében azonban – a számviteli előírásokhoz kapcsolódó – új rendelkezések szerint a kiválással vagy részleges átalakulással létrejövő adózó által készített átalakulási vagyonmérlegben kimutatott pozitív összevont átértékelési különbözet összegével az átalakulást követő három adóévben – egyenlő részekre osztva – kell az adózás előtti eredményt növelni.
Vámtarifaszámok
Az értékcsökkenési leírás elszámolása során a különböző termékek azonosítása ez év január 1-jétől vámtarifaszám (az ún. Harmonizált Rendszer vagy Kombinált Nómenklatúra) alapján történik. Az 1998. december 31-éig üzembe helyezett tárgyi eszközök esetében az értékcsökkenési leírási kulcsok meghatározása szempontjából alkalmazhatók még a december 31-én hatályos szabályok. Az 1999. január 1-jétől üzembe helyezett tárgyi eszközök besorolásánál ellenben a kereskedelmi vámtarifa szerinti besorolási számok irányadók.
Veszteségelhatárolás
Az adóhatósági engedélyhez kötött veszteségelhatárolási rendelkezések végrehajtása a gyakorlatban számos nehézséget okozott. A könnyebb eligazodást szolgálja a törvényben megfogalmazott új szabály, amely – az eddigiektől eltérően – elháríthatatlan külső ok bekövetkezéséhez köti az adóhatósági engedély megadását.
Beruházási adókedvezmények
A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségekben, illetve a magas munkanélküliséggel rendelkező megyékben üzembe helyezett, 3 milliárd forint feletti, illetve – térségi korlát nélkül – 10 milliárd forint feletti, termék-előállítást szolgáló beruházások esetén a beruházók által igénybe vehető adókedvezmény feltételrendszerében alapvető változás következett be. Az éves átlagos állományi létszám tekintetében az új szabályok szerint a beruházás üzembe helyezését megelőző adóév helyett – a választási lehetőség biztosításával – a beruházás megkezdését megelőző adóév is viszonyítási alap lehet. A módosítás indoka abban rejlik, hogy nagyberuházások esetén gyakran kerül sor a beruházás részleges üzembe helyezésére, működtetésére, sok esetben az alkalmazottaknak – képzési célból történő – előzetes felvételére.
A beruházási adókedvezmény szabályaiban a tárgyi eszköz jelölését – az eddigi KSH Ipari Termékek Jegyzékére történő hivatkozás helyett – a Harmonizált Rendszer (Kombinált Nómenklatúra) szerint kell teljesíteni. Ha azonban az adózó az adókedvezményre jogosító beruházást 1998. december 31-éig megkezdte, a beruházás értékének meghatározásakor figyelembe veheti még a tavaly december 31-én hatályos rendelkezéseket.
Külföldön tevékenykedő társaságok adózása
Az új megfogalmazások egyértelműbbé teszik, milyen tevékenységet folytathatnak az ún. külföldön tevékenységet végző társaságok, mit jelent a működéshez szükséges bankszámla belföldi hitelintézetnél történő vezetése. Ezzel együtt az öszszeférhetetlenségi szabályok is követhetőbbé és ellenőrizhetőbbé váltak az új megfogalmazással. Külföldön végezhető tevékenység – változatlanul – a kereskedelmi tevékenység, valamint – a hitelintézetek és pénzügyi szolgáltatók tevékenysége kivételével – bármely szolgáltatás. Kereskedelmi tevékenység esetén azonban kizárólag külföldi személyekkel szerződve, külföldön kell a tevékenységet folytatni. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a külfölditől vásárolt árut külföldön, külföldinek kell eladni.
Az összeférhetetlenségi szabályok pontosítása következtében a társaság tagja sem közvetlenül, sem közvetve nem rendelkezhet más belföldi gazdasági társaságban, szövetkezetben, közhasznú társaságban vagy egyesülésben részesedéssel. Az ilyen társaság tagjának (részvényesének) nem lehet belföldi telephelye, kereskedelmi képviselete, és a tagjai között nem lehet belföldi személy sem. Ha a külföldön tevékenységet végző társaság részvénytársaság, akkor kizárólag névre szóló részvényeket bocsáthat ki. A külföldön tevékenységet folytató adózó 1999. június 30-áig alkalmazkodhat az új szabályokhoz, s erről az adóhatóságot tájékoztatni köteles.
Közhasznú társaságok adózása
A közhasznú társaságok adózásában főleg tavaly év közben történtek módosulások. Ennek keretében jelentősen megváltoztak a saját tőke nyilvántartására vonatkozó szabályok. Az 1998. novemberi törvénymódosítás pontosította a közhasznú társaság adózott és adómentes vagyonára vonatkozó nyilvántartások szabályait. Az értékelési tartalék nélküli saját tőkét, illetve annak évenkénti változását ennek értelmében kell megbontani, figyelmen kívül kell hagyni azonban a jegyzett tőkének, a tőketartaléknak az alapítás, tőkeemelés vagy tőkeleszállítás miatti változását. A jogutód közhasznú társaságnak az átalakulást követő első adóévben meg kell osztania az összevont átértékelési különbözet értékét is.
Jogutód nélküli megszűnéskor – a közhasznú társaságok működésére vonatkozó szervezeti szabályok – kizárólag az alapításkori vagyon kiadását engedik meg a tagok részére. A szervezeti jogszabályok nem tartalmaznak azonban hasonló rendelkezést arra az esetre, ha a tag pl. a társaság működése közben vagy átalakuláskor lép ki a társaságból, illetve ha a jegyzett tőkét leszállítják. Ilyenkor a tagok a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó rendelkezések szerint juthatnak a társaságban lévő vagyonukhoz, amelynek forrása a közhasznú társaságnál adómentesen képződött vagyon is lehet. A legutóbbi – novemberi – törvénymódosítás a működés közbeni, illetve a tőkeleszállításkor történő vagyonkivitelre adókötelezettséget ír elő, ha a vagyonkiadás adómentes forrás terhére történik.
Egyéb módosítások
A társaság – ha a számviteli nyilvántartását külföldi pénznemben vezeti – adóbevallásának adatait a Magyar Nemzeti Bank hivatalos, az adóév utolsó napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével számítja át. Olyan külföldi pénznemnél, amelynek a Magyar Nemzeti Bank nem jegyzi az árfolyamát, az adóév utolsó napjára vonatkozóan, a bank által közzétett, USA-dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításnál figyelembe venni. (Eddig az utóbbi esetben az APEH-nek kellett az árfolyamot közzétenni.)
A közhasznú és a kiemelkedően közhasznú szervezetté minősítésről – a vonatkozó jogszabály alapján – a bíróság határoz. A sporttörvény a Magyar Olimpiai Bizottságot kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősíti. A sportági szakszövetség pedig az Országos Testnevelési és Sporthivatal döntése alapján nyeri el a kiemelkedően közhasznú státust, így a részükre adott adományokról szóló igazolásban a bírósági határozat számát értelemszerűen nem kell feltüntetni.
1999. január 1-jétől a társasági törvény önállóan definiálja az országos érdek-képviseleti szervezet fogalmát. Országos érdekképviseletnek minősül ennek értelmében a bíróság által nyilvántartásba vett társadalmi szervezetek szövetsége, feltéve hogy a szövetségnek vagy tagjának legalább 10 különböző megyében működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége van.
