Lapunkban az adóvégrehajtással kapcsolatos passzusokról 4 részből álló sorozatot indítunk. Sajnos e téma örökzöld, hiszen természetszerű, hogy ahol vállalkozások alakulnak, ott némelyek bizony el is lehetetlenülnek. A jogszabályok (amelyek nem minden esetben igazodnak a gazdaság működéséhez) állandó változása és az ebből adódó jogbizonytalanság, a kényszervállalkozások nagy száma mind-mind az adóhátralékosok számának és az adóhátralék nagymérvű növekedéséhez vezethet.
Az adóvégrehajtás feltételei
A jogszabályi alapok
Az adóhatóság tartozásbehajtási jogosultsága és kötelezettsége az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 6. §-ában, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet 2. §-ában foglalt rendelkezésen alapul. Az adóhatóság a végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. (a továbbiakban: Vht.), az Art. és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. (a továbbiakban: Áe.) szabályait alkalmazza. A hatóság az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor – kivéve ha az Art. másként rendelkezik – a Vht. III-VII. fejezetében foglalt paszszusokat használja. A Vht. III-VII. fejezetében nem érintett esetekre főszabályként az Art., amennyiben pedig az Art. nem tartalmaz konkrét előírást, háttérjogszabályként az Áe. rendelkezései az irányadóak. Az adó-végrehajtási eljárásban, amennyiben az Art. valamilyen kérdést nem szabályoz, háttérjogszabályként értelemszerűen az Áe. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ilyen például az Áe. ügyfélre vonatkozó 3. § (4) bekezdése, a kérelmek ügyintézésére vonatkozó 16. §-a, az eljárásból történő kizárásra vonatkozó 19. §-a és a biztosítási intézkedésre vonatkozó 87. §-a is.
A végrehajtási jogosultság
A végrehajtás elrendelésének előfeltétele, hogy az adózónak az APEH-nál vagy más adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása legyen. Ebben az értelemben az adótartozás szűkebb kategória az Art. értelmező rendelkezésénél, amely szerint az adótartozás az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás.
Az APEH gyakorlata szerint adótartozás az a bevallott vagy jogerős adóhatósági határozatban előírt, de az esedékesség időpontjáig meg nem fizetett adó, illetőleg vissza nem térített, jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, feltéve hogy a tartozás a végrehajtás elrendelésekor is fennáll.
Végrehajtás alapjául szolgáló okiratok
Az Art. 87. §-ának (2) bekezdése alapján végrehajtható okiratnak minősül a fizetendő adót (adóelőleget, önellenőrzési pótlékot) tartalmazó bevallás, az adóhatóság fizetési kötelezettséget megállapító jogerős határozata, ideértve a mulasztási bírságot kiszabó jogerős adóhatósági határozatot is. A határozattal megállapított fizetési kötelezettséget a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül, illetőleg a határozatban megjelölt időpontig, míg a bevallást az Art. 2. számú mellékletében meghatározott határnapig kell teljesíteni.
Végrehajtható okiratnak minősül továbbá az adózóval közölt, de általa nem kifogásolt késedelmi pótlékról [Art. 32. § (8) bek.] szóló értesítés, valamint az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultjának a megkeresése is. Az adóhatóság haladéktalanul köteles intézkedni az esedékesség időpontjáig meg nem fizetett adó, vissza nem térített, jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás beszedéséről, végrehajtásáról. A gyakorlat igazolja e tételt, az APEH a leggyorsabban reagáló hivatalok közé tartozik hazánkban.
Az adóvégrehajtás megindítása
Főszabály szerint csak végrehajtható okirat alapján lehet megindítani az adóvégrehajtást. Az az adóhatóság kezdi meg a végrehajtást, amelynél a tartozást megállapították vagy azt nyilvántartják. Az adóhatóságnak külön intézkedésre (záradékolás, végrehajtási lap kiállítása stb.) nincs szüksége az okirat végrehajthatóságához. Az adósok érdekeit védendő az adóhatóság a végrehajtás megindítása előtt felhívhatja az adótartozás megfizetésére az adózót, ilyenkor csak az erre adott határidő eredménytelen eltelte után lehet megindítani az eljárást. Az adóvégrehajtás a végrehajtási cselekmény foganatosításával indul, ilyenkor az adóhatóság nem hoz külön határozatot. Az adótartozás után felszámított pótlék, kamat az adótartozásra vonatkozó végrehajtható okirat alapján hajtható végre.
Az adós értesítése
Az Art. 87. §-ának (4) bekezdéséből következik, hogy a végrehajtás megindításának nem feltétele az adós előzetes értesítése. A végrehajtás megindításának csupán a végrehajtható okiraton alapuló, lejárt esedékességű adótartozás a feltétele.
A végrehajtás megindításáról szóló értesítés csak arra szolgál, hogy a végrehajtás megindításakor egyértelmű legyen az adós előtt, hogy milyen végrehajtható okiraton alapuló és milyen összegű adótartozásra vonatkozóan folyik vele szemben a végrehajtás. Ez a passzus megfelel az Áe. írásbeliségre vonatkozó általános rendelkezésének is. Viszont az adóhatóság kihasználhatja a meglepetés erejét, hiszen elegendő, ha a végrehajtó a helyszínen, a végrehajtási cselekmény foganatosításakor adja át az adósnak az értesítést.
Fizetési felszólítás
Az Art. csak a 100 forint alatti adóhátralékoknál engedi meg a tartozás beszedésének mellőzését. A kis összegű adóhátraléknál – mind a végrehajtói kapacitásra, mind a felmerülő végrehajtói költségre való tekintettel – célszerű a végrehajtás megindítása előtt felszólítani az adózót a tartozás megfizetésére, és csak ennek eredménytelensége esetén intézkedni a végrehajtás megindításáról. A gyakorlat azt mutatja, hogy a fizetési felszólítást követően az adósok rendezik a kis összegű adótartozásukat, hiszen ki akarna priuszt pár forint miatt. A nagyobb (ezer forintos nagyságrendű) összegű hátralékokat már nem olyan szívesen fizetik meg az adósok, ezért az szja-bevallások feldolgozását követően tömeges az ilyen hátralékra vonatkozó végrehajtási kérelem. A leggyakoribb tartozás a 10 000-20 000 forint összegű mulasztási bírság.
Kezesség és tartozásátvállalás
A Polgári Törvénykönyv paszszusai szerint kezességet lehet vállalni az adó megfizetéséért, illetve az adótartozást más személy is átvállalhatja. Ilyenkor nem változik meg az adóhatóság követelésének jogcíme, viszont a felelősséget vállaló – ez a személy nem az adós – ellen kell megindítani a végrehajtást. Fontos szabály, hogy a kezesség vállalása és a tartozás átvállalása az adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé. Az adótartozás átvállalásához az adóhatóság azzal a feltétellel járulhat hozzá, hogy az eredetileg kötelezett adózó kezességet vállal az átvállalt tartozásért. Ha az adótartozást átvállaló az esedékességig nem fizeti meg az átvállalt tartozást, a tartozás a kezességet vállaló, eredetileg kötelezett adózótól külön határozat nélkül végrehajtható.
Adó megfizetésére kötelezhető egyéb személyek
Főszabály szerint az esedékességkor az köteles megfizetni az adót, akit arra jogszabály kötelez. Viszont ha az adózó nem fizette meg az esedékes adót és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető az adózó örököse az örökrésze erejéig, a megajándékozott a juttatott ajándék erejéig, kivéve ha az ingyenes előnytől neki fel nem róható módon elesett. Ugyanez a szabály vonatkozik arra a személyre is, aki az adózó jogutódja, ideértve az átalakulás esetét is, a kezességet vállaló és az adótartozást átvállaló a jóváhagyott szerződésben foglalt adó tekintetében, az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmény elkövetője az azzal összefüggő adó tekintetében.
Hasonlatosan az előbbi paszszushoz határozattal kötelezhető a gazdasági társaság és a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel, végül a társasház, építőközösség adótartozása tekintetében a tulajdonostársak is. Az adó megfizetésére kötelezhető továbbá a vagyontárgy minden tulajdonosa a közös tulajdont terhelő adó tekintetében, valamint a szülői felügyelet alatt álló kiskorú gyermek adótartozásáért – a munkakeresményéből eredő adótartozás kivételével – a szülői felügyeletet gyakorló szülő az általa kezelt vagyon erejéig. Határozattal kötelezhető a külföldi vállalkozást közvetlenül, illetve – belföldi fióktelepén keresztül – közvetve terhelő valamennyi adótartozás, illetve köztartozás megfizetésére – egyetemlegesség címén – a fióktelep is.
A végrehajtási cselekmények fajtái
Főszabály szerint a közvetlen végrehajtás során a követelés kizárólag az adóst megillető pénzösszegből hajtható be. Ezért az Art. az egyes végrehajtási cselekmények foganatosítására szigorú sorrendiséget állapít meg. Először az azonnali beszedési megbízás, bankszámlával nem rendelkező adósnál a munkabérből történő letiltás alkalmazható szankcióként, ha ez nem eredményes, akkor ingófoglalás, és ha ez sem sikeres, akkor ingatlanfoglalás következik. A bankszámlával rendelkező, adófizetésre kötelezett személy esetén azonnali beszedési megbízással, bankszámlával nem rendelkező adófizetésre kötelezett személynél munkabérből vagy egyéb rendszeres járandóságból, továbbá kifizetőtől járó kifizetésből történő letiltással kell végrehajtani az adótartozást. Az azonnali beszedési megbízás az adófizetésre kötelezett személy bármely pénzforgalmi bankszámlájára benyújtható. A bankszámlát vezető hitelintézet a végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni az adóhatóság azonnali beszedési megbízását. Ha az ilyen végrehajtás nem, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, az adófizetésre kötelezett személy követelését, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyait kell végrehajtás alá vonni. Ha az adóhatóság valós tartalmú végrehajtható okirat hiányában nyújtotta be az azonnali beszedési megbízást, a beszedési megbízás teljesítése napjától a jogosulatlanul beszedett adó, költségvetési támogatás visszatérítése napjáig a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot kell fizetnie.
Levonás
A levonás szabályait a Vht. 61-64. §-ai tartalmazzák. A végrehajtás során a munkabérből történő levonásnál azt az összeget kell alapul venni, amely a munkabért terhelő, abból a külön jogszabály szerint levonással teljesítendő adónak (adóelőlegnek), egészségbiztosítási és nyugdíjjáruléknak, továbbá egyéb járuléknak a levonása után fennmarad. Az így csökkentett összegből általában legfeljebb 33 százalékot, kivételesen legfeljebb 50 százalékot lehet levonni. Ha az adós munkabérét egyidejűleg több jogcímen terheli letiltás, a levonás a munkabér 50 százalékáig terjedhet. A levonás során mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének.
Levonások sorrendje
Ha az adós több munkáltatótól kap munkabért, az előbbi mentesség őt abból a munkabérből illeti meg, amelyet elsőként tiltottak le. Amennyiben az adós ugyanattól a munkáltatótól egyidejűleg több jogcímen kap munkabért, ezeket a mentesség szempontjából összevontan kell figyelembe venni.
A munkabért terhelő levonások után fennmaradó összegből korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét.
Végrehajtás munkabérre, egyéb járandóságra
Amennyiben az adófizetésre kötelezett személy nem rendelkezik bankszámlával, az Art. 88. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a munkabérből vagy egyéb rendszeres járandóságból, továbbá kifizetőtől járó kifizetésből letiltással kell végrehajtani tartozását. A letiltásban a végrehajtó felhívja az adós munkáltatóját, hogy az adós munkabéréből a letiltásban feltüntetett összeget vonja le, és a felhívásnak megfelelően fizesse ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen utalja át a végrehajtói letéti vagy más számlára. Több letiltás esetén a levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. A munkavállalói munkabérhez tartozik a munkáltató által a munkavállaló részére a betegszabadságának idejére kifizetett összeg, a végkielégítés és a jutalom is. E szabályok alkalmazásánál munkabérnek minősül a közszolgálati és a közalkalmazotti jogviszony, továbbá a szolgálati viszony alapján járó illetmény, a szövetkezeti tagot a munkaviszony jellegű jogviszony alapján megillető munkadíj, az alkotó- és munkaközösségi tag jövedelme, továbbá a tudományos továbbképzési ösztöndíjasnak a munkabér jellegű ösztöndíja, valamint bármely személynek a munkájából eredő olyan díjazása, juttatása, követelése, amelyet valamely szervtől vagy személytől rendszeresen, időszakonként visszatérően kap.
Levonás a nyugdíjból
Az adós nyugellátásából (nyugdíjából, öregségi, munkaképtelenségi és baleseti járadékából) legfeljebb 33 százalékot lehet levonni. Több letiltás esetén a levonás a nyugellátásnak legfeljebb 50 százalékáig terjedhet.
Levonás egyéb járandóságból
A fogva tartott adós keresményéből le kell vonni az adós eltartási költségét, a saját szükségleteire fordítható összeget és a szabadulása idejére tartalékolt összeget. Az ilyen levonások után fennmaradó keresmény legfeljebb 50 százalékát bármely követelés fejében – így adótartozás fejében is – le lehet vonni.
A munkáltató letiltással kapcsolatos kötelességei
A munkáltató köteles az adós munkabéréből levonni a letiltásban meghatározott összeget és – a letiltásban foglalt felhívás szerint – kifizetni azt a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen átutalni a végrehajtói letéti vagy más számlára.
Ha az adós munkabéréből valamelyik hónap folyamán részben vagy egyáltalán nem lehetett levonni a rendszeresen vagy időszakonként visszatérő részletekben levonandó követelést, akkor kell levonni az elmaradt részleteket, mihelyt az lehetséges.
E rendelkezést kell alkalmazni az előző munkáltatónál és a munkaviszonyon kívül töltött idő alatt esedékessé vált részletekre is.
Tartozásigazolás
A munkáltató köteles kiállítani az adós részére a munkaviszony megszűnésekor egy olyan igazolást, amelyben feltünteti, hogy a munkabérből milyen tartozásokat, milyen határozat vagy jogszabály alapján, kinek a részére kellett levonni.
Ha az adós munkavállaló újabb munkaviszonyt létesít, köteles ezt a tartozásigazolást a munkába lépése előtt az új munkáltatójának átadni. Természetesen az új munkáltató köteles az adóstól bekérni a tartozásigazolást és folytatni a végrehajtást.
A munkáltató felelőssége
A munkabérre vezetett adóvégrehajtásnál a munkáltató a le nem vont összeg erejéig készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek. Ha a munkáltató alkalmazottja szándékosan szegte meg a munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelességét, és a munkáltatótól nem lehetett behajtani a le nem vont összeget, akkor az alkalmazott készfizető kezesként felel a be nem hajtott összeg erejéig a végrehajtást kérőnek.
Végrehajtási kifogás
A fizetésre kötelezett vagy a behajtást kérő a végrehajtás során az adóhatóság alkalmazottjának törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen – a tudomására jutástól számított 8 napon belül – végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Az írásban benyújtott kifogásról az eljáró adóhatóság felettes szerve 15 napon belül határoz. A jogbiztonság érdekében az ok bekövetkeztétől számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, ilyenkor a végrehajtást foganatosító adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el a benyújtott végrehajtási kifogást.
| Mentes juttatások |
|---|
A Vht. 74. §-a alapján mentes a végrehajtás alól:
|
