A külföldi munkavállalás és az adózás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. május 15.) vegye figyelembe!

Megjelent A Munkaadó Lapja 5. számában (1998. május 15.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Nem lényegtelen kérdés, hogy milyen szabályok szerint és melyik országban adózik a külföldről kapott munkabér, osztalék vagy kamat. Annak érdekében, hogy jövedelmeink ne adózzanak több országban is egyszerre, Magyarország számos állammal kötött nemzetközi egyezményt a kettős adózás elkerüléséről. Amennyiben van ilyen megállapodás azzal az országgal, ahonnan - bármilyen jogcímen - jövedelmünk származik, az egyezmény rendelkezései "felülírják" a hazai adójogszabályokat.

 

A külföldön munkát vállaló magánszemélyek adózása speciális, mert a külföldről származó, illetve a külföldön adóköteles jövedelmekre nemcsak a személyijövedelemadó-törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, hanem azt is meg kell vizsgálni, hogy ezek a jövedelmek melyik országban adóztathatók.

A probléma megközelítéséhez kulcsfogalom az illetőség, mert csak akkor alkalmazhatók a kettős adózás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények - a belföldi jogszabályoknál gyakorta kedvezőbb - rendelkezései, ha a munkavállaló a szerződő országok valamelyikében az adózás szempontjából belföldi illetőségűnek minősül.

Illetőség

Abban az országban, ahol az adózó magánszemély belföldi illetőségűnek minősül, az egész világon megszerzett jövedelmei adókötelesek. Tehát a magyar illetőségű magánszemélyt Magyarországon nemcsak a belföldről, hanem a külföldről származó jövedelme után is adókötelezettség terheli, míg a külföldi illetőségű személynek csak a Magyarországról származó jövedelme adóköteles nálunk. Ebből is látszik, mennyire fontos, hogy a külföldön munkát vállaló magyar dolgozó megtartja-e belföldi illetőségét vagy elveszíti azt. Érdemes áttanulmányozni az erről szóló rendelkezéseket, különösen akkor, ha az adózókra külföldön alacsonyabb adókulcsok, illetve kedvezőbb adójogszabályok vonatkoznak.

Az szja-törvény 3. §-ának 2. pontja szerint belföldi illetőségűnek kell tekinteni a magánszemélyt, ha az állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Ezen a téren egyébként az egyes országok adótörvényei összhangban vannak egymással, tehát a belföldi illetőséget mindenhol elsősorban a lakóhely, illetőleg a szokásos tartózkodási hely alapozza meg.

Állandó lakóhely

A külföldön dolgozó magánszemélyek javarészt nem veszítik el magyar illetőségüket, hiszen ha a magánszemély - annak ellenére, hogy külföldön tartózkodik - fenntartja itthoni állandó lakóhelyét, akkor az szja-törvény szerint továbbra is belföldi illetőségűnek tekintendő. Kivétel az az eset, ha összesen legalább 183 napot külföldön tartózkodik egy évben (erről a későbbiekben szólunk). Lakóhelynek az a hely minősül, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be és ténylegesen ott is lakik. Ez azt jelenti, hogy az állandó bejelentett lakáson kívül lakóhely lehet a bérelt lakás vagy akár a szállodai szoba is, ha a magánszemély kijelenti, hogy azt lakásának tekinti vagy lakásaként használja.

Szokásos tartózkodási hely

Az illetőséget a szokásos tartózkodási hely alapján is meg lehet határozni. Ennek akkor van jelentősége, ha például valakinek külföldön van a lakóhelye, de az év jelentős részében Magyarországon tartózkodik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ilyenkor mindkét országban belföldi illetőségűnek fog minősülni, hiszen akkor méltánytalanul nagy adóterhet kellene viselnie. Amenynyiben tehát az adóalanynak Magyarországon van a szokásos tartózkodási helye - azaz 183 napnál több időt tölt egy évben Magyarországon -, akkor az adózás szempontjából hazánkban lesz belföldi illetőségű, tehát minden jövedelméről itt kell adóbevallást tennie. Előfordul, hogy a hazánkban tartózkodás nem folyamatos, ilyenkor össze kell adni az itt töltött napokat, és a magánszemély a 183. naptól számít belföldi illetőségűnek.

Ha a magánszemélynek Magyarországon sem lakóhelye, sem szokásos tartózkodási helye nincs, külföldi illetőségűnek számít.

Az szja-törvény szabályai szerint adóévnek - egy-két kivételtől eltekintve - a naptári év tekintendő. A problémát az okozza, ha a nemzetközi egyezmények adózási vagy pénzügyi évet említenek, hiszen ezek nem mindig egyeznek meg a naptári évvel. Gondoljunk csak arra, hogy az adott ország belső joga szerint néhol július 1-jén, máshol pedig március 1-jével (pl. az USA-ban, Hongkongban) kezdődik a gazdasági év. Ilyen esetekben a szokásos tartózkodási hely alapján nem mindig határozható meg az illetőség, mert előfordulhat, hogy a magánszemély - az eltérő időintervallumból adódóan - Magyarországon is és az adott országban is illetőséggel bír. Ennek tisztázása a két ország illetékes minisztériumának hatáskörébe tartozik.

"A létérdekek központja"

Előfordul, hogy a magánszemélynek több állam területén is van állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye. Ekkor az illetőséget "a létérdekeinek központja" szerint kell eldönteni. A létérdekek központja azt az államot jelenti, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb családi, gazdasági kapcsolatok fűzik. Amennyiben a külföldön munkát vállaló magyar állampolgárnak nincs Magyarországon lakóhelye és a családja is elkíséri külföldre, az adóztatás tekintetében elveszíti magyar adóügyi illetőségét, tehát csak az itthon szerzett jövedelme tekintetében keletkezhet Magyarországon adókötelezettsége.

Állampolgárság

Amennyiben az előző ismérvek egyike alapján sem dönthető el az illetőség kérdése - mert a magánszemély mindkét, esetleg több államban is illetőséggel bír vagy egyikben sincs illetősége -, akkor az állampolgárságot kell megvizsgálni. Amennyiben az egyezményt aláíró államok mindegyikének vagy egyikének sem az állampolgára, akkor a szerződő államok illetékes hatóságainak kell rendezniük a kérdést.

Az illetőség pontos meghatározása után az adókötelezettség elsősorban a jövedelemszerzés helyének ismeretében dönthető el.

A jövedelem származási helye

A jövedelem akkor származik külföldről, ha külföldi illetőségű munkáltatóval/megbízóval létesített jogviszony alapján külföldön végzett tevékenységből vagy külföldön lévő vagyonból keletkezik.

A külföldi munkavégzés ellenére belföldről származónak kell tekinteni a jövedelmet, ha az magyar illetőségű munkáltatóval/megbízóval létesített jogviszonyból származik, azaz magyar cég küldte ki a dolgozóját külföldi munkavégzésre. Ilyenkor külföldi kiküldetésről beszélünk, amelyet - ha a munkáltató rendeli el - külszolgálatnak nevezünk.

A külföldi jövedelem adókötelezettsége

A külföldről származó jövedelemmel kapcsolatos adókötelezettséget is az szja-törvény alapján kell megállapítani, azzal a különbséggel, hogy a nemzetközi szerződés rendelkezései elsőbbséget élveznek. Kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény hiányában a viszonosság elvét lehet alkalmazni. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyeztetett álláspontja az irányadó. A nemzetközi egyezményekben nem érintett adókötelezettségekre az szja-törvény szabályait kell alkalmazni.

Egyezmény hiányában

Amennyiben nincs kettős adózást kizáró egyezményünk az adott országgal, a magyar illetőségű személyt akkor is adókötelezettség terheli Magyarországon, ha a külföldről származó jövedelme után már adózott külföldön. Ennek ellenére elfogadhatatlan lenne, ha ugyanazt a jövedelmet mindkét ország adóztatná egymásra tekintet nélkül. Ezért lehetőség van arra, hogy az érintett a külföldön fizetett adó alapján adókedvezményt érvényesítsen, illetőleg beszámítsa azt az itthon fizetendő adóba. Ilyenkor a külföldről származó jövedelmet hozzá kell adni az adott évi összjövedelemhez, ki kell számítani a teljes jövedelemre jutó adó összegét, ebből azonban le kell vonni a külföldön már megfizetett adót. Ha az adóalany külföldön nem fizetett adót, a külföldi jövedelem forintra átszámított összege után ugyanúgy kell kiszámítani az adót, mintha belföldről származna.

Egyezmény alapján

Amennyiben van kettős adózást kizáró egyezményünk azzal az országgal, ahonnan a külföldi jövedelem származik, akkor meg kell vizsgálni, hogy az adott jövedelem az egyezmény értelmében melyik államban adóztatható. A jövedelemtípus meghatározását követően az egyezmény alapján el kell dönteni, hogy a konkrét jövedelem adóköteles-e, és ha igen, melyik állam adóztathatja. A jövedelemtípusok egyezményenként eltérőek is lehetnek, jellemzően azonban a következők: ingatlanvagyonból származó jövedelem, osztalék, kamat, licencdíj, elidegenítésből származó nyereség, szabad foglalkozásból, nem önálló munkából származó jövedelem, igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági térítés, művészek és sportolók, tanárok, kutatók és tanulók jövedelme, közszolgálatért kapott jövedelem, nyugdíj és egyéb jövedelem.

Ingatlan

Az ingatlanvagyonból (értékesítésből, bérbeadásból) származó jövedelmet az ingatlan fekvése szerinti állam adóztatja.

Osztalék

Ha a külföldi társaság magyar illetőségű személynek fizet osztalékot, akkor a társaság székhelye szerinti külföldi állam (a forrás állama) csak korlátozott mértékben adóztathatja ezt. Vannak olyan egyezmények, amelyek egységes adótételt alkalmaznak mindenfajta osztalékra, mások pedig a társasági érdekeltség aránya alapján differenciált adókulcsokat használnak. Az érdekeltség arányát az határozza meg, hogy az osztalékot fizető társaság tőkéjében milyen arányban részesedik az osztalékot kapó adóalany. Az osztalék Magyarországon is adózik, de a külföldön megfizetett adó beszámítható az itthon fizetendő adóba.

Kamat, árfolyamnyereség, jogdíj

A kamatot és árfolyamnyereséget, valamint jogdíjakat az az állam adóztatja, amelyben a kamat kedvezményezettje belföldi illetőségű. Amennyiben az egyezmény - korlátozott mértékben - mégis lehetővé teszi az adóztatást a forrás államában is, akkor a kedvezményezett a megfizetett adót beszámíthatja a hazai adójába.

Szabad foglalkozás

A szabad foglalkozásból és más önálló tevékenységből (például az orvosi, ügyvédi praxis) származó jövedelem után ott kell adót fizetni, ahol a tevékenységet végző személy belföldi illetőségű. Amennyiben viszont a másik államban, állandóan ott lévő berendezéssel végzi (állandó bázissal rendelkezik), úgy az ilyen jövedelem után a másik államban kell adóznia. Például ha egy magyar orvos külföldi iskolákban végez betegségmegelőző tevékenységet, az ezért kapott jövedelme Magyarországon lesz adóköteles. Amennyiben azonban a külföldi rendelőjében gyakorolja ezt a tevékenységét, külföldön kell adóznia.

Nyugdíj

A nyugdíjat jellemzően a nyugdíjas illetősége szerinti állam adóztatja, a társadalombiztosítási rendszer keretében kifizetett nyugdíjat pedig az az állam, amelyikből ez a nyugdíj származik.

Felügyelőbizottsági, igazgatótanácsi tagság

Az igazgatótanácsi és felügyelő-bizottsági tevékenységért kapott térítés abban az államban adózik, amelyikben a díjat fizető társaság székhelye van.

Oktatás, kutatás

Az oktató-, kutatómunkát végzők fizetése több egyezmény szerint a tevékenység helyén (a külföldi államban) két évig mentes az adó alól. Vannak olyan egyezmények is, amelyekben a mentesség időkorlátozás nélkül érvényes, és van olyan egyezmény is, amelyik úgy rendelkezik, hogy ez a jövedelem csak akkor adómentes, ha nem abból az államból származik, amelyben a munkát végzik. Ezt a mentességi szabályt kizárólag közérdekű kutatásra vagy oktatásra lehet alkalmazni.

Tanulmányok

A külföldön tanulók nem fizetnek adót a létfenntartás, képzés céljára átutalt összegek után. Ha a külföldi állam ösztöndíjban részesíti a tanulót, ez az adott állam belső joga szerint adózik.

Nem önálló tevékenység

A nem önálló tevékenységből származó jövedelem (ez alatt értve a munkavégzésre tekintettel kapott fizetést, költségtérítést, természetben kapott vagyoni értéket stb.) főszabályként ott adóköteles, ahol a munkát végzik. Tehát a külföldi munkáért kapott munkabér külföldön adózik, akár a magyar, akár a külföldi munkáltató fizeti azt. Ilyenkor nemcsak a külföldről, hanem a Magyarországról származó - erre a munkavégzésre tekintettel kifizetett - jövedelem is külföldön adóköteles.

Kivételesen azonban az illetőség államában adózik ez a jövedelem, ha az alábbi három feltétel együttesen fennáll:

  • az adózó az adott évben nem tölt összesen 183 napnál többet a külföldi államban,
  • a munkabért olyan munkáltató fizeti, aki nem belföldi illetőségű a külföldi államban,
  • a díjazást, illetőleg annak költségeit nem a munkáltató külföldi államban levő telephelye viseli, azaz nem a külföldi telephelynek betudható nyereség terhére számolják el.

Kiküldetésből származó jövedelem

A külföldi tartózkodásra tekintettel kapott bevétel összegét jogszabály nem korlátozza, azonban az ilyen bevétel Magyarországon adóköteles jövedelemtartalmát az szja-törvény alapján kell meghatározni.

Ha a magyar munkavállalót a magyar munkáltatója külszolgálatra küldi, gyakori eset, hogy a munkabéren felül - a többletköltségek fedezésére - ellátmányt is biztosít. Az sem kizárt továbbá, hogy a munkavállaló a külföldi cégtől is díjazásban részesüljön.

A kiküldetéseket - a munkáltatónál kialakult gyakorlat szerint - utólagos elszámolás alapján, illetve költségtérítés formájában lehet finanszírozni.

Utólagos elszámolás

Külföldi küldetés esetén hivatali üzleti utazásról beszélünk, tekintettel arra, hogy a külföldi munkavégzés a kiküldő (kifizető, illetve munkáltató) tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében, valamint a kiküldött dolgozó jövedelemszerzése szükséges. Amennyiben az utazásra és a szállás díjára a kifizető utólagos elszámolás alapján előleget ad, ez az szja-törvény 7. §-ának g) pontja alapján nem tekinthető a magánszemély bevételének, azaz ezt az összeget a jövedelem kiszámításánál és az adóelőleg megállapításánál sem kell figyelembe venni.

Az ilyen összeg felhasználásáról a magánszemély - a kifizető által megjelölt határidőn (például a kiküldetést követő egy héten) belül - bizonylattal köteles elszámolni. Az elszámolás rendjét kizárólag a kiküldő határozza meg a számviteli politikájában vagy belső utasításban.

Utólagos elszámolás esetén a számlák jellemzően a kifizető, illetve a munkáltató nevére szólnak. Adójogi szempontból a kiküldött munkavállaló ilyenkor kvázi természetbeni juttatásban részesül, amelynek ellenértéke csak akkor számít bevételnek, ha a személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését célozza, vagy az szja-törvény nem ismeri el költségnek, illetőleg nem mentes a személyi jövedelemadó alól. Ezekben az esetekben a természetbeni juttatás értéke adóköteles, amely után az, aki adja, 44 százalékos személyi jövedelemadót köteles fizetni. Ilyen adóköteles juttatások jellemzően az étkezésre, ruházatra, fodrászra, sportolásra, illetve tágabban értelmezve a szabadidő eltöltésére fordított kiadások, ideértve az üdülésre fordított összeget is.

Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a lakásra és az utazásra fordított kiadások elszámolására, hiszen ezek a kiküldetés jövedelemtartalmának megállapításakor nem tekinthetők bevételnek, ha a dolgozó köteles róluk bizonylattal elszámolni, vagy közvetlenül a kiküldő finanszírozza őket.

Ha az elszámolás - bármilyen okból - elmarad, a kiadott öszszeg a magánszemély adóköteles jövedelemének minősül (az ilyen jövedelem keletkezési ideje az elszámolás határnapja).

Költségtérítés

Előfordul, hogy a kifizető költségeit a magánszemély előlegezi meg, s a kifizető, utólag, bizonylat alapján fizeti ki neki. A "költségtérítés" címén kifizetett összeget a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni, feltéve hogy a bizonylat a kifizető nevére szól. Ez adójogi szempontból úgy tekintendő, mintha az utólagos elszámolásról lenne szó.

Abban az esetben, ha a munkavállaló a saját nevére kiállított bizonylatokkal nem köteles elszámolni a munkáltatójának, a kiadásokat igazoló bizonylatokat az adóbevallás bizonylataiként köteles megőrizni. Ekkor a költségtérítés olyan bevételnek minősül, amelyet a magánszemély a törvény által elismert költségek megtérítésére, kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében kap.

Nem költségtérítésnek, hanem önálló tevékenységből származó jövedelemnek számít az az összeg, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzésére szolgál. Ez azt jelenti, hogy a magánszemély adóköteles jövedelmének megállapítása során a személyes szükségletre fordított kiadásokat nem lehet költségként elszámolni.

A költségek jogszabály alapján, az abban meghatározott módon és feltételekkel, vagy tételesen, számlák, bizonylatok alapján számolhatók el.

Külszolgálatból származó jövedelem

Az szja-törvény értelmében a külszolgálatra tekintettel kapott összeg nem önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, amennyiben viszont a külföldi kiküldetés a kifizető tevékenységének ellátása és a magánszemély jövedelemszerzése érdekében vált szükségessé, önálló tevékenységből származó jövedelemnek számít. A törvény mindkét esetben lehetőséget ad a jogszabály alapján, bizonylat nélkül elszámolható költségek figyelembevételére.

Devizaellátmány - elszámolható költségek

A 168/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet szabályozza a naponta, bizonylat nélkül elszámolható költség (10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeg) mértékét és az elszámolás módját. Amennyiben a magánszemély nem USA-dollárban kapja meg a kiküldetés finanszírozásához szükséges valutamennyiséget, a jövedelem meghatározásakor át kell azt számítani USA-dollárra.

A külföldi pénznemben keletkezett bevételek forintra váltásáról az szja-törvény 5. §-a rendelkezik. Az át nem váltott - azaz a külföldön vagy valutában elköltött - továbbá a nem pénzintézetnél átváltott külföldi pénznemben keletkezett bevételt a megszerzés napját megelőző hónap 15-én érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett devizaárfolyamon kell forintra átszámítani. Az adóelőleg kiszámításánál is ezt az összeget kell figyelembe venni. Ha a bevétel olyan külföldi pénznemben keletkezik, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, a megszerzés hónapját megelőző hónap 15-én érvényes, USA-dollárban megadott árfolyamot kell figyelembe venni.

Ha a magánszemély külföldi pénznemben fizeti ki például a szállásköltséget vagy a lakás bérleti díját, akkor az átszámításnál bizonylat alapján figyelembe vehető az az eladási árfolyam is, amelyet a forint valutára váltásakor a pénzintézet alkalmazott.

Az szja-törvény szerint a külszolgálat/kiküldetés címén kifizetett összegből legfeljebb annak 30 százaléka vonható le igazolás nélkül, feltéve hogy ez az összeg nem haladja meg a kormányrendeletben meghatározott mértéket. Ez függ a külszolgálat/kiküldetés időtartamától és - 90 napot meghaladó kiküldetésnél/külszolgálatnál - a kiküldött magánszeméllyel külföldön tartózkodó közeli hozzátartozók (házastárs, gyermekek) számától.

A kiküldetés/külszolgálat időtartamának megállapításánál az indulás és az érkezés időpontja között eltelt időt kell meghatározni. Ehhez az országhatár átlépésének időpontját kell alapul venni, illetve légi és vízi közlekedés esetén a kiküldetés/külszolgálat időtartamába beleszámít az indulást megelőző, illetőleg az érkezést követő egy óra is.

A kiküldetésben töltött napok számát úgy kell meghatározni, hogy a törtnapokon kiküldetésben töltött órákat el kell osztani 24-gyel, és az így kiszámított napokat hozzá kell adni a kiküldetésben töltött teljes (azaz 24 órás) napokhoz. Ha a fennmaradó rész meghaladja a 8 órát, akkor a törtidőt is egész napként kell figyelembe venni. Ennek alapján, ha a dolgozó 1998. május 24-én 11 órakor indul repülővel külszolgálatra és 30-án 22 órakor érkezik vissza, akkor kiküldetésben töltött időnek számít 5 teljes nap és 2 törtnap (az indulás napján 14 óra, az érkezés napján pedig 23 óra, összesen 37 óra), azaz összesen 7 nap.

Amennyiben a külföldön tartózkodás egybefüggő időtartama meghaladja a 90 napot, a 91. naptól a külszolgálat címén kifizetett összegből a 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszegen felül levonható a kiküldött magánszeméllyel külföldön tartózkodó házastársa és kiskorú gyermeke(i) után naponta és személyenként további 3 USA-dollárnak megfelelő forintöszszeg is. Egész éves kiküldetés esetén például egy kétgyermekes családot alapul véve (365 x 10) + (275 x 9) = 6125 USA-dollárnak megfelelő forintöszszeg vehető figyelembe bizonylat nélkül elszámolható költségként azzal, hogy ez nem haladhatja meg a külszolgálat címén kifizetett összeg 30 százalékát.

További feltétel, hogy a hozzátartozót figyelembe véve akkor csökkenthető az adóköteles bevétel, ha az ő egybefüggő külföldi tartózkodása is meghaladja a 90 napot, valamint a kinttartózkodása nem minősül külföldi kiküldetésnek (tehát nem a kiküldő kifizető feladatának ellátása érdekében tartózkodnak külföldön, miután ez utóbbi esetben a magánszemély saját jogon kap ellátmányt).

Külföldi kiküldetésnél a kiküldő cég nem munkáltatója a kiküldetést teljesítő magánszemélynek. Ez akkor fordul elő, ha a társaság a tagját bízza meg a külföldi munka elvégzésével, illetve tágabban értelmezve olyan magánszemélyt, akivel nem áll munkaviszonyban (ide nem értve az egyéni vállalkozót). Ilyenkor tulajdonképpen ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint amelyek a külszolgálatra vonatkoznak, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a jövedelem egyéb összevonás alá eső jövedelemnek minősül.

Külföldről származó jövedelmek

Amennyiben a külföldi kiküldetésre tekintettel a külföldi cég is fizet díjat, ez önálló tevékenységből származó bevételnek minősül. Az ilyen bevétellel szemben a magánszemély a magyar adóköteles jövedelme megállapítása során költségeket érvényesíthet (tételesen vagy pedig bizonylat nélkül a jövedelem 10 százalékában).

Adóelőleg

Tartós, azaz három hónapot meghaladó külszolgálat teljesítésekor az adóelőleget a rendszeres jövedelmekre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani, míg "ideiglenes" kiküldetés esetén a nem rendszeres jövedelmekre vonatkozó rendelkezések alkalmazandók. Amennyiben a kettős adózást kizáró egyezmény értelmében az adott jövedelem nem Magyarországon adóztatható - az idevonatkozó APEH-állásfoglalások értelmében - nem kell belőle adóelőleget vonni.

Külföldi kiküldetésnél a kifizetőkre vonatkozó szabályok szerint állapítandó meg az adóelőleg, figyelemmel arra, hogy a kiküldetésből származó jövedelem egyéb összevonás alá eső jövedelemnek minősül. Ilyenkor sem számít bevételnek az utazás és a szállás díja és a bizonylat nélkül elszámolható, a kiküldetés címén kifizetett összeg 30 százaléka, legfeljebb azonban a napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeg.

Az adó bevallása
Amennyiben a kettős adózást kizáró egyezmény lehetővé teszi a külföldön adóztatott jövedelem beszámítását, akkor ezt a jövedelmet a személyijövedelemadó-bevallásban is fel kell tüntetni. Ha az egyezmény beszámítási módszerről rendelkezik, akkor a külföldről és belföldről származó jövedelmek után kiszámított adó csökkenthető, legfeljebb a külföldön igazoltan megfizetett adó forintra átszámított öszszegével.

Amennyiben a jövedelem a külföldi államban adóztatható, és az egyezmény a mentesítési módszert írja elő, akkor Magyarország mentesíti ezt a jövedelmet az adóztatás alól. Ha az egyezmény a mentesítés mellett lehetővé teszi a mentességet élvező jövedelem figyelembevételét a többi, Magyarországon adóköteles jövedelmet terhelő adó kiszámításánál, akkor a külföldön adózott jövedelem után Magyarországon nem kell adót fizetni, a többi adóköteles jövedelem azonban magasabb adósáv szerint fog adózni. Arról, hogy ez pontosan hogyan történjék, az szja-törvény nem rendelkezik, de az adórendszer csak akkor felel meg ennek a követelménynek, ha megengedi a külföldi jövedelemre jutó adó levonását, elkerülve ezáltal a kétszeres adóztatást.

Nem kell bevallást készítenie a külföldön munkát vállaló magánszemélynek, ha kizárólag olyan jövedelemmel rendelkezik, amely a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény értelmében nem adóztatható Magyarországon. Amennyiben a - többi külföldön adózott jövedelem adójának megállapításánál beszámítható, de nem adóztatható - jövedelemmel rendelkező magánszemélynek olyan jövedelme is van, ami miatt adóbevallást kell készítenie (például itthon bérbe adja a lakását), akkor viszont e jövedelmet is fel kell tüntetnie a bevallásában.

Amennyiben a külföldön munkát végző magánszemély jövedelme olyan országból származik, amelylyel nincs kettős adózás elkerülésére vonatkozó egyezményünk, a külföldi munkából származó jövedelmét fel kell tüntetnie a magyar adóbevallásában akkor is, ha nincs más jövedelme.

Ha a külföldön szerzett jövedelem után a kifizetéskor vagy azt követően adót kellett fizetni, akkor a személyi jövedelemadóból le lehet vonni a külföldön igazoltan megfizetett forintra átszámított adót. A levont összeg azonban nem haladhatja meg a külföldön adózott jövedelem átlagos adókulccsal számított adóját. Az átlagos adókulcsot úgy kell meghatározni, hogy az összes jövedelem után kiszámított adót el kell osztani a külföldi jövedelemmel, és az eredményt meg kell szorozni százzal. Fontos, hogy a végeredményt egész számra kell kerekíteni, mivel a magyar adómértékek között tizedesjegy pontosságú adókulcs nem létezik.

A külföldön megfizetett adót az év utolsó napján érvényes, az MNB által jegyzett deviza-középárfolyamon kell átszámítani forintra. Ha az adott pénznemet az MNB nem jegyzi, akkor az általa a Magyar Közlönyben közzétett árfolyamokat kell figyelembe venni.

Érdekes problémát vet fel, ha a magánszemély adózott ugyan külföldön, de ezt nem vagy csak a magyar szja-bevallást követően tudja hitelt érdemlően igazolni. Igazolás hiányában az adózó nem csökkentheti a Magyarországon fizetendő adóját. Amennyiben az igazolást később sikerül beszereznie, önellenőrzés keretében - a 35-ös számú nyomtatványon - igényelheti vissza az adót az illetékes adóhatóságtól.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. május 15.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére

Keresés

Kérdésfeltevés
A szerkesztőséghez elküldött kérdéseire minden előfizetőnknek válaszolunk. A kérdés elküldéséhez kérjük, lépjen be előfizetői azonosítóival, vagy regisztráljon most!
Kérdésfeltevés csak előfizetőink számára bizosított, kérjük jelentkezzen be felhasználói nevével és jelszavával fent, vagy regisztráljon.