Az uniós csatlakozási tárgyalásokkal egy időben megkezdődik a munkaadók felkészülése is az integrációra. A különböző ágazatokat képviselő érdekvédelmi szervezetek elsősorban természetesen a saját területüket érintő kérdésekre keresik a választ.
Magyar Munkaadói Szövetség: A cél a tájékoztatás javítása
Az integrációs stratégiai munkacsoport munkáját a csatlakozási tárgyalások előkészítésében a Magyar Munkaadói Szövetség 116 gazdasági szakértője és gyakorló vállalatvezetője segítette. Ezen túl az MMSZ – munkaprogramja részeként – saját EU-stratégiát is kidolgozott. Garamszegi Gábor, az MMSZ képviselője szerint a csatlakozási tárgyalások idején is az lesz a szövetség egyik fő feladata, hogy tájékoztassa tagjait az EU követelményeiről. Súlyos tapasztalat, hogy az 1991-ben megkötött Társulási Szerződésből eredő előnyöket a cégek információ hiánya miatt nem tudták kiaknázni, ezért a szövetség a következő években is a tájékoztatásra helyezi a hangsúlyt.
Az MMSZ szorgalmazására felmérés készült a magyar vállalati kör tájékozottságáról: mennyire ismerik az EU követelményrendszerét, jogrendszerét, hogyan képesek mindehhez a cégek alkalmazkodni, és mennyiben érinti mindez a vállalatok versenypozícióját. A válaszokból vegyes kép rajzolódott ki.
Abban a nagyvállalati körben, amelyik az EU piacain is jelen levő külföldi tulajdonosok kezében van, a felkészültség jónak minősíthető, hiszen az anyavállalaton keresztül az alkalmazkodáshoz szükséges információk a menedzsment számára elérhetők. Ezek a vállalatok belső üzletpolitikájukban többnyire már alkalmazkodtak az igényekhez, így ma is képesek az EU-csatlakozásra. Kevésbé megnyugtató a helyzet a még állami tulajdonban levő nagyvállalatoknál. A lemaradás részben magyarázható a menedzsment bizonytalanságával, az állami döntésekre való várakozással.
A kis- és közepes vállalatok közül azok, amelyek intenzíven részt vesznek a külkereskedelemben, ismerik az EU követelményeit. A helyi piacokra termelő kis- és középvállalatok tájékozottsága volt a legroszszabb. Körükben él még az a vélekedés, hogy az EU-csatlakozás hatása elsősorban a külkereskedelmi cégeket érinti, a belső piacra termelőket nem. Garamszegi Gábor szerint az EU-csatlakozással új helyzet áll elő a belső piacon is, és a kisvállalkozók is új versenyhelyzetbe kerülnek.
A felmérés szerint a csatlakozás sikere érdekében a vállalkozások 85 százaléka információt, 80 százaléka tőkét, 70 százaléka jobb piacra jutást, 60 százaléka külföldi partnert, 60 százaléka pedig technológiai megújulást igényelt. A felmérés tehát megerősítette: a szövetségnek a jövőben a lehető legtöbb információt kell nyújtania tagszervezeteinek.
Garamszegi Gábor szerint a csatlakozás előtt igen fontos a tagsághoz fűződő gazdasági érdekek világos rögzítése. A szektorális (gépipar, textilipar, gyógyszeripar, építőipar stb.) tanulmány elkészült, és az egyes ágazatok versenyképességét volt hivatott felmérni. Az adópolitikáról, környezetvédelemről, az infrastruktúra fejlesztéséről és egyebekről szóló általános jellegű tanulmányokat kormányzati munkacsoportok készítették el. E tanulmányok alapján kell döntést hozni a magyar delegáció tárgyalási stratégiájáról és taktikájáról, érdekeink érvényesítésének módjáról, s arról, hogy mi s miként tehető alku tárgyává és mi nem. Az MMSZ képviselője szerint várható, hogy az EU nem enged sok eltérést a közösségi szabályozás alól, és világos, hogy a felmentés is csak időleges lehet. A környezetvédelem, a közlekedés, az infrastruktúra fejlesztése, a mezőgazdaság területén várható, hogy Magyarország él a derogációk lehetőségével.
Valamennyi munkaadó érdeke, hogy a csatlakozási tárgyalások egész ideje alatt folyamatos legyen a párbeszéd a kormányzat és a gazdasági érdekképviseletek között, hogy a szövetségek, kamarák véleményüknek hangot adhassanak a tárgyalási folyamatban. Az MMSZ úgy látja, hogy a kormányzatban megvan a készség a folyamatos párbeszédre. A tárgyalások első fázisában a joganyag összevetésére és az eltérések tisztázására kerül sor, a második fázisban már az eltérésekről zajlik az egyeztetés.
A kormánydelegáció és az EU közötti politikai szintű tárgyalás mellett célszerű a munkaadói és gazdasági érdek-képviseleti szervezetek saját uniós kapcsolatainak megerősítése is. Szükség van a párbeszédre az EU munkaadói, gazdasági érdek-képviseleti szervezetei és a hasonló magyar szervezetek között. Érdekek nemcsak a politika szintjén, hanem a gazdasági érdekképviseletek szintjén is megjeleníthetők.
Joint Venture Szövetség: Döntő a versenyképesség
Domonkosi Imre, a Joint Venture Szövetség elnökségi tagja, egyben a Szolnoki Cukorgyár Rt. vezérigazgatója úgy látja, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdésekor, illetve a tagságig terjedő átmeneti időben a munkaadók legfontosabb feladata a versenyképes termelési struktúra kialakítása. Ezt a folyamatot általában fájdalmas létszámleépítés kíséri, a munkaadónak ekkor a korszerűsítés szociális és munkajogi problémáit kell megoldani. Ez akkor lehet sikeres, ha a munkaadó meg tudja nyerni partnernek a szakszervezeteket, s el tudja fogadtatni az átalakítás és az elbocsátások indokait. Domonkosi Imre úgy látja: a létszámcsökkentés a cukoriparban sem állt még meg: a szolnoki gyárban például az egykori 700 fős létszám mára 260-ra apadt, és várhatóan 150 főnél áll meg, amelynél az Európai Unióban a társaság versenyképes lehet.
Annak ellenére, hogy néhány hazai multinacionális vállalat nem támogatja helybeli szakszervezet alakítását, a többség törekszik az üzemi tanácsokkal való jó kapcsolatra, hiszen a tanácsoknak a Munka Törvénykönyve szerint a szociális és jóléti kérdésekben egyetértési, illetve együttdöntési joga van.
A hazai cukoriparban minden gyárban működik szakszervezet, és a munkaadókkal való együttműködés kereteit kollektív szerződés rendezi. A francia Bégin Say anyavállalatnál európai szintű üzemi tanács is működik, de ennek a szolnoki gyár üzemi tanácsa egyelőre nem tagja. Az Európai Unió szabályai ugyan nem zárják ki a társult országok üzemi tanácsainak bevonását, de ez többnyire az anyavállalat döntésén múlik. Mindenesetre a franciaországi szakszervezet éves értekezletére a magyar munkavállalók képviselői legalább meghívást kapnak. Itt értesülhetnek a francia tulajdonos terveiről, elképzeléseiről. Vélhetően Magyarország uniós tagságával a szolnokiak európai üzemi tanácsi szervezeti tagozódása is automatikusan megoldódik.
Sajátos helyzet ez, amelyben az anyavállalat és a leányvállalat üzemi tanácsa között informális szinten már létezik a kapcsolat, szervezetileg még nem. Mellesleg van már ellenpélda is: a svéd tulajdonban levő Electrolux jászberényi gyárának üzemi tanácsát már integrálták a multinacionális vállalat európai szintű üzemi tanácsába.
A Szolnoki Cukorgyár Rt. vezérigazgatója úgy látja, hogy az Európai Szociális Charta ratifikálása alapvetően befolyásolja majd a munkaadók helyzetét, hiszen döntően meghatározza az EU szociális jogalkotásának irányait. Domonkosi Imre arra számít, hogy a jelenlegihez képest rosszabbodik a munkaadói pozíció, mert az EU-tagországokban lényegesen erősebb munkavállalói érdekképviseletek működnek, mint Magyarországon. Domonkosi Imre szerint arra az időre, mire Magyarország az EU teljes jogú tagja lesz, a multinacionális vállalatok munkaadóinak újfajta tárgyalási stílust kell megtanulni és tudomásul kell venni: az üzemen belüli amolyan patriarchális szakszervezeti mozgalom helyett nyugat-európai típusú szakszervezeti mozgalom alakul ki, és a munkavállalói tárgyalási pozíció is erősödik.
A Szociális Charta ratifikálásával várhatóan felgyorsul a leányvállalatok üzemi tanácsainak bevonása az európai üzemi tanácsokba. A csatlakozási tárgyalások előrehaladtával számítani lehet arra is, hogy az anyavállalat munkavállalóinak szervezete keresni fogja a kapcsolatot magyar partnerszervezetével. Mivel a folyamat elkerülhetetlen, a menedzsmentnek már most készülnie kell saját stratégiájának kialakítására.
Domonkosi Imre úgy látja, hogy Magyarország EU-csatlakozásával a magyar bérek közelítik majd az EU-átlagot, de ez a folyamat nem lesz olyan gyors, mint ahogy azt a szakszervezetek várják. (Németországban a keleti és a nyugati tartományokban foglalkoztatott munkavállalók bére között is jelentős még a különbség.) Egyes felmérések szerint várhatóan 5-7 évbe is telik, míg a hazai árak igazodnak a közösségihez, és ezzel párhuzamosan a bérek közeledése is megkezdődik. Magyarországon a munkáltatók számára az élőmunka ma sem olcsó, igen sok a vállalkozói és a társadalombiztosítási teher. Az élőmunkaköltség szerkezetének megváltozása tehát elkerülhetetlen lesz, és valamelyest már ez irányba mutat a nyugdíj- és a tervezett egészségügyi reform. A gondoskodó állam megszűntével a munkavállalóknak az öngondoskodásra kell áttérni, amihez viszont más jövedelmi viszonyokra van szükség.
Ipartestületek Országos Szövetsége: Megtanulni az eurobürokráciát
A magyar kis- és középvállalkozások Európai Unióba való illesztése a csatlakozási tárgyalások egyik preferált kérdése kell legyen – véli Szűcs György, az IPOSZ elnöke. Emlékeztetett arra, hogy az Európai Közösségek korábbi kibővülései alkalmával a kis- és középvállalkozások érdekeit – mind a csatlakozó, mind a befogadó országok részéről – különös figyelem kísérte. Ennek a szektornak a fejlesztése a gazdaság növekedésének egyik igen fontos hordozója: Európában az elmúlt 20 évben az új munkahelyek 75 százalékát a kisvállalatok teremtették meg.
Az IPOSZ a felkészülés részeként saját irodát nyitott és tart fenn Brüsszelben, az Európai Unió Kisipari és Kézműipari Szövetségeinek székházában. Ez az iroda is aktív szakmai segítséget kíván nyújtani a magyar felkészüléshez, illetve a Magyarország és az EU közötti hivatalosan is megkezdődő tárgyalásokhoz. Az IPOSZ azt tervezi, hogy a kis- és középvállalkozások érdekeiről folyamatosan egyeztet a magyar kormányszervekkel. Az IPOSZ szakértői csatlakozni kívánnak a EU-tárgyalásokat előkészítő munkabizottságokhoz.
Az IPOSZ képviseleti irodája a tagországok társszervezeteivel is ápolja a kapcsolatot, hiszen az ebből eredő lehetőségeket is fel kell tárni. Szűcs György kiemelte: az IPOSZ társult tagja a tagországokat tömörítő kisipari munkaadói szövetségnek. (Angol rövidítése UEAPME.) E szervezet nemrégiben közép-európai integrációs munkacsoportot hozott létre, amelyet a korábban csatlakozó országok társszervezetei segítenek tapasztalataikkal. Konkrétan a finn, a svéd és az osztrák partnerszervezetek ígértek támogatást.
Az IPOSZ szerint a társult és a teljes jogú tagság közötti időszak igen fontos munkáltatói feladata, hogy a kis- és középvállalkozói kör számára elérhetővé kell tenni azokat az információkat, amelyek az alkalmazkodást segítik, különösen ha ehhez forrást is tud adni a közösség. Ezentúl idehaza is több pénzt kellene szánni az angolul elérhető EU-jogforrások magyarra fordítására, s jó lenne, ha a következő évek költségvetéseinek integrációs kiadásai ezzel már kalkulálnának.
Szűcs György elmondta még, hogy kívánatos volna – az államigazgatási szakemberek képzéséhez hasonlóan – a munkaadói és szakmai szervezetek szakembereinek brüsszeli képzése. Az IPOSZ szakértőinek is meg kell tanulni az eurobürokráciát: a konkrét hivatali eljárást és gyakorlatot és személyes kapcsolatokat kell kialakítani.
Gyáriparosok Országos Szövetsége: Más szervezetekkel közösen
A Gyáriparosok Országos Szövetségének általános elnökhelyettese, egyben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara uniós ügyekért felelős alelnöke, Vadász Péter is megerősíti: érdemes tanulni a korábban csatlakozók tapasztalataiból. A GYOSZ tanulmányozva a korábbi közösségi bővítéseket, azt tapasztalta, hogy a csatlakozó ország munkaadói és kamarái sokat tettek országuk integrációja érdekében, és nemcsak kormányuktól várták a megoldást. Spanyolországban, Írországban, Portugáliában, majd Ausztriában a gyáriparos-szövetség és a szakmai szervezetek már a csatlakozás előtt tanfolyamokon, rendezvényeken, kiadványokon keresztül ismertették meg a munkaadóikkal az EU kívánalmait, szabályozási rendszerét, jogrendjét, szabványrendszerét. Eközben a brüsszeli központba, illetve már a tagországok hivatalaiba küldték számos tisztviselőjüket tanulni, tapasztalatot szerezni.
Az említett munkaadói szervezetek a csatlakozás előtt folyamatosan, szakmánként mérték fel a vállalkozói igényeket: a gazdálkodók milyen ütemezést tartanak reálisnak, a közösségi szabályozás alól átmenetileg milyen felmentéseket látnak indokoltnak. Az összegyűjtött érveket a munkaadói szervezetek igyekeztek Brüsszelnek továbbítani. A brüsszeli nemzetközi szakmai szövetségeknek, így a gyáriparosok szövetségének (UNICE), illetve a kamarák európai szervezetének (Eurochambers) segítségét is igénybe vették, és a kamara is kihasználta nemzetközi lobbylehetőségét. Vadász Péter szerint ezek a példák másolhatók és követhetők, és a GYOSZ is élni kíván a kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszer igen aktív, kétoldalú kapcsolatai adta lehetőségekkel.
Agrár Munkaadói Szövetség:Meg kell ismerni a piacot!
Az Agrár Munkaadói Szövetség legfontosabb feladatának az EU-csatlakozási tárgyalások idején is azt tartja, hogy a hazai pénzügyi szabályozás a szektort továbbra is támogassa. Orbán Ferenc, a szövetség ügyvezető igazgatója szerint a piac- és árpolitikával, az állami támogatással el kell érni, hogy az agrárvállalkozók tisztes nyereséggel, kiszámítható feltételek mellett végezték munkájukat. Úgy látja, hogy az utóbbi időben a mezőgazdaságialapanyag-termelés és a felvásárlás közötti szakadék nőtt. A munkaadók többsége bizonytalan, és nincs elég információja arról, hogy a következő évben mit érdemes termelni, aminek biztos piaca, haszna lesz.
Az Agrár Munkaadói Szövetség ma csak a pénzügyi támogatások feltételeinek kidolgozásánál és odaítélésénél tudja tagjai érdekeit képviselni, a szerződéses garanciákért az ÉT munkaadói oldalán az élelmiszer-ipari felvásárlók és feldolgozók képviselőivel próbálnak egyezkedni. A szövetség feladata még, hogy az agrártermeléshez fűződő egyéb támogatásokról és költségvetési juttatásokról, pályázatokról tájékoztassa a tagszervezeteket.
Az EU-tárgyalásokon a magyar mezőgazdaság jövője az egyik legfontosabb, egyben a legérzékenyebb kérdés lesz. Magyarország esetében nehezíti a tárgyalásokat, hogy mostanában változik a korábbi közösségi agrárpolitika, s hiányzik a magyar mezőgazdaság állapotának egzakt felmérése, és a csatlakozás következményeinek felmérése is kívánatos lenne. Annál is inkább így van ez, mert a mezőgazdasági termelők sem tekinthetők homogénnek. Az Agrár Munkaadói Szövetség a nagyüzemeket, magángazdaságokat, agrárkutató és -oktató intézményeket képviseli, a MOSZ pedig alapvetően a szövetkezeti munkaadói szervezeteket.
Orbán Ferenc szerint nem lenne célszerű a támogatási rendszer EU-konformizálása címén a mai támogatásokból engedni. Kívánatos lenne azonban a piac folyamatos feltárása, nevezetesen hogy az EU-tagországokban várhatóan mire lesz kereslet, mire lehet a termelést, a kivitelt alapozni. Úgy véli, Magyarország az EU ajánlásait minden bizonnyal teljesíteni tudja, az állat- és növény-egészségügyi követelményeknek a teljes jogú tagságig meg tud felelni, és az intézményi infrastruktúra fejlesztésének sem lesz különösebb akadálya.
MOSZ: Támogatást már a csatlakozás előtt
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége által kialakított állásfoglalás kiemeli: elvárható, hogy Magyarország teljes jogú tagsága pillanatában már érvényesüljön – az EU alapelveivel is összhangban levő – egységes piac elve. A magyar áruk a csatlakozás után korlátozás nélkül, azonnal jussanak be az EU piacaira, másrészt pedig a termelők is azonnal kaphassák meg a támogatásokat, s ne kerüljenek hátrányba a nyugati gazdákkal szemben. Kun Ferenc, a MOSZ tanácsosa konkrétan az árak támogatásának rendszerét, az export-import szabályozást és az úgynevezett jövedelemtámogató vagy kompenzációs támogatásokat említette.
A jelenlegi magyar támogatási rendszer bizonyos elemeiben már közelít az EU gyakorlatához. A hazai támogatási rendszer horizontális jellegű, vagyis a termelők bármely fejlesztéshez kaphatnak támogatást, míg az EU-ban ez bizonyos termékekhez egyenként kötődik. A MOSZ képviselője szerint a jövedelemkiegészítő támogatások rendszerét, (amely nem ütközik a WTO-megállapodásokba sem) már az EU-tagság előtt érdemes lenne a kidolgozni. Álláspontját a MOSZ, mint a szövetkezeti szektor munkaadói szervezete, továbbította a Földművelésügyi Minisztériumnak, és reméli, hogy az elképzelések vagy annak elemei a magyar delegáció által képviselt álláspont részévé válhatnak. A többi munkaadói szervezethez hasonlóan a MOSZ saját kétoldalú kapcsolatain keresztül is képviselni fogja elképzeléseit.
Kun Ferenc emlékeztetett arra, hogy a napokban látott napvilágot az Agenda 2000 legújabb verziója, amelynek egy része a Közös Agrárpolitika reformja is. A munka egyébként átfogóan 2000-től az EU költségvetését, a különböző pénzügyi alapok alakulását prognosztizálja, és ez a hosszú távú magyar mezőgazdasági stratégia kialakításánál is támpont. Bár a dokumentum hivatalosan még nincs elfogadva, és bizonyára a jövőben még finomításokra szorul, mégis keretet ad a magyar mezőgazdaság jövőjének felvázolásához is.
A MOSZ is feladatának tekinti tagjainak folyamatos tájékoztatását, erre a múltban kevés forrás állt rendelkezésre. Baj, hogy egyre több már magyar nyelven is hozzáférhető, és az EU-szabályozást taglaló szakirodalom még nem vált általánosan közkinccsé a hazai agrárszakmában. Az EU-jogszabályokat is érdemes megismerni, megtanulni, milliós ECU-támogatások múlhatnak rajta.
