Bár átfogó társadalmi-gazdasági megállapodás nem köttetett, a szociális partnerek sikeresnek ítélik meg az elmúlt négy év érdekegyeztetését. Így nyilatkoztak a munkáltatók, a munkavállalók és a kormányzat képviselői is a közelmúltban megtartott, a többéves időszakot értékelő ülésen.
A társadalmi-gazdasági megállapodás azt a célt szolgálta volna, hogy a kormányzat társadalmi konfliktusok nélkül valósíthassa meg a tervezett gazdaságpolitikát. Az 1995-ös stabilizációs intézkedések komoly feszültségeket keltettek az érdekegyeztető felek között, a társadalmi-gazdasági megállapodás elmaradása ellenére sikerült viszont tárgyalásokkal fenntartani a társadalmi békét. Ezt követően 1996-ban és 1997-ben már kiegyensúlyozottabbá vált a kapcsolat. Bár a sokszor igen éles viták fennmaradtak, a partnerek több fontos megállapodást kötöttek. Amennyiben nem sikerült egyezséget kötni egy-egy témában, a vitában elhangzó érvek akkor is befolyásolták a munkaadói, munkavállalói kormányzati képviselőket további döntéseik során.
Eredmények
A partnerek sikerként könyvelik el például, hogy a hosszas egyeztetés és módosítások után a kormány az Érdekegyeztető Tanács teljes egyetértésével nyújthatta be a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvénytervezetet a parlamentnek. Hosszas vita után, de végül egyetértésre jutottak a Munkaerőpiaci Alap irányításáról is. Ugyancsak hosszas egyeztetés után kötöttek egyezséget arról, hogy milyen formában hozzák létre a munkaügyi közvetítő és döntőbírói szolgálatot.
Igaz, hogy jelentős kompromisszumok vállalásával, de a szociális partnerek évről évre közelítették álláspontjukat a legfontosabb gazdasági és szociális törvények tervezeteinek vitája során, így például a kormányzat több, a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletek által javasolt módosítást is elfogadott a költségvetési, az adó- és illetéktörvények tervezeténél, és élénk vitát folytattak a társadalombiztosítási jogszabályok tervezett változtatásairól.
A minimálbér emelésének meghatározása, illetve az országos béremelésre vonatkozó ajánlás elfogadása visszatérő téma az Érdekegyeztető Tanács ülésein. Mivel ezek az országos bértárgyalások időben általában egybeesnek a következő évre vonatkozó költségvetés, adó- és járuléktörvény-tervezetek vitájával, gyakori a valamit valamiért alku: a munkaadói vagy a munkavállalói érdekképviseletek kijelentik, hogy csak akkor hajlandók a béremelés mértékéről megállapodni, ha előnyösebb pozícióba jutnak a költségvetési, adó- és járuléktételeknél.
Önkorlátozás
Az érdekegyeztetés előfeltétele a kormány cselekvési, döntéshozatali szabadságának önként vállalt korlátozása. Ezt viszont a kormány nem önzetlenül teszi, mert így megszerezheti döntéseihez a társadalom támogatását. Az érdekegyeztetés segítheti a törvény-előkészítést, ugyanakkor nem korlátozza a törvényhozás szuverenitását. Bár az országgyűlési képviselők erről gyakran másként vélekednek, közülük többen szóvá teszik, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban kötött megállapodások befolyásolják a törvényhozási munkát. Az Érdekegyeztető Tanácsban részt vevő szociális partnerek ezt határozottan visszautasítják, rámutatva, hogy nem kívánják korlátozni a parlament önállóságát, viszont igényt tartanak érdekeik megjelenítésére. Ezért szorgalmazzák, hogy az Érdekegyeztető Tanács megállapodásait vagy a szociális partnerek véleményét ismertessék az országgyűlési képviselőkkel. Régi igény, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban helyet foglaló szociális partnerek képviseltethessék magukat az országgyűlési bizottságok vitáin. Amennyiben ez a házszabály alapján nem lehetséges, akkor az egyes országgyűlési bizottságokkal különmegállapodást célszerű kötni az együttműködés javítása érdekében. Az elmúlt négy év során már néhány országgyűlési bizottság, így például a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság lehetőséget adott a munkaadói és munkavállalói érdekképviseleteknek a véleménynyilvánításra, de ez sajnos nem vált általánossá.
Képviselet és felhatalmazás
Az alkotmány módosításáról megkezdett vita során többször is szóba került az a követelés, hogy rendezzék az érdekegyeztetés statútumát. A munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek abban már kevésbé voltak egységesek, hogy szükséges-e önálló érdek-képviseleti törvény elfogadása. Többek szerint elegendő, ha a Munka Törvénykönyvében, illetve a foglalkoztatási törvényben, valamint az alapszabályban határozzák meg az Érdekegyeztető Tanács feladatait, jogosítványait.
Régi igény annak tisztázása, hogy miben van egyetértési és miben konzultációs, véleménynyilvánítási jogosítványa a szociális partnereknek. A kialakult gyakorlat szerint néhány munkaügyi kérdésben a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek egyetértési jogokat gyakorolhatnak, míg több más gazdasági, szociális témakörben jogosítványaik konzultációs jellegűek. Természetesen kellő kompromiszszumkészség esetén ezek a konzultációs jogosítványok is lehetőséget adnak megállapodások elérésére. Az elmúlt négy év során is gyakran előfordult, hogy a szociális partnerek akkor is a megállapodás igényével kezdték el a tárgyalást, amikor ez nyilvánvalóan nem volt lehetséges. A sikertelenség látszatát elkerülhetnék, ha mielőbb pontosan meghatároznák, hogy a szociális partnereknek mely témakörökben van egyetértési és melyeknél konzultációs jogkörüknek.
A tagság támogatása
Az Érdekegyeztető Tanács munkájának korszerűsítéséhez tartozott az elmúlt négy év során, hogy a munkavállalói oldalon hosszas tárgyalásokat követően a tagsági támogatottsághoz igazították a fórumon való részvételt. Az egyes érdekképviseletek annak arányában adhatják le szavazataikat az egyes döntéseknél, amilyen mértékű tagsági támogatottságot bizonyítanak. A támogatottság mérésére az üzemitanács-választásokon elért eredményeket használják. Szó volt arról is, hogy a munkaadói érdekképviseleteknek is támogatottságukat kifejező módon kellene részt venni az Érdekegyeztető Tanács munkájában. A továbbfejlesztés része lenne, hogy erősödjön, nagyobb teret kapjon a közvetlen munkaadói, munkavállalói érdekképviseletek eszmecseréje, amelyben a kormány csak mintegy koordináló szerepet vállal. Ennek megvalósítása a következő évek feladata.
A munkaadói érdekképviseletek kifogásolják, hogy az elmúlt négy év során kevés eredményt sikerült elérni a foglalkoztatást drágító, a munkabéreket terhelő különféle járulékok csökkentésében. Ebben a következő időszakban mindenképpen nagyobb kompromisszumkészséget várnak a partnerektől. Ugyancsak lényeges számukra, hogy csökkenjen a bürokrácia. A hivatalok igen sok, nemegyszer felesleges kimutatást, adatot követelnek a munkáltatóktól. Továbbra is fenntartják az igényüket arra, hogy a munkáltatók a munkaidőkeretet nagyobb időszakra, egy évre számíthassák szabadon. Céljuk az, hogy a napi 8 órás munkaidőnek nem 2, 4 vagy 6 hónap, hanem 1 év átlagában feleljenek meg a munkahelyek. Ez lehetőséget adna arra, hogy nagyobb rendelések esetén hosszabb ideig 12 órás munkaidőt rendeljenek el, máskor pedig ennek arányában 8 óránál rövidebbet. E nélkül a magyar vállalkozások nem lehetnek versenyképesek – állítják a munkaadók.
