Az Európai Szociális Charta

Az Európa Tanács tagországai 1950-ben a római, majd az 1952. évi párizsi egyezményükben megállapodtak arról, hogy megteremtik a polgári, politikai és szabadságjogok érvényesülésének biztosítékait. 1961-ben Torinóban, mint az Európa Tanács jogalkotásának egyik legfontosabb elemét, aláírták az Európai Szociális Chartát. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlásai és határozatai szoros összefüggésben vannak a Chartával, több esetben át is fedik egymást.

A Charta- és az ILO-rendelkezések között alapvető különbség, hogy a Charta követelményeket támaszt, konkrét jogi normák nélkül. Az ILO-egyezmények viszont konkrét jogi követelményeket támasztanak, a csatlakozó feleknek ezeken nincs módjuk változtatni.

Elvek és a gyakorlat

• A Charta alapelve, hogy a szociális jogokat megkülönböztetés nélkül mindenki számára biztosítani kell. A legfontosabb célok a következők:
• A munkához és az igazságos munkafeltételekhez való jog.
• A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez és a tisztességes díjazáshoz való jog.
• Szervezetalakításhoz és kollektív alkuhoz való jog.
• Gyermekek, fiatalok és a dolgozó nők védelme.
• Pályaválasztáshoz, szakmai képzéshez való jog.
• Az egészség védelméhez, a társadalombiztosításhoz való jog.
• A szociális, egészségügyi és jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga.
• A fogyatékos személyek joga a képzéshez és a rehabilitációhoz.
• A család, az anyák és gyermekek szociális, jogi és gazdasági védelme.
• Az állampolgárok joga az Unión belüli vállalkozásra, a bevándorlók jogainak védelme és segítése.

A Charta négy fő részre osztható, a követelményeket úgynevezett "cikkek"-ben fogalmazzák meg, melyek további bekezdésekre tagolódnak. Az előzőekben vázlatosan felsorolt követelményeket a Charta II. része 19 cikkben és mintegy 72 számozott bekezdésben rögzíti. A cikkek közül hét cikk kötelező elvárásokat tartalmaz, ezt nevezik "kemény magnak". Ezek a munkához, a szervezetalakításra és a kollektív alkuhoz való jogot jelentik, továbbá a társadalombiztosításhoz, a szociális és egészségügyi segítségre, a család szociális-jogi-gazdasági védelmére való jogát fogalmazzák meg. E körbe tartozik még a bevándorló munkások és családtagjaik védelmének és segítségének joga is.

A Chartához két újabb okmány tartozik. Az egyik, a Kiegészítő Jegyzőkönyv és annak Függeléke, 1988-ban keletkezett. A másik a Módosító Jegyzőkönyv, amely 1991. évben készült, és a Charta monitorizálási mechanizmusával foglalkozik, eljárástechnikai követelményeket tartalmaz.

Ha egy ország csatlakozni kíván a Chartához, akkor nem kötelező az egész Chartát elfogadni. A ratifikálási főszabály az, hogy a kemény magba tartozó 7 cikk közül legalább 5-öt, a Charta további cikkei és számozott bekezdései közül legalább annyit kell kiválasztani és ratifikálni, hogy összességében legkevesebb 10 cikkre vagy 45 számozott bekezdésre terjedjen ki a döntés.

Szigorú elszámoltatás

A Charta ratifikálása kemény monitorizálási mechanizmus. (Megjegyzendő, hogy nem mindegyik nemzetközi egyezményhez való csatlakozás jár ilyen komoly elszámoltatási procedúrával, ezért körültekintően szükséges kiválasztani a ratifikálandó cikkeket.)

A monitorizálás során a Charta ratifikálását követő egy év után a ratifikáló ország kormánya az általa elfogadott cikkek vagy számozott bekezdések helyzetéről rendkívül részletes kérdőívet tölt ki, és azt elküldi az Európa Tanácsnak. E jelentést egy független szakértőkből álló bizottság részletesen és alaposan elemzi. Megvizsgálják, hogy a Charta ratifikálásáról készült jelentésben leírtak megfelelnek-e a valóságnak.

Ha az ország megfelel, úgy természetesen nincs további lépés a következő jelentésig. Ha az összefoglaló jelentésben probléma adódik, akkor a Független Szakértők Bizottsága következtetésként jelentést ad az Európai Charta Kormánybizottságának. A kormánybizottsági ülésen, ha az adott ország nem tudja elhárítani a kritikát, akkor kisebb ügy esetén "feddésben" részesül. Nagyobb, többször előforduló ügyek esetén az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az országot "figyelmezteti". Ez a Hivatalos Közlönyben jelenik meg, nagy port ver fel, kellemetlen az országnak, politikai vetületei és gazdasági következményei is lehetnek. Az Európai Unió tagországai között van olyan, amelyik nem ratifikálta a Szociális Charta minden cikkét. Ugyanakkor a nem tagok közül viszont például Lengyelország, Törökország ratifikálta. A Charta összes cikkét magára nézve kötelezően elfogadta: Belgium, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Portugália.

Nem ratifikált minden cikket például: Ausztria, Dánia, Anglia, Németország.

Magyarország és a Charta

A Chartáról való tárgyalások Magyarországon 1990-ben elkezdődtek, az aláírására 1991 decemberében került sor. Ekkor a Charta Módosító Jegyzőkönyvét is aláírta a Magyarország nevében eljáró miniszter. A Charta megerősítésére (ratifikálás) az elmúlt hét évben még nem került sor.

1997 őszén azonban nagy lendületet vett a ratifikálás tényleges előkészítése. Ennek az ad különös jelentőséget, hogy Magyarország európai integrációja szempontjából elengedhetetlen, hogy a Charta elfogadását megerősítsük. Ezt támasztja alá, hogy az Unió által 1997 októberében aláírt Amszterdami Szerződés a Szociális Chartát a szociális normák forrásának tekinti. Az előkészítési munkálatok – a Tárcaközi Bizottságban, a Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumban, továbbá az Érdekegyeztető Tanács és annak szakbizottságaiban – ennek nyomán felgyorsultak.

Az előkészítési munkálatok során egyértelművé vált, hogy az alkotmányban rögzített jogok, valamint az elmúlt évek során a magyarországi jogharmonizációs törekvések munkaügyi, egészségügyi és szociális téren nagy többségében megfelelnek az elvárásoknak.

Ezért az előkészítők azt ajánlják a kormánynak és azt követően a magyar parlamentnek, hogy az optimális minimum elvét követve még 1998-ban ratifikálja a Szociális Charta 12 cikkelyét (ebből 5 tartozik a kemény magba), valamint a Módosító Jegyzőkönyvet is.

Mit válasszunk?

A megerősítésre kiválasztott és javasolt cikkek remélhetőleg nem hozzák kedvezőtlen helyzetbe az országot. A ratifikálást követő egy év – miután az országjelentést el kell készíteni – lehetőséget ad az esetleges kisebb jogharmonizációk elvégzésére. Itt meg kell jegyezni, hogy elsősorban nem a jogalkotásban, hanem inkább a jogalkalmazásban vannak bajok. A munkáltatói szempontból megnyugtató hatásvizsgálatok (költségvonzatok, költségmegoszlás stb.) sajnos nem készültek, ezeket a további munkálatok során a munkáltatók igénylik a kormányzattól.

A cikkek kiválasztásánál szerepet játszott a főszabály figyelembevétele, így került sor az optimális minimum meghatározására. Egy kivételével olyan cikkek kerültek kiválasztásra, amelyek a magyar jogban már rendezettek. Ezek a következők:

• A munkához való jog a kemény feltételek közé tartozik. E cikken belül: a teljes foglalkoztatás elérése, a szabadon választott foglalkozás joga, az ingyenes foglalkoztatási szolgáltatások létrehozása és fenntartása, a megfelelő szakmai pályaválasztás, képzés és rehabilitáció biztosítása és támogatása.

• A követelmények teljesítését egyrészt az alkotmány 70. §-a, másrészt a foglalkoztatási törvény szakaszai előírják. Idetartozik még a Munka Törvénykönyve (Mt.) és hozzá kapcsolódóan a közalkalmazottak (Kjt.) és köztisztviselők (Ktv.) jogállását előíró törvény is. A foglalkoztatási szolgáltatások rendszerét a foglalkoztatási törvényen belül a munkaerő-piaci szervezet működése biztosítja, a képzés, átképzés rendszerét a szakképzési törvény írja elő. A megváltozott munkaképességűek helyzetét a felsorolt törvények és az EüM-PM együttes rendelete szabályozza.

• Az igazságos munkafeltételekhez való jogban elvárásain belül szerepel az ésszerű napi és heti munkaóra meghatározása, a törvényes ünnepnapokra való díjazás biztosítása, a legalább évi kéthetes fizetett szabadság biztosítása, az egészségtelen vagy veszélyes munkát végzők számára a pótszabadság vagy a csökkentett munkaidő biztosítása, a heti pihenőidő biztosítása a régióban szokásos pihenőnapokon.

Ezeket a követelményeket a Munka Törvénykönyve, valamint a Kjt. és a Ktv. tartalmazza.

Értelmezések, megfelelések

Megjegyzendő, hogy munkáltatói szempontból a munkaidő meghatározása a magyar jogban nem nevezhető "ésszerűnek", mert az Mt. a munkaidőkeret vonatkozásában kettős korlátot ír elő.

• A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog keretén belül a biztonsági és egészségügyi szabályzatok kiadását igénylik, valamint a szabályzatok megtartásának ellenőrzését, e cél érdekében konzultációk lefolytatását a munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervekkel.

E tekintetben az alkotmányon és a Munka Törvénykönyvén túl a munkavédelmi törvény előírásai a mérvadóak. Az ellenőrzést a központi államigazgatási szervek és az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség végzi.

• A szervezetalakítási jog a kemény magba tartozik.

Az alapvető emberi jogokat biztosító nemzetközi egyezményeket Magyarország aláírta. Az alkotmány, az egyesülési jogról szóló törvény és a Munka Törvénykönyve előírásai megfelelnek a Charta elvárásainak.

• A kollektív alkuhoz való jog szintén kötelező követelmény. Itt szerepel a munkavállalók és munkáltatók közötti közös konzultáció, a szociális partnerek közötti önkéntes biztosítása a kollektív szerződés megkötése céljából, a munkaügyi viták rendezését szolgáló érdekegyeztetési mechanizmusok létrehozása és működtetése, továbbá érdekkonfliktusok esetén a munkavállalóknak és a munkaadóknak kollektív cselekvésre legyen joguk, beleértve a sztrájkhoz való jogot is.

A munkaügyi kapcsolatok a Munka Törvénykönyvének előírásai szerint az Érdekegyeztető Tanácson keresztül biztosítottak. Konkrétan a kollektívszerződés-kötésre a köztisztviselői szférában nincs lehetőség, de az Unióban ismert "esetjog" értelmezése szerint erre nincs is szükség, ez az elvárás tágan is értelmezhető. Ugyanez vonatkozik az önkéntes tárgyalási lehetőségekre is.

Megjegyzendő, hogy az önkéntes kollektívszerződés-kötés vonatkozásában a magyar gyakorlat egyes munkaügyi rendelkezésekkel (állami pénzalapok odaítélését előíró MüM rendelet) túllép a Charta elvárásain.

A viták rendezésére létrejött Magyarországon is a Munkaügyi Közvetítő és Döntőbírói Szolgálat.

A sztrájkjogot a sztrájktörvény garantálja. A munkaadók kollektív cselekvése azonban Magyarországon nincs szabályozva, erre igen eltérő az európai országok gyakorlata, van, ahol működik a "kizárás" intézménye.

• A dolgozó nők védelméhez való jogon belül a gyermekszüléssel kapcsolatos fizetett távollét, az anyaság miatti felmondási tilalom, a szoptató anyák munkaidő-kedvezménye, az éjszakai műszakban és föld alatt, valamint veszélyes munkahelyen való foglalkoztatás korlátozása értendő.

Mindezt a Munka Törvénykönyve egyértelműen szabályozza.

• A pályaválasztáshoz szükséges tájékozódási jog elvárásait ILO-egyezmény szabályozza, amelyhez Magyarország csatlakozott, ezen túl a közoktatásról szóló törvény is rendezi az elvárásokat.

• Az egészség védelméhez való jog elvárásainál cél, hogy felszámolják a nem megfelelő egészségi állapot okait, az egyéni felelősség növelése céljából tanácsadói és oktatási lehetőségeket adjanak, lehetséges mértékben előzzék meg a járványos és fertőző betegségeket.

A célkitűzéseknek a magyar egészségügyi törvény előírásai megfelelnek, továbbá a köz- és felsőoktatási, valamint szakképzési rendszer az életkorhoz igazodóan gondoskodik az egészségvédelem egyéni felelősségének oktatásáról.

• A társadalombiztosításhoz való jog a kemény magba tartozó követelmény. Idetartozik magának a társadalombiztosítási rendszernek a létrehozása és fenntartása, a megfelelő szint biztosítása, amelyet a 102. számú ILO-egyezményben megkövetelnek. Továbbá a társadalombiztosítási szint folyamatos emelése fogalmazódik meg célként, valamint két- vagy többoldalú szerződésekkel biztosítják – állampolgárságtól függetlenül – az egyenlő bánásmódot a társadalombiztosítás terén.

Átdolgozandó szabályozás

Rendkívül összetett követelmény fogalmazódik meg e téren. Az alapvető követelményeket a társadalombiztosítási törvény szabályozza (ideértendő a munkanélküliségi biztosítás is). Az ILO 102. számú egyezménye általános rendelkezéseken túl a nyugdíjbiztosítás, az üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés, a rokkantság esetén járó juttatások, az orvosi ellátás, a táppénz, a családi juttatások, az anyasági ellátások, a munkanélküli-ellátások körével foglalkozik.

Ennek a pontnak a ratifikálása nem kerülhető el, ugyanakkor a jelenlegi magyar szabályozás átalakítandó, ennek természetesen anyagi vonzata is lesz. Ez az egyetlen ratifikálásra javasolt cikk, amelyik nemcsak jogalkalmazási, hanem jogalkotási feladatokat is megkövetel.

• A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga kapcsán megfogalmazódik, hogy biztosítani kell azokat a szolgáltatásokat, amelyek hozzájárulnak az egyének jólétéhez, fejlődéséhez, ösztönözni kell az egyéneket és önkéntes vagy egyéb szervezeteket a szociális szolgáltatások létrehozásában és fenntartásában.

A hazai jog a szociális törvényben megfogalmazottakkal megfelel az elvárásoknak.

• A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemre témájú cikk szintén a kemény magba tartozik. Itt is összetett követelmény fogalmazódik meg, idetartoznak a szociális családi szolgáltatások, a családokat segítő adóügyi intézkedések, fiatal házasok lakáshoz juttatása.

Az elvárások nagy részét az alkotmány rendezi, de a gyermekvédelmi törvénytől kezdve az önkormányzati törvényig rendezett a magyar jog.

• Az anyák és gyermekek joga a szociális és gazdasági védelemre tárgyú cikk megfogalmazza, hogy megfelelő intézmények létrehozásával, fenntartásával és szolgáltatások biztosításával kell megfelelni az elvárásoknak.

Ezen elvárásoknak a magyar jogszabályok megfelelnek.

Vitatott pontok

Az Unió szabályai szerint a későbbiekben a Szociális Charta további cikkeit is ratifikálni kell, ez további folyamatos felkészülést igényel. Tisztázni kell az egyeztető munkák keretében, hogy az általunk nem pontosan érthető terminológiák mit jelentenek, a különböző "esetjogok" milyen elvárásokat tartalmaznak. Lehetséges, hogy a most nem ratifikált cikkek szociális, egészségügyi és munkaügyi jogharmonizációt követelnek. Ehhez további tapasztalatok, elemzések szükségesek. Ilyen például a tisztességes díjazáshoz való jog kérdése.

Most nem erősítik meg a gyermekek és fiatalok védelemhez való jogának cikkelyét, mert a közoktatási törvényekkel előbb meg kell teremteni az összhangot.

A szakmai képzéshez való jog szabályozásának alapvetően megfelelünk, de az optimális minimum főszabályát meghaladjuk, nem most ratifikáljuk.

A szociális és egészségügyi segítéshez való jog a kemény magba tartozó elvárás, de további előmunkálatok, "esetjogok" megismerése szükséges.

A Szociális Charta ratifikálása alapvetően munkavállalói érdekeket közvetít, de nagy jelentőségű az ország szempontjából, belépőként szolgál az Európai Unióba.